2015. január 3., szombat

24. fejezet!

Lena


Egy hét telt el azóta, hogy Harry össze verekedett Cole-al és ő kórházba került miatta. Elvileg már ki is engedték, bár nem tudom, mert többször nem mentem be hozzá. Kedvem sem volt hozzá és Harryt sem akartam felidegesíteni vele. Valahogy tanultam a múltkori tettéből, hogy talán hallhatnom kellene rá és nem mindent megszegni, amit mond nekem. Eddig is, csak bajba kerültem, amikor nem azt tettem, amit ő mondott, így talán tanácsosabb megfogadnom a tanácsait. Bár a megvalósítást a részéről nagyon nem szeretem, sosem fogom tudni megszokni, hogy mennyire követelőző és birtokló személyiség is Ő.

A napokban Harry nagyon óvatos volt velem, nem emelte fel a hangját még, akkor sem, ha hülyeséget csináltam, amit nagyon értékeltem tőle. Látszik, hogy igyekszik, hogy változzon, miközben én is pont ezt próbálom kivitelezni, ami nem túl könnyű feladat egyikünk számára sem. Nagyon remélem, hogy sikerülni fog és nem két időzített bomba ként várjuk, hogy a vissza számlálás a nullához érjen és utat tudjunk törni magunknak. Minden esetre drukkolok magunknak, hogy sikerüljön. Én mindent megteszek és tudom, hogy ő is ezen van. Végre érzem, hogy valaki szeret, így ezt semmiért sem dobnám el, főleg nem a saját makacsságom nyomán nem.
Mert szerelmes vagyok, Harry Styles-ba.

- Baby? - hallom meg Harry hangját lentről.
- Fent vagyok a szobádban. - kiabálok le és nagyon remélem, hogy meg is hallja.


Nemsokkal később meg is pillantom az ajtó félfának támaszkodva. Fél oldalas mosolya játszik az ajkain, amitől minden alkalommal megremeg a lábam, ahogy ez alkalommal is. Lehet túl sokáig bámultam őt, mert a mosolya még szélesebb lett.

- Látom tetszik, amit látsz. - ejti ki a szokásos egoista megjegyzését.
- Mint mindig. - mosolygok rá, majd a fürdőbe megyek és magamra zárom az ajtót.
- Miért zártál ki? - kérdezi meg, amikor nem tud bejönni utánam.
- Csak, hogy a fantáziád izgassam. - kiabálok ki neki.
- Basszus baby, ugye tudod, ha kijössz szétszedlek. - hallom vágyakozó válaszát, ami egy kacagást csal elő belőlem.


Tényleg betartotta az ígéretét, de a részleteket nem mondanám el, mindenki saját maga dönti el mire gondol.  A nap hátra lévő részében, Harrynek megint be kellett mennie a bandához, de nem bántam, minden információ jól jön apámról és a szándékairól. Elég furcsa nekem, hiszen Harry már vagy két hete mondta, hogy apám egy hét múlva ide készül, de semmi. Nem mutatkozott és ez egyre jobban aggasztott mindannyiunkat.

Az elemeleten mászkálok, amikor úgy döntök, hogy megnézem Harry kondi termét, kicsit elfoglalom magam. Lassan tárom ki a hatalmas terem ajtaját, amiben temérdek test formázó gép és kellék található szerte szét. Levettem az egyik súlyzót, amit kis híján a földre ejtettem, mert nem számítottam arra, hogy ilyen nehéz lesz. Nagy nehezen vissza ügyeskedtem a helyére. A lejátszóhoz sétálok, amiben egy ipod foglal helyet és elindítom azt, mire egy nagyon pörgős szám veszi kezdetét. 

Mielőtt táncolni kezdek, automatikusan nézek körbe, hogy lát-e valaki, amin jót nevettem magamban. Lassan kezdem mozgatni a csípőmet a dallammal megegyező ritmusban és átadom magam a zenének. Szinte már magamról sem tudok, mert annyira átélem a táncot.

- Ez tetszik. - hallok meg magam mögött egy hangot, mire egyből hátra fordulok. Harry áll mögöttem és elismerően mér végig.
- Halálra rémítettél. 
- Ne haragudj, csak annyira elvontad a figyelmem a mozgásoddal, baby. - lépkedett hozzám közelebb.
- Láttad már elégszer.- fonom a nyaka köré a kezeimet.
- Attól még felizgulhatok. - csap le az ajkaimra a mondta után.



Másnap reggel a nagy csendre ébredtem fel. Amikor a másik oldalra fordultam, ahol Harry szokott feküdni üresen találtam azt. Első gondolatom az volt, hogy biztos a fürdőben van, de amikor megnéztem, tévednem kellett, nem volt ott. A következő utam a konyhába vezetett, de ott sem találtam meg, így már biztos volt, hogy egyedül vagyok a lakásban. Üzenetet nem hagyott, ezért gondolom, hogy hamar kellett elmenni-e. Épp vissza értem a hálóba, hogy felöltözzek, amikor megcsörrent a telefonom.

- Szia. - köszönök bele a telefonba, amikor felveszem.
- De jó, hogy fent vagy. - hallom meg az aggódó hangját.
- Valami baj van, Harry? - kérdezek rá.
- Úgy is mondhatjuk. - a válasza nem tetszett, nagyon nem.
- Kérlek mond már.
- David hallott. - nyögte ki nagy sokára.
- Mi történt? 
- Az apád történt, rá jött, hogy kémkedik és kinyírta. Kurva életbe. - hallottam, amint össze tör valamit.
- Harry kérlek, csak nyugodj meg, nem akarom, hogy kárt tegyél magadban. - annyira féltem, hiszen már törte el az ujját egy ilyen düh kitörés okán.
- Nem csinálok semmit Len, nyugodj meg, tanultam az esetből. - szögezi le nekem, ezzel is engem nyugtatva.
- Akkor jó. - könnyebbülök meg.
- Egyébként sem ezért hívtalak.
- Akkor?
- Van egy meglepetésem. - mondja majd hallom, amint a vonal megszakad és egyből csöngetnek is.


Amikor az ajtóhoz érek nem éppen az fogadott, amire számítottam. Azt hittem ez egy rossz vicc vagy álom és bármikor felébredhetek, de nem így lett. Itt állt előttem teljes élet nagyságban és látszólag egészségesen.

- Cole?
- Szia. Látom meglepődtél. - mosolyog rám.
- Az nem kifejezés. - próbálom vissza szerezni a lélek jelenlétem. - Gyere beljebb.
- Köszi.


Eléggé fura nekem ez az egész. Mit akar ezzel Harry? Tesztel vagy mi? Nem hiszem, hogy önszántából vagy hátsó szándék nélkül teszi mind ezt. Valami itt nincs rendben. Bár, amikor Cole kissé feszélyezetten ült a kanapén, némi képp megnyugodtam.

- Mi ez az egész?
- Tessék? - kérdez vissza döbbenten.
- Nem értem, hogy miért vagy itt. - gondolkoztam hangosan.
- Mert a pasid kárpótolni akar, amiért olyan bunkó volt veled miattam. Felhívott, hogy eljöhetek, ha akarok, persze azért nem volt ennyire kedves hangulatban. - kuncogott.
- Azt elhiszem. - nevettem vele én is.


Elég jól elbeszélgettünk és magamon is meg voltam lepődve, hogy ennyire higgadtan tudok vele beszélni azok után, hogy olyan szépen kibaszott velem. Bár a következő tette emlékeztetett arra, hogy ő még mindig ugyan az az ember.

- Emlékszel a régi időkre, jól el voltunk. - kezdett bele a nosztalgiázásba, ami nekem nagyon nem tetszett.
- Igen, bár én nem gondolom jónak. - akadok ki elég rendesen.
- Ne haragudj. - jön közelebb hozzám és megakar csókolni, amikor felpattanok a kanapéról.
- Mi a frász volt ez? 
- Szerinted? - kérdez vissza kaján mosollyal az arcán.
- Te tök hülye vagy? Nekem barátom van. - kezdek járkálásba.
- Még is mit eszel ezen a faszon? - de nem igen tudta befejezni, mert Harry a nyakánál fogva a falnak szegezte.

- Szerintem világos voltam, hogy nem érhetsz hozzá. - üvöltötte az arcába. - Takarodj innen és ezzel eljátszottál mindent, többet nem láthatod.

Cole szinte futva hagyta el a lakást. Nem csodálom, még én is megremegtem, amikor Harry felém fordult és feketék voltak a gyönyörű zöld szemei.


- Jól vagy, baby? - lép hozzám közelebb, ami nagyon meglepett.
- Nem igazán. - estem a karjaiba, ennyi volt eddig bírtam.



Első szerelem.
Azt mondják, az sosem szűnik meg teljesen létezni, hogy mindig marad egy kis parázs a felek között. Sajnos ezt teljességgel meg kell, hogy cáfoljam. Én vagyok az élő, két lábon járó hús vér bizonyíték rá. Semmi sem maradt az érzelmeimből Cole iránt, vagy talán mégis. Egy apró érzelem, ami mindig a felszín alatt bujkált és most, hogy újra láttam őt, kegyelmet nem ismerve tört a felszínre.
Hogy mi ez az érzelem? A gyűlölet, a perzselő tűz, a pokol kénes füstje.



10 megjegyzés:

  1. Első*-* <3 utánna írok véleményt is :33

    VálaszTörlés
  2. Jujj komolyan Eszti, fantasztikus vagy, ha írnál egy könyvet sikeres lennél az biztos.. <3 Esküszöm hogy eddig az összes fejezetett imádtam, SOSE hagyd abba az írást!!! Komolyan olyan jól írsz, és olyan jól fogalmazod meg a szavakat, és annyi érzelem van benne, EGYSZERŰEN FANTASZTIKUS.. Én csak ennyit tudok mondani--> IMÁDOM <3

    UI: Ha írsz egy könyvet, én leszek az első aki megveszi és elolvassa.. <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen ezt a csodálatos kommentárt, nem találom most a szavakat, ami elég nagy szó nálam, tekintve, hogy mit csinálok. Nem tudom elégszer meg köszönni a bíztató szavakat és a támogatást! ♥
      Egyszer szeretnék írni egyet, talán sikerül és akkor te leszel az első, aki kap belőle egy példányt. :)

      Törlés
    2. Ez az igazság, remélem hogy én leszek az első aki elolvassa a könyvedet.. ♥ ♥ ♥ De annyit megsúgok hogy mindig elejétől elolvassom a blogodat..!! ♥♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

      Törlés
    3. Rajta leszek az ügyön, hogy legyen könyvem elhiheted. :) te leszel az eslő, akit értesítek, ha van rá kilátás. :) ♥♥♥♥ Imádlak. ♥♥♥♥♥♥♥♥

      Törlés
  3. Annyira de annyira imádom, hogy az már szinte fáj!!!:) Nagyon jó lett!!!! $iess a kövivel!!:)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen.😊 Sietek a következővel, ahogy tudok.😘❤️

      Törlés
  4. Épp ma kezdtem olvasni a blogodat, de nem tudtam leállni az olvasással;) Olyan jók, és izgalmasak a részek. Nagyon jó lett ez a rész is!:)) Siess a kövivel! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy olvasod. Örülök, hogy tetszik neked.😊 Sietek a következővel, ahogy tudok.😊

      Törlés