7. fejezet!

Harry

Még mindig nevettem magamon az SMS-em miatt, amit Lenának küldtem. Biztos voltam benne, hogy nem fog válaszolni, a provokatív szavaimra. Nem ismerem még őt túlzottan, de azt minden egyes alkalommal észrevettem rajta, mikor rám nézett, hogy kissé feszélyezve érzi magát a közelemben. Arra nem sikerült rájönnöm, hogy ez miért van így. Nagyon remélem, hogy nem azért, mert teljes mértékben tisztában van azzal, hogy ki is vagyok. Sokkal inkább azt reméltem, hogy új neki ez a helyzet. De mivel ő is a maffia szerves része volt az élete nagy részében, így nem kizárt, hogy minket is ismer. Mindnél előbb ki kell szednem belőle, hogy mennyit tud. Ezekkel a gondolatokkal ragadott magával az álom világ, ahol egy gyönyörű szőke hajú lány hívogatott magához szüntelen.

Reggel a telefonom csörgése ébresztett. Nem volt éppen kellemes egy ébresztő, így kora reggel egy fülsiketítő dallam.

- Mond. - szóltam bele és a hangom különösen rekedt volt.

- Bocsi, hogy felébresztettelek, de el tudnál jönni értem? - tette fel Liam a kérdését és legszívesebben megöltem volna, amiért ilyenekkel zargat.

- Persze. Mi van a kocsiddal? - kérdeztem rá, mivel tudtommal már megjavították.

- Azzal nincs gond, de majd elmondom. - válaszolta, majd bontotta a vonalat.

Nagy nehezen kikönyörögtem magamat a meleget adó ágyból és az aznapi ruháimmal a kezemben a fürdőbe vonultam. Röpke fél óra után már a kocsimban is ültem és Liam háza felé vezettem. Liam nem lakott túl közel hozzám, bár ez biztonsági okokból volt így. Túl feltűnő lenne két banda tag egy utcával arrébb. A rendőrök rögtön megtalálnának minket. Fél óra autózás után leparkoltam a háza elé.

Csöngetés és minden nélkül léptem be a házba.

- Liam? - kiabáltam el magam.

- Mindjárt. - jött a válasz az emeletről.

- Szia. - jött egy női hang a konyha felől, amit nem tudtam hova tenni.

- Szia. - köszöntem vissza, mikor megpillantottam Sarát a konyha asztalnál ülni.

- Hát te? - kérdezi meg tőlem, de inkább én kérdezhetném ezt.

- Futár vagyok. - rántottam meg a vállamat.

- Ne haragudj, de nagyon valószínű, hogy miattam rángatott ide. - vallotta be Sara, mire az egyik szemöldökön felszaladt.

- Miért is? - tettem fel a kérdésemet.

- Azt akarta, hogy vigyetek el munkába, de mivel nekem is van sofőröm. - nevetett fel.

- Sofőröd? - kérdeztem rá, de a választ a csengő hangja zavarta meg.

- Kinyitnád. - kacsintott rám, amit nem igazán tudtam hova tenni. Lemaradtam volna valamiről?

- Oké. - válaszoltam unottan, majd az ajtóhoz sétáltam.

Szélesre tártam az ajtót és egy gyönyörű kék szem párral találtam magamat szembe.

- Szia. - köszöntem Lenának.

- Szia. - köszönt és láttam az arcán, hogy nem tud hova tenni.

- Gyere beljebb. - álltam el az útból, hogy be tudjon jönni.

- Köszi. Sara? - kérdezte meg.

- Előbb még a konyhában volt. - válaszoltam neki.

- Akkor megvárom. Te miért vagy itt? - kérdezett rá.

- Liam megkért, hogy jöjjek el érte. - vázoltam fel neki a helyzetet.

- Detto. - válaszolta, ami nekem kissé gyanús volt. Ezek ketten direkt rángattak minket ide, hogy találkozzunk. De miért is?!

Sara és Liam körül belül fél óra elteltével sem jelentek meg.

- Mi tarthat nekik ennyi ideig? - tettem fel a kérdést, de inkább kijelentésnek szántam.

- Nem tudom. - gondolkodott el Lena.

Gondoltam ha már így kettesben vagyunk, akkor játszunk egy kicsit. Hirtelen közelebb léptem felé és megragadtam a derekát, mire egy sóhaj szakadt ki a gyönyörű ajkai közül a meglepetségtől.

- Szerintem van egy elintézetlen ügyünk. - incselkedtem vele.

- Szerintem nincsen. - mondta kissé félénken és éreztem, hogy próbál eltolni magától, de mivel jóval nagyobb erő fölényben voltam, a próbálkozása nem járt sikerrel.

- Pedig én úgy emlékszem, hogy tegnap elkezdtünk valamit, amit nem volt alkalmunk befejezni. - mondtam neki vágytól izzó hangon.

- Nem hinném, hogy azt most kéne befejezni. - közölte velem rezzenéstelen arccal, de tisztán láttam, hogy ez a reakció minden volt, csak őszinte nem.

- Szerintem meg nincsen alkalmasabb időpont. - hajoltam az ajkaira és megnyaltam az alsó ajkát, aminek hatására szétnyíltak telt ajkai és én könnyedén tudtam átcsúsztatni a nyelvem a szájába, hogy a nyelveink érzéki táncot járjanak. Szinte rögtön felemeltem a csípőmre őt a fenekénél fogva, mire össze kulcsolta a lábait körülöttem. Egy köhögés szakított félbe minket, aminek hatására megtudtam volna ölni a hang forrását.

- Bocsi, hogy zavarok, de nekünk mennünk kéne. - jött be a konyhába Liam.

- Bassza meg. - fordultam felé, miközben letettem Lenát a földre.

- Nekünk is mennünk kéne. Hol van Sara? - kérdezte Lena kissé kipirult arccal.

- Itt is vagyok. - jött be Sara is.

- Oké, akkor induljunk. - ment el mellettem Lena, majd kézen fogta Sarát és az ajtó felé húzta.

- Sziasztok. - jött a kettős köszönés, majd a lányok elhagyták a lakást.

Liammel már úton voltunk a raktárunk felé, mikor a telefonom csörögni kezdett.

- Igen. - vettem fel.

- Nem végzed a munkádat. - jött az idegesítő hang a vonal túlsó oldalán.

- Summers. - nyögtem ki és éreztem, hogy egyre idegesebb leszek, aminek hatására olyan erősen szorítottam a kormányt, hogy az újaim elfehéredtek.

- Styles, nem mondom még egyszer, hogy igyekezz. - csattant fel a telefonban.

- Ne siettess. - emeltem fel a hangomat.

- Lassú vagy, azt hittem te vagy a legjobb Londonban. - vetette oda.

- Én is vagyok, de ha jól végzem a munkámat, nem sietem el a dolgokat. - válaszoltam neki és szerintem még sosem voltam ennyire dühös.

- Két hetet kapsz vagy rád küldöm az embereimet. - üvöltött a telefonba, majd lecsapta.

A telefonomat eldobtam valahova a kocsiban és szitkozódva kanyarodtam be az épületünk parkolójába.

- A picsába. - csúszott ki a számon.

- Mi van? - tette fel Liam a kérdését.

- Szerinted mi van? - csattantam fel, míg leállítottam a motort.

- Summers minden egyes alkalommal a plafonra küld. - állapította meg.

- Pöcs fej. Azt akarja, hogy két hét múlva vigyem neki Lenát vagy ide küldi az embereit. Mintha félnék az embereitől. - nevettem fel szarkasztikusan.

- De nem visszük el neki Lenát. - válaszolta, de kihallottam a hangjából a kérdő hangsúlyt.

- Még jó, hogy nem visszük vissza. - csattantam fel, majd kivágódtam a kocsiból és sietős léptekkel közeledtem a bejárat felé.

A srácok már itt voltak kivéve Niallt, aki a halál tudja hol tartozkodhat most.

- Hol van Niall? - kérdeztem meg Louist.

- Fogalmam sincsen. Annyit üzent, hogy elintéz valamit és jön. - válaszolta Louis.

- Mi a gáz, Harry? - tette fel a kérdést Zayn.

- Miért lenne gáz? - kérdeztem kissé indulatos hangon.

- Mondjuk, mert így beszélsz. - szögezte le a tényt.

- Summers. - mondtam egyszerűen és ennyi elég is volt neki.

- Az a pasas az idegeimre megy. - mondta Louis becsatlakozva a beszélgetésünkbe.

- Nekem mondod. - helyeseltem neki.

- Oké fordítsuk komolyabbra a szót.- szólaltam meg pár perc múlva. - Louis mi a helyzet a clubbal?

- Minden rendben van. A forgalom egyre csak növekszik és a terjesztés is tökéletesen zajlik hála Niall beszállítójának. - válaszolta Lou.

- Remek. - örültem, hogy legalább valami a tervek szerint bonyolódik le.

- Mivel Niall nem hajlandó ide tolni a seggét a nőkről nem tudunk semmit és a drogokról sem túl sokat, azt leszámítva, hogy a clubban jó a forgalom. - jegyeztem meg inkább magamnak mint nekik.

- A fegyverek egy héten belül érkeznek a szállítmánnyal együtt. - vetette nekem oda Zayn.

- Végre, már azt hittem megint nekem kell meglátogatnom Braint. - nevettem fel és kissé csalódott is voltam, hogy nem rendezhetem le azt a haszonleső idiótát.

- Úgy látszik a múltkori beszélgetésetek után tudja hol a helye. - kacsintott rám Louis.

- Ideje volt, hogy tudja kinek is dolgozik. - nevettem fel.

Sokat hülyültünk a srácokkal még akkor is, ha nagyon fontos dolgokról beszélgettünk. Az üzlet komoly dolog volt és semmit sem utáltam jobban, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy azt én elterveztem. Mivel mindenki rettegett tőlem, ez nagyon ritkán fordult elő eddig.

- Harry. - hívott magához Liam.

- Igen? - mentem hozzá közelebb.

- Nem kéne Lenát biztonságban tartani? - tette fel a kérdést, ami már engem is foglalkoztatott.

- Kéne, de mivel nem akarom, hogy megtudja, hogy mit is csinálunk, így ez eléggé lehetetlennek tűnik. - vallottam be.

- De valamit ki kell találnunk. - mondta Liam és teljes mértékben egyet értettem vele.

- Dolgozom rajta. - mondtam neki.

- Azt látom. - kacsintott rám.

- Most mi van?  - húztam az agyát.

- Meddig fogod még ezt játszani vele? Rég nem láttam, hogy ennyit foglalkoznál egy nővel. Még csak hozzá sem nyúltál igaz? - tette fel a kérdéseit.

- Még nem, de már nem bírom sokáig. - húztam egy féloldalas mosolyra a számat.

- Azt láttam reggel. - nevetett fel.

- Férfiból vagyok. - nevettem fel magam én is.

- Egyébként rákérdezett már, hogy mivel foglalkozol? - tette fel Liam a kérdését.

- Szerencsére még nem. - válaszoltam neki.

- Sarának szinte ez volt az első kérdése. - gondolkozott el.

- És mit mondtál neki?

- Azt, hogy informatikus vagyok.

- Informatikus mi? - nevettem el magam.

- Miért ez áll a legközelebb ahhoz, amit csinálok. - nevetett fel ő is.

- Végül is nem is hazudtál nagyot. - nevettem tovább, mert egyszerűen képtelen voltam abba hagyni.

- Na látod. - halkult lejjebb.

Nap közben nem sok minden történt. Niall még mindig nem jelentkezett és ez egyre inkább idegesített. Ilyen korra már itt szokott lenni. Többször hívtam, de nem válaszolt. Egyre inkább ideges lettem rá. Niall eléggé szeleburdi hiszen csak 19 éves. Ő a legfiatalabb közülünk.

Ebédnél úgy döntöttem tovább húzom Lena agyát.

" Figyelj, most már tényleg elegem van abból, hogy valaki folyton megzavar. Kettesben kéne lennünk. Mit szólsz, ha este elviszlek valahova? xx H. "

Küldtem el neki a provokáló üzenetet. Nem sokáig váratott a válasszal.

" Csak zavaró tényezőkkel vagyunk körülvéve, de ma este nem jó. xx L. " 

Jött az üzenete, amin már meg sem lepődtem.

" Nem sokáig menekülhetsz a gyönyör elől. xx H."

Erre az üzenetemre persze nem válaszolt már. Nevetnem kellett rajta, annyira félénk, pedig tisztában vagyok vele, hogy csak a közelemben viselkedik így. Hamarosan akkor is az enyém lesz, ha akarja, ha nem. Kissé kezem azt hinni, hogy birtoklási problémáim vannak. De kit érdekel, ami az enyém az az enyém.

Öt óra környékén toppant be Niall.

- Meg van. - nyögte ki és egy férfit dobott a lábaim elé.

- Örülök, de ha legközelebb hívlak vedd fel azt a kicseszett telefonodat. - üvöltöttem vele.

- Bocs. - küldte felém a rövid választ, majd elment.

A férfit, akit a clubban már megvertem, mert Lenára hajtott és nem mellesleg Summers embere volt, most a földön fekve néztem. Egy székhez kötöztük és a többiek kezelésbe vették.

- Beszélj. - üvöltötte Lou.

- Nem mondok nektek semmit sem. - mondta érzelmek nélkül a pasas.

- Szerintem meg jobb ha beszélsz vagy egy golyó landol a szemeid közé. - jött ki még jobban Louis a sodrából. Mikor így beszélt tisztában voltam vele, hogy igazat beszél.

- Akkor ölj meg, de nem leszek áruló. - köpte a szavakat a férfi.

Itt volt a végszavam. Eltoltam Lout a férfi elől és farkas szemet néztem vele.

- Na szóval, miért is küldött Summers? - tettem fel az első és lehet, hogy utolsó kérdésemet.

- Ahhoz nincs közöd. Amúgy is érdekelné, hogy a lányát dugod. - válaszolt nekem és a válasza egyáltalán nem tetszett.

- Szerintem nem vagy abban a helyzetben, hogy így beszélj velem. Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok Lenával. - csattantam fel és a mondandóm végén egy akkora pofont kevertem le neki, hogy a feje oldalra csuklott és vért köpött ki.

- Summers kinyír ha rájön mit csinálsz. - köpte nekem.

- Én fogom őt kinyírni. - válaszoltam neki.

- Nem hinném, egy senki vagy. - üvöltötte nekem, mire teljesen kijöttem a sodromból.

Elő kaptam a pisztolyomat és egy határozott mozdulattal a feje közepébe lőttem.

- Hülye fasz. - köptem neki még a szavakat és a srácokra hagytam, hogy eltakarítsák, ennek a senkinek a hulláját.

Ez a nap sem úgy ment, ahogy szerettem volna, de azon kaptam magam, hogy Lena ablakában állok és őt bámulom, mivel elfelejtette elhúzni a függönyét. Fehérneműben rohangált, ami nagyon vadító volt. Piros csipke volt rajta, ami tökéletesen simult a testéhez. Nem tudom mi vezérelt, de egy üzenetet küldtem neki, mire feleszméltem.

" Nagyon dögös az a piros csipke rajtad. Tetszik a magán show,amit nekem adsz, de azért húzd el legközelebb a függönyt, mert csak én láthatlak, hiszen az enyém vagy. xx H. "

6. fejezet!

Harry

- Lena. - csak farkas szemet néztem vele és vártam, hogy végre megszólaljon. Nem tudom, hogy mennyit hallott és ez rettentően idegesített. A klub hangos zajai miatt, szinte lehetetlen, hogy halott minket, de még is tisztában kell lennem vele, hogy mit is halott.

- Semmit. - nyögte ki nagy nehezen és a szemében láttam, hogy igazat mond. Megkönnyebbülten engedtem ki magamból a levegőt, egy sóhaj kíséretében.

Aztán egyszer csak a kezemet elkapta és tanulmányozni kezdte azt. Nem értem, hogy mit csinál most.

- Jól vagy? Nem sérültél meg? - kérdezi tőlem és a tekintetében aggodalom ül.

- Nem, semmi bajom. - biztosítottam.

- Akkor jó. - válaszol és egy halvány mosolyt küld felém.

- Gyere mennyünk fel. - fogom meg a kezét és a már jól ismert lépcső felé kezdek vele sétálni. Ő kétséggel követ engem.

Leültetem a szokásos boxunkba, majd elmegyek és magamhoz veszek némi alkoholt. Hiába Lena azt mondta, hogy nem hallott semmit, még is úgy érzem, hogy nem volt velem teljes mértékben őszinte és ez bosszant.

Egy tálcával a kezemben megyek vissza a boxhoz és az asztalra helyezem a poharakat, majd Lena mellett foglalok helyet. Látom rajta, hogy még mindig rosszul érzi magát és nem is csodálom. Gyakorlatilag most vertem agyon egy embert a szeme láttára. Az utóbbi napokban sem voltam hozzá túl kedves, sőt üvöltöttem vele. Nem tudok mit tenni, ilyen vagyok. Ha valami zavar, akkor dühöngök. Mondták már, hogy nem kezelem túl jól a problémákat, őt én inkább azt mondanám, hogy sehogy sem kezelem, csak várom, hogy magamtól lenyugszom és az eredmény mindig ugyan az. Valaki meghal, mert éppen rossz hangulatban voltam. A legjobbnak tartanak. Hidegvérűnek, mert az is vagyok. Évről évre rosszabb vagyok és a legszörnyűbb az egészben, hogy élvezem. Lena nem ismerheti meg ezt az énemet. A rosszabbik énem előtte el kell, hogy legyen zárva. Nem könnyű feladat ez egy düh kezelési problémákkal küzdő embernek.

Néztem Lenát, amint az italát issza és Sarával beszélget, ki idő közben Liammel csatlakozott hozzánk. Nem tudom elképzelni, hogy miért érdemelte ez a csodálatos nő az élettől a sok szenvedést, amit az apja okozott neki. Mekkora az irónia mi? Itt ülök azzal a nővel, akit el kéne fognom és vissza vinni annak a szörnyetegnek. Vajon én jobb vagyok. Tudom a választ, egyértelműen nem. Velem sem kéne lenni-e. Nem fog megszabadulni a haláltól, ha velem van. Nagyon remélem, hogy nem tudja ki vagyok. Ez változtatna valamin is. Bizonyára igen. Elmenne és vissza se nézne, de mivel rettentő önző vagyok, nem engedem el őt. Még ha tudom is, hogy jobbat érdemel nálam, de kell nekem és ami egyszer megtetszik azt meg is szerzem. Mert, ami az enyém, az az enyém.

Gondolataimból Liam rángatott ki.

- Harry beszélhetnénk? - kérdezte én válasz nélkül felálltam és biccentettem neki, hogy mennyünk a hátsó irodába.

- Mond. - néztem rá és vártam, hogy belekezdjen a mondandójába.

- Mi van veled? - tette fel az egyszerű kérdést.

- Summers egyik embere itt volt. - mondtam egyszerűen és a reakciójára vártam.

- Már is? - akadt ki, ha lehet éppen annyira mint én fél órája.

- Túl türelmetlen. Ki tudja, hogy hány emberét küldte már ide. Nem hagyom, hogy vissza vigye Lenát. - akadtam ki és a hajamba szántottam, már nem is tudom, hogy hányadik alkalommal.

- Mindenben támogatunk ugye tudod? - tette fel Liam a költői kérdését.

- Természetesen. Én hoztam meg ezt a döntést, ami nem lesz veszélytelen és nagyon hálás vagyok, hogy támogattok benne. - hálálkodtam neki.

- Ez csak természetes. A legjobb barátom vagy és már voltál az előtt is, hogy ezt az egészet elkezdtük. - lépett hozzám közelebb és egyenesen a szemembe nézett, miközben a szavai elhagyták a száját.

- Oké mennyünk vissza a lányokhoz. - mondtam Liamnek és már ki is léptünk az irodából.

Mikor a boxhoz értünk a két lány, sehol sem volt, már kezdtem nagyon ideges lenni, mikor megláttam őket lent táncolni. Önfeledten nevettek és táncoltak. Jó volt látni, hogy Lenát nem viselte meg túlzottan az előbbi. Liammel csatlakoztunk hozzájuk. Ő rögtön elhúzta Sarát és már el is vesztettem őket szem elől a sok ember között.

Lenával mozogtam a zene ritmusára, míg ő a kezeit a nyakam köré helyezte. Megörülök, hogy csak ennyitől képes lennék letépni róla az összes ruhát. Nem tesz semmit még is őrjítően kívánom őt. Mit tesz velem ez a nő? A dereka köré helyeztem a kezemet és így kényszerítettem őt mozgásra, míg a testünk teljesen össze nem ért. Oda hajoltam hozzá és a fülébe súgtam.

- Gyönyörű vagy. - éreztem, ahogy megborzong a leheletem és a szavaim hatására. Imádtam, hogy ezt váltom ki belőle. Kétség sem fér hozzá, hogy én is éppen, annyira hatok rá, mint ő én rám.

- Köszönöm. - súgta nekem félszegem.

Elhúzódtam a fülétől és az ajkaira hajoltam. Bejutásért sóvárogtam, amit ő kis idő múlva meg is adott nekem, így a nyelveink együtt kezdtek mozogni. Aminek az eredménye egy szenvedélyes csók lett és zihálva váltunk el egymástól. Lena csillogó szemekkel nézett rám és egy félszeg mosolyra húzta a száját. Ekkor döntöttem el, hogy nem mondom el neki, ki is vagyok valójában s az apja szándékairól sem szabad megtudnia semmit sem. Kell nekem ez a lenyűgöző nő és nem hagyom, hogy egyszerűen kisétáljon az életemből, ha megtudja ki vagyok.

Lena

Reggel a nap beszűrődő sugarai bántották a szememet. Rögtön a tegnapi nap jutott eszembe. Amennyire féltem tőle, olyan jól sült el a dolog. Leszámítva azt a verekedés Harry és az idegen pasas között. Még mindig nem értettem, hogy mi volt az és a beszélgetésre sem tudtam rájönni. Még emlékeztem a mondtatok foszlányára, de akkor sem tudtam rájönni miről is beszélhettek. Gondolom valami munkáról ami vagy nem sült el túl jó vagy nem lett elintézve, de úgy döntöttem ezen nem fogok sokat rágódni. Az első utam a fürdőbe vezetett és gyorsan beálltam a zuhany alá. Mikor észen voltam a konyhába mentem. Amit akkor láttam arra nem igazán voltam felkészülve. Harry támaszkodott neki a konyha pultnak és egy bögrét szorongatott, ami az illatát ítélve kávéval volt tele.

- Hát te? - kérdeztem rá és már meg sem lepődtem túlzottan azon, hogy itt találom.

- Neked is jó reggelt. Liamet várom. - közölte velem.

- Liamet? - húztam fel a szemöldököm értetlenül.

- Itt aludt tegnap és megkért, hogy jöjjek el érte, de nem hajlandó kijönni. - kacsintott rám és rögtön leesett mire céloz.

- Értem. Remélem hagytál kávét. - mutattam a kezében lévő bögrére.

- Hagytam. - mosolygott rám és a kávéfőző felé biccentett, ami félig volt a barna folyadékkal.

- Remek. - küldtem felé egy mosolyt és a szekrényből kiettem egy bögrét és tele töltöttem.

Mikor vissza fordultam Harry közvetlenül előttem állt. A szemembe nézett, amiben imént az a meg magyarázhatatlan csillogás volt, ami minden egyes alkalommal, mikor rám néz. Elvesztem a tekintetében és csak akkor tértem magamhoz, mikor a fenekem alá nyúlt és a csókunk közbe a konyha pultra ültetett. A csókunk egyre szenvedélyesebb és vággyal telibb lett. Sara köhögése zökkentett ki minket. Áldottam most az eget, hogy Sara megzavart minket. Nem tudom mi van velem, de esküszöm, hogy képes lettem volna most lefeküdni vele.

- Sziasztok. - köszönt nekünk Sará. Én csak kipirosodott arccal próbáltam megtalálni  hangomat és nagy nehezen szólásra bírtam magam.

- Szia. - köszöntem neki, majd Harry elhúzódott tőlem és lemásztam a pultról.

- Liam? - kérdezte egyszerűen Harry és Sarára nézett.

- Már is jön. - mosolyogott el és tudtam, hogy ha a fiúk elmennek, ki kell őt kérdeznem a tegnapi éjszakáról.

- Mehetünk. - jött ki végszóra Liam és egy csók után, már az ajtónál is volt. Harry rám nézett, de nem csinált semmit, csak az ajtóhoz ment és már távoztak is.

Kissé furcsa volt a reakciója, ha az előbbi pultos dolgot néztük. Még csak egy "Sziát" sem nyögött ki. Nem arról van szó, hogy csókkal köszönjön el vagy valami, de nem bírom mikor ilyen kétértelmű jeleket küld, ami miatt nem tudom eldönteni, hogy valóban kedvel vagy csak megakar dugni. Bár a második lehetőséget eléggé elvethetőnek gondolom, mert egy kis szexért csak nem vár az ember egy hónapot, mert már vagy ennyi ideje keresi  társaságomat. Inkább követeli, de ami a legszomorúbb, hogy élvezem. Azt karom, hogy jöjjön be a lakásomba éjjel és lépjen meg. Jöjjön el a munka helyemre és foglalkozzon velem. Hiába tudom ki ő, még is képtelen vagyok rávenni magamat arra, hogy elküldjem. Kell nekem és már rég nem érdekel, hogy mi a munkája. Eldöntöttem, ha ő velem akar lenni adok neki egy esélyt.

- Na szóval mi volt az este? - tettem fel a kérdésemet Sarának.

- Mire gondolsz? - húzta fel a szemöldökét, de láttam, hogy zavarban van.

- Ne csigázz. Gyerünk mindent tudni akarok. - ültem le a bár székre és kíváncsian figyeltem barátnőm arcát, ami lassan megenyhült és leült velem szemben.

- Hát te is tudod, hogy tegnap feljött, de egyik dolog követte a másikat és hát itt aludt. - mesélte el az éjszakáját sejtelmesen, de nem éppen erre voltam kíváncsi.

- Oké, de nem ezt akarom tudni. - mosolyogtam rá.

- Oké, lefeküdtünk. - adta be a derekát, mert tudta, hogy nem adom fel.

- Istenem és milyen volt? - kérdeztem meg barátnőmtől.

- Nagyon jó. Ilyen szexben még sosem volt részem. Egyszerűen hihetetlen. - áradozott, mire el tudtam képzelni milyen szexuális élményben volt része.

- Ennek örülök és akkor most együtt vagytok? - kérdeztem rá

- Igen. Annyira örülök, úgy érzem vele tényleg boldog vagyok. - láttam rajta, hogy teljesen bele zúgott Liambe.

- És mi volt ez a pultos jelenet - most ő tette fel a legjobb kérdést.

- Fogalmam sincs. Egyszerűen megtörtént. Ha nem jössz, nem tudom mi lett volna, de azt akartam, hogy megdugjon. - nevettem el magam.

- Lena. - fakadt ki Sará.

- Mi van? Már megszokhattad volna, hogy nem vagyok szégyenlős, ha a szexről van szó. - nevettem fel a reakciója okán.

- Ja, de akkor sem tudom megszokni. Örülök neked, látom, hogy nagyon érdekel téged Harry. - mondta nekem Sara.

- Igen. Eldöntöttem, hogy adok neki egy esélyt. - újságoltam Sarának a döntésemet.

- Végre. - mosolyodott el, majd bement  a szobájába.

Az nap Harry nem jött vissza és nem is jelentkezett. Esküszöm a kedély változtatásaitól agyrázdódást kapok. Egyszer szinte a konyha pulton akar velem lefeküdni aztán öt perc se telik el és köszönés s minden nélkül lép le. Nem tudom, hogy mit gondoljak. Eléggé megnehezíti a dolgomat, hogy adjak neki egy esélyt. Egyet lép előre nálam aztán meg olyat tesz, amivel kettőt hátra.

A telefonom pittyegése zökkentett ki.

"Jó éjt szépségem. Nagyon sajnálom, hogy reggel megzavartak, de ígérem bepótoljuk. Nem is hiszed, hogy most miket csinálnék veled. xx H "

Többször el kellett olvasnom, hogy felfogjam mit i irt valójában. Ezek szerit nem csak rá volt nagy hatással az a reggeli dolog.

" Jó éjt. Sara ért a pillanat tönkretevéséhez és el tudom képzelni. xx L. "

Küldtem neki üzenetet én is és már szinte álomba merültem mikor egy újabb üzenetet jelzett a telefonom kijelzője.

" Tudod gondolatok helyet, inkább majd megmutatom neked, hogy mennyire kívántalak reggel. Élvezni fogod gyönyörűm. xx H. "

Köpni nyelni nem tudtam ez után az üzenet után, de az biztos, hogy ezek után félek vele kettesben maradni.

5. fejezet!

Harry korábbi látogatása óta nem jön álom a szememre. Csak forgolódok, de aludni egy percet sem tudtam. Be kell valljam megrémiszt engem. Ki az, aki csak úgy betör mások lakásába és az ágyán ülve vár az emberre. Ez nem normális dolog, még nekem se, pedig én sok mindent láttam. Csak nemrég szabadultam meg a múltamtól, de úgy tűnik az könyörtelenül haladt mellettem, míg utol nem ért. Nem akarok ebbe a világba újra belefolyni. Kijönni belőle egyszer is szinte lehetetlen volt, nemhogy másodszorra. Bármennyire is vonz Harry nem bonyolódhatok bele, mert az azt jelentené, hogy vissza fele haladok. Nem kerülök ebbe megint bele. Ezt eldöntöttem és ha ehhez az kell, akkor Harryt is elfelejtem. Menni fog ez? A kérdés jó és én rettegek a választól.

Mikor megfordultam az ágyamban és az éjjeli szekrényen lévő kis ébresztő órám hajnali egyet mutatott. Sara még nem ért haza és akaratomon kívül is aggódni kezdtem érte. Liammel van, aki látszólag veszélytelen, de mivel a BAD tagja, így biztosan tudom, hogy veszélyes. Nem mondhatom meg Sarának mit tegyen, hiszen az képmutatás lenne, ha engem és Harryt nézzük. Csak azt remélem, hogy jól dönt. De én tudok, majd jól vagy logikusan dönteni? Magamat ismerve ez lehetetlen vállalkozás, nem vagyok egy realista ember, sokszor ringatom magam álom világban.

Az ajtó felől zajok szűrődtek be. Rettegni kezdtem, hogy talán Harry tért vissza. Magam sem tudom, hogy miért borzongok meg tőle. Majd mikor a kulcsot hallottam az ajtóba csúszni, már tudtam, hogy Sara az. Kikeltem az ágyból és a nappaliba mentem, hogy megnézzem biztosan ő-e az. Mikor megláttam a sötétben kicsiny alakját, egy megkönnyebbült sóhaj szaladt ki a számból. Sara felkapcsolta a lámpát, mire rám nézett és egy óriási sikoly hagyta el az ajkait.

- Lena mi a fene van? - nézett rám kissé kipirult arccal a félelemtől.

- Nem tudtam aludni és kijöttem mikor hallottam, hogy haza jöttél. - válaszoltam neki, míg a kanapéhoz sétáltam és leültem rá. Sara követte a példámat és mellém ült.

- Látom rajtad, hogy egyáltalán nem ezért vagy fent. Szóval? - húzta fel a szemöldökét, míg a válaszomra várt.

- Jó elmondom, de ne kapj szív rohamot. - figyelmeztettem, mire ha lehet még magasabb lett a szemöldöke íve. - Harry itt volt.

- Mi? Ide jött a lakásunkhoz? - mosolyodott el Sara.

- Nem egyszerűen ide jött, pont ez a lényeg. Elmentem fürdeni és mikor kiléptem az ágyamon ült. - kezdtem elmesélni.

- Hogy mi van? Lena, nem zártad be az ajtót? - akadt ki.

- Hülye vagy, dehogy nem. - csattantam fel és járkálásba kezdtem.

- Akkor még is, hogy tudott bejönni? - emelte fel ő is a hangját.

- Sara betört a lakásba. - járkáltam egyre gyorsabban.

Sara csak a szája elé kapta a kezét és a félelem tisztán látható volt a tekintetében.

- És mi volt mikor kijöttél? - szólalt meg nagy sokára, mikor megtalálta a hangját.

- Leüvöltöttem a fejét, hogy hogy jutott be és miért jött. - kezdtem bele, de Sara félbeszakított a kérdésével.

- És hogy jött be? - kérdezte izgatottan, mintha csak egy izgalmas filmet nézne.

- Fogalmam sincsen. Mikor rákérdeztem az válaszolta, hogy nincs olyan ajtó, ami megállítaná őt abban, hogy megkapja amit akar. - meséltem tovább a történteket.

- Ezt nem értem. Mit akart? - fakadt ki Sara.

- Én is ezt kérdeztem. Erre az volt a közhelyes válasza, hogy engem akar. - idéztem fel a beszélgetésünket.

- Úr isten, Lena. - kapta ismét a szájához a kezét, ha lehet tíz perce már harmadszorra.

- Én is így vagyok bele. - értettem egyet a kirohanásával.

- Azután mi volt? - kérdezte a körme rágását megszakítva, amitől akaratlanul is felkuncogtam.

- Elküldtem, de nem ment el. Helyette megcsókolt. - vallottam be.

- Megcsókolt? - Sara félelme egyik percről a másikra tűnt el és valami ismeretlen csillogás vette át a helyét a szemeiben.

- Igen, de azután elment. - fejezetem be az események mesélését.

- Harry nem egy egyszerű férfi, azt már most látom. - lelkendezett Sara.

- Nem az. De te miért örülsz ennek ennyire? - kérdeztem rá.

- Nem tudom. De örülnék neki, ha végre lenne egy pasid. - nevette el magát.

- Szerintem te csak foglalkozz azzal, hogy magadnak találj egyet. - válaszoltam neki miközben megforgattam a szemeimet, a mondata hatására.

- Jogos. - pirult el.

- Ez mi volt? - kérdeztem rá, mikor észrevettem, hogy az arcát nem kevés pír borította el.

- Még is mire gondolsz? - adta nekem a hülyét.

- Elpirultál és ne tégy úgy mintha nem láttam volna. Ki vele mi van? - ültem le vele szemben és a válaszára vártam.

- Hát igazából nem sok minden, csak nagyon tetszik Liam. - vallotta be nekem.

- Te belezúgtál. - kiáltottam fel.

- Nem zúgtam bele. - hajtotta le a fejét és a lábát fixírozta.

- Ismerlek és tudom, hogy mikor vagy oda egy srácért és most határozottan azt látom rajtad. - mosolyogtam rá.

- Oké. Tényleg lehet, hogy egy kicsit belezúgtam, de annyira aranyos. - vallotta be Sara nagy nehezen.

- Örülök neki, de nem félsz a munkája miatt? - kérdeztem rá, ami inkább engem aggasztott.

- Tudod, hogy igen, de már annyira benne vagyok, hogy nem tudom őt elfelejteni. - nézett rám és a szemei a szavait tükrözték.

- Sara tisztában vagy vele, hogy a saját szabályodat hágod át? - húztam fel a szemöldökömet szórakozottan.

- Igen. - lökte meg a vállamat Sara játékosan.

- Csak figyelj oda kérlek. - kezdtem az aggódó szülőt játszani.

- Mindig figyelek. - nevette el magát, amire én is nevetésben törtem ki.

- És elmondta, hogy egy banda tagja? - kérdeztem rá, arra ami már rég fúrta az oldalamat.

- Nem. - vágta rá rögtön Sara.

- Mit mondott mivel foglalkozik? - kérdeztem meg.

- Azt mondta informatikus. - mosolyodott el Sara.

- Informatikus?! Jót röhögtem. - forgattam meg a szemeimet.

- Ja eléggé nevetséges. - helyeselt Sara.

- Szerinted tudják, hogy mi tudjuk, hogy ők kicsodák? - kérdeztem rá.

- Szerintem nem. - gondolkozott el Sara.

- Kíváncsi vagyok Harry, mit fog mondani, hogy ő mivel foglalkozik. - gondolkoztam el a lehetőségeken.

- Én is. Egyébként most mi van köztetek? - kérdezte meg Sara, amire én is szerettem volna mindnél előbb választ kapni.

- Őszintén, nem tudom. Azt sem tudom, hogy én mit akarok tőle, nem hogy ő. - vallottam be az érzéseimet, ha lehet még magamnak is.

- Lena tudod, hogy én éppen most szegtem meg a legnagyobb szabályomat, miszerint maffia tagokkal nem keveredek kapcsolatba soha többet. Szóval nem sok jogom van neked tanácsot adni. - fejezte be a kis monológját.

- Kérlek, adj tanácsot, mert nem tudom, hogy mi legyen. - néztem rá kérlelő tekintettel.

- Figyelj én látom rajta, hogy nagyon tetszik neked, de azt is látom, hogy az apád miatt nem akarsz bele keveredni ebbe. De ha már hallgatsz adsz neki egy esélyt, egyáltalán nem biztos, hogy ő olyan mint ő. - fejezet be Sara a tanácsadást.

- Ez az, hogy nem tudom, hogy megpróbáljam-e. Sara félek.  - vallottam be.

- Tudom. - ölelt magához.

- Kedvelem őt, de az a de mindig ott van. - bontakoztam ki az öleléséből.

- Ismerd meg egy kicsit és majd eldöntöd, hogy megéri-e a kockázatot. - javasolta nekem.

- Köszönöm. - öleltem magamhoz és nagyon hálás voltam neki.

- Nincs mit, de most már mennyünk aludni, mert holnap dolgozunk. - állt fel Sara és mind a ketten a szobánkba mentünk.

Másnap reggel mondanom sem kell, hogy rettentő nehezen tudtam magamat kikönyörögni az ágyból. Az a néhány óra alvás cseppet sem volt elég. Mikor a fürdőben a tükörbe néztem egy zombit láttam magam helyet. A hajam kócosan állt a fejem tetején, a szemem alatt sötét karikák éktelenkedtek. Beálltam a zuhany alá, ami némi képen felébresztett, de sajnos nem eléggé. Kifésültem a hajam és a fejem tetején egy kontyban fogtam össze. Sminket tettem magamra, ami a szemem alatt található foltoknak köszönhetően, jóval több volt, mint amit magamra szoktam kenni. Felhúztam egy fekete cső szoknyát és egy barack színű blúzt. Mikor kiléptem a nappaliba, Sarát is ugyan, olyan állapotban találtam, mint ahogy magamat éreztem. Gyorsan magamhoz vettem egy banánt és egy hordozható bögrében kávét és már indultunk is.

A nap nagyon hosszúnak tűnt. Az idő vánszorgott és egyáltalán nem akart gyorsabban haladni, bármennyire is könyörögtem érte. Sara kissé felpörgött, mert ő a vásárlókkal foglalkozott, de mivel az új kollekció megérkezett nekem azt kellett bevételeznem és a raktárból kitenni a polcokra, ami eléggé unalmas munkának bizonyult, a mai napon. Már vagy három órája ki és be jártam a raktárban a ruháért, mikor újra bementem és az utolsó előtti dobozt nyitottam ki. A bevétel lapra ráírtam a ruha cikk számát és a méreteket és azok darabszámát, majd kivettem a ruhákat a dobozból és vállfákra kezdtem őket tenni, mikor a raktár hátsó ajtaja kinyílt és a betörő fény elvakított. Mikor végre becsukódott a szemem megszabadult a kínzó érzéstől, amit a nap okozott neki. Mikor kinyitottam az a személy állt előttem, akire soha sem gondoltam volna.

- Harry? - kérdeztem, de inkább kijelentésnek szántam.

- Jó a meglátásod gyönyörűm. - húzta ajkait és féloldalas mosolyra.

- Mit akarsz itt?  - kérdeztem tőle.

- Csak bocsánatot akartam kérni a tegnapi miatt. - jött közelebb hozzám, majd megállt közvetlenül előttem, míg a lehelete melegét tisztán éreztem az arcomon.

- Úgy, hogy betörsz a munka helyem raktárába? - nevettem fel az iróniától.

- Igen. - nevetett fel ő is.

- Szóval valójában, miért is zavarsz munka közben? - tettem fel a kérdésemet.

- Csak látni akartalak. - simított ki egy haj tincset az arcomból és a fülem mögé tűrte.

- Oké akkor ez meg volt, úgy hogy mehetsz. - mutattam a kijárat felé.

- Kidobsz? - fúrta fel a szemöldökét és az arcán egy szemtelen mosoly húzódott.

- Nem csak szeretnék dolgozni és ha veled beszélek, akkor nem tudok. - magyaráztam el neki.

- Segíthetek is. - ajánlotta fel, de mielőtt elvetettem volna az ötletét a telefonja csörgése zavart meg.

A zsebéből kihalászót készüléket bámulta és a düh suhant át a vonásain. Mikor felvette nem éppen kedvesen beszélt a vonal túlsó végén lévő személlyel.

- Mi van? Nem még dolgozom rajta.. Ne parancsolgass.. Nevetséges vagy.. Te engem ne fenyegess.. Oké leszarom..- mondta majd a másik félre nyomta a telefont. Mikor visszafordult felém, megijedtem a tekintetétől. a gyönyörű zöld szemei, most szinte feketének tűntek.

- Mennem kell. - mondta idegesen majd kivágta a hátsó ajtót és a nagy csattanás jelezte, hogy elhagyta a raktárat.

Én csak értetlenül néztem utána és egyre biztosabb voltam abban, hogy épp most voltam fültanúja az egyik ügyletének. Ilyen idegesnek régen nem láttam senkit, szóval biztosan nem úgy sültek el a dolgok, ahogy azt ő szerette volna. Hajtott a kíváncsiság, hogy megtudjam kivel és miről beszélt.

Mikor végre letelt a munka időm egyedül mentem haza, mert Sara Liammel találkozott a szemben lévő kávézóban. Félúton egy ismerős kocsi gurult mellettem. Mikor az ablak lehúzódott az ismerős göndör fürtökkel találtam szemben magamat.

- Szállj be. -követelte tőlem érzelem mentesen.

- Nem. - köptem neki vissza.

- Ne mondj nekem ellent. - mondta egyre ingerültebb hangon.

- Miért akkor mi lesz? - tettem fel a kérdést és én is egyre idegesebb lettem.

- Kicseszettül azt mondtam, hogy ülj be ebbe a kurva kocsiba. - üvöltötte nekem, amire önkéntelenül is összerezzentem.

- Nem. - csattantam fel.

- Lena kurvára ülj be vagy kiszállok, de azt nagyon megfogod bánni. - csattant fel ő is és nagyon dühösnek hangzott.

Tudtam, hogy innentől kezdve csak én fogok kijönni rosszul, ha nem teszem azt, amit kér. apám ezt megtanította nekem. Ha ellent mondasz, azért komoly büntetés jár és nem az olyan fajta, hogy nem nézhetsz este tévét. Ezt nagy nehezen rávettem magam és a kocsi felé lépkedtem, majd beültem.

- Na ennyire nehéz volt? - fordult felém.

- Nem. - válaszoltam neki.

Kis idő múlva mikor láttam, hogy nem a lakásom felé megyünk, nem bírtam tovább és megtörtem az idő közben ránk telepedett csöndet.

- Hova viszel? - kérdeztem rá.

- Vacsorázni. - vágta rá, mintha ez magától értetődő lenne.

- Oh. - csak ennyit tudtam kinyögni.

Nem sok kedvem volt vele lenni, miután úgy rám üvöltött, hogy kis híján össze csináltam magam, de tudtam, hogy egy banda tag elől nincsen menekvés.

Nem sokkal később meg is érkeztünk egy étterem elé.

- Gyere. - húzott magával Harry az épület felé.

- Tudok menni magamtól is, nem kell húzni. - csapom ki a kezem a szorításából.

- Oké. - vágja hozzám közömbösen, mire felmegy bennem a pumpa.

Az asztalunknál ülve az étlapot nézegetem, de nem vagyok túl éhes, így nem tudom, hogy mit rendeljek. ekkor az italainkkal megérkezik a pincér, aki eléggé furcsán néz rám.

- Sikerült választani? - kérdezte a pincér rám nézve.

- Még gondolkodom. - válaszoltam neki és tovább néztem az étlapot.

- Akkor később vissza jövök. - közölte a fiú, majd elment egy másik asztalhoz.

- Válassz. - közölte velem Harry.

- Nem vagyok túl éhes. - vetettem neki oda.

- Rendelsz és megszed vagy lenyomom a torkodon. - mondta nekem dühösen, mire felnéztem rá.

- Jó. - néztem rá és legszívesebben egy kanál vízben megfolytattam volna. Mi lett a kedves Harryvel, ez inkább a banda tag volt velem szemben, aki sikeresen megfélemlített. Csodás.

Mikor a pincér vissza tért végre kitudtam neki nyögni a rendelésem, majd mikor Harry is elmondta mit kér távozott az asztalunktól.

Negyed óra múlva vissza is tért a pincér és lerakta elénk az ételeket és a tányérom szélén a szalvétámon volt egy kis üzenet.

"Hagyd ezt a pancsert és gyere velem el egy randira. Itt a számom. 555-412. Scott. xx"

Jót mosolyogtam Scott üzenetén, mire Harry eléggé furcsán nézett rám. Gyorsan a zsebembe süllyesztettem a cetlit, hogy ő még csak véletlenül se lássa meg. Scott érdekében tettem, mert nyilván ő nem volt tisztában, hogy kit pancserozott le.

Mikor befejeztük az evést, Harry intett Scottnak és ő már jött is a számlával. Mielőtt elment még felém küldött egy mosolyt.

- Mi a fene volt ez? - kérdezi a kocsiban Harry.

- Mire gondolsz? - tetettem a hülyét, tudtam, hogy Scottra értette.

- Az a pincér folyatta rád a nyálát. - hallottam a hangjában, hogy igen csak féltékeny.

- Nem így volt, de féltékeny vagy? - kérdeztem rá a nyilvánvalóra.

- Nem vagyok féltékeny. - vágta rá rögtön.

- Dehogy nem. - kontráztam rá és láttam, hogy ismét felmegy benne a pumpa.

- Nem. - hajolt oda hozzám és durván megcsókolt. Nem csókoltam vissza őt. Éreztem a zsebemnél a kezét, de mire felfogtam már a kezében volt a szalvéta. Mikor elolvasta a rá írt üzenetet, a szeme ismét feketére váltott.

- Mi a faszom ez? - kérdezte tőlem fennhangon.

- Egy üzenet. Minek tűnik? - kérdeztem tőle.

- Megölöm. - akadt ki és már a kilincsen is volt a keze, de mielőtt kiszállhatott volna a kocsiból, elkaptam a kezét.

- Hagyd békén. Úgy sem érdekel. - próbáltam megnyugtatni.

- De engem igen. - vágta oda nekem.

- Harry, kérlek. - néztem rá, mire a vonásai megenyhültek. De mikor azt hittem már megnyugodott kivágódott a kocsiból és az étterem felé ment. Nem mertem utána menni, mert nem tudtam mit fog tenni Scottal. Mikor vissza jött eléggé rendezetten nézett ki, így feltételeztem nem verekedett.

- Mit csináltál? - kérdeztem, de nagyon féltem a válaszától.

- Semmit. Csak elmagyaráztam neki, hogy ne írogasson annak, aki az enyém.- válaszolta egyszerűen.

- Nem vagyok a tiéd. - akadtam ki.

- Mind egy. - válaszolta.

- Hol az üzenet? - kérdeztem.

- A szájában. - vágta rá.

- Mi van? - néztem rá értetlenül.

- Most mit nem értesz. Beletömtem a szájába. Örülj neki, hogy nem vertem agyon. - válaszolta, majd kihajtott a parkolóból.

A szavain gondolkoztam és már tudtam, hogy ő is olyan mint az apám. könyörtelen és erőszakos, akivel nem akarok közelebbi kapcsolatot kialakítani. De ezzel már sajnos elkéstem.

Péntek lévén gondolom ma Sara bulizni akar menni, de nekem semmi kedven nincs. Főleg a tegnapi vacsora után Harryvel. Egy teljesen új oldalát ismertem meg, amit teljes szívemből gyűlölök. Nem akarok vele lenni. Megint minden ott folytatódna, amiből alig egy éve, kín keservesen sikerült kijönnöm. Előre kell tekintenem, nem pedig folyamatosan a múltban élnem.

Sara teljesen kiakadt mikor elmeséltem neki ma reggel, hogy Harry, hogy viselkedett velem és mit tett szegény pincérrel. Nem hitte el, hogy Harry ilyen, ahogy én sem.

Sara addig rágta a fülem, míg be nem adtam a derekamat és nem egyeztem bele, hogy elmegyek vele bulizni. Természetesen a Roarba akar menni. Biztosan Liam miatt, ami azért csodás, mert, hogy Harry is ott lesz. Semmi kedvem nem volt hozzá.

Nagy nehezen elkészültem. Egy magasított derekú rövid fekete shortot vettem fel és egy fehér toppot, hozzá pedig egy piros magassarkút. Felkaptam a fekete boríték táskámat és már indultunk is a klubba.

Első utam a bár pult felé vezetett, mert ha Harryvel kell lennem az ma pia nélkül nem bírnám ki, így rögtön két felessel indítottam, amit Sara meg is jegyzett, hogy lassítsak, de nem foglalkoztam vele és már a negyedik felesemet húztam le. Még kettő és már igen csak érzetem az alkohol hatását a véremben.

Harry sehol sem volt, de nem mintha megkerestem volna. Addig örültem, míg ő nem talál meg engem.

Elmentem táncolni egyedül, mert Sara már Liammel volt fent, ahol egy hete ültünk. Nem táncoltam sokáig egyedül, mert egy nagyon jóképű férfi táncolni kezdett velem. Én nem is bántam ezt. Azt nem tudtam, hogy azért mert tetszett a férfi vagy az alkohol oldotta fel ennyire a gátlásaimat, de igen csak jól éreztem magamat vele. Sokáig táncoltunk, míg valaki meg nem fogta a vállamat. Mikor oda néztem Harry dühös tekintetével találtam szemben magam. Nem foglalkoztam vele táncoltam tovább. Majd éreztem, hogy a férfi keze a fenekemre siklik, ami már kevésbé tetszett. Ez volt Harry végszava. A férfi kezét elkapva elhúzta mellőlem és a mosdók felé tűntek el. Én gyorsan utánuk mentem és a fal mellett néztem őket. Sajnos a zene miatt nem értettem szinte semmit sem a beszélgetésből. Csak azt láttam, hogy Harry a falnak szegezi a férfit, aki csak az arcába nevet.

- Mit akarsz itt? - csattant rá a férfira.

- Küldött. - csak a mondtad felét hallottam. Ki küldte?

- Tudom, felismertelek. - köpte a férfi arcába.

- Nem végzed a munkádat. - nevetett Harry arcába.

Mit nem végzett el, semmit sem értettem.

- Rajta vagyok. - válaszolta.

- Ja azt látom. - nevetett fel a férfi. - biztosan érdekli...rámozdultál..

Semmit sem értettem.

- Nem mozdultam rá. - csattant fel Harry.

- Fogy az időd. - válaszolta a férfi.

- Szálljatok le róla. - mondta Harry, majd egy ütést bemért a férfinak, aki összecsuklott a földön.

Akaratom ellenére is felszisszentem a látványra, amit Harry is észrevett.

Oda jött hozzám, de a szeme lágyságot tükrözött.

- Mennyit hallottál? - kérdezett rá, de magam sem tudtam mit hallottam. Gyakorlatilag semmit és a hangomat sem találtam, hogy válaszolhassak.

4. fejezet!

Harry

 

Két héttel korábban.

 

Ez a nap is ugyan úgy kezdődött. Reggel az ablakon beszűrődő fény bántja a szememet, míg az ablakomon lévő függönyt szorosabbra nem húzom, ezzel meggátolva a nap sugarainak bejutását. Nagy nehezen ráveszem magamat és kikelek az ágyból. Az első utam a fürdőbe vezet, fogat mosok és beletúrok a kócos hajamba. A szobámban a szekrényemből előkapom a szokásos szettemet, ami egy szakadt farmerből és egy egyszerű fehér pólóból áll. Magamra kapom a bőr dzsekimet és már indulok is. A mai nap sem lesz más mint a többi. Banda ügyek. Bár szeretem a munkámat, nem panaszkodom. London nagy város és én irányítom. Harry Styles vagyok, a BAD nevű londoni banda vezére. Öten vagyunk. Liam, Zayn, Louis, Niall és én. A város a nevünket is fél kiejteni. Bár a rangunkért keményen megkellet dolgoznunk. A rendőrség nem túlzottan törődik a mi dolgunkkal. Vannak embereink náluk is, ezért olykor félre néznek. A gyilkolás az életemhez tartozik. Eléggé szörnyű, de megszoktam, ez ugyan olyan munka mint másnak a cukrászkodás. Én pénzel, nőkkel és droggal kereskedek. Szóval eléggé tartalmas az életem.

 

- Liam. - szóltam az egyik tagomnak.

- Igen, Harry? - fordul felém és kérdőn tekint rám.

- Zayn elintézte? - kérdeztem meg egyszerűen.

- El. - válaszolt röviden, de nem is kellett jobban kifejteni-e pontosan tudtam, hogy elintézte a rá eső feladatot.

- Remek. - válaszoltam neki, majd folytatta a laptopon, amit az imént szakított félbe.

 

A pénz forgalmát folyamatosan nyomon kell követnünk, ez Liam asztala. Egy kibaszott matek zseni a srác. Zayn a behajtó. Ő megy el az "ügyfelekhez", akik valamilyen oknál fogva nem teljesítették a megadott határidőt. Nem részletezem, hiszen mindenki tudja mi történik azzal aki Nekem nem fizet.

Louis a clubomat irányítja és a városban lévő többi cégemért felel, úgy mond ő a "könyvelőnk".

Niall pedig a nőkhöz és a drogokhoz ért, ő az összekötőnk. Én pedig mindent ellenőrzök. Mit is mondjak univerzális vagyok.

 

- Harry. - fordul felém Niall, mikor belép az ajtón és kezet fogunk.

- Niall. - nézek rá.

- Elintézve. - feleli egyszerűen és én bólintok.

- Szép munka. - küldök felé egy önelégült mosolyt.

- Kösz. - mosolyodik el ő is. - Ma mi a terv?

- Zayn már kezeli a tervet. - nevetek fel. - Brain nem hajlandó fizetni a drogokért, amiket egy hónapja adtál neki, így Zayn jobb belátásra bírja.

- Zayn és az ő remek beszélőkéje. - nevet fel ő is.

- Meggyőző tud lenni. - nevetek.

 

Zayn minden bizonnyal nem éppen beszélget az ügyféllel. Nem csodálkoznék ha megint hullát kéne takarítanunk. De aki nem fizet és ez állttal nem tisztel engem annak menni-e kell, így vagy úgy.

 

- Figyeljetek ma be kell mennünk a Roarba. Meg kell néznem a költségeket és a bevételt. - fordulok a fiúkhoz.

- Oké úgy is bulizhatnékom van. - szólal meg a háttérben Louis.

- Csak mértékkel srácok tudjátok, hogy vannak, akik szeretnek belénk kötni. - válaszoltam a bulizni vágyóknak.

- Tudjuk Harry, nem kell említened. - fordul felém Liam.

- Ez a Summers kikészít engem. - mondom nekik.

- Sajnos el kell viselnünk hiszen minden hova elér a keze. - helyesel Liam.

- Igen, de London az enyém és nem adom neki. - csattanok fel.

 

Daniel Summers Anglia legfőbb maffia vezére, de nem irányíthat mindent. Nem tartozok a fennhatósága alá, én hoztam létre a BAD-at egyedül és egy senkiházi nem fogja nekem megmondani mit csináljak. Maradjon csak az ő városában.

 

- Harry, Zayn most hívott, hogy Brain odaadta a pénzt. - vigyorog Niall.

- Bíztam Zaynben. - mosolyodtam el a gondolatra, hogy Braint milyen eszközökkel vette rá a fizetésre.

 

A klubba valóm látogatás előtt gyorsan haza ugrottam. A kocsival a felhajtón leparkoltam és gyorsan bementem a házamba. Bekaptam némi kaját, mert nem sikerült sokat ennem a mai napon. Letusoltam és felvettem a mai szerelésemet. Majd elmentem a srácokért és fél óra múlva már a klubban is voltunk.

 

- Oké mennyetek fel én hozok valami piát. - mosolyogtam a fiúkra, akik elindultak a felső magán szintünkre.

A bár pulthoz ültem és szóltam a pincérnek, hogy adjon 5 felest és 5 üveg sört, majd felmentem a tálcával, a kezemben az asztalunkhoz.

A feleseket gyorsan legurítottuk. A srácok nagy része lement, hogy keressen magának valakit ma estére. Én is ezt terveztem. A korláthoz álltam és a klubban vonagló lányokat néztem. Minden este kinézek valakit, akit aztán otthon megdugok. Nem szoktak ellenkezni. A mai felhozatal sem volt rossz. Rövid ruhák és testhez simuló anyagok. Szőkék, barnák és vörösek egyaránt. Kiszúrtam Liamet, amint egy vörös hajú kis csajjal enyeleg. Ez gyors volt haver. - gondoltam.

Nem sokkal távolabb tőlük kiszúrtam egy lányt. Türkiz színű mini ruhát viselt. Hosszú szőke haja lágyan omlott a hátára. Ilyen tökéletes alakot még szerintem sosem láttam. Vékony derék, hosszú lábak és olyan mozgás, hogy ha csak nézem megkeményedek. Ő kell ma nekem.

Lementem a bárba és az egyik sarokban ülve néztem őt, ahogy egyedül ringatja a csípőjét a zene ritmusára. Kibaszott jól csinálta. Lassan megfordult és a lélegzetem is elállt tőle. Ahogy egyre közelebb jött a bár felé kilehetett venni gyönyörű kék szemeit, ami a tenger színére elékeztetett. Az arca gyönyörű volt. A pincérnek kiabált valamit, amikor mögé álltam.

 

- Én állom. - kiabálom a pincérnek.

- Értem Mr. Styles. - válaszol nekem a pincér.

A lány megfordul és kérdő tekintettel néz rám.

- Köszi. - áll fel a székéből mikor megkapja a kért italát.

- Semmiség. - küldtem felé egy féloldalas mosolyt.

- Ha megbocsájtasz, én megyek. - állt fel a székéből.

 

Nem engedem csak így el. Utána nyúlok és elkapom a csuklóját.

- Mi a neved? - kérdezem tőle.

- Lena. - válaszolta nekem egyszerűen.

- Szia Lena, Harry vagyok. - mosolyogtam rá csábítóan.

- Szia Harry. - köszönt el tőlem és vissza ment a táncoló emberek közé.

 

Néztem, amint mozgatja a csípőjét a zene ritmusára. Ez a nő megöl engem. Meg bírtam tovább magammal és mögé sétáltam. A dereka köré fontam a karjaimat. Ő kissé össze rezzent, de mikor megfordítottam nem láttam meglepetséget a szemeiben. Nyilván tisztában volt vele, hogy én vagyok az.

 

- Nem szeretnél egy csendesebb helyre menni? - kérdeztem tőle, remélve, hogy felfog jönni velem az emeletre.

- Kösz, de jó nekem itt. - válaszolta nekem.

A dereka köré fontam a karjaimat és táncolni kezdtem vele. A zene ritmusára mozogtunk és éreztem, ahogy egyre inkább élvezni kezdi a dolgot. Én majd meghaltam, hogy ez a nő az enyém legyen. Megőrjített. Érezni akarom magam alatt. Megakarom dugni, de rohadtul.

Bele néztem a gyönyörű kék szemeibe és közelebb hajoltam hozzá és a fülébe suttogtam.

- Gyönyörű vagy.

Nem válaszolt nekem. A nyakára hajoltam és csókolgatni kezdtem. Éreztem, hogy megremeg a teste az érintésem nyomán és ez nagyon tetszett. Nem csak ő volt rám nagy hatással, hanem minden bizonnyal én is. Érzetem, hogy lángra gyúl a bőre, ahol csókolom.

A barátnője, aki Liammel táncolt egyszer csak mellettünk termett és beszélgetni kezdett Lenával.

Egyszer csak megfordult és indulni akart, de én a csuklóját megragadva megállítottam.

- Később látlak Lena. - súgtam a fülébe, majd a döbbent tekintetébe néztem.

Nem válaszolt csak elsétált. Néztem, ahogy kecsesen lépked a klub kijárata felé, míg el nem tűnt a látó teremből.

 

Vissza mentem az asztalunkhoz és ittam még pár italt. Liam is velem jött fel és az asztalhoz ültünk.

- Ki volt a csaj? - kérdeztem meg tőle.

- Sara. - válaszolta. - És a tiéd?

- Lena. - válaszoltam neki.

- Jó nő. - mosolygott rám Liam.

- Tisztában vagyok vele. - nevettem fel.

- Nem az a könnyen kapható fajta mi? - néz rám miközben magasra húzza a szemöldökét.

- Nem éppen, de ismersz szeretem a kihívásokat. - kacsintottam rá.

- Azt meghiszem. - nevet fel Liam.

 

Még iszogattunk egy ideig, míg a többiek is megjelentek csajokkal az oldalukon.

- Hát ti? - néztek ránk kérdően.

- Mi van? - néztem rájuk.

- Nő? - kérdezte Niall.

- Van nyugodj meg, csak elő kell készíteni. - vigyorogtam rá.

- Nehéz eset, haver? - kérdezi meg Zayn.

- Nehéz, de nem lehetetlen. - nevetek fel.

- Jó szórakozást. - neveti el magát Louis.

- Nektek is. - mutatok körbe a nőiket nézve.

Néha komolyan mondom nem értem a választásukat. Nem voltak csúnyák a lányok, de egyikkel sem akarnék ágyba bújni. Lena sokkal jobb nő náluk és az enyém lesz. Kell nekem.

 

 

Másnap megint a szokásos ment. Bementem a banda épületébe és kikérdeztem a fiúkat. Nem sok minden változott. Volt egy ember, aki ellenállt nekünk ezért fel kellett keresnem. Kivertem a tiszteletét. Az biztos, hogy egy darabig nem fog csak szívó szállal enni. Az állkapcsa minden bizonnyal szilánkosra tört.

 

- Harry. - kiabálta nekem Liam.

- Mi van? - csattantam rá.

- Meg van. - válaszolta egyszerűen.

- Ez gyors volt, haver. - mosolygok rá míg mellé sétálok.

- Nem volt nehéz. - mosolyog Liam.
 

Lena számát láttam a kijelzőn. A neve rögtön szemet szúrt. Summers. Nem hinném, hogy bármi köze is lenne Damielhez, de majd kiderítem. Beírtam a számát a telefonomba. A címe is megvolt, így már nem kell őt hajkurásznom.

- Köszi haver. - köszöntem meg Liamnek a segítségét.

- Nincs mit. Mindig számíthatsz rám. - mosolygott Liam, majd megláttam a kijelzőn Sara nevét. Hát tényleg érdekli a lány, ha rá is keres.

 

Később írtam Lenának egy smst. Nem tudom, hogy kitalálja-e, hogy én vagyok az. Reméltem.
 

" Ma a Roarban várlak. H xx "
 

Rányomtam a küldésre. Vártam, hogy válaszol-e, de persze nem reagált. Biztosan eltart neki egy ideig, mire leesik neki, hogy én vagyok az.

Lassan eljött az este és indultunk a fiúkkal a klubba. Reméltem, hogy eljön, bár nem voltam benne biztos. Mikor a klubban voltam már vagy jó fél órája és sehol nem láttam Lenát írtam neki megint.
 

" Hol vagy? H xx "
 

Válasz ismételten nem érkezett rá, de valahogy éreztem, hogy eljön. Felmentünk az emeletre és a szokásos bokszunkba ültünk le.

A tömeget néztem folyton hátha feltűnik, de nem volt sehol. Lementem a bárhoz és ismételten a sarokba ültem. Liam tűnt fel mellettem és helyet foglalat a bár széken.

- Na itt van? - kérdezett rá.

- Nem tudom. Eddig nem láttam. - mondtam neki kissé szomorú él volt a hangomban, amit magam sem értettem.

- Haver szerintem elkerülte a figyelmedet. - mutatott a táncoló tömegre Liam.
 

Ott volt. Sarával táncoltak és minden bizonnyal ittak már párat, mert túl felszabadultnak tűntek. Lena ruhája őrjítő volt. Rövid vörös ruha az ujján szegecsekkel. Nem bírtam levenni róla a szemem. Kurva szexi volt. Alig néztem őt pár percig, mikor két eléggé részeg pasi vonaglani kezdett a két lány körül és erőszakosan táncolni akartak belük. Láttam, amint egy kéjes pillantást küld az egyik Lena felé.

Liammel felálltunk a takarásból és a bár közepénél foglaltunk helyet, hogy jobban lássuk a lányokat és a nyáladzó bunkókat, akik fogdosták őket tánc közben. Éreztem, hogy az agyamat egyre inkább elönti a düh. Lena az enyém és senki más nem érhet hozzá.
 

Lena egyszer csak rám nézett, én egy kéjes mosolyt küldtem felé. Egyenesen a szemembe nézett és elfeledkezett az előtte táncoló srácról, aki ezt kihasználva magához húzta és ráerőltette a csókját. Ennyi volt. Felpattantam és feléjük mentem. Megragadtam a srác ingét és az orrát bevertem. Az öklöm becsapódása miatt a földre zuhant és fájdalmában morogott miközben az orrát szorongatta.

- Ha még egyszer hozzá nyúlsz, nem csak az orrodat töröm el. - köptem a szavakat a srácnak.

Liam mellettem állt és láttam, hogy ő is bevert a másiknak, aki Sarára nyomult.
 

Megfogtam Lena kezét és a bár felé húztam őt, Liam követett engem.

- Jól vagytok? - kérdeztem és a tekintetem a két lány között vándorolt.

- Jól. Köszi. - válaszolta nekem Lena és észrevettem, hogy kissé elpirult.

- Legközelebb ne egy ilyen kurva dögös miniben gyere. - a számat végig nyalva mértem őt végig és a látvány kibaszottul felizgatott.

- Oké. - csak ennyit tudott kinyögni, aminek a hatására egy önelégült vigyor húzódott az ajkamra.

 

Liam Saraval veszekedett valamin és engem egyre inkább zavart a dolog.

- Liam, befejeznéd. - csattantam rá.

- Bocs. - válaszol nekem Liam és rögtön befejezi a veszekedést.

Megragadom Lena kezéért és az emelet felé vezető lépcső irányába húzom.

- Gyere.

Liam és Sara is követtek minket felfele. A bokszunkban most nem ül senki, így oda megyek.

- Ülj le. - mondom Lenának bizonyára parancsoló hangon,mer észre veszem a félelem kis szikráját rajta.

Liamék is helyet foglalnak velünk szemben.

- Kértek valamit? - kérdeztem meg tőlük.

- Whisky gyömbért. - mondják egyszerre.

Csak intettem a pincér nőnek, aki azonnal oda is jött hozzánk. Leadtam a rendelést és pár perc múlva az italainkkal teli tálcával a kezében tért vissza.

Folyton Lenát néztem míg ittuk a piánkat. Nem tudtam megállni és a csupasz combjára tettem a kezemet. Ő csak elhúzta a lábát.

- Tudom, hogy tetszik neked bébi. - suttogom a fülébe és érzem, amint kirázza őt a hideg.

Imádom, hogy ilyen hatással vagyok a testére.

Láttam, amint Liamet és Sarát bámulja, amint csókolóznak.

- Mi is csinálhatjuk. - hajoltam közelebb hozzá, a parfümje illata elbódított. Kurvára kívánom.

Sara egyszer csak felállt és Lenához ment. Valamit mondott neki, mire felállt és elkezdett kimászni a bokszból.

Mielőtt elmehetett volna elkaptam a csuklóját és megállítottam.

- Mit csinálsz? - kérdeztem tőle.

- Megyek haza. - közölte egyszerűen.

- Haza viszlek. - álltam fel és biccentettem Liamnek, hogy jöjjön ő is.

 

Mikor a háza elé értünk, kissé láttam rajta, hogy értetlenül ül. Biztosan érdekli honnan tudtam, hogy itt lakik.

Sara és Liam kiszálltak, majd követni akarta őket, de a csuklójánál fogva megállásra kényszerítettem.

- Most komolyan neked ez a mániád? - csattant rám és felhúzott szemöldökkel méregetett engem.

- Nagyon dögös. - mondtam a reakcióját látva.

- Mi? - kérdezte meg, mert nem értette miért mondtam ezt.

- Mikor dühös vagy, bébi. - válaszoltam, mire láttam, hogy idegesen nyel egy nagyot.

Mielőtt bármit is mondhatott volna nekem, oda hajoltam és megcsókoltam. Eleinte kissé távolság tartó volt, de vissza csókolt és eléggé szenvedélyesre sikerült a csókunk.

- Mentsd el a számom, Lena. - közöltem vele, majd kiszállt a kocsimból.

 

Néztem, amíg eltűnik a lakása bejáratánál. Liam szállt be mellém az anyós ülésre és kérdőn nézett rám.

- Mi van? - húztam fel a szemöldököm.

- Nem láttalak még ilyennek egy nővel sem. - válaszolta nekem.

- Mert azok nem érdekeltek. - mosolyodtam el, majd beindítottam a kocsit és elhajtottam.

 

 

 

Az elmúlt hét eléggé esemény dúsan telt. El kellett mennem a városból. Summers hívott, hogy van valami ügye számomra. Mondanom sem kell mennyire nem érdekelt a dolog. Csak Lenával akartam lenni, de mivel egy egész hétre el kellett mennem ez eléggé kivitelezhetetlen volt. Nem írtam neki, mert semmi értelme nem lenne. Biztosan azt hiszi, hogy nem akarok tőle semmit. Mikor vasárnap végre vissza jöttem eléggé feszült voltam. Summers nem éppen minden napi feladatott adott, aminek a teljesítését igen csak kétlem. Nem fogom neki azt az örömöt megadni, hogy segítek neki. Főleg nem ha ő a tét.

 

Liam fogadott a banda épületében.

- Na mit akart? - kérdezett rá rögtön.

- Bébi szitterkedést. - válaszoltam neki unottan.

- Mi? - nézett rám hülye fejet vágva.

- A lányára kell vigyázni, majd egy idő után haza kell vinni. - mondtam neki.

- Ki a lánya? - kérdezett rá, amit nem nagyon akartam elmondani.

- Lena. - válaszoltam neki.

- Lena? - nézett rám petrik lesokkolva.

- Ja. Ez az én formám. - ülök le egy székre és a hajamba túrok idegességemben.

- Mit fogsz csinálni? - kérdez rá.

- Nem tudom, de minden bizonnyal Lena tisztában van vele mit művel az apja és nem akar haza menni. Lehet, hogy rólunk is tudja kik vagyunk. - válaszoltam neki.

- Eléggé kellemetlen ez a dolog. - mondja Liam.

- Nekem mondod. - túrok bele ismét a hajamba.

 

Liam néhány perc múlva megszólal.

- Megyek mert Sarával találkozom. - mondta nekem Liam.

- Oké. - válaszoltam neki.

- Amúgy Sara folyton rólad kérdezgetett. Kérdezte, hogy hol vagy. Szerintem Lena akarta tudni. - nézett rám.

- Ezek szerint zavarta, hogy egy hete nem jelentkeztem. - mosolyodtam el.

- Igen. - nevetett Liam, majd kiment.

 

Elhatároztam, hogy elmegyek hozzá később.

Nyolc felé indultam el hozzá. Az ajtó természetesen zárva volt, de nem okozott nagy fáradságot kinyitnom és már az előszobában is voltam.

Az első szoba volt Lenáé, így bementem és az ágyára ültem. Hallottam, hogy fürdik. Nem sokkal később kilépett a fürdőből egy szál törölközőben és rémülten ugrott egyet, aminek majdnem az lett a következménye, hogy a törölköző a földön landol.

- Felőlem leveheted. - húztam a számat egy féloldalas mosolyra.

- Harry mi a fentét csinálsz a szobámba és hogy jutottál be? - kérdezte tőlem felhúzva a jobb szemöldökét.

- Nincs olyan ajtó, ami megállíthat engem, hogy megkapjam, amit akarok. - válaszoltam neki miközben felálltam az ágyáról.

-  És még is mit akarsz itt? - kérdezte tőlem.

- Téged. - mentem hozzá közel és a törölközőéhez értem, ő ijedten megfogta azt és szorította, hogy ne vehessem le róla.

- Menny el. - mondta nekem, de láttam, hogy nem gondolja komolyan.

- Nem. - vágtam rá egyből.

- Mit akarsz? - csattant rám, amitől eléggé meg is lepődtem. Tüzes ez nagyon tetszik.

- Már mondtam, hogy téged. - hajoltam hozzá közel, míg az ajkaimmal el nem értem az övét. Hosszan és szenvedélyesen csókolóztunk, míg el nem húzódott tőlem.

- Azt hittem hiányoztam neked. - néztem rá és színlelt csalódottságomban az ajkaimat lebiggyesztettem.

- Akkor rosszul hitted. - láttam rajta, hogy ismét hazudik nekem.

- Ne légy, ilyen Lena. - mondtam neki és közelebb léptem hozzá. A törölközőjénél fogva magamhoz húztam. a fülébe suttogtam a kéjes szavakat.

- Pokolian szexi vagy ebben a törölközőben. - élveztem a reakcióját, mikor idegesen nyelt egyet a tettem hatására. Majd elhúzódtam és ott hagytam őt a szobában és a lakást is elhagytam. Nem mentem el, míg hallottam, hogy az ajtót kulcsra zárja. Nem állított meg elsőre sem a zárt ajtó, de még is bezárja. Ez mosolygásra késztetett. Otthon az ágyamban feküdve csak rá és a törölközőbe tekert testére tudtam gondolni.

 

3. fejezet!

Egy hete, hogy Harry haza hozott azon az éjszakán. A csókunk után ébren hánykolódtam. Egyszerűen képtelen voltam elaludni. A csók mindig vissza szökött az elmémbe és nem hagyott nyugodni. Sosem volt rám ez előtt ekkora hatással egy csók. Harry csókja megőrjített, ahogy ő maga is. Vonzott benne minden, a göndör rakoncátlan fürtjei, a mély zöld szemei és az imádni való gödröcskéi, amik előtűntek, amikor szélesen mosolygott. A hab a tortán az izmos teste és a rengeteg tetkó volt, ami csak még szexibbé tette őt. Magamat is megleptem, hogy ilyen hamar megfogott engem. Nem akarok rá gondolni, de minden egyes percben ő jár a fejemben. A héten minden egyes nap azon kaptam magam, hogy öt percenként a telefonomat bámulom és várom, hogy üzenjen vagy hívjon, de nem tett így. Az óta nem láttam és nem is hallottam róla semmit sem. Nem jelentkezett. Kezdtem aggódni, hogy nem is érdeklem őt. Ez egyre inkább beigazolódott, mikor egy egész hét eltelt anélkül, hogy élet jelet küldött volna magáról.

- Lena, indulok. - kiabált be a szobámba Sara.

- Oké. Érezd jól magad. - kiabáltam ki neki.

- Úgy lesz. Szia. - köszönt el, majd az ajtó csapódása jelezte, hogy elhagyta a lakást.

Még egy kicsit feküdtem az ágyamban és a plafont bámultam. Mikor ezt meguntam, felkeltem és a konyhába vettem az irányt. Bekapcsoltam a kávéfőzőt és vártam, hogy a meleg folyadék lefolyjon. Mikor a kávéfőző hörgő hangokat kezdett kiadni, tudtam, hogy másodpercek kérdése és a kávé készen lesz. Kivettem egy nagy bögrét a szekrényből és cukrot tettem az aljába, majd a hűtőhöz léptem és kivettem a tejet. A kávéval félig megtöltöttem a poharam felét és a másik felét feltöltöttem a tejjel. A nappaliba mentem és a tv-t bámulva kezdtem inni a kávémat. Mikor megittam vissza sétáltam a konyhába és a mosogatógépbe tettem a koszos bögrémet.

A szobámba mentem megint megnéztem a telefonomat feleslegesen. Harry nem jelentkezett. Nem foglalkoztam vele többet, nem fogok ezen rágódni hiszen nincs is semmi közöttünk. Örülnöm kéne, hogy békén hagy és nem kell megint banda ügyekbe keverednem, de valahogy még sem voltam boldog.

Felöltöztem és lementem a szemben lévő szuper marketbe, mert a készletünk igen csak fogytán volt már. a boltban bolyongtam, mert szokás szerint megint átrendezték az én nagy örömömre, hogy ne találjak meg semmit. Mire megszokom mit hol találok, kezdhetem élőről. A halálba idegesítenek az ilyen dolgok. Mire végre mindent megtaláltam már vagy egy órája voltam a boltban.

Mikor haza értem gyorsan kipakoltam a dolgokat a papír szatyorból a helyükre és mivel már tizenegy is elmúlt neki kezdtem az ebédnek, ami rakott csirke lesz, úgy döntöttem. Össze vágtam a csirkét és egy tepsibe tettem, majd nyakon öntöttem a keverékkel, amit előzőleg összekevertem. Majd beraktam az egészet a sütőbe. Köretben sült krumplit terveztem, ezért a fritut bekapcsoltam. A csirkének körülbelül fél óra kellett és már kész is volt. Mire kivettem a sütőből a krumpli is készen lett. Mivel nem reggeliztem szedtem is magamnak és az asztalhoz ülve ebédeltem meg. Nagyon finom lett. Mikor végeztem elraktam a tányért és az evőeszközöket a mosogatógépbe,majd bekapcsoltam azt, mert igen csak tele volt.

Este hat óra lehetett mikor Sara betoppant az ajtón, háta mögött Liammel. Eléggé értetlenül néztem rájuk.

- Sziasztok. - köszöntem nekik.

- Szia. - köszönt Sara, majd a hűtőhöz ment keresni valami kaját.

- Szia Lena. - köszönt Liam, majd helyet foglalt mellettem. A jelenléte miatt megint Harryre gondoltam. Ő biztosan tudja, hogy mi van vele, de leállítottam magam. Nem fogom megkérdezni tőle.

- Mi újság? - kérdezte meg tőlem pár perc csend után.

- Semmi, minden uncsi. - mondtam neki kedvetlenül.

- Ha egész nap itthon ülsz akkor biztos. - nézett rám és legszívesebben lecsaptam volna Sarát, amiért vélhetően elmondta neki, hogy egy hete nem voltam sehol.

- Tudod egyedül nem éppen élvezet kimozdulni. - mondtam neki érzelem mentesen.

- Az igaz. - értett velem együtt és éreztem rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát. Biztosan tudta az okát, amiért Harry nem foglalkozik velem.

- Oké én megyek. - álltam fel, majd meg sem vára bármelyikük válaszát, magamra csuktam a szobám ajtaját.

Elmentem fürdeni és fogat mosni, majd befeküdtem az ágyamba. A telefonomat meg sem néztem, hiszen tudtam, hogy nem fog keresni. Belefáradtam a várakozásba. Egyértelmű volt, hogy nem érdeklem őt. Ezekkel a gondolatokkal nyomott el az álom.

*

- Apa. - kiabáltam, mert sehol sem találtam az apukámat.

A hálószobájába mentem, de nem volt ott. Ekkor egy éles sikítást hallottam a ház másik feléből. Ma vihar volt odakint ezért ébredtem fel. Mikor követtem a furcsa hangokat a házban egyszer csak apám dolgozó szobája előtt találtam magamat. Apám az ajtóban állt és még pár ember a szobában tartozkodott. Egy férfi ült lekötözve egy székben. Az arcából vér csörgött. Egy férfi állt előtte és szüntelenül ütötte a védtelen férfit, míg a férfi egy utolsó ütéstől felszisszenve eszméletlen nem lett. Majd apám a kezében tartott pisztolyt felemelte és a fegyver elsült. Meghalt. Mikor észre vettem, ahogy a feje alá hullik egy sikoly szökött ki az ajkaim között.

Apám hátra fordult és rám nézett. Könnyes szemekkel álltam ott és nem ismertem a férfit, aki szembe nézett velem. Majd egy ismeretlen hangon hozzám szólt.

- Szokd meg. - csak ennyit mondott, míg az oromra csapta az ajtót.

*

Sírva ébredtem fel az álmomból másnap reggel. Az álom megint jelentkezett. De valahogy most más volt. A férfi, aki meghalt nem stimmelt. Valami más volt vele. Megpróbáltam vissza emlékezni, hogy mi változott. Mikor beugrott a szám elé kaptam a kezem, hogy ne sikítsak. Harry volt az áldozat. Őt ölte meg az álmomban az apám. Tudtam, hogy ez nem történt meg, de még is rossz érzésem támadt. Meg kell tudnom, hogy jól van-e. Gondolataimat Sara zavarta meg mikor berontott a szobámba.

- Lena mi a.. - nem fejezte be a mondatot mikor látta, hogy a könnyek elkezdenek lefolyni az arcomon. Egyből az ágyamra ült és átölelt.

- Mi történt? - kérdezte pár perc múlva, mikor végre abba tudtam hagyni a sírást.

- Megint azt álmodtam, de most más volt, az apám áldozata most Harry volt. - hüppögtem még egy kicsit, mikor kimondtam a szavakat.

- Mi? - kiáltott fel Sara.

- Tudom, hogy ez csak egy álom, de akkor is kiborított. Mi van ha történt vele valami Sara és azért nem keres? - kérdeztem rá és könyörögve néztem a barátnőmre, hogy mondjon valamit.

- Lena Harrynek nincsen semmi baja, nyugodj meg kérlek. - mondta nekem Sara.

- Honnan tudod? Találkoztál vele? - kérdeztem rá és mikor Sara lehajtotta a fejét tudtam, hogy bele trafálta. - Sara a kurva életbe nyögd már ki, hogy mi a fasz van.

- Láttam őt szerdán, de nem beszéltem vele. Éppen Liammel beszélt mikor oda értem és beszállt a kocsijába és elhajtott. Azóta nem tudok róla semmit. - vallotta be nekem Sara.

- Bocsi, hogy kiabáltam, de az álom miatt kissé ideges vagyok. - néztem rá szomorúan, amiért így beszéltem vele.

- Semmi baj, megértelek, Én is ilyen lennék, ha Liam nem keresne. Lena ugye nem zúgtál bele? - kérdez rá Sara, arra amit én is szeretnék tudni. Ugye nem?

- Persze, hogy nem. - vágtam rá szinte azonnal, ami Sarának kissé gyanús volt, mert felhúzta a szemöldökét.

- Oké, de megyek, mert este Liamnél leszek. - mosolygott, majd elindult ki az ajtón.

- Várj mi?  - kérdeztem rá.

- Liam megkért, hogy töltsem nála az éjszakát. - mosolygott Sara.

- Oké, de holnap kérem a részleteket. - nevettem fel, majd elhagyta a szobámat.

Este hat fele nem el Sara Liamhez és én egyedül ültem a kanapén és a kedven sorozatomat, a Pretty Little Liars-t néztem. Mikor a résznek vége lett úgy döntöttem, hogy elmegyek és veszek egy hosszú fürdőt. Megengedtem a vizet és vártam, hogy a kád megteljen vízzel. Mikor elegendőnek találtam a víz mennyiségét,elzártam a vizet és bele feküdtem. Nem tudom, hogy meddig feküdhettem ott, de nem is érdekelt. Csak gondolkoztam az elmúlt két hétről, mikor megismertem Harryt. Megmostam a hajamat is, majd nagy nehezen rávettem magam, hogy kiszálljak. Egy törölközőbe csavarva léptem, ki a szobámba, mikor ijedtemben, majdnem elejtettem a törölközőt.

- Felőlem leveheted. - mosolygott rám a göndör hajú férfi.

- Harry mi a fentét csinálsz a szobámba és hogy jutottál be? - kérdeztem tőle és értetlenül álltam előtte.

- Nincs olyan ajtó, ami megállíthat engem, hogy megkapjam, amit akarok. - mondta miközben felállt az ágyamról.

- És még is mit akarsz itt? - kérdeztem tőle míg néztem, hogy közelebb jön.

- Téged. - mondta nekem, míg megfogta a törölközöm szélét, mire én elkaptam azt mielőtt levehette volna rólam.

- Menny el. - mondtam neki.

- Nem. - válaszolta pimaszul.

- Mit akarsz? - csattantam rá.

- Már mondtam, hogy téged. - mondta pajkosan és lehajolt,míg az ajkaim össze nem értek az övével. Hosszan csókolt meg míg én el nem húzódtam tőle.

- Azt hittem hiányoztam neked. - biggyesztette le azokat a tökéletes telt ajkait.

- Akkor rosszul hitted. - tetettem, hogy nem hiányzott, pedig majd megörültem nélküle.

- Ne légy, ilyen Lena. - mondta nekem, majd megint közelebb lépett hozzám. Megragadta a derekamat és a törölközött megmarkolva közelebb húzott magához. A fülemhez hajolt és azt suttogta.

- Pokolian szexi vagy ebben a törölközőben. - a lehelete csiklandozta a fülemet. Majd elhúzódott tőlem és elhagyta a szobámat mielőtt bármit is mondhattam volt. Majd az ajtó csapódás jelezte, hogy távozott a lakásból. Egyből az ajtóhoz mentem és bezártam azt ismételten.

Az ágyamban feküdtem és nem tudtam elaludni. Harry korábbi látogatása járt a fejemben. Mit akart és miért nem jelentkezett ez idáig és ami végképp megrémített az az, hogy betört a lakásomba. A telefonom rezgése hozott vissza a jelenbe.

Felemeltem a telefonomat és megnéztem az új üzenetet, ami a kijelzőn villogott.

˝ Jó éjszakát szépségem. H. xx ˝

Harry üzenete megmosolyogtatott, majd álomba zuhantam.