Harry
Még mindig nevettem magamon az SMS-em miatt, amit Lenának küldtem. Biztos voltam benne, hogy nem fog válaszolni, a provokatív szavaimra. Nem ismerem még őt túlzottan, de azt minden egyes alkalommal észrevettem rajta, mikor rám nézett, hogy kissé feszélyezve érzi magát a közelemben. Arra nem sikerült rájönnöm, hogy ez miért van így. Nagyon remélem, hogy nem azért, mert teljes mértékben tisztában van azzal, hogy ki is vagyok. Sokkal inkább azt reméltem, hogy új neki ez a helyzet. De mivel ő is a maffia szerves része volt az élete nagy részében, így nem kizárt, hogy minket is ismer. Mindnél előbb ki kell szednem belőle, hogy mennyit tud. Ezekkel a gondolatokkal ragadott magával az álom világ, ahol egy gyönyörű szőke hajú lány hívogatott magához szüntelen.
Reggel a telefonom csörgése ébresztett. Nem volt éppen kellemes egy ébresztő, így kora reggel egy fülsiketítő dallam.
- Mond. - szóltam bele és a hangom különösen rekedt volt.
- Bocsi, hogy felébresztettelek, de el tudnál jönni értem? - tette fel Liam a kérdését és legszívesebben megöltem volna, amiért ilyenekkel zargat.
- Persze. Mi van a kocsiddal? - kérdeztem rá, mivel tudtommal már megjavították.
- Azzal nincs gond, de majd elmondom. - válaszolta, majd bontotta a vonalat.
Nagy nehezen kikönyörögtem magamat a meleget adó ágyból és az aznapi ruháimmal a kezemben a fürdőbe vonultam. Röpke fél óra után már a kocsimban is ültem és Liam háza felé vezettem. Liam nem lakott túl közel hozzám, bár ez biztonsági okokból volt így. Túl feltűnő lenne két banda tag egy utcával arrébb. A rendőrök rögtön megtalálnának minket. Fél óra autózás után leparkoltam a háza elé.
Csöngetés és minden nélkül léptem be a házba.
- Liam? - kiabáltam el magam.
- Mindjárt. - jött a válasz az emeletről.
- Szia. - jött egy női hang a konyha felől, amit nem tudtam hova tenni.
- Szia. - köszöntem vissza, mikor megpillantottam Sarát a konyha asztalnál ülni.
- Hát te? - kérdezi meg tőlem, de inkább én kérdezhetném ezt.
- Futár vagyok. - rántottam meg a vállamat.
- Ne haragudj, de nagyon valószínű, hogy miattam rángatott ide. - vallotta be Sara, mire az egyik szemöldökön felszaladt.
- Miért is? - tettem fel a kérdésemet.
- Azt akarta, hogy vigyetek el munkába, de mivel nekem is van sofőröm. - nevetett fel.
- Sofőröd? - kérdeztem rá, de a választ a csengő hangja zavarta meg.
- Kinyitnád. - kacsintott rám, amit nem igazán tudtam hova tenni. Lemaradtam volna valamiről?
- Oké. - válaszoltam unottan, majd az ajtóhoz sétáltam.
Szélesre tártam az ajtót és egy gyönyörű kék szem párral találtam magamat szembe.
- Szia. - köszöntem Lenának.
- Szia. - köszönt és láttam az arcán, hogy nem tud hova tenni.
- Gyere beljebb. - álltam el az útból, hogy be tudjon jönni.
- Köszi. Sara? - kérdezte meg.
- Előbb még a konyhában volt. - válaszoltam neki.
- Akkor megvárom. Te miért vagy itt? - kérdezett rá.
- Liam megkért, hogy jöjjek el érte. - vázoltam fel neki a helyzetet.
- Detto. - válaszolta, ami nekem kissé gyanús volt. Ezek ketten direkt rángattak minket ide, hogy találkozzunk. De miért is?!
Sara és Liam körül belül fél óra elteltével sem jelentek meg.
- Mi tarthat nekik ennyi ideig? - tettem fel a kérdést, de inkább kijelentésnek szántam.
- Nem tudom. - gondolkodott el Lena.
Gondoltam ha már így kettesben vagyunk, akkor játszunk egy kicsit. Hirtelen közelebb léptem felé és megragadtam a derekát, mire egy sóhaj szakadt ki a gyönyörű ajkai közül a meglepetségtől.
- Szerintem van egy elintézetlen ügyünk. - incselkedtem vele.
- Szerintem nincsen. - mondta kissé félénken és éreztem, hogy próbál eltolni magától, de mivel jóval nagyobb erő fölényben voltam, a próbálkozása nem járt sikerrel.
- Pedig én úgy emlékszem, hogy tegnap elkezdtünk valamit, amit nem volt alkalmunk befejezni. - mondtam neki vágytól izzó hangon.
- Nem hinném, hogy azt most kéne befejezni. - közölte velem rezzenéstelen arccal, de tisztán láttam, hogy ez a reakció minden volt, csak őszinte nem.
- Szerintem meg nincsen alkalmasabb időpont. - hajoltam az ajkaira és megnyaltam az alsó ajkát, aminek hatására szétnyíltak telt ajkai és én könnyedén tudtam átcsúsztatni a nyelvem a szájába, hogy a nyelveink érzéki táncot járjanak. Szinte rögtön felemeltem a csípőmre őt a fenekénél fogva, mire össze kulcsolta a lábait körülöttem. Egy köhögés szakított félbe minket, aminek hatására megtudtam volna ölni a hang forrását.
- Bocsi, hogy zavarok, de nekünk mennünk kéne. - jött be a konyhába Liam.
- Bassza meg. - fordultam felé, miközben letettem Lenát a földre.
- Nekünk is mennünk kéne. Hol van Sara? - kérdezte Lena kissé kipirult arccal.
- Itt is vagyok. - jött be Sara is.
- Oké, akkor induljunk. - ment el mellettem Lena, majd kézen fogta Sarát és az ajtó felé húzta.
- Sziasztok. - jött a kettős köszönés, majd a lányok elhagyták a lakást.
Liammel már úton voltunk a raktárunk felé, mikor a telefonom csörögni kezdett.
- Igen. - vettem fel.
- Nem végzed a munkádat. - jött az idegesítő hang a vonal túlsó oldalán.
- Summers. - nyögtem ki és éreztem, hogy egyre idegesebb leszek, aminek hatására olyan erősen szorítottam a kormányt, hogy az újaim elfehéredtek.
- Styles, nem mondom még egyszer, hogy igyekezz. - csattant fel a telefonban.
- Ne siettess. - emeltem fel a hangomat.
- Lassú vagy, azt hittem te vagy a legjobb Londonban. - vetette oda.
- Én is vagyok, de ha jól végzem a munkámat, nem sietem el a dolgokat. - válaszoltam neki és szerintem még sosem voltam ennyire dühös.
- Két hetet kapsz vagy rád küldöm az embereimet. - üvöltött a telefonba, majd lecsapta.
A telefonomat eldobtam valahova a kocsiban és szitkozódva kanyarodtam be az épületünk parkolójába.
- A picsába. - csúszott ki a számon.
- Mi van? - tette fel Liam a kérdését.
- Szerinted mi van? - csattantam fel, míg leállítottam a motort.
- Summers minden egyes alkalommal a plafonra küld. - állapította meg.
- Pöcs fej. Azt akarja, hogy két hét múlva vigyem neki Lenát vagy ide küldi az embereit. Mintha félnék az embereitől. - nevettem fel szarkasztikusan.
- De nem visszük el neki Lenát. - válaszolta, de kihallottam a hangjából a kérdő hangsúlyt.
- Még jó, hogy nem visszük vissza. - csattantam fel, majd kivágódtam a kocsiból és sietős léptekkel közeledtem a bejárat felé.
A srácok már itt voltak kivéve Niallt, aki a halál tudja hol tartozkodhat most.
- Hol van Niall? - kérdeztem meg Louist.
- Fogalmam sincsen. Annyit üzent, hogy elintéz valamit és jön. - válaszolta Louis.
- Mi a gáz, Harry? - tette fel a kérdést Zayn.
- Miért lenne gáz? - kérdeztem kissé indulatos hangon.
- Mondjuk, mert így beszélsz. - szögezte le a tényt.
- Summers. - mondtam egyszerűen és ennyi elég is volt neki.
- Az a pasas az idegeimre megy. - mondta Louis becsatlakozva a beszélgetésünkbe.
- Nekem mondod. - helyeseltem neki.
- Oké fordítsuk komolyabbra a szót.- szólaltam meg pár perc múlva. - Louis mi a helyzet a clubbal?
- Minden rendben van. A forgalom egyre csak növekszik és a terjesztés is tökéletesen zajlik hála Niall beszállítójának. - válaszolta Lou.
- Remek. - örültem, hogy legalább valami a tervek szerint bonyolódik le.
- Mivel Niall nem hajlandó ide tolni a seggét a nőkről nem tudunk semmit és a drogokról sem túl sokat, azt leszámítva, hogy a clubban jó a forgalom. - jegyeztem meg inkább magamnak mint nekik.
- A fegyverek egy héten belül érkeznek a szállítmánnyal együtt. - vetette nekem oda Zayn.
- Végre, már azt hittem megint nekem kell meglátogatnom Braint. - nevettem fel és kissé csalódott is voltam, hogy nem rendezhetem le azt a haszonleső idiótát.
- Úgy látszik a múltkori beszélgetésetek után tudja hol a helye. - kacsintott rám Louis.
- Ideje volt, hogy tudja kinek is dolgozik. - nevettem fel.
Sokat hülyültünk a srácokkal még akkor is, ha nagyon fontos dolgokról beszélgettünk. Az üzlet komoly dolog volt és semmit sem utáltam jobban, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy azt én elterveztem. Mivel mindenki rettegett tőlem, ez nagyon ritkán fordult elő eddig.
- Harry. - hívott magához Liam.
- Igen? - mentem hozzá közelebb.
- Nem kéne Lenát biztonságban tartani? - tette fel a kérdést, ami már engem is foglalkoztatott.
- Kéne, de mivel nem akarom, hogy megtudja, hogy mit is csinálunk, így ez eléggé lehetetlennek tűnik. - vallottam be.
- De valamit ki kell találnunk. - mondta Liam és teljes mértékben egyet értettem vele.
- Dolgozom rajta. - mondtam neki.
- Azt látom. - kacsintott rám.
- Most mi van? - húztam az agyát.
- Meddig fogod még ezt játszani vele? Rég nem láttam, hogy ennyit foglalkoznál egy nővel. Még csak hozzá sem nyúltál igaz? - tette fel a kérdéseit.
- Még nem, de már nem bírom sokáig. - húztam egy féloldalas mosolyra a számat.
- Azt láttam reggel. - nevetett fel.
- Férfiból vagyok. - nevettem fel magam én is.
- Egyébként rákérdezett már, hogy mivel foglalkozol? - tette fel Liam a kérdését.
- Szerencsére még nem. - válaszoltam neki.
- Sarának szinte ez volt az első kérdése. - gondolkozott el.
- És mit mondtál neki?
- Azt, hogy informatikus vagyok.
- Informatikus mi? - nevettem el magam.
- Miért ez áll a legközelebb ahhoz, amit csinálok. - nevetett fel ő is.
- Végül is nem is hazudtál nagyot. - nevettem tovább, mert egyszerűen képtelen voltam abba hagyni.
- Na látod. - halkult lejjebb.
Nap közben nem sok minden történt. Niall még mindig nem jelentkezett és ez egyre inkább idegesített. Ilyen korra már itt szokott lenni. Többször hívtam, de nem válaszolt. Egyre inkább ideges lettem rá. Niall eléggé szeleburdi hiszen csak 19 éves. Ő a legfiatalabb közülünk.
Ebédnél úgy döntöttem tovább húzom Lena agyát.
" Figyelj, most már tényleg elegem van abból, hogy valaki folyton megzavar. Kettesben kéne lennünk. Mit szólsz, ha este elviszlek valahova? xx H. "
Küldtem el neki a provokáló üzenetet. Nem sokáig váratott a válasszal.
" Csak zavaró tényezőkkel vagyunk körülvéve, de ma este nem jó. xx L. "
Jött az üzenete, amin már meg sem lepődtem.
" Nem sokáig menekülhetsz a gyönyör elől. xx H."
Erre az üzenetemre persze nem válaszolt már. Nevetnem kellett rajta, annyira félénk, pedig tisztában vagyok vele, hogy csak a közelemben viselkedik így. Hamarosan akkor is az enyém lesz, ha akarja, ha nem. Kissé kezem azt hinni, hogy birtoklási problémáim vannak. De kit érdekel, ami az enyém az az enyém.
Öt óra környékén toppant be Niall.
- Meg van. - nyögte ki és egy férfit dobott a lábaim elé.
- Örülök, de ha legközelebb hívlak vedd fel azt a kicseszett telefonodat. - üvöltöttem vele.
- Bocs. - küldte felém a rövid választ, majd elment.
A férfit, akit a clubban már megvertem, mert Lenára hajtott és nem mellesleg Summers embere volt, most a földön fekve néztem. Egy székhez kötöztük és a többiek kezelésbe vették.
- Beszélj. - üvöltötte Lou.
- Nem mondok nektek semmit sem. - mondta érzelmek nélkül a pasas.
- Szerintem meg jobb ha beszélsz vagy egy golyó landol a szemeid közé. - jött ki még jobban Louis a sodrából. Mikor így beszélt tisztában voltam vele, hogy igazat beszél.
- Akkor ölj meg, de nem leszek áruló. - köpte a szavakat a férfi.
Itt volt a végszavam. Eltoltam Lout a férfi elől és farkas szemet néztem vele.
- Na szóval, miért is küldött Summers? - tettem fel az első és lehet, hogy utolsó kérdésemet.
- Ahhoz nincs közöd. Amúgy is érdekelné, hogy a lányát dugod. - válaszolt nekem és a válasza egyáltalán nem tetszett.
- Szerintem nem vagy abban a helyzetben, hogy így beszélj velem. Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok Lenával. - csattantam fel és a mondandóm végén egy akkora pofont kevertem le neki, hogy a feje oldalra csuklott és vért köpött ki.
- Summers kinyír ha rájön mit csinálsz. - köpte nekem.
- Én fogom őt kinyírni. - válaszoltam neki.
- Nem hinném, egy senki vagy. - üvöltötte nekem, mire teljesen kijöttem a sodromból.
Elő kaptam a pisztolyomat és egy határozott mozdulattal a feje közepébe lőttem.
- Hülye fasz. - köptem neki még a szavakat és a srácokra hagytam, hogy eltakarítsák, ennek a senkinek a hulláját.
Ez a nap sem úgy ment, ahogy szerettem volna, de azon kaptam magam, hogy Lena ablakában állok és őt bámulom, mivel elfelejtette elhúzni a függönyét. Fehérneműben rohangált, ami nagyon vadító volt. Piros csipke volt rajta, ami tökéletesen simult a testéhez. Nem tudom mi vezérelt, de egy üzenetet küldtem neki, mire feleszméltem.
" Nagyon dögös az a piros csipke rajtad. Tetszik a magán show,amit nekem adsz, de azért húzd el legközelebb a függönyt, mert csak én láthatlak, hiszen az enyém vagy. xx H. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése