2014. július 25., péntek

2. fejezet!

Másnap reggel eléggé korán felébredtem. Rém álom megint. Csodás. Imádtam ezeket az álmokat. Már az idejét sem tudtam, hogy mikor aludtam ki magamat. Sara ma kivételesen nem rontott be a szobámba azzal, hogy megnézze jól vagyok-e. Persze jól voltam. Már megszoktam ezeket az álmokat, amik voltaképpen nem is álmok voltak, hanem a múlt kínzó árnyai. Emlékek, amik kísértettek szüntelenül. Nem foglalkoztam vele sokáig. Felkeltem és a fürdőbe mentem, hogy fogat mossak és felkészítsem magam a szombati napra. Sara ma mozizni és vásárolgatni akar menni. Mondanom sem kell, hogy a hátam közepére sem kívánom ezt most magamnak. Szeretek vásárolni, de ma valahogy nem volt hozzá ingerenciám. Halk kopogás hallatszott az ajtómon, majd megjelent a hang forrása is.
- Lena fent vagy már? - lépett be a szobámba Sara.
- Igen. - léptem ki a fürdőből és döbbenten meredtem rá. - Kész is vagy?
- Aha. Korán ébredtem. - mosolygott, majd egy szó nélkül a szekrényemhez ment és kotorászni kezdett a szekrényemben.
- Segíthetek? - kérdeztem tőle felhúzva a szemöldököm a tette miatt.
- Ja kellene egy sál csajszi. - nézett rám bűnbánó tekintettel, amiért engedély nélkül nyúlkál a szekrényembe, de már megszoktam mindig ezt csinálja.
- Ott vannak a felső polcon válassz. - mutattam a sálakra a szekrény tetején lévő polc irányába.
- Köszi. - mosolygott, majd mindent szétpakolt mire megtalálta azt amit keresett. Az egyik kedvenc sálamat szorongatta a kezében, ami leopárd mintás volt és neon színekben pompázott.
- Remek választás. - ugrattam, majd magamra kaptam egy szűk fehér farmert és egy laza fekete pulcsit és az egyik mintás kör sálamat.
- Tudom. - nevetett fel, majd kiment a szobámból magamra hagyva. Belebújtam a bézs bakancsomba és a táskámat a vállamra kapva kiléptem a nappaliba.
Sara is már a nappaliban állt és épp a bőr dzsekijét rángatta magára több-kevesebb sikerrel. Mikor végzett rám nézett és csodálkozó arc kifejezést vágott.
- Mi van? - néztem rá értetlenül.
- Olyan vagy mint, aki most lépett ki a párizsi divatlapok címlapjáról. - mosolygott rám.
- Köszi azt hiszem. - nevettem fel, nem tartottam magamat valami szépnek, bár mindenki más éppen az ellenkezőjét állította ennek.
 
 
Ki sétáltunk az utcára és a kocsimba szálltunk, majd vezetni kezdtem a plaza irányába. Fél óra múlva meg is érkeztünk és behajtottam a földalatti parkolóba és kerestem egy parkolót. A bejárathoz közel sikerül találnom egyet, így szerencsére nem kellett kilométereket sétálnunk.
 
- Oké akkor mennyünk és vegyük meg a jegyeket. - mondta Sara majd a mozgólépcső felé húzott, amivel a mozihoz jutottunk.
- Mit is nézünk? - kérdeztem tőle, mert teljesen kiment a fejemből, hogy melyik filmet akarja megnézni.
- A végzet hatalmát, bár nem mint ha két hete erről a filmről beszéltem volna neked. - nevetett fel a feledékenységem okán.
- Oké akkor mennyünk. - mondtam neki unottan, semmi kedvem nem volt egy akció filmet nézni ma, ami engem egyáltalán nem érdekelt, de mivel Sara oda volt a főszereplő pasiért ezért megnézem vele.
 
 
Miközben a filmet néztük, akaratlanul is Harry felé terelődtek a gondolataim. Tudom, hogy ő is egy banda tagja és kétség sem fér hozzá, hogy hasonló személyiség lehet, mint az apám. A BAD banda eléggé híres Londonban, ahogy hallottam. Hogy pontosan ők mivel is foglalkoztak, arról fogalmam sincs. Pénz, drog, nők. Bármelyik lehet. Jól ismerem ezt a fajta életet. A halál minden napos dolog nekik és nm sok érzés szorul beléjük, más emberek iránt. Persze sokan azt mondják ez is csak egy munka. De ez így nem teljesen igaz. Én ebben éltem és az apám otthon sem volt egy jó ember, sőt szinte mindig az otthonunkban kínozta és ölte meg az embereket. Az irodája nekem mindig tabu volt. Oda nem mehettem be. Bár nem is akartam, tudtam mi folyik a hang szigetelt ajtó mögött. Anya sem tudta ezt elviselni és elhagyott minket. Onnantól kezdve az életem rém álommá változott. Apa mindenért kiabált velem és nem fél erőszakot alkalmazni. Az emlék hatására megugrottam.
- Lena baj van? - nézett rám Sara aggódva.
- Semmi, jól vagyok. - mondtam érzelem mentes hangon és úgy tettem mintha a filmet figyelném, de egyáltalán nem érdekelt. Csak Harry járt a fejemben. Azok a zöld szemek és göndör fürtök. Tökéletesen kidolgozott teste, ami még a pólón keresztül is tisztán látható volt és a rengeteg tetkó, aminek nem volt túl sok értelme, de rajta még is lenyűgöző volt. Miért is nem esett le eddig, hogy egy banda tag. Minden stimmelt. Úgy látszik, mióta megszabadultam apámtól az érzékeim is alábbhagytak ezen a téren.
 
 
- Gyerünk vásárolni. - húzott a kezemnél fogva Sara az egyik boltba.
- Oké. - mondtam színlelt mosollyal, bár a vásárlás kicsit jobb ígéretet ígért a szar film után.
Sara egyik polctól a másikig rohangált és minden féle dolgot vett a kezébe. Majd mire kettőt fordultam el is tűnt a próba fülkében. Én csak mentem a sorok között és nézelődtem, eddig semmi eredménnyel. Majd megakadt a szemem egy mély vörös koktél ruhán, aminek az ujján szegecsek voltak. Egyszerűen elképesztő volt. Felvettem és a próba fülkéhez léptem vele, hogy felpróbáljam. Mikor kiléptem benne, nem hittem a szememnek, mintha rám öntötték volna. Ezt meg kell vennem, üvöltötte egy kis hang a fejemben.
Sara is kilépett a fülkéből és felém fordult.
- Atya úr isten. - mondta és az álla a padlót súrolta.
- Tetszik? - kérdeztem magamat méregetve a tükörben.
- Imádom.  - mosolygott rám, majd egy szó nélkül elment.
Egy perc múlva egy fekete magassarkúval tért vissza, aminek a sarkán hasonló szegecsek voltak, mint a ruha ujján.
- Ezt hozzá találták ki. - vigyorgott.
- Tökéletes. - vettem el a kezéből a cipőket és a lábamra húztam.
- Na ezt feltétlenül meg kell venned. - mosolygott rám Sara, majd a kezében tartott ruhák nyolcvan százalékát letette a pultra, ahol azokat a ruhákat hagyja az ember, amit nem akar megvenni.
- Oké vissza öltözöm. - mondtam neki, majd magamra húztam a függönyt.
 
Mikor már fizettünk és kifelé tartottunk a telefonom pittyegni kezdett jelezve, hogy üzenetem jött. Előhalásztam a táskám legmélyéről és az ismeretlen számmal néztem farkas szemet.
" Ma a Roarban várlak. H xx "
Néztem egy ideik az üzenetet és nem tudtam hova tenni. Megmutattam Saranak, aki ugyan úgy értetlenül nézett vissza rám.
- Ki a tököm az az H ? - néztem rá és a szemöldököm felszaladt.
- Fogalmam sincs. Kit ismerünk akinek H-val kezdődik a neve? - kérdezte és láttam, hogy máris azon töri a fejét, ki lehet ez.
- Harry . - mondtuk ki egyszerre az első személyt, aki eszünkbe jutott.
- Honnan a fenéből tudja a számodat Lena? - nézett rám Sara haragos tekintettel.
- Ne néz így rám, nem én adtam meg neki. - küldtem felé egy bosszús pillantást.
- Ez azért kissé félelmetes. - nézett rám.
- Kissé. - értettem vele egyet.
- Vissza írsz? - kérdezte tőlem pár perc csend után.
- Nem. - vágtam rá egyszerűen.
- Miért nem? - kérdezett vissza.
- Tegnap nem te mondtad, hogy ne foglalkozzak vele. - néztem rá és összeszaladt a szemöldököm.
- De. - gondolkodott el a dolgon.
 
Nem igazán beszélgettünk a dologról többet, csak gyorsan bekaptunk valamit, mert mind a ketten éhesek voltunk már. Mikor haza értem letettem a ruhámat az ágyamra és azon gondolkodtam, hogy nem túlzás-e ez a ruha. Eléggé kihívó darab volt és semmi féle képen nem akarok egy "erőszakolj meg" táblát magamra aggatni. Mikor a fürdőbe mentem a telefonom megint pittyegett.
" Hol vagy? H xx "
Ezt nem hiszem el. Most tényleg azt hiszi, hogy elmegyek.
Sara jött be a szobámba és teljes ment felszerelésben állt előttem.
- Hát te? - néztem rá értetlenül.
- Megyünk a Roarba. Öltözz. - mondta nekem.
- Mi? - csattantam fel.
- Most mi van. Bulizni akarok és ha már Harry hívott téged mennyünk el. - mosolygott Sara. Nem nagyon értettem a reakcióját. Biztosan van valami itt a háttérben.
- Oké. Egy perc és felveszek valamit. - mondtam neki, majd mielőtt kilépet volna a szobámból vissza fordult.
- A pirosat. - mutatott az ágyamon lévő ruhára.
Felvettem a ruhát és a cipőt, majd a fekete boríték táskámat és elindultam ki a szobámból. Most sem írtam vissza Harrynek. Nem kell neki tudni, hogy megyek.
 
 
Negyed óra taxizás után megérkeztünk a Roar elé. Kifizettem a taxit és a sor elejére mentünk, ahol a biztonságis egy hatalmas mosoly kíséretében könnyedén beengedett bennünket. Bent már javában ment a buli. A zene nagyon hangos volt, de imádtam ezt a klubot,mert rnb-t játszottak csak. Imádtam az a stílust.
Elkaptam Sara kezét és a bárhoz húztam, majd felültünk a bár székre és kértünk két whisky gyömbért. A pultos lány elénk rakta a két italt, majd inni is kezdtük azokat. Megfordultam a székben és a tömeget kezdtem kutatni. Kétség sem fér hozzá, hogy tudat alatt Harryt kerestem és nem a táncoló emberekre voltam kíváncsi. Nem láttam őt sehol. Bár biztosan itt van valahol.
Saraval már a negyedik italunkat ittuk, mikor kezdtem érezni az alkoholt.
Sara megfogta a kezemet és a tánc térre húzott. táncolni kezdtünk, mag két pasi nem csatlakozott hozzánk, akik hogyis mondtam nem voltak éppen józanok és felettébb kanosnak bizonyultak. taperoltak és megpróbáltak mindet megcsókolni, ami egyikünknek sem tetszett. Mikor a bár felé néztem megláttam őt. A barna fürtjeivel és a mély zöld szemével, amivel engem figyelt és egy kaján mosoly ült az arcán, amitől a gödröcskéi előtűntek. Szív döglesztő és szexi volt.
A következő pillanatban az előttem táncoló pasi megragadott és a fenekemet megmarkolva rám kényszerítette magát és megcsókolt. Próbáltam eltolni magamtól, de szorosan tartott, majd a következő pillanatban, valaki letépte rólam és a pasi az orrát szorongatva a földre esett. Harry és egy másik pasi állt előttünk és a két férfira meredtek.
- Ha még egyszer hozzá nyúlsz, nem csak az orrodat töröm el. - fenyegette mély rekedt hangon.
Majd megfogta a kezem és a bár felé húzott,míg a másik Saraval tette ugyan ezt.
- Jól vagytok? - érdeklődött Harry.
- Jól. Köszi. - mosolyogtam rá szégyenlősen, magam sem tudva, hogy miért is vagyok előtte szégyenlős.
- Legközelebb ne egy ilyen kurva dögös miniben gyere. - nyalta meg a száját míg végig márt engem.
- Oké. - csak ennyit tudtam kinyögni.
A másik pasira néztem, aki Saraval beszélgetett.
- Liam nem. - hallottam Sara hangját, hát akkor ő az a Liam, akivel tegnap táncolt.
- Liam befejeznéd. - csattant fel Harry olyan hangon, hogy még én is megijedtem.
- Bocs. - mondta, majd leült a bár székre.
- Gyere. - ragadta meg a kezem Harry és húzni kezdett.
- Most mit csinálsz? - kérdeztem tőle miközben kissé ellenkeztem az ellen, hogy elrángat.
Egy lépcsőn mentünk felfelé, mikor láttam, hogy Saraék is követnek minket. Ez nem jó jel.
Egy csendesebb asztalhoz vezetett engem Harry, ahol a zene már nem volt fülsiketítő így lehetett beszélgetni.
- Ülj le. - mondta kissé parancsolóan. Leültem és ő szorosan mellém ült.
Sara velem szemben ült és mellé Liam.
- Kértek valamit? - kérdezte Harry.
- Whisky gyömbért. - mondtuk egyszerre Sarával, amire kissé elmosolyodtunk.
Láttam Sarán, hogy valami aggasztja és eltudom képzelni mi az. Liam is minden bizonnyal egy BAD.
Harry intett a pincérnőnek és kért két whisky gyömbért és két sört.
Nem sokkal később a nő hozta is az italainkat. Harry lerakta elénk a két jókora poharat és engem kezdett bámulni. Egyszer csak megéreztem a kezét a csupasz lábamon és én értetlenül kaptam a fejem az irányába. Ő csak egy csábító mosolyra húzta a száját, majd a fülemhez hajolt.
- Tudom, hogy tetszik neked bébi. - suttogja a fülembe és a meleg leheletétől kiráz a hideg. Még ha tetszett is amit csinált nem adtam meg neki ezt az örömöt.
Levettem a kezét a combomról, aminek a hatása egy mosoly lett. Bármennyire is szexi volt még mindig ott volt az a bökkenő, hogy valószínűleg embereket öl. Sara elég jól elbeszélgetett Liammel, majd a következő alkalommal mikor rájuk néztem csókolóztak.
Harry odahajolt hozzám.
- Mi is csinálhatjuk. - súgta a fülembe és egy szem forgatással jeleztem neki, hogy nem díjazom az ötletét. Ő csak halkan felnevetett és átkarolt.
Sara felállt és hozzám lépett.
- Mehetünk? - kérdezte és én egyetértően bólintottam.
Harry eléggé furcsán nézett rám mikor felálltam. Elkapta a csuklómat és megállított.
- Mit csinálsz? - kérdezte tőlem.
- Megyek haza. - mondtam neki egyszerűen.
- Haza viszlek. - jelentette ki, majd ellenmondást nem tűrően felállt és a kijárat fel húzott.
 
Mikor már az autóban ültünk csak meredten néztem ki az ablakon. Harry tekintete végig rajtam volt.
Megékeztünk a házam elé és Sara meg Liam kiszálltak. Én is menni akartam, de Harry elkapta a kezemet.
- Most komolyan neked ez a mániád? - csattantam rá.
- Nagyon dögös. - nyalta meg a száját.
- Mi? - kérdeztem tőle.
- Mikor dühös vagy bébi. - mondta és mielőtt válaszolhattam volna bármit is megcsókolt.
Először ellenkeztem, de nem sok időbe telt míg vissza csókoltam őt. Zihálva fejeztük be a csókunkat.
- Mentsd el a számom Lena. - közölte velem, majd kiszálltam a kocsiból.



 

2014. július 15., kedd

1. fejezet!

A nap melegen sütött be az ablakomon. Nyár közepén jártunk, amit egyszerűen imádtam. De az álmom utóhatása még keservesen kínozott. Már kezdek hozzászokni, ezekhez a szörnyű álmokhoz.
"Lena." - Barátnőm hangját hallottam az ajtón túlról, majd meg is láttam őt, mikor a szobámba rontott. Aggódó tekintetével néztem farkas szemet, miközben ő leült az ágyam végébe és engem méregetett.
 
- Álom? - nézett rám mindentudó tekintettel és én csak egyszerűen bólintottam.
- Én nem bírnám ezt ki Lena. - vallotta be nekem.
- Elhiheted, hogy én sem rajongok érte. - néztem a szemébe és láttam rajta mennyire megviseli, hogy minden reggel sikítva ébredek fel.
Minden egyes reggel ez megy. Egy álom, ami nap mint nap kínoz engem. De a legrosszabb az, hogy ez a szomorú valóság. Minden éjjel megjelenik előttem, annak az embernek az arca, akit életemben először láttam meghalni. Apám alakja előtte tornyosul és a pisztoly elsül, ami a kezében van és a férfi feje élettelenül hullik alá. Majd megfordul és bele néz a könnyes szemeibe és csak annyit mond. " Szokd meg". Így is volt az évek alatt hozzászoktam, hogy az emberek apám körül hullanak, mint a legyek és már én sem törődtem velük. Akinek meg kell halnia az megfog. Utáltam magam, amiért egyáltalán nem érdekelt az emberi élet, sőt megvetettem azt. Gyarlóak vagyunk. Nem érdemeljük meg az életünket. Sokáig, úgy gondoltam apám jót tesz azzal, ha az ellenségeit kinyírja. Csak, hogy ő mindenkit megöl, aki az útjába téved és akadályozza őt, hogy a terveit véghez vigye. Hat éves korom óta azon az éjszakán megtanultam, hogy az apám egy gyilkos. Mi más lenne ő Anglia maffia vezére és én a lánya Lena Summers.
- Ne gondolkodj tovább ezen Lena. Gyere elkésünk a munkából. - mosolyog rám legjobb barátnőm Sara.
Nagyon szerettem őt. Kis termetét, rövid göndör vörös haját, barna szemeit és karcsú alakját. Ő mentett meg a földi pokolból. Ha ő nem lenne még mindig apámmal laknék. Mikor eljöttem Londonba és összeköltöztem Saraval tudtam, hogy soha többet nem megyek vissza. Apám, persze nem örült neki, hogy eljöttem. Heteken keresztül minden nap hívott. Eleinte felvettem, de már régóta nem vagyok hajlandó felemelni a telefont, mikor a kijelző az ő vészjósló nevét írja ki. Egy éve már, hogy kiszabadultam onnan és vissza se néztem.
- Mennyünk. - mosolyogtam Sarára és elindultam a szekrényemhez, hogy magamra kapjak valami ruhát.
Mikor készen lettem és kiléptem a szobámból Sara már bosszúsan nézett rám.
- Most mi van? - kérdeztem tőle kissé gorombán.
- Egy örökké valóság míg elkészülsz. - nevette el magát a reakciómra.
- Muszáj minden egyes nap elmondanod? - néztem rá és egy szem forgatással jutalmaztam a megállapítását.
- Igen, amíg nem változtatsz rajta. - mosolygott rám.
- Hát nem fogok. - nevettem fel, majd a kanapéról felkaptam a táskámat és már indultunk is.
Mikor beértünk a munkába a főnök már két vevőhöz irányított minket. A Dolce&Gabbana-ban dolgozunk, amit persze, hogy az apám intézett el nekünk. Talán ez az egyetlen jó dolog, amit az életében tett. A divat márka egyik üzlete volt, ahova az emberek betértek és mi ruhákat ajánlottunk nekik. Rendszerint hírességek vásároltak itt.
- Lena drágám. - üdvözölt egy harminc körüli nő.
- Demi. - mosolyogtam rá.
- Holnap részt veszek, egy gálán és szeretnék egy mesés estélyit. - vázolta fel a helyzetet csillogó szemeiben láttam az elképzelését.
- Gyere velem hátra. - mosolyogtam rá és elindultam hátra, ahol az estélyiket tároltuk.
Demivel gyorsan végeztünk, mert neki mindig konkrét elképzelése volt arról, hogy mit is szeretne.
A nap hátralévő része gyorsan elrepült köszönhetően a temérdek vásárlónak, akik közül senki nem ment haza üres kézzel. Az ilyen napokat szerettem. Ha nagy a nyüzsgés, akkor legalább nincs időm gondolkodni a szörnyű emlékeken.
Sarával éppen haza fele mentünk, mikor hírtelen megszólalt.
- Nincsen kedved este elmenni bulizni? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Végül is miért ne. - mosolyogtam rá, majd nevetésben törtem ki mikor elkezdett az utca közepén táncolni örömében.
- Sara hagyd abba, mert mindenki mindet néz. - nevettem a tettén.
- Kit érdekel. - nevetett ő is, de az öröm táncot akkor sem hagyta abba.
Néha elcsodálkozok azon, hogy lehet ennyire önfeledt és boldog. Az ő élete sem volt sokkal jobb. Az ő apja is a maffiának dolgozott, de ő nem vezér volt csak egy kisebb Londoni bandának a vezetője volt. De lebuktak és lecsukták őket többszöri emberöléssel. Sara nem nagyon beszél róla. Nem volt túl jó az apjával a viszonyuk, de néha látom rajta, hogy attól még hiányzik neki. Irigylem őt, amiért ennyi szörnyűség után is ilyen tudott maradni. Én már a napját sem tudom, mikor voltam igazán boldog.
- Hahó. Figyelsz te rám? - szakította meg Sara hangja a töprengésemet.
- Aha persze. - néztem rá.
- Akkor mit mondtam? - húzta fel a szemöldökét.
- Na jó megfogtál. Fogalmam sincs. - nevettem fel az arc kifejezésére.
- Olyan vagy mintha egy pasi miatt nem figyelnél rám. - gúnyolódott velem.
- Ha ennyire ismered azt a pasit, akire én gondolok légyszíves mutass be neki. - nevettem fel.
- Azon leszek. - nevetett ő is velem, majd feleszméltem, hogy már otthon is vagyunk.
A szobámban készülődtem, amikor a laptopom pittyegése megzavart. Egy email-t jelzett.
" Lena ne szórakozz tovább. Most azonnal gyere haza." - fogadott apám üzenete.
Na azt lesheted, hogy haza mennyek hozzád. Mondtam gúnyosan.
- Lena szóltál? - dugta be Sara a fejét az ajtómon.
- Ja nem. Csak magamban mormogok apám üzenetén.
Sara közelebb jött és elolvasta az üzenet.
- Milyen kedves. - nézett rám idegesen.
- Mint mindig. Várjon csak rám, én abba a házba soha többet nem megyek vissza. - csattantam fel dühömben.
- Nem félsz? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Mitől kéne félnem? - néztem rá értetlenül.
- Attól, hogy eljön érted. - mondta, ki a szavakat, amik néha engem is foglalkoztatnak. Apám néha durva eszközökhöz folyamodik.
- Nem. Jöjjön csak. - nevettem magamban.
- Na jó ejtsük ezt a beszélgetést. - mondta barátnőm.
- Kibaszottul egyet értek. - helyeseltem és a szekrényemhez léptem.
- Lena. - kiabált rám Sara.
- Jó tudom tudom. A csúnya beszéd. - néztem rá szúrós szemekkel, majd elhagyta a szobát.
Nem értettem, hogy miért ellenzi ennyire a csúnya beszédet. Én ebben nőttem fel és tudom, hogy ő is. Lehet, hogy pont ezért akar annyira megváltozni, hogy semmi se emlékeztesse az előző életére.
Örökké valóság óta álltam már a szekrényem előtt és fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel.
Nagy nehezen kiválasztottam egy türkiz mini ruhát és egy ezüst magassarkút hozzá. Gyorsan magamra kaptam, majd a táskámat a vállamra kapva sétáltam ki a szobából.
- Aszta Lena. - nézett rám Sara és láttam, hogy az álla a padlót súrolja.
- Mi az? - néztem rá értetlenül.
- Ez a ruha, gyönyörű. - mosolygott rám.
- Köszi, de te sokkal szebb vagy nálam. - mondtam neki a nyilvánvalót, ugyan is magamat sosem tartottam szépnek, őt viszont sokkal inkább.
- Hazudós. - nevetett fel, majd kiléptünk az ajtón.
Nemsokkal később már a parketten táncoltunk az egyik legelitebb klubban és élveztük a zenét.
Órákig képesek voltunk táncolni megállás nélkül. Elfeledkeztem minden bajomról, amikor a zene magával ragadott. Néztem a körülöttem táncoló temérdek embert és próbáltam kitalálni vagyon nekik milyen problémáik vannak. Valószínűleg drog, mert szinte mindenki üveges tekintettel vonaglott körülöttünk. Sokat járunk ide Saraval és mindig feltűntek nekünk ezek az emberek. Bár tudtunk, hogy a klub a drog meleg ágya, de egyikünket sem érdekelte. Próbáltuk már őket többször is, de nem igazán vonz minket. Sara tekintete egész este egy srácon csüngött. Mikor mutattam neki, hogy mennyen oda hozzá és szerezze meg, egy szó nélkül oda ment hozzá és táncolni kezdtek.
Míg néztem őket, ahogy egymáshoz simulnak a zene ritmusára elmentem a bárba egy italért.
- Mit adhatok? - kiabálta a pultos, hogy a zenét túltudja kiabálni, kisebb nagyobb sikerrel.
- Vodka narancsot. - kiabáltam vissza és bólintott nekem, hogy megértette.
Mikor hozta nekem a kért alkoholt egy kezet éreztem a derekaim körül. Azt hittem Sara az, de amikor megszólalt mögöttem egy rekedtes hang tudtam, hogy tévedtem.
- Én állom. - kiabálta a férfi, aki a hátam mögött volt.
- Értem Mr. Styles. - helyeselt a pincér és átnyújtotta nekem az italt.
- Kösz. - mondtam a férfinak, aki a mellettem félő bár székre ült.
- Semmiség. - húzta ajkait egy féloldalas mosolyra.
- Ha megbocsájtasz én megyek. - álltam fel a székről, de a csuklómat megfogva nem engedett tovább.
- Mi a neved? - kérdezte tőlem.
- Lena. - válaszoltam neki.
- Szia Lena, Harry vagyok. - mosolygott rám egy nagyon csábító mosollyal.
- Szia Harry. - köszöntem el tőle, majd vissza mentem táncolni.
Végig a testemen éreztem a tekintetét. Kissé zavaró volt, de be kell valljam nagyon tetszett amit láttam.
Magas izmos test, barna göndör haj és zöld szemek, amik smaragdra emlékeztettek. Rohadtul szexi.
Sara eléggé kifulladva jött oda hozzám.
- Lena ez a pasi kell nekem. - mosolygott rám.
- Akkor mire vársz. Szerezd meg. - biztattam a barátnőmet.
- De nem baj, hogy egyedül hagylak. - kérdezte tőlem félénken.
- Nem. - mosolyogtam el.
- Köszi. - esett a nyakamba, majd el is tűnt a tömegben.
Tovább táncoltam, amíg valakinek a kezeit éreztem magamon és meg sem kellett fordulnom ahhoz, hogy tudjam ki az. Harry.
Mikor megfordított nem tévedtem ő volt az.
Eddig egy bőr dzseki volt rajta, de most levette és feltárultak előttem a tetkói, amiből vélhetően rengeteg volt neki.
A fülemhez hajolt és azt súgta.
- Nem szeretnél egy csendesebb helyre menni?
- Kösz, de jó nekem itt. - súgtam vissza.
Megéreztem a kezét a derekamra siklani és táncolni kezdtünk. Nem tudom, hogy mióta táncoltunk, de egyre jobban élveztem a dolgot. Az sem volt egy hátrány, hogy rettentően jó pasi volt.
Zöld szemei egyre jobban elmerültek az én kék szemeimben. A fülemhez hajolt, majd azt súgta.
- Gyönyörű vagy.
Nem tudtam mit mondhatnék neki, az ajkai közelsége egyszerűen lebénítottak és mikor az ajkait a nyakamhoz nyomta azt hittem itt menten össze esek az érintése nyomán. Lángra gyúlt a testem és egyre csak égetett.
Fojtattuk a táncot. Végig a szemébe néztem. Azok a zöld szemek.
- Lena gyere én menni akarok. - jött Sara hangja a hátam mögül.
elváltam Harry karjaiból és Sara felé fordultam.
- Rendben. - mondtam Saranak, majd indulni akartam, de valaki megfogta a csuklómat.
- Lena később látlak. - súgta nekem, majd elengedett. Én csak értetlenül néztem rá és az arcomról egyszerűen nem lehetett levakarni a mosolyt.
Mikor hazaértünk kifaggattam Sarat a pasijáról, akivel táncolt. Fél órán keresztül áradozott arról, hogy milyen jó pasi és, hogy milyen jól csókol. Azt hiszem Liamnek hívták. Sara már teljesen belezúgott a srácba. Nem nagyon tudtam rá figyelni, mert mindig csak Harry és a szavai jártak a fejemben. " Később látlak."
- Na és te kivel táncoltál? - kérdezett rá Sara.
- Harrynek hívták.- mondtam mosolyogva.
- Mi a vezeték neve? - nézett rám eléggé furcsa arc kifejezéssel.
- Azt hiszem Styles. - gondolkoztam el rajta, hogy jól emlékszem-e.
- Mi? - csattant fel Sara.
- Most meg mi van? - néztem rá értetlenül.
- Rossz hírem van Lena. - húzott fel még jobban a sejtelmes szövegével.
- Nyögd már ki basszus. - csattantam fel, mire össze rezzent.
- Ő egy BAD.- mondta nekem Sara és a hangja különösen vészjóslóan hangzott.
- Mi a tököm az a BAD? - kérdeztem tőle.
- Az egy londoni banda Lena. - vallottam be nekem Sara.
- Hű ez az én formám. Csak ilyen fazonokat vonzok. Leeshetett volna, a sok tetkóról és a megszólításról, hogy a pultos gyakorlatilag félt tőle.
- Felejtsd el.
- Ne aggódj nem érdekel a srác. - mondtam Sarának, de magam sem voltam benne biztos, hogy igazat mondtam. Az érintése emléke még mindig parázslott bennem. Szeretném őt elfelejteni és levegőnek nézni, de félek, hogy már késő.



 

BAD - A rosszabbik énem!

Ez a nap is eljött!
 
Újabb történettel jelentkezem. A napokban látott napvilágot, ez a történet a fejemben és már el is hoztam nektek a bevezetőjét. Ez nem egy romantikus csöpögős story lesz, sőt borzalmas lesz!
 
 
BAD - A rosszabbik énem!
 
Lena Summers egy gyönyörű szőke hajú, tengerkék szemű lány. Egy járkáló címlap, de az élete mégsem annyira csodálatos, mint azt gondolnád. A felszín alatt egy sötét titok rejtőzik.
Jól gondold meg, hogy belépsz-e a világába, mert a legrosszabb rém álmaid várnak.
 
 
Jó olvasást! Véleményeket várok!