16. fejezet!

Lena

 

Két napja nem hallottam semmit Harryről, nem keresett és még Liamet sem láttam sehol. Sara sem nagyon tudta mi van vele, ami nagyon furcsa volt mind a kettőnk számára. Nem szoktak, így eltűnni. Az embereit sem láttuk egyik nap sem munkába menet, sem mikor haza jöttünk. Kezdett, olyan érzésem lenni, hogy eddig tartott a védelmük és leszarnak minket. Hívhattam volna, hogy mi van vele, de nem igazán akart rávinni a lélek. Mivel még most sem volt köztünk felhőtlen a viszony, úgy gondoltam nem fogom zaklatni azzal, hogy még is miért szívódott fel, csak így egyszerűen. Bármennyire nem akartam a többi banda embereire gondolni, nem ment. Minden apró zajra felkaptam a fejem. Éjszaka is többször felriadtam a kinti hangokra. Nem féltem eddig, de valami nem hagyott nyugodni.

 

- Ő még csak egy kislány Daniel. - hallottam anyám megemelkedett hangját a nappaliból.

- Ha kislány, ha nem, akkor is az én lányom és ehhez hozzá kell szoknia. - üvöltötte vissza apám és a hangszíne rettegéssel töltött el.

- Mit akarsz tőle? Talán azt várod, hogy a nyomdokaidba lépjen? - anyám egyre ingerültebben beszélt és abban is biztos voltam, hogy hevesen gesztikulál hozzá.

- Mivel lány, így nem fog a nyomdokaimba lépni, de azt elvárom, hogy valaki, olyanhoz menjen feleségül, aki banda tag. - apám szavai megdöbbentettek, hallottam amit mondott, de nem tudtam mit jelentenek, csak nyolc éves vagyok.

- Te megörültél? - sikított fel anyám.

- Miért örültem volna meg? A lányomnak kijár a biztonság és ezt csak úgy érhetem el, ha egy erős férfi oldalán tudhatom. - apám szentül megvolt győződve az igazáról.

- Nem engedem, hogy Lent is bele keverd ebbe az átkozott életbe. - anyát már a sírás kerülgette.

- Már benne van attól fogva, hogy megszülted őt. - apám hangja viszont egyre nyugodtabb lett, túl nyugodt.

- Tudod, ha tehettem volna, nem szülöm meg őt. - anyám hangja elcsuklott, ahogy bele gondolt a szavai jelentésébe.

- Ha tudtad volna, fiút szülsz nekem. - apám nyugodt hangját, egy óriási pofon követte, amit tisztán láttam a résnyire nyitva hagyott ajtón. Anyám feje az ütés erejétől elfordult az ellenkező irányba. Rémülten kapott az arcához és elfordította a tekintetét.

 

Ez a veszekedés volt az utolsó, amit hallottam mielőtt anyám elhagyott volna minket. Miután kettesben maradtunk apámmal, már semmi sem volt a régi. A pofonok és a veszekedések elszaporodtak és a végén, már egyáltalán nem beszélgettem vele. Ha nem iskolában voltam, akkor a szobámba zárkóztam, hogy ne kelljen egy levegőt szívnom vele, bár rendszerint nem volt itthon. A munkáját végezte. Valahogy az életem kísértetiesen kezdett hasonlítani, ahhoz ahonnan elmenekültem. Nem akartam vissza kerülni oda, de egyenes úton haladok felé.

 

 

- Föld hívja Lenát. - állt meg előttem Sara és mosolyogva tekintett rám.

- Mit mondtál? - kérdeztem rá, mert a gondolataim, annyira lekötöttek, hogy nem jutottak el az agyamig a szavai, ha mondott egyáltalán bármit is.

- Csak, hogy valaki vár a raktárban. - kacsintott rám, majd el is ment az egyik éppen érkező vásárlót kiszolgálni.

 

 

Nem nagyon tudtam mire számítsak, amikor bementem a raktárba és egy magas alak várt rám. Amint közelebb mentem felismertem őt. Göndör kócos haja és széles vállai, még így háttal nekem is eléggé árulkodó jelek voltak a kilétéről. Amint meghallotta lépteimet,hátra is fordult és a tekintete összefonódott az enyémmel. Csillogó zöld szemei rabul ejtettek, ahogy a mosolya is, ami ismételten megjelenítette a gödröcskéit. Remegő lábakkal lépkedtem felé, teljesen elgyengített.

 

 

- Szia. - köszönt alig hallhatóan.

- Szia. Miért jöttél? - kérdeztem rá kertelés nélkül.

- Látni akartalak. - válaszolta nekem őszintén, ami kissé meglepett. Eddig bevett szokása volt a terelés.

- Két napig nem jelentkeztél és egyszer csak látni akarsz. Hogy van ez Harry? - lehet kissé jobban kikeltem magamból, mint azt terveztem.

- Figyelj, tudom, hogy eltűntem, de volt egy kis elintézni valóm. - hajtotta le a fejét, nem mert rám nézni.

- Harry, mi a fene folyik itt? - kérdeztem rá, valami volt még itt, amit nem mondott el nekem, ebben biztos voltam.

- Semmi különös, csak volt egy kis gondunk a bandával, de megoldottuk. - nézett a szemembe és vagy nagyon jól hazudik vagy tényleg őszinte választ kaptam.

- Valamiért nem hiszek neked.

- Megértem, de szeretném, ha bíznál bennem Lena. - a szavai teljesen letaglóztak, szinte könyörgött.

- Harry a bizalmat ki kell érdemelni, nem tudom csak úgy biztosítani, bármennyire is szeretném. - néztem rá és a tekintetén pillanatnyi szomorúság tükröződött.

- Tudom. - hajtotta le a fejét.

 

 

A beszélgetésünket a telefonom csörgése zavarta meg. Megint az keresett, akivel a legkevésbé akartam bármiről is beszélni. Apám neve villogott a kijelzőn.

 

 

- Szia. - vettem fel a telefont.

- Szia, kislányom. - hallottam a mézes - mázos áll hangját a telefonban.

- Mit szeretnél? - magamat is megleptem a higgadt hangom miatt.

- Nem túl sok mindent. Átadnád neki a telefont? - a kérésére a szemöldököm felszaladt, fogalmam sincs kire értette.

- Kinek? - kérdeztem rá.

- Harrynek. - amint kiejtette a nevét, azt hittem menten össze esek.

- Mi a... Honnan tudod, hogy itt van velem és még is honnan. - nem tudtam befejezni, mert Harry kikapta a telefont a kezemből.

- Summers. - szólt egyszerűen.

- Fiam látom még mindig nem hagytad békén a lányomat.

- Nem is fogom. - nem tudtam ezt mire értette, de én már semmit nem tudtam.

- Jobban tennéd, Lena figyeltetve van úgy, hogy mindig tudom, ha vele vagy.

- Nem vagyok meglepve. - lehet nem is kéne törnöm a fejem, hogy miről beszélnek.

- De biztosan. 3..2..1.

- Bukj le. - ordította el magát Harry és szabályosan rám vetette magát, amikor egy hatalmas robbanás kíséretében kirobbant a raktár összes ablaka és az ajtó is kiszakadt a helyéről.

A füsttől semmit sem láttam és már levegőt is alig kaptam. Köhögésben törtem ki, mikor is Harry felemelkedett a földről és a pisztolyát egyből előhúzta. Félelmetes volt ránézni. A zöld szemei elsötétültek a dühtől.

- Gyere. - nyújtotta felém a kezét és az üzleten át kezdett kivezetni.

- Sara. - kiáltottam el magam és vártam, hogy előjöjjön. Az arca teljesen rémült volt, biztosan hallotta a robbanást.

- Mi a frász volt ez? - kérdezte, amint mellettünk volt.

- Szerintem Harryt kérdezd. - néztem fel rá és én is válaszokat akartam.

- Felrobbantották a raktárat. - közölt, olyan egyszerűséggel, mintha az imént csak a boltban kért volna egy kiló kenyeret.

- Azt én is észre vettem. - gúnyolódott Sara.

- Lena apja robbantotta fel, így már megfelel? - füstölgött Harry és egyre jobban szedte a lábait kifelé.

- Mi lesz az üzlettel? - kérdeztem meg, amikor kiléptünk a kapuján.

- Kicseszettül nem érdekel most az üzlet. Húzzunk el innen. - Harry úgy húzott a karomnál fogva, hogy azt hittem leszakítja a helyéről.

 

 

A feszültség a kocsiban tisztán érezhető volt, Harry, olyan gyorsan hajtott, hogy már attól is féltem, nehogy balesetet okozzon. Hiába szóltam neki, hogy lassítson vagy meg sem hallotta vagy csak annyi mondott, hogy fogjam be. Rettentő ideges volt. Amikor a környék már egyáltalán nem volt ismerős, kezdtem kissé aggódni, hogy hova visz minket. Nem sokkal később meg is érkeztünk egy nagy épület elé, ami raktárnak nézett ki. Harry leparkolt és egyből kipattant a kocsiból. Mi csak szó nélkül követtük őt, a több emeletes épületbe. A lépcsőn felfelé össze néztünk Sarával és az ő arcán is a kíváncsiság tükröződött. Ő sem tudta hol vagyunk.

 

 

- Harry, mi a? - jött szembe Liam, de elhallgatott, amikor meglátott minket is előbukkanni az ajtó mögül.

- Elegem volt. - szántott bele a hajába és az egyik kanapéra dobra magát.

- Még is mi a fene történt? - kérdezte Liam, már ő is nagyon ideges volt.

- Summers felrobbantotta a kibaszott raktárat Lenáék munka helyén. - lehajtott fejjel válaszolt Liamnek.

- Ezt nem hiszem el. Nem lett semmi bajotok? - nézett felénk Liam, mi csak megráztuk a fejünket.

- Sara nem volt bent, én voltam Lenával bent. Felhívta őt és közölte vele, hogy adja oda nekem a telefont és egyszer csak számolni kezdett vissza háromtól, abból, már tudtam, hogy vagy lőni fognak vagy robbantani. - a hajába szántást nem hagyta abba.

- Honnan tudta, hogy Lenával vagy? - kérdezte egyből Liam.

- Figyeltet engem és őt is. - egyre halkabban beszélt, ebből tudtam, hogy nem szeretné, ha tudnám ezeket.

- Faszom, ezt az egészet kurvára nem kellett volna elvállalnod. - ordított Liam Harryvel, aki ennek hatására felállt.

- Szerinted én nem tudom. - közvetlenül Liam előtt állt és úgy szűrte a fogai között a szavakat.

- Mi ez az egész Harry? - eddig bírtam, tudnom kell.

- Ne most Lena. - csitított le.

- Akkor még is mikor, ha nem vennéd észre az előbb akart kinyírni az apám, baszd meg. - még én is meglepődtem a saját hangomtól.

- Annyira tudni akarod? - ez inkább költői kérdés volt, mert szinte rögtön folytatta. - Az apák kurvára engem bérelt fel, hogy vigyelek haza.

- Mi van? - teljesen kiakadtam, attól amit mondott. Egész végig azért volt velem, mert egy alkalomra várt, hogy haza vigyen.

- Hallottad. - dühösen válaszolt.

- Tudod mit, rohadj meg Harry Styles. - ezzel sarkon fordultam és szinte futva mentem le a lépcsőn. A lépteit tisztán hallottam magam mögött, de nem érdekelt. Már a parkolóban jártam, amikor a hangja egyre közelebbről jött.

- Lena állj meg.

Nem törődtem vele, csak futottam és még az sem érdekelt, ha valaki elüt, amint a forgalmas úton futottam át.

- Kicseszettül állj meg. - a hangja fenyegető volt, mire össze rezzentem.

 

 

Még pár métert megtettem, amikor két kezet éreztem az enyémeken és erősen fordított meg. Mikor ránéztem, elfogott a rettegés. A gyönyörű zöld szemei, most feketék voltak. Tudom, hogy nagyon felhúztam, de ő meg egész végig hazudott nekem.

 

 

- Ha szólok miért nem tudsz megállni? - köpte nekem a szavakat.

- Engedj el. - próbáltam magamat kiszakítani a fogásából, de nem ment.

- Lena fejezd ezt be. - nézett rám és próbálta lenyugtatni magát azzal, hogy mély levegőket vett.

- Mit fejezzek be? Te fejezd be. Vigyél el neki. - üvöltöttem vele.

- Még mindig nem fogtad fel? - kérdezett rá.

- De, teljesen világos minden. Csak azért voltál a közelemben, hogy vissza vigyél. Nem is érzel irántam semmit. - sírtam el magam, nem tudtam elviselni, hogy minden amit mondott hazugság volt, semmi sem volt valós. Nem szeret téged, sose szeretett.

- Nem viszlek vissza. Sosem hagynám, hogy az a vadállat a közeledben legyen. Nem érted? Szeretlek Lena. - na erre a vallomásra nem voltam felkészülve, nagyon nem.

- Mi? - csak ennyit tudtam kinyögni. Le voltam döbbenve.

- Mikor találkoztunk még nem bízott meg. Mikor eltűntem egy hétre akkor kért fel, de, amint aznap este a szobádban megcsókoltalak, tudtam, hogy nem fogom megtenni. Azóta vagy veszélyben, mert az ő emberi üldöznek téged. - a hangja most már teljesen nyugodt volt.

- Nem viszel vissza? - na valaki hozzon valami nyugtatót, mert esküszöm szív rohamot kapok.

- Nem. Szerelmes vagyok beléd, Lena. Nem tudnálak vissza vinni, a közelemben akarlak tudni. - nézett mélyen a szemembe, majd megcsókolt. Ez a csók, most valahogy más volt. Mélyebb, szenvedélyesebb, szerelmesebb.

- Én is szeretlek, Harry. - a vallomása engem is vallomásra késztetett, magamban is csak most tudatosult, hogy igen is szeretem őt.

 

Vissza érve az épületükbe, mér mindenki ott volt. Louis, Niall, Zayn. Hatalmas volt a hangzavar, amikor beértünk.

- Végre. - Sara szinte suttogott elém és szorosan magához ölelt.

- Sara megfojtasz. - alig tudtam megszólalni, úgy szorított.

- Nem, azt én fogom. - hallottam meg Harry hangját a hátam mögül.

- Na akkor, ha itt vagytok beszüljük meg, hogy mi legyen. - Liam szavai hangzottak fel, amint mindenki leült a hatalmas kanapéra.

- A csajok miért vannak még itt? - tette fel Niall a kérdést.

- Kuss van Niall. - hallgattatta el Harry a szőkeséget.

- Na szóval ez a robbantás, mér nem gyerek játék. Bajunk is eshetett volna, ha nem reagálok ilyen gyorsan. Valamit tennünk kell. Liam beszélj a többi bandával, hogy segítsenek. Köss velük alkut vagy a tököm tudja, csak érd el, hogy a mi oldalunkon álljanak. - Harry annyira megnyerően beszélt, hogy le sem tudtam venni róla a szememet.

- Rendben meglesz. - Liam szó nélkül bele egyezett a dologba, bízott benne száz százalékig.

- Niall, Zayn figyeljétek a kikötőt, nem akarok még egy, olyan bakit, mint a legutóbb. - osztotta ki a többi feladatot.

- Oké. - mondták kórusban, mire nekem kuncognom kellett.

- Louis neked a club biztonságban tartása a lényeg. - Louis csak bólintott és el is tűnt az ajtóban.

- Lena, Sara tudom, hogy nem akarjátok elhagyni a házat, de attól tartok ez már elkerülhetetlen lesz, kérlek működjetek együtt. - könyörgő tekintettel nézett rám, csak rám.

- Rendben. - egyből válaszoltam.

- Köszönöm.

 

A lakásunkhoz vezető út viszonylag csendesen telt. Harry vezetett, Liam ült mellette, mi meg Sarával hátul foglaltunk helyet. Mind a ketten rettegtünk. Harry néha kérdezett valamit Liamtől, aki a telefonján matatott. Egyre idegesebb lettem, amíg közeledtünk a lakásunk felé. Harry szerelmi vallomása azonban még, így is beragyogta ezt a borzalmas napot. Nem hittem, hogy ez lesz. De még ez a csodása érzés is elillant, amint kinyitottam a lakásom ajtaját.

- Mi a fasz? - Harry félre tolt és a pisztolyát előkapva sétált be a lakásba.

 

15. fejezet!

Harry

Mikor becsukódott mögöttem az ajtó, nem tudtam mi ütött belém. Még sosem kértem bocsánatot senkitől, főleg nem úgy, hogy biztos voltam benne, hogy nekem van igazam a dologban. Az eszközök nem voltak a legjobbak, hogy elérjem amit akarok ezt belátom, de akkor is úgy gondolom még most is, hogy ez az egyetlen jó megoldás arra, hogy megvédem őt. Persze a makacssága és még ki tudja mi, nem engedi, hogy azt tegye, amit én mondok neki, ami lassan egem is a tűrés határomra sodor. Sosem bántanám, de néha letudnám tépni a fejét a helyéről, komolyan. Azt mondtam neki mikor eljöttem, hogy dolgom van, pedig különösen semmi dolgom nincsen, de nem tudtam volna most vele egy helységben tartózkodni huzamosabb ideig. Lena lassan az őrületbe fog engem kergetni. Tisztában vele mekkora veszély fenyegeti, hiszen most szembesült vele, alig néhány órája, de mégse akar velem jönni. Mégis mi a fészkes fene baja van? Meg akar halni vagy mi? Nem tudom egyszerűen felfogni. Vagy tőlem fél? 

A kocsimban ezernyi gondolat kezdett kavarogni a fejemben. A támadásról, a lányokról, arról, hogy hogyan fogom meggyőzni Lenát, hogy velem jöjjön. Előbb utóbb ez elkerülhetetlen lesz és nagyon remélem, hogy nem lesz, akkor már késő. Ismerve az apját, nem fog sokáig várni, míg akcióba nem lendül, ennél is jobban. Gondolataim akaratomon kívül is a kezdetekhez vezetett.

- Oké Styles, már csak egyetlen próba kell és teljes jogú banda tag leszel. - állt előttem Simon, aki a Nyugati banda fő vezére volt, ahova mindennél jobban be akartam kerülni.

- Megcsinálom. - mondtam egyszerűen, akkor is, ha fogalmam sincs, mégis mit kell majd tennem.

- Remek. - nevetett Simon, majd elfordult tőlem és intett, hogy kövessem őt.

- Akkor Styles, az utolsó feladatod az lesz, hogy, aki elsőnek kilő azon az ajtón, azt meg kell, hogy öld. - Ha nem teszed, te fogsz az ő sorsára jutni. - fordult felém egy kocsma előtt, amit az utca túloldaláról figyeltünk.

- Megteszem. - mondtam szem rebbenés nélkül, még akkor is, ha egyáltalán nm akartam embert ölni. 

Rettegtem attól, hogy amint valaki kilép azon az ajtón, nm fogom tudni meghúzni a ravaszt és a végén az én fejemben landol majd a golyó. Fiatal vagyok még a halálhoz, kattogott az agyam folyamatosan. Csak 15 éves vagyok és már az egyik legrosszabb világba kell, hogy bele csöppenjek, de mindig is jó bulinak tartottam ezt az egészet, addig a pontig, míg komolyra nem fordult a dolog és már a saját életemmel játszottam, ha ki akartam volna szállni. Már nem tudnék.

- Jó válasz. - vetett rám egy féloldalas mosolyt Simon és a kocsma felé vezette a tekintetét. Láttam rajta, hogy titokban élvezné, ha elbuknék. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de volt egy olyan érzésem, hogy kissé tart tőlem.

Csak figyeltem a kocsma ajtaját, amikor egy negyvenes éveiben járó férfi kilépett az ajtón és nekem cselekednem kellett. Ne cseszd el. Lődd le. Üvöltötte egy hang a fejemben. Gyorsan kibiztosítottam a fegyvert, az ujjamat a ravaszra vettem, majd meghúztam azt. A fegyver vissza rúgva jelezte, hogy a golyó elhagyta a csövet, majd a férfi a járdára hanyatlott. Jelezve, hogy a golyó célba talált, ezzel teljesítettem a feladatot. A szívem vadul kalapált az adrenalintól, ami száguldott az ereimben.

- Styles gratulálok. A nyugati banda tagja vagy. - fordult felém Simon és kezet rázott velem elismerés képen.

- Kösz. - ráztam meg a kezét én is, majd úrrá lett rajtam a szorongás. Megöltem egy embert.

Amikor vissza értem a lakásomra egyből az emeletre mentem és a vendégszobában találtam magam. Lena illata még mindig betöltötte a teret és elkábított engem. Legszívesebben vissza mennék hozzá és a magamévá tenném őt. Régóta áhítozom már ezért a nőért és tegnap végre egy kis részét nekem adta. Hiába csak én kényeztettem őt, attól még nekem is nagyon izgató és kielégítő volt az a pillanat. Kis lépések a hatalmas extázis felé.

A zuhany alatt csak Summersre és az embereire tudtam gondolni, akik Lenát akarják, de nem fogják megkapni. Nem engedem őt el, már az enyém és hozzám tartozik. Nem beszéltünk meg semmit, de én a barátnőmnek mondanám őt, ha valaki megkérdezné. Sosem hittem, hogy valaha lesz egy normális kapcsolatom is egy nővel, de ő jött és mindent fenekestül felforgatott. Engem is beleértve.

A forró cseppek csak úgy száguldottak le a testemen, magukkal víve minden szorongásomat és kételyemet. Ritkán hat rám a zuhany, de most áldottam az eget, hogy segített. Kilépve a zuhany alól, magamra kaptam az egyik bokszeremet és befeküdtem az ágyamba, ahol ismételten Lena kellemes illata fogadott. Újra lejátszódott a játékunk a fejemben, majd felizgulva nyomott el az álom.

Reggel a telefonom fülsiketítő hangjára ébredtem fel. Az éjjeli szekrény felé fordultam és álmos rekedt hangomon szóltam bele a telefonba.

- Mondjad. 

- Szia Harry, mikor tudnál bejönni? - hallottam a vonal túlsó végén Liamet, aki nem tűnt túl nyugodtnak.

- Hány óra? - kérdeztem á, mert fogalmam sem volt róla.

- Fél tíz múlt haver. - válaszolt nekem Liam, mire kikerekedtek a szemeim.

- Mi a fasz? Oké, nemsokára ott vagyok. 

- Oké. Csá. - Köszönt el majd bontottuk is a vonalat.

Gyorsan magamra kaptam a fekete farmerem és egy egyszerű pólót és már  kocsimba is vágtam magam. Alig negyed óra múlva, már a parkolónkban állítottam le a dübörgő motort és befelé tartottam.

-  Na mi a gáz? - kérdeztem rá egyből, amint beértem és megláttam Liamet.

- A szállítmánnyal vannak gondok. Ma kellett volna megérkezni-e. - kezdett bele Liam.

- És mi van vele, késik? - kérdeztem egyre idegesebben.

- A hajó megérkezett, de a cucc nem volt rajta, amikor elmentünk átvenni. - közölte velem Liam.

- Kibaszott életbe. - vágtam a falhoz a poharat, ami a kezem ügyébe került.

- Nyugodj le. 

- Mit mondott Niall? Tud valamit - kérdeztem rá, hiszen ez Niall ügye.

- Semmit nem tud, a beszállító szerint a hajón kéne lenni-e, de amint a mellékelt ábra mutatja, mg sincs rajta. - Liam szavai egyre jobban idegelnek.

- Nagyon remélem, hogy Niall megtalálja azt a szart, mert kurva sok pénzünk bukik, ha nem lesz meg a szajré. - akadtam ki.

- Tudom Harry, ezzel én is tisztában vagyok. - Liam is épp annyira volt ideges mint én.

- Mennyünk a kikötőbe. - indultam kifelé, Liam meg csak szó nélkül követett.

Az autóban ülve már nagyon ideges voltam, esküszöm, ha valaki lenyúlta a drogokat, az nem éli meg a reggelt. Nem a nyílt terepen álltam meg hátha még itt vannak, azok akik lenyúltak minket. Az egyik raktárunk felé vettük az iránt, ahol a drogot tároltuk. Mikor oda értünk észre vettük, hogy az ajtaja fel van törve. Csak intettem Liamnek a fejemmel, aki velem együtt kapta elő a fegyverét és egymást fedezve léptünk be a raktárba, ahonnan rögtön idegen hangokat hallottunk. Nem voltak sokat, kábé hárman vagy négyen lehettek és bizonyára nagyon bátornak hitték magukat, ha azt hiszik, hogy meglophatnak engem. Tévedtek. Én jobbra, Liam pedig balra indult el. Nem sokkal később két lövés jött a bal oldalról, majd a kezemben lévő fegyver is elsült és a betolakodók élettelenül feküdtek a padlón.

- Harry. - jött Niall hangja a raktár ajtajából.

- Hátul. - kiabáltam vissza, majd nem sokkal később meg is láttam a szőkeséget.

- Meg van a cucc, két raktárral arrébb pakolták le. - közölte velem.

- Remek.

- Ne őrölj előre. Nem valami jó, hogy ki nyúlta le.

- Ki? - kérdeztem türelmetlenül.

- Summers emberei, minden téren keresztbe akar nekünk tenni. Tegnap este a clubba is betörtek és a bevételt akarták lenyúlni a fönti iroda széféből de mivel nem tudták kinyitni, így üres kézzel távoztak. - Niall nagyon ideges volt, de nem is csodálom, hiszen egy időzített bombával állt szemben, ami az arcába készült robbanni. A bomba én voltam.

- Elegem volt ebből a kurva Summersből és a mocskos embereiből. - akadtam ki.

- Liam hívd fel a besúgónkat és mindent szedj ki belőle, amit Summers mondott neki. - fordultam Liam felé, majd füstölögve elhagytam a raktárat.

Egyre biztosabbra vettem, hogy Summers egyre közelebb van hozzák és az, hogy már az üzleteimbe is bele akar rondítani az már több volt a soknál. Lenának ha tetszik, ha nem nálam kell laknia , mert ez nem állapot Nem érdekelnek innentől fogva a kibaszott kifogásai. Biztonságban akarom tartani és az sem érdekel, ha nekem kell a kocsimba tuszkolni és a lakásban tartani, ami egy börtön lesz számára. A biztonsága fontosabb, minthogy a haragján aggódjak, ami felém irányulna.

14. fejezet!

Lena

Hétfő reggel van, Harryvel tegnap óta nem is beszéltem. Eszméletlen dühös vagyok még most is rá. Értem én, hogy az ő ügyei, miatt én is veszélyben lehetek, de már kissé túlzásba viszi a dolgokat. Nem is tudom, hogy képzelte, hogy én, majd szépen csendben nála maradok és úgy teszek, mintha semmi sem történne körülöttem. Ezt nem tehetem, főleg, hogy Sara is veszélyben van miattam. Ahogy ismerem apámat már intézkedett is. Az is lehet, hogy már az emberei is a városban vannak, bár még egyet sem láttam közülük. Szinte apám összes emberét ismerem, így megnyugtat a tudat, hogy legalább felismerném őket.

- Lena, ébren vagy. - dugja be a fejét Sara az ajtómon és engem kémlel.

- Ébren. - nyögöm a fáradságtól, mert nem aludtam valami jól az éjjel.

- Oké, de siess. - közli velem, majd eltűnik a nappali lámpafényében.

Nagy nehezen kiszállok az ágyból és a fürdőmbe megyek, egy kiadós zuhanyt venni. Nem tudom mit vártam a lefolyó víz cseppektől, de határozottan nem érte el a kívánt hatást, bármi is lett volna az. Még mindig álmosan és zaklatottan szállok ki a zuhany alól és kapkodom magamra a ceruza szoknyámat és a blúzomat. Nem szeretnék elkésni. A magassarkúmat rángatom magamra, amikor kimegyek a nappaliba. Sara jön felém egy csésze gőzölgő kávéval, amivel életeket ment.

- Köszönöm. - mosolygok rá, majd elveszem a kezéből a csésze barna folyadékot.

- Nincs mit. - mosolyog vissza rám, majd a saját csészéjét a kezébe veszi.

- Ma mit is kell csinálnunk? - kérdezem két ásítás között, mert konkrétan fogalmam sincs.

- A hétvégi éves céges partira kell felvenni a kapcsolatot a törzs vásárlóinkkal és a legnagyobb sztárokkal. Nagyjából az egész parti előkészítése ránk marad. - vázolja fel nekem a helyzetet, amitől egy fájdalmas nyögés hagyja el a torkomat.

- Teljesen elfelejtettem azt a partit. - nem rejtem el, hogy a hátam közepére sem kívánom most ezt a parti szervezősdit.

- Figyelj Lena, tudom, hogy most mosoly szünet vagy mi van köztetek Harryvel, de majd a munka eltereli a figyelmedet róla.

- Remélem is. - sétálok ki az ajtón, majd a kocsimhoz megyünk és beszállunk abba.

A kapunál hajtunk ki, mikor meglátok két elég fura külsejű fazont.

- Sara te is láttad őket? - kérdezek rá rögtön, arra felé mutatva.

- Aha, Liam szólt, hogy néhány emberük vigyáz ránk. - közölte velem.

- Nem hiszem el. Azt hittem csak viccel, ezzel a házi őrizet dologgal kapcsolatban.

- Nagyon úgy tűnik, hogy tévedtél. - kacag fel, én meg legszívesebben megfojtanám Harryvel egyetemben.

- Harryvel kapcsolatban lassan meg kéne tanulnom, hogy nincsenek meglepetések. - gondolkoztam hangosan mire Sara eléggé hülye fejet vágva nézett rám.

- Mi van?

- Semmi, olyan furcsa vagy. Történt valami köztetek? Ne mond, hogy csak ez miatt vagy ilyen. - Nézett rám mindent tudó tekintettel.

- Hagyjuk most ezt. - zárom le a témát.

- Jó, de ennek a beszélgetésnek itt még nincsen vége. - mosolyog rám, majd az utat kezdi bámulni.

Még be sem értünk a főnök asszony már letámadott minket, hogy el vagyunk úszva a szombati parti szervezésével és csak hétfő van. Nem értem, hova kell sietni, de ő tudja. Fel alá rohangál, amitől nevethetnékem van. Sara rám néz, amitől alig tudom vissza tartani a nevetést. Ő is mosolyra húzza a száját és azt tátogja nekem, hogy Ez nem normális. Csak bólintok neki egyetértés képen. A főnök asszony egyszer csak a kezembe nyomja a telefont, amit eddig a fülén volt és közli, hogy az asztalon lévő listáról mindenkit hívjak fel és addig ne tegyem le a telefont, míg el nem érem, hogy mindenki eljöjjön a partira. Előre látom, hogy óriási telefon számlája lesz a cégnek, de ez engem nem különösebben érdekel. Miután Saranak is kiadta a feladatait, egyszerűen csak lelépett és egyedül hagyott minket a boltban.

- Most komolyan, szerinted ez normális? - tette fel Sara a költői kérdést, amire nem várt választ. - Rám bízza az étel szállító cég felhívását és minden más beszerezni valót.

- Nekem meg a vendégeket kell hívogatnom. - közlöm vele, mire fintorogva néz rám.

- Ha jön valaki, hogy fogunk vele foglalkozni? - kérdez rá, ami engem is foglalkoztat.

- Fogalmam sincs, de valahogy meg kell oldani. - nyögök fel kínomban és a telefonért nyúlok, hogy a rengeteg emberből kezdjek felhívni néhányat.

Már vagy három órája folyamatosan telefonálok és még szerencse, hogy nem kell nagyon győzködni az embereket, hogy eljöjjenek a partira. Többen kérték, hogy küldjünk nekik pár ruhát, amiből tudnak válogatni a partira. Már egy egész papír kupac van az asztalon az elképzeléseikből. Lassan be is golyózok. Sara fel-alá járkálva kiabál, azt hiszem a kaja szállítóval. Egy két szó foszlányt elkapok. Nem lazacot, nem kaviár sem kell, fúj mi vagyok én nyúl? Az biztos, hogy nem lennék a vonal túlsó végén. Persze Sara nem hasra ütés szerűen válogatja az ételeket, hanem fontos lista alapján. Vega, vegán, meg húsevő menük vannak neki felsorolva, amiből legalább 4-4 féle kell. Fogalmam sincs miért, de a főnök asszony heppje az, hogy legyen bőven választék a divat kajásoknak. Persze biztos szeretnék gyökereket rágcsálni.

Két telefon között vagyok, amikor egy férfi sétál be az ajtón és egyenesen a pulthoz sétál.

- Jó napot. Miben segíthetek? - kérdezem tőle.

- Jó napot. Egy öltönyt szeretnék. - néz körbe és a fejét forgatja, kissé különös.

- Fáradjon utánam. - lépek ki a pult mögül és az öltönyös részre vezetem az idegent.

- Mi az elképzelés? - fordulok felé, mikor nem nagyon tudott dönteni.

- Hát egy partira hívtak meg és valami elegánsat szeretnék. Lehetőleg feketét, szűk szabásút és minden kiegészítővel. - vázolja fel nekem az elképzelését.

- Értem. - indulok meg a fekete öltönyök felé. - Ehhez mit szól?

- Nem rossz, felpróbálnám. - örülök, hogy tetszik neki, így elindulok a próba fülkéhez, ő csak egyszerűen követ. Nem nagyon értem miért kell neki új öltöny, hiszen, ami rajta van az is eléggé újnak látszik, de ő tudja.

- Ez tökéletes. - lép ki a próba fülkéből és a hatalmas tükörben nézegeti magát.

- Igen, felettébb jól áll magának. - mosolygok rá, remélem megveszi.

- Köszönöm, akkor megvenném. - fordul vissza a próba fülkébe, majd behúzza a függönyt.

Elveszem a kezéből az öltönyt és egy hordozó táskába teszem, majd a pultra rakom.

- Mennyi lesz? - kérdez rá.

- 2000 font. - közlöm vele az árat, ami szerintem nagyon sok egy öltönyhöz képest.

- Remek, itt a hitel kártyám. - nyújtja felém a kis kártyát és láthatólag nem nagyon hatja meg az öltöny ára.

- Köszönöm. Viselje egészséggel. - adom vissza a kártyáját és a kezébe adom az öltönyét.

- Meg lesz. - mosolyog rám, majd elindul a kijárat felé.

Sara füstölögve jött ki raktárból. Ledobta a telefont a pultra és eléggé mérgesen forgatta a papírokat a kezében.

- Ez a kaja szállító egy barom. - veti nekem oda.

- Miért? 

- Csak különleges menüket akart rám sózni, akkor is, ha hajtogattam neki, hogy milyen menüt kérek. - letette a papírokat, amin egy nagy betűkkel írt, többször aláhúzott felirat virított. ELINTÉZVE!

- Ezek szerint azért csak sikerült. - mutatok a feliratra.

- Addig kiabáltam vele, amíg eljutott a tudatáig. - villantott felém egy halvány mosolyt.

- Neked nem tudnak ellenállni. - mosolygok rá.

- Nem hát.

A nap további részében én ismételten telefonálgattam és mindenki elfogadta a meghívást. Annyi ruha foglalásunk van, hogy egy hónapra elég lenne, de ez csak a partira lesz, agy azt hiszem nem fogunk holnap sem unatkozni. Sara hol a raktárban csinált bármit vagy a vendégekkel foglalkozott. A főnök asszony persze nem jött vissza, így a zárás is ránk maradt. Hulla fáradtan vezettem haza. épp, hogy leparkoltam két férfi közeledett a kocsihoz. Sarara néztem, aki értetlenül nézett rám.

Hírtelen elkap a pánik. eszembe jutnak Harry szavai, miszerint nem vagyok biztonságba miatta. Most látom, hogy mire értette. ezek nyilván nem az ő emberei, hiszen azok nem közelítenének felénk pisztollyal a kezükben. Halálra rémítenek ezek a pasasok. Sara is fészkelődni kezd az ülésén és egyre jobban zihál. Bár a saját súlyos lélegzet vételeim miatt alig hallok valamit. Zúg a fülemben a vér. Egyre közelebb jönnek hozzánk, én pedig nem tudom mit csináljak. Felhívnám Harryt, de biztosan túl késő lenne, mire ideérne. Hol a francban vannak az emberei. BUMM.

A két pasi nem sokáig közeledett, mert két lövés hallatszódott, aztán össze esve hevertek az utca közepén. Egyikünk sem mert kiszállni az autóból, míg meg nem láttuk Harryt és Liamet a fák takarásából felénk közeledni.

- Szálljatok ki. - jött  Harry hangja mellőlem, majd feltépte a kocsi ajtaját.

- Mi a fene volt ez? - csúszott ki a számon.

- Szerinted még is mi? - kérdezett vissza eléggé ingerülten.

- Egyébként jól vagytok? - jött Liam kérdése.

- Jól. - válaszolt Sara, majd megindultunk felfelé.

- Itt nem vagytok biztonságban. Akkor is azt mondom, hogy velünk kéne jönnötök. - járkált a nappaliban Harry és a hajába szántott idegességében.

- Nem megyek el innen. - akadtam ki majd a szobámba mentem.

- Lena figyelj ez már nem játék. - jött utánam Sara.

- Azt hiszed én nem tudom. - akadtam ki és az egyik párnámat a falhoz vágtam.

- Lehet, hogy Harrynek igaza van. El kéne innen mennünk. Velük biztonságban vagyunk. - Sara arcát látva én is fontolóra vettem, amit mondott. Láttam, hogy fél.

- Biztos igazad van, de nem akarok Harryhez költözni. - fakadtam ki.

- Lena mi a baj? Valami nem stimmel veled. - néz rám aggódó tekintettel.

- Hidd el én sem tudom, hogy mi van. Még sosem voltam ennyire közel egy férfihoz sem, mint hozzá és ez a helyzet még új nekem. Megijeszt. - vallottam be neki.

- Ne félj, nem a világ vége, ha a biztonságod érdekében a közelében leszel. Nem azt mondom, hogy jegyezzétek el egymást. - nevetett fel kissé.

- Gondoltam. - nevettem el én is magam.

- Szereted őt igaz? - kérdezett rá.

- Igen, kedvelem.

- Nem így gondoltam. Szerelmes vagy belé.

- Mi? Nem vagyok belé szerelmes. - akadtam ki, de én is tudom, hogy hazudok.

- Hazudsz, de mondj, amit akarsz. - kacsint rám, majd kilép a szobámból.

Még sokáig gondolkozom az előbbi beszélgetésünkön és nem akarok erre gondolni. Tudom, hogy érzek iránta valamit, de ez még új nekem. Nem szoktam hozzá, hogy szeressek valakit vagy, hogy szeretve legyek. Egyszerre félelmetes és jó is egyben. Tudom, hogy Harry még itt van, mert hallom, hogy kint beszélgetnek hárman. Én is kimennék, de valahogy nem visz rá a lélek. A szombaton történtek még mindig kínosak nekem, ezért sem mondtam el Saranak. Nem vall rám, hogy nem merek beszélni a szexuális életemről, de valahogy most nem tudok erről beszélni. Egy kiadós zuhany után kimegyek a nappaliba, ahol most csak Harry ül és a semmibe mered.

- A többiek? - kérdezem meg.

Harry, csak Sara szobájára mutat.

- Értem. Kérsz valamit? - nyitom ki a hűtőt, mert éhen halok.

- Valamit inni. - válaszol kicsivel később. töltök neki egy pohár narancs levet és oda viszem neki.

- Köszi. - köszöni meg, majd kortyolni kezdi.

Én gyorsan csinálok magamnak egy szendvicset, míg őt figyelem. Épp, hogy befejezném a szendvicset látom, hogy feláll és az ajtóhoz megy.

- Elmész? - szalad ki a számon.

- Van egy kis dolgom. - fordul meg és rám nézve válaszol.

- Rendben. - válaszolok.

- Bocsánat. - kapom fel a fejem a szóra, ami elhagyta a száját.

- Mi?

- Bocsánat, hogy kényszeríteni akartalak, csak ideges vagyok, ha nem tudom mi van veled. - hagyják el a súlyos szavak a száját.

- Megértem, a helyedben én is ezt tenném. - mosolygok rá.

- Később látlak. - villant felém egy féloldalas mosolyt, majd becsukja maga mögött az ajtó.

13. fejezet! +18

Harry

Mikor rázártam az ajtót, hangosan ütni kezdte azt és szitkozódott. Nekem kiabált, hogy most azonnal engedjem ki, hogy nem a tulajdonom és nem uralkodhatok felette, de engem egyáltalán nem hatott meg a viselkedése most. Pont leszartam, mit tesz vagy mit mond. Hagy dühöngjön, nem fog meghatni. Annyira felhúzott most, hogy nagyon kevés választott el attól, hogy felpofozzam. Pedig eddig még egyszer sem ütöttem meg egy nőt sem, de ő nagyon közelállt hozzá. Ezért is zártam rá az ajtót, megelőztem a katasztrófát, amit kis híján útjára engedtem. Nem tudom, hogy mit művel velem, de olyan dolgokat hozz ki belőlem, ami eddig senkinek sem sikerült, neki bezzeg igen, minden területen. Egyszer a fejét tépném le, annyira felkúrja az agyam a kibaszott értetlenségével vagy a makacsságával, máskor meg a ruháit tépném le legszívesebben az incselkedése miatt. Komolyan mondom már magamat sem értem, hiszen régen az első adandó alkalommal megfektettem a csajokat, őt meg már több hónapja kerülgetem, de mégsem történt semmi érdemleges kettőnk között. Lassan ettől is megörülök. Játszik velem, aztán meg visszakozik, mint egy szende szűz. Mondjuk fogalmam sincs, hogy tényleg az-e. Nem nézném ki belőle, hogy nem volt még férfival, de sosem lehet tudni. Nemsokára úgyis kiderítem.

Fél óra múlva még mindig azt a kicseszett ajtót ütötte vagy rúgta, faszom se tudja, de már a halálba idegesített a kibaszott viselkedésével. Ha nem fejezi be hamarosan, bemegyek és az a pofon, amit nem kapott meg, csak el fog csattanni. Nekem is véges a türelmem és most fogyott el teljesen.

- Lena kibaszottul hagyd ezt abba, vagy én foglak leállítani. - üvöltöttem neki be az ajtón keresztül.

- Nem érdekel, engedj már ki. - üvöltött ő is velem.

Ennyi kellett nekem. Kinyitottam az ajtót és kivágtam azt. Olyan hirtelenséggel, hogy Lena hátrahőkölt a döbbenettől. Rémülten meredt rám, majd mikor közeledni kezdtem felé, ő úgy hátrált.

- Mi a faszt nem értesz azon, hogy fejezed be? - üvöltöttem az arcába, majd elkaptam a csuklóját és magamhoz húztam.

- Harry, ez fáj. - nyavalygott és a kezét rángatta, ki akart szabadulni, de hiába.

- Leszarom, hogy mid fáj, azt mondtam, hogy befejezed ezt. Értetted? - néztem a szemébe, ami ekkor már nem volt dacos, könnyek csillogtak benne.

- Miért nem engedsz haza? - kérdezte meg alig hallhatóan, nyílván félt tőlem.

- Mert ott nem vagy biztonságban. - válaszoltam neki, már kissé nyugodtabb hangnemben, de még mindig eléggé fenyegető volt.

- De, akkor Sara sem lehet ott. - fakadt ki.

- Sara nincs is ott, Liammel van. - közöltem vele.

- Akkor jó. - nézet le a lábára zavarában.

- Figyelj rám. - a mondatom hatására rám emelte a tekintetét. - Ne az ellenségednek tekints, én csak védelmezni próbállak, ha nem fognád fel.

- Tudom, de neked is meg kell értened, hogy akaratom ellenére nem tarthatsz itt. - igazából teljesen igaza volt, de akkor sem engedhetem őt el.

- Nem, de itt fogsz maradni. - közöltem vele, majd elengedtem a kezét és ismét elhagytam a szobáját, de ezúttal nem zártam meg.

- Meg se próbálj elmenni. - vetettem még oda neki a csukott ajtón keresztül, de csak reménykedni tudtam, hogy tényleg nem, olyan hülye, hogy el mennyen.

Még mindig dühösen álltam be a zuhanyba és magamra folyattam a forró cseppeket, amik az egész testemet eláztatták. Vártam, hogy lemossanak minden aggodalmat, de semmi sem változott. miért is könnyített volna rajtam, némi meleg víz. Csodákat ne várjon az ember ilyenektől. Gondolkodni jó volt, de nem lettem sokkal okosabb. Annyira legalább jó volt, hogy kellőképpen lenyugodtam. Egy törölközőbe csavarva léptem ki a fürdőmből. A hajamból csöpögött a víz, de nem igazán érdekelt. Magamra kaptam egy bokszert a fiókomból, majd befeküdtem az ágyamba. A gondolataimba merülve bámultam a plafont. Lenán kattogott az agyam. Itt van a házamban és még se mellette fekszem. Ez kiborító. Lépteket hallottam az ajtó felől, mikor már felpattantam volna az ágyból, az ajtó kinyílt és Lena állt meg a küszöbnél.

- Valami baj van? - kérdeztem meg.

- Nem tudok aludni, bejöhetek? - kérdezett rá, én csak hitetlenül megráztam a fejem és bólintottam neki.

- Köszi. - beljebb jött, majd az ágyam szélére ült és onnan nézett engem.

- Gyere ide. - mutattam magam mellé, majd felhúztam a takarót.

Ő nem szólt semmit, csak befeküdt mellém.

- Ne haragudj az előbbi kirohanásom miatt. - kértem tőle bocsánatot, ami nem volt rám jellemző, nagyon nem.

- Semmi baj, én sem voltam könnyű eset. - emelte rám a tekintetét.

- Az nem kifejezés, ennyire még sosem baszták fel az agyam. - mosolyodtam el kissé.

- Nekem se. - mosolyodott el ő is.

- Jó páros vagyunk, a két kontroll nélküli. - nevettem fel kissé.

- Miért érzem azt, hogy most gúnyolódsz velem? - kérdezett rá.

- Talán, mert tényleg azt teszem.

- Na ne mond. - húzta keskeny ajkait egy féloldalas mosolyra.

- Ne nézz, így rám. - közöltem vele.

- Miért, hogy nézek? - kérdezett vissza, tette nekem itt a hülyét.

- Úgy nézel, hogy legszívesebben letépném a pici kis fehérneműdet. - a piszkos énem mindig előtérbe kerül, ha a közelemben van és ez félelmetes. Hogy kinek? Talán neki.

- Oké. - felelt nekem szégyenlősen.

- Tetszik. - adtam a gondolataimnak hangot.

- Még is mi? - tette fel a kérdését kíváncsian.

- A reakcióid, amiket én váltok ki belőled. - hajoltam a füléhez és úgy suttogtam neki a szavakat.

- Nem váltasz ki belőlem semmit. - kontrázott rá a dologra, nekem több se kellett, bizonyítani akartam neki az igazamat.

- Majd meglátjuk. - a szavaimat már szinte az ajkaira suttogtam.

Szenvedélyesen kezdtem őt csókolgatni mindenhol. Mikor az ajkaihoz értem, rögtön megadta nekem a bejutást és a nyelveink kegyetlen táncba kezdtek. Felfedező útra indultam a testén, amikor a kis fehérneműjéhez értem össze rezzent az érintésem miatt. Tisztán éreztem a liba bőrt a bőrén. Még, hogy semmit nem váltok ki belőle. A kezemet lassan csúsztattam a vékony anyag alá. Finoman izgatni kezdtem őt. Majd két ujjammal elmerültem benne, mire egy sóhaj szakadt fel a torkából. A nevemet hajtogatta folyamatosan. Maradéktalanul élvezte a kényeztetést, amit a testének adtam. Mikor fokoztam a tempón, elkezdett vonaglani alattam, így tudtam már nagyon közel jár. Majd egy hangosabb nyögés kíséretében, megadta magát a kéjnek. Határozottan átélte az orgazmust a karjaim között.

- Megmondtam. - hajoltam az ajkára egy utolsó csókért.

- Meg. - mosolygott rám szégyenlősen, majd elfordult és szinte rögtön megadta magát az álom világnak.

Én még néztem egy darabig ezt a gyönyörű lányt a karjaimban, aki épp most adta oda egy részét nekem. Boldog voltam, hogy nem tiltakozott ellenem és boldoggá tehettem őt, amit maradéktalanul élvezett is. Nemsokkal később csatlakoztam hozzá én is, elaludtam.

Reggel a szobámban való matatásra ébredtem fel. Már, majdnem nyúltam a fiókomban tartott pisztolyomhoz, mikor emlék képek kezdtek beúszni a tegnap estéből. Lena itt aludt, akkor nyilván ő az. Mikor kinyitottam a szememet, nyugtáztam, hogy valóban ő öltözik a szoba közepén. Az egyik pólóm van rajta, ami nagyon is szexivé teszi.

- Nagyon szexi vagy a pólómban. - a hangomra összerezzent, nem vette észre, hogy felkeltem.

- Mióta vagy fent? - kérdezett rá, jól tereli a témát.

- Egy ideje. - kacsintottam rá.

- Szóval engem bámultál, míg öltöztem? - kérdezett rá.

- Én csak néztem, ami az enyém. - nyaltam végig az ajkaimat, nyomatékosításként.

- A tiéd? - kérdezett vissza, tisztában voltam vele, hogy nem szereti, amikor ezt mondom.

- Igen. Azt hittem ez már nyilvánvaló számodra. Hozzám tartozol. - magamat is megleptem a hangom túlzott komolyságával.

- Kezdem megszokni, de az nem azt jelenti, hogy tetszik is. - nézett rám.

- Én sem mondtam sosem, hogy tetszenie kell. - mosolyodtam el, majd kikeltem az ágyból.

Lena csak megnémulva nézett engem. Tetőtől- talpig végigmért. Elakadt még a lélegzete is. Eszméletlen mit váltunk ki egymásból.

- Na most ki bámul kit? - kérdeztem meg, miközben a derekánál fogva magamhoz húztam.

- Én nem. - tiltakozott.

- De igen. - nyomtam egy lágy csókot az ajkaira, majd a szekrényemhez mentem és kivettem belőle, egy szűk fekete farmert és egy fehér egyszerű pólót, majd magamra rángattam a ruhadarabokat.

Mikor készen voltam és lementem a földszintre, a konyhából isteni illatok szálltak. Belépve a helységbe, Lenát pillantottam meg a tűzhelynél, amint reggelit készít. Ezt meg tudnám szokni.

- Mit készítesz? - karoltam át hátulról és egy csókot nyomtam a nyaka puha bőrére.

- Rántottát, gondoltam éhes vagy. - kevergette a serpenyőben az éppen sülő tojásokat.

- Mint a farkas. - engedtem el őt, majd a szekrényből két tányért és két kávés csészét vettem ki és pultra tettem.

- Kávét vagy teát szeretnél? - kérdeztem meg tőle.

- Szigorúan kávét. - fordult felém mosolyogva.

- Jó válasz. - nevettem fel, hiszen én midig is kávé párti voltam angol létemre.

A lefőtt kávéból félig öntöttem mindkét csészébe, majd kivettem a hűtőből tejet és a cukorral együtt a pultra helyeztem. A sajátomat megcsináltam, majd vártam Lenára, hogy saját magának készítse el a sajátját. Az ember mindig jobban tudja, ő hogyan szereti.

Mikor megreggeliztünk Lena eléggé feszülten szedte össze a koszos edényeket.

- Mi a bajod? - kérdeztem rá, nem hagyott nyugodni a viselkedése.

- Semmi. - válaszolta közömbösen.

- Ne hülyíts, tisztán látom, hogy ideges vagy. - megfordult és nagyot nyelt.

- Haza akarok menni. - közölte velem, bennem megint felment a pumpa.

- Azt hittem ezt már megbeszéltük tegnap. - akadtam ki kissé.

- Te közöltél egy tényt, azt nem nevezném beszélgetésnek. - gúnyolódott velem.

- Kicseszettül ne gúnyolódj velem. Nem mész innen sehova. - kötöttem ki, nem tűrtem ellenvetést.

- Nem tarthatsz kedvedre bezárva. - emelte fel a hangját.

- Megint nem értesz a szép szóból igaz? - kérdeztem rá és szinte összeértünk, olyan közel álltam meg hozzá.

- Te nem érted, hogy nekem holnap dolgoznom kell, de ehhez haza kell mennem. - fakadt ki és kis híján üvöltözött velem.

- Mit ne mondjak kurva bátor vagy. - üvöltöttem vele most már én is.

- Mitől féljek? Talán megütsz? - kérdezett rá.

- Az lenne a  legkevesebb, amit veled tennék. - elborult az agyam teljesen.

- Csak hagy menyek haza. - átváltott dühöngőből könyörgőre.

- Ó a faszom, jól van. Haza viszlek, de valaki mindig ott lesz a házadnál az embereim közül. Semmi ellenvetés, mert nem érdekel. - léptem el tőle és az emeletre viharoztam.

Lena csak jött utánam és a szobába ment, ahol eddig aludt, majd a ruháival az én szobám ajtajában állt meg. Eléggé furcsán nézett rám.

- Nem vagyok kíváncsi semmire. - közöltem vele, amikor elmentem mellette.

- Most azzal büntetsz, hogy nem veszel rólam tudomást? - kérdezte meg.

- Leszarom mit csinálsz. - vetettem neki oda fél vállról.

Már a kocsiban ültünk, mikor a szemem sarkából láttam, hogy Lena engem néz. Mivel kibaszott dühös voltam most rá, azt láttam a legjobbnak, ha hozzá se szólok. Ő értette a célzásomat, így nem kezdeményezett beszélgetést. De mivel a bámulása is idegesített, így alig bírtam ki, hogy rá ne üvöltsek. Amikor a parkolóban leparkoltam, gondosan körülnéztem, hogy nincsenek-e itt emberek, akik Summers emberei lehetnek. Tisztának tűnt a terep, így kiszálltam. Lena szó nélkül követte a példámat és szótlanul mentünk fel a lakásáig.

- Köszönöm. - az ajtóban állva, azért csak megszólalt.

- Elhiheted, hogy nem szívesen teszem. - néztem fel rá.

- Látom. - fordult volna meg, de én elkaptam a kezét.

- Ha bármi gyanúsat látsz, azonnal hívsz. Értetted? - kérdeztem rá.

- Persze.

- Senkinek nem nyitsz ajtót, csak nekünk. - közöltem vele, majd magamhoz húztam és durván megcsókoltam, majd döbbenten hagytam magára az ajtóban. Hallottam, amint bezárja maga mögött az ajtaját. Nagyon remélem, hogy úgy tesz, majd, ahogy mondtam, mert ha nem én magam tekerem ki azt a csinos kis nyakát.

- Otthon vagy? - kérdeztem meg Liamtől, mikor felhívtam.

- Igen. - válaszolta.

- Fél perc és ott vagyok. - közöltem vele, majd megszakítottam a hívást.

- Baj van Harry? - kérdezte meg, amikor beléptem a lakásába.

- Baj? Csak az van. - járkálásba kezdtem a nappaliban.

- Mi van? - kérlelt.

- Lena van. Ez a nő kurva makacs. Este kis híján megöltem volna, ha nem zárom be a szobába. - szinte ömlöttek belőlem a szavak.

- Bezártad? - nevetett fel Liam.

- Ebbe mi, olyan kurva vicces? - kérdeztem egyre ingerültebben.

- Semmi. Mit csinált?

- Haza akart menni, nagy nehezen meggyőztem, hogy velem kell maradnia. Este még a szobámba is átjött és reggel meg mint, ha semmi nem történt volna, megint haza akart menni. - csak úgy jöttek belőlem a szavak.

- És?

- Haza vittem, mert elborult az agyam, de szóltam pár emberünknek, hogy folyamatosan legyenek ott. - közöltem vele.

- És mi volt este? - tette fel a kérdést.

- Mikor? - nem értettem mire akar kilyukadni.

- Mikor átment hozzád. - közölte nemes egyszerűséggel.

- Ja, meg ujjaztam. - egyszerű volt a válasz.

- Azta. Élvezte? - na jó, nem szokásunk ennyire bele menni a szexuális életünk kibeszélésébe.

- Maradéktalanul. - mosolyodtam el az emlékre, ahogy a nevemet nyögte, sikította. Harry.

- Oké, ha befejeztétek a szex kibeszélését, akkor én is haza mennék. - jött be a szobába sara, akiről teljesen el is feledkeztem.

- Neked is elmondom. Nem nyitjátok ki másnak az ajtót, csak nekünk és ha bármi mozgást érzékeltek, azonnal hívtok. Érthető voltam? - lehet kissé agresszív voltam, de nem izgatott.

- Teljesen. Én nem Lena vagyok. - a válaszára mind a hárman nevetésben törtünk ki.

- Ja, ő Liamet szokott sikítani. - szólalt meg Liam, mire Sara oldalba könyökölte.

- Oké, mennyünk. - léptem az ajtóhoz.

Mikor kitettük Sarát és már vissza felé sétáltunk a parkolóhoz, egy ember eléggé bénán bujkált egy kocsi mögött. Amikor elénk ugrott egy pisztollyal a kezében, én gondolkodás nélkül előkaptam a sajátomat és lőttem. A combját találtam el, mire nagy ordítások közepette a földre zuhant és a meglőtt lábát szorongatta.

- Eléggé amatőr vagy. - vetettem neki oda.

- Rohadjatok meg. - köpte a szavakat.

- Szerintem nem illik, így beszélni. - Liam szavai nagyon is fenyegetőek voltak a nyugodt hangneméhez képest.

- Nem érdekeltek. - csak nem félt tőlünk, ami súlyos hiba.

- Mielőtt felesleges köröket futnánk, látom egyedül vagy és nyílván csak egy embernek dolgozhatsz, Summersnek, ha nem tévedek. - hajoltam le hozzá.

- Nem félek tőletek. - köpött egyet felém.

- Az elég nagy hiba. - fogtam meg a meglőtt lábát és a sebbe belenyúlva okoztam neki fájdalmat. Az üvöltése jelezte számomra, hogy sikerrel jártam.

Nem volt rá nagy szükségünk, így Liam elintézte egy golyóval a szeme közé. Szóltam a takarítóinknak, hogy jöjjenek érte.

Lena házára nem kevés embert állítottam rá. Kürtöl belül tíz ember lehetett szétszórva a területen és a tegnapi esetet látva, van is miért. Summers akcióba lépett, de ha azt képzeli, hogy én csak nézem, akkor nagyot tévedett. Ennél nagyobbat nem is lehetett volna.

12. fejezet!

Lena

 

 

Mióta reggel felébredtem és elolvastam Harry levelét, a lakása összes zugát körbe jártam többször is. Egy biztos már nem fogok eltévedni. Idegességemet próbáltam, így levezetni, több-kevesebb sikerrel, inkább az utóbbi. Aztán mikor ezt meguntam a nappaliba költöztem és a kanapén ülve, hol a tévét kapcsolgattam, hol a levelét olvastam el újra. Szerintem már azt is kívülről tudom. Dél felé járhatott, mikor zörgést hallottam kintről és teljesen be pánikoltam. Aztán egy alak tűnt fel a nappali ajtajában, amire egyből abba az irányba kaptam a fejem. Harry volt az. Egy pillanatra megnyugodtam, hogy nem egy idegen áll előttem, de aztán úrrá lett rajtam a szorongás.

 

 

- Elmondod? - hagyták el a szavak akaratom ellenére a számat. Rettegtem a válaszától. Ő csak a szemembe nézett, majd egy sóhaj hagyta el ajkait és idegességében többször is a hajába túrt.

- Figyelj Lena, szeretném, ha végig hallgatnád, amit mondok és utána eldöntheted, hogy mit kezdesz a kapott információkkal. - ült le velem szembe a dohányzó asztalra.

- Rendben, hallgatlak. - néztem a szemébe és vártam, hogy végre elmondja nekem az igazat.

- Kezdjük azzal, hogy te elmondtad, hogy az apád egy maffia főnök. Mivel eléggé bele bonyolódtam az életedbe és már nem vagy biztonságba, azzal, hogy nem beszélek magamról, rólunk, így elárulok neked mindent. Én egy Londoni banda vezére vagyok. A másik négy srác, akivel a klubban találkoztál a banda társaim. A bandám neve BAD. Mi irányítjuk Londont teljes egészében. Gondolom nem kell neked bemutatnom, hogy mivel is foglalkozunk pontosan, hiszen az apád állttal nálad szerintem senki sem tudja jobban. Ne haragudj, hogy nem voltam veled őszinte, de azt hittem, ha nem tudsz róla biztonságban vagy. Tévedtem. Ha velem vagy nem vagy biztonságba. Amint észre vették, hogy több időt töltesz velem, rád szálltak. Ha téged bántanak, azzal engem is, így érthető, hogy a nyomodban vannak. Ezért velem kell maradnod, hogy ne essen bántódásod. Nagyjából ennyi. - hagyta abba a mondandóját és nem tudom, hogy miért, de teljesen ledöbbenve ültem ott előtte és egy szó nem jött ki a torkomon. A szám szavakat formált, de hangot nem adott nekik. Néma maradtam.

- Lena kérlek mondj valamit. - nézett rám és tisztán kiolvastam az aggodalmat smaragd szemeiből.

- Figyelj Harry, most mit mondjak erre? Hogy tetszik? Nem, nem tetszik. Azért jöttem el apámtól, hogy megszabaduljak ettől és az első adandó alkalommal bele botlok valakibe, aki aztán az életem része akar lenni és kiderül, hogy ott vagyok, ahol elindultam. Bármennyire azt szeretném, hogy ne kelljen ebbe belefolynom, már késő, mert nem tudnálak elengedni. - válaszoltam neki, mire teljesen remény vesztetten nézett rám, annak ellenére is, hogy tudtára adtam, most először, hogy vele akarok lenni.

- Tudtad? - szólalt meg néhány perc csend után.

- Számít ez valamit? - kérdeztem vissza.

- Tudtad? - emelte fel a hangját.

- Igen. - adtam egy egyszerű, de annál egyértelműbb választ a feltett kérdésére.

- Gondoltam. Haragszol, mert nem mondtam el? - kérdezett rá, amire én is kíváncsi voltam.

- Nem haragszom rád. Sokat gondolkoztam ezen, hogy miért nem tudod nekem elmondani, hogy ki is vagy valójában, aztán rájöttem, hogy a helyedben én is pont ezt tettem volna. - gyönyörű szemeivel engem fürkészett.

- Köszönöm, hogy nem borultál ki. Te vagy az egyetlen lány, akinek mindent bevallottam magamról. - nézett rám, a szemei őszinteséget tükröztek.

- Köszönöm, hogy elmondtad. Várj egy kicsit, te ismered az apámat? - tettem fel a kérdést, mire az arca egy másodpercre megrándult, de aztán ismét kifejezéstelen lett.

- Hallottam róla, de nem ismerem. - válaszolta nekem.

- Azt hittem, ő mindenkit irányít. - csodálkoztam el.

- Engem senki sem irányít. Egyedül hoztam ezt össze és senki sem veheti el tőlem. - fakadt ki kissé, mire teljesen meglepődtem a reakcióján.

- Értem. - néztem le a lábaimra.

- Ne haragudj, csak nagyon indulatos vagyok, ha a bandámról van szó. Sokat küzdöttem érte. - nézett sajnálkozva rám.

- Elhiszem. Miért kezdtél el ezzel foglalkozni? - kérdeztem rá.

- Mondhatnám azt is, hogy kényszerítettek, de akkor hazudnék. Eleinte egy bandához akartam csatlakozni, ami nagyon jó hírű volt és vonzott a csillogás világa, amit kínáltak, de akkor még csak a felszínt ismertem, alig voltam 15 éves. Aztán bevettek és minden megváltozott bennem. Bedobtak a mély vízbe és meg kellett ölnöm egy embert. Megtettem, mert nem volt más választásom. Megöltek volna. Ott, akkor minden elindult. Más lettem, teljesen más. Egy gyilkos lettem és élveztem. Még mindig élvezem, ez az életem. Lehet, hogy most szörnyűnek tartasz, de ez az igazság. A bandám tagjai, mind a barátaim voltak akkoriban és mikor az akkori banda főnöke félteni kezdte tőlem a hatalmát, mellém álltak és megalkottuk a BAD-et, aztán a másik bandát kiiktattuk. Azóta mi vagyunk a csúcson. Olykor megpróbálkoznak eltenni minket láb alól, de eddig senki sem bizonyult nálunk jobbnak. - fejezte be a mondandóját, mire teljesen ledöbbenve még levegőt is elfelejtettem venni, amit kellett volna, mert égni kezdett a torkom a levegő hiánya miatt.

- Eddig nem tudtam kitalálni mi vesz rá egy embert, hogy ezt csinálja. - szólaltam meg, mikor megtaláltam az elveszettnek hitt hangomat.

- Senki sem tudja. - helyeselt velem.

- Ha tehetném sosem keveredtem volna ilyesmibe, de sajnos az ember nem válogathatja meg, hogy milyen családba születik. - sóhajtottam fel szomorúan.

- Pontosan. Én egy jó családból származom, de a körülmények megváltoztattak. - kezdett bele valamibe, amibe talán nem is szeretett volna.

- Ezt, hogy érted? - tettem fel a kérdésemet.

- Az apám sosem árulta el, hogy mivel foglalkozik. Anyám vagy nem tudott róla vagy nem akarta tudni, nem tudom. De mikor bekerültem a bandába kiderül, hogy ő az ellenséges csapat vezére. Hát mondanom sem kell. hogy azok után nem mehettem haza. Anyámról sosem beszéltem és most sem fogok. Apám meghalt. - nézett a szemembe.

- Ezek szerint egyikünknek sem volt jó élete. - állapítottam meg.

- Nem, de ha nem baj lezártnak tekintem ezt a témát. - állt fel a dohányzó asztalról és eltűnt az ajtóban.

 

 

Egy darabig csak ott ültem és az elhangzottakon gondolkoztam. Mit vártam ettől a beszélgetéstől? Akartam, hogy végre elmondja. Megkaptam. És tetszett? Egyáltalán nem. Kellett ez nekem. A sejtéseim teljes egészében beigazolódtak, ő is csak egy gyilkos, aki minden áron maga mellett akar tudni, ha akarom, ha nem. De én mégis teljesen biztonságban érzem magam mellette, kell ez nekem. Hogy miért? Talán, mert őrült vagyok, nem ez teljesen bizonyos. Megörültem. Az apámtól, csakis ő védhet meg. Nem akarok haza menni és ha kell még egy probléma, akkor megkaptam. Nem is akarnék haza menni, mert nem tudnám őt itt hagyni. Kedvelem őt. Szeretem? Talán. Ez első találkozásunk óta, egyszerűen magával ragadott és azóta sem hagyott szabadulni. Mindnél többet találkoztam vele, annál jobban beférkőzött a bőröm alá. Úgy érzem élek.

 

 

Késő délutánra járhatott, mikor a hasam hangos korgásba kezdett, jelezve nekem azt, hogy ma nem ettem valami túl sokat. A konyhába mentem, ahol Harry épp a pultnak támaszkodott és valami szóró lapot szorongatott a kezében. Ahogy ott állt az izmai megfeszültek és elernyedtek minden egyes levegő vételénél. Lenyűgöző látvány volt. Mikor feltűnt neki, hogy beléptem rám kapta a tekintetét.

- Éhes vagy? Éppen rendelni készülök. - nézett vissza a szóró lapra, majd a kezembe nyomott egyet.

- Éhezem. - kezdtem olvasni a lapon található írást. Egy étterem szóró lapja volt, tele különleges ételekkel.

- Nem túl drága ez? - kérdeztem meg.

- A pénz nem akadály, válasz. - nézett rám komolyan, majd fel is emelte a telefonját, hogy rendeljen.

- Oké. - inkább egyetértettem vele, majd egy roston szült csirkére esett a választásom.

 

Harry megrendelte mindkettőnknek az ételt, majd közölte velem, hogy ő most fel megy zuhanyozni, ha esetleg az étel hamarabb jön, akkor a tárcája az ajtó mellett van és fizessem ki. Mikor már ellenkeztem volna, magamra hagyott. Jó fél óra múlva csengettek is, mire odaértem a futár várt rám. Átnyújtott két nagy zacskót, majd kifizettem a kért összeget és a konyhába vittem a megrakott szatyrokat. Nem tudom Harry mit hitt, de egy négy személyes fogás várt rám, mikor kipakoltam. Igaz, hogy nagyon éhes vagyok, de még így sem tudnám a felét sem megenni, annak, amit rendelt. Megtaláltam a saját rendelésemet és egy tálra szedtem belőle.

 

- Meg is érkezett? - lépett be a konyhába Harry.

- Igen. - mutattam rá a zacskóban lévő többi ételre.

- Éhen halok. - ült le velem szemben és a tányérral nem törődve, amit oda raktam neki, az étel szállító dobozból kezdett enni.

- Te mit eszel? - kérdeztem rá.

- Steak-et, ezt rendszerint nem rontják el. - mosolygott rám, majd folytatta az evést.

- Kritikus vagy. - állapítottam megy a tényt, úgy mellékesen.

- Dehogy, csak szeretem, ha a dolgok a helyükön vannak. - közölte velem.

- Az ételekkel? - kérdeztem rá.

- Mindenben. - küldött felém egy csábító mosolyt.

- Valahogy sejtettem. - fejeztem be a vacsorám maradékát, majd elmostam a tányéromat.

 

Este elmentem zuhanyozni és gondoltam még egy éjszaka itt nem nagy gond, majd holnap haza megyek, úgy is vasárnap lesz, így hétfőn már munkába kell mennem. Harry a délután többi részére eltűnt és fogalmam sem volt hova lett. A lakás hatalmas volt, így bárhol lehetett. Az egyik folyosón mentem el, mikor hangos zene ütötte meg a fülemet. Egy résnyire nyitott ajtón szűrődött ki a ritmusos dallam. Félre toltam az ajtót és benéztem. Harry egy súlyzóval a kezében állt a szoba közepén és edzett. Még sosem láttam ennyire kidolgozott testet. Minden mozdulatnál megfeszültek tökéletes izmai. Most először láttam őt póló nélkül és ledöbbentett, hogy mennyi tetoválása van. Volt két fecske a kulcscsontja alatt. A hasán egy lepke, ami furcsa lehetett volna, de neki nagyon jól állt, és két levelekkel teli ágy a csípő csontjainál. A kezén temérdek különböző minta volt. Lenyűgözött a látványuk. Teljesen tökéletessé tették őt, ezek hozzá tartoztak.

 

- Szia. - köszönt nekem, aminek hatására vissza jöttem a jelenbe.

- Ne haragudj, csak hallottam a zenét, nem akartalak megzavarni. - hajtottam le a fejemet.

- Semmi baj. - tette le a súlyzót a kezéből és közelebb lépett felém.

- Tetszett, amit láttál? - tette fel a kérdését, amiből tisztán hallható volt a perverz él.

- Láttam jobbat. - hazudtam.

- Hazudsz. - hajolt a fülemhez. - Hallom a szapora légzésedet, érzem, hogy mit váltok ki belőled.

- Tévedsz. - nyögtem a szavakat.

- Kétlem. - ragadta meg a derekamat és lecsapott az ajkaimra. Szenvedélyesen csókolt és a falnak szorított. Én automatikusan a csípője köré tekertem a lábamat, amit csak akkor vettem észre, mikor egy pillanatra elváltunk egymástól.

- Rezegsz. - zihálta a hajamba.

- A telefonom. - állapítottam meg.

- Vedd fel. - lehelte a nyakamra a szavakat.

- Nem. - ziháltam.

- De. - rakott le a földre, majd a zsebemben kezdtem kotorászni, hogy kitudjam venni a farmerem szűk zsebéből.

Apám neve villogott a kijelzőn. Mikor látta a zavarodott tekintetemet, felhúzta a szemöldökét.

- Ki az? - kérdezett rá, én nem tudtam megszólalni, csak felé fordítottam a telefonomat reflexből.

Kikerekedtek a szemei és idegesség futott át tökéletes vonásain.

- Ne vedd fel. - csattant fel és kikapta a kezemből a telefont és kilőtte a hívást.

- Nem akartam. Mi volt ez? - kérdeztem rá.

- Semmi. - válaszolta, hülyének nézett.

- Valamit nem mondasz el nekem, ugye? - egyértelmű volt.

- Mindent elmondtam, csak nem akartam, hogy megint megbántson. - válaszolta nekem.

- Annyira furcsa vagy. - léptem egyet előre és elvettem a telefonomat.

- Csak annyira, mint te. - ment el mellettem.

 

 

Ez nagyon furcsa volt tőle, mintha megijedt volna. Miért félne az apámtól? Vagy egyáltalán tőle félt vagy csak a szituációtól? Nem jöttem rá. Este az ágyamban feküdtem mikor belépett a szobába minden féle kopogás nélkül.

- Alszol? - kérdezte meg, míg beljebb sétált.

- Még nem. - válaszoltam neki.

- Jól vagy? - kérdezett rá.

- Persze. - válaszoltam.

- Köszönöm, hogy megértettél mindent velem kapcsolatban. Féltem tőle, ha megtudod elhagysz. - ült le az ágy szépére.

- Nem tudnálak. - vallottam be neki alig hallhatóan.

- Miért? - kérdezett vissza. Kíváncsi volt.

- Mert kedvellek, nagyon. - úgy látszik őszinteségi rohamot kaptam vagy mi.

- Én is kedvellek téged. És ez megijeszt. - nézett a szemembe.

- Miért? - most nekem kellett vissza kérdeznem, nem értettem őt.

- Nem tudom, lehet azért mert rég nem éreztem így és ha őszinte akarok lenni, nem is akartam. - nézett el rólam.

- Ezt, hogy érted? - kérdeztem vissza.

- Volt egy lány és hát nem alakult jól. - fejezet be, nem akart erről beszélni.

- Értem, sajnálom. - néztem smaragd szemeibe, ami most valami megmagyarázhatatlan szomorúságtól csillogtak.

- Nem kell. - mosolyodott el kissé.

- Köszi, hogy itt lehetek, de holnap haza megyek. - vázoltam neki a tervemet.

- Mi? - csattant fel.

- Haza megyek. - ismételtem el.

- Nem mész te sehova. - förmedt rám.

- De. - nem adom meg magamat.

- Lena kurvára azt mondtam, hogy velem maradsz. - csattant fel és járkálásba kezdett.

- Nem maradok itt. - fakadtam ki.

- Teljesen hülye vagy? Ha nem leszel mellettem, akármi történhet veled. - ilyen hangon még sosem beszélt velem.

- Tudok magamra vigyázni. - álltam ki magamért.

- Hhh. - horkant rám.

- Nem kényszeríthetsz. - keltem fel az ágyból.

- Dehogy nem. - nézett rám.

- Harry. - kiáltottam rá.

- Itt maradsz, ha tetszik, ha nem. - sétált az ajtóhoz.

- Miért vagy ennyire birtokló? - szaladt ki a számom a kérdés.

- Mert az enyém vagy. - közölte velem, majd rám zárta az ajtót.