Harry
Mikor rázártam az ajtót, hangosan ütni kezdte azt és szitkozódott. Nekem kiabált, hogy most azonnal engedjem ki, hogy nem a tulajdonom és nem uralkodhatok felette, de engem egyáltalán nem hatott meg a viselkedése most. Pont leszartam, mit tesz vagy mit mond. Hagy dühöngjön, nem fog meghatni. Annyira felhúzott most, hogy nagyon kevés választott el attól, hogy felpofozzam. Pedig eddig még egyszer sem ütöttem meg egy nőt sem, de ő nagyon közelállt hozzá. Ezért is zártam rá az ajtót, megelőztem a katasztrófát, amit kis híján útjára engedtem. Nem tudom, hogy mit művel velem, de olyan dolgokat hozz ki belőlem, ami eddig senkinek sem sikerült, neki bezzeg igen, minden területen. Egyszer a fejét tépném le, annyira felkúrja az agyam a kibaszott értetlenségével vagy a makacsságával, máskor meg a ruháit tépném le legszívesebben az incselkedése miatt. Komolyan mondom már magamat sem értem, hiszen régen az első adandó alkalommal megfektettem a csajokat, őt meg már több hónapja kerülgetem, de mégsem történt semmi érdemleges kettőnk között. Lassan ettől is megörülök. Játszik velem, aztán meg visszakozik, mint egy szende szűz. Mondjuk fogalmam sincs, hogy tényleg az-e. Nem nézném ki belőle, hogy nem volt még férfival, de sosem lehet tudni. Nemsokára úgyis kiderítem.
Fél óra múlva még mindig azt a kicseszett ajtót ütötte vagy rúgta, faszom se tudja, de már a halálba idegesített a kibaszott viselkedésével. Ha nem fejezi be hamarosan, bemegyek és az a pofon, amit nem kapott meg, csak el fog csattanni. Nekem is véges a türelmem és most fogyott el teljesen.
- Lena kibaszottul hagyd ezt abba, vagy én foglak leállítani. - üvöltöttem neki be az ajtón keresztül.
- Nem érdekel, engedj már ki. - üvöltött ő is velem.
Ennyi kellett nekem. Kinyitottam az ajtót és kivágtam azt. Olyan hirtelenséggel, hogy Lena hátrahőkölt a döbbenettől. Rémülten meredt rám, majd mikor közeledni kezdtem felé, ő úgy hátrált.
- Mi a faszt nem értesz azon, hogy fejezed be? - üvöltöttem az arcába, majd elkaptam a csuklóját és magamhoz húztam.
- Harry, ez fáj. - nyavalygott és a kezét rángatta, ki akart szabadulni, de hiába.
- Leszarom, hogy mid fáj, azt mondtam, hogy befejezed ezt. Értetted? - néztem a szemébe, ami ekkor már nem volt dacos, könnyek csillogtak benne.
- Miért nem engedsz haza? - kérdezte meg alig hallhatóan, nyílván félt tőlem.
- Mert ott nem vagy biztonságban. - válaszoltam neki, már kissé nyugodtabb hangnemben, de még mindig eléggé fenyegető volt.
- De, akkor Sara sem lehet ott. - fakadt ki.
- Sara nincs is ott, Liammel van. - közöltem vele.
- Akkor jó. - nézet le a lábára zavarában.
- Figyelj rám. - a mondatom hatására rám emelte a tekintetét. - Ne az ellenségednek tekints, én csak védelmezni próbállak, ha nem fognád fel.
- Tudom, de neked is meg kell értened, hogy akaratom ellenére nem tarthatsz itt. - igazából teljesen igaza volt, de akkor sem engedhetem őt el.
- Nem, de itt fogsz maradni. - közöltem vele, majd elengedtem a kezét és ismét elhagytam a szobáját, de ezúttal nem zártam meg.
- Meg se próbálj elmenni. - vetettem még oda neki a csukott ajtón keresztül, de csak reménykedni tudtam, hogy tényleg nem, olyan hülye, hogy el mennyen.
Még mindig dühösen álltam be a zuhanyba és magamra folyattam a forró cseppeket, amik az egész testemet eláztatták. Vártam, hogy lemossanak minden aggodalmat, de semmi sem változott. miért is könnyített volna rajtam, némi meleg víz. Csodákat ne várjon az ember ilyenektől. Gondolkodni jó volt, de nem lettem sokkal okosabb. Annyira legalább jó volt, hogy kellőképpen lenyugodtam. Egy törölközőbe csavarva léptem ki a fürdőmből. A hajamból csöpögött a víz, de nem igazán érdekelt. Magamra kaptam egy bokszert a fiókomból, majd befeküdtem az ágyamba. A gondolataimba merülve bámultam a plafont. Lenán kattogott az agyam. Itt van a házamban és még se mellette fekszem. Ez kiborító. Lépteket hallottam az ajtó felől, mikor már felpattantam volna az ágyból, az ajtó kinyílt és Lena állt meg a küszöbnél.
- Valami baj van? - kérdeztem meg.
- Nem tudok aludni, bejöhetek? - kérdezett rá, én csak hitetlenül megráztam a fejem és bólintottam neki.
- Köszi. - beljebb jött, majd az ágyam szélére ült és onnan nézett engem.
- Gyere ide. - mutattam magam mellé, majd felhúztam a takarót.
Ő nem szólt semmit, csak befeküdt mellém.
- Ne haragudj az előbbi kirohanásom miatt. - kértem tőle bocsánatot, ami nem volt rám jellemző, nagyon nem.
- Semmi baj, én sem voltam könnyű eset. - emelte rám a tekintetét.
- Az nem kifejezés, ennyire még sosem baszták fel az agyam. - mosolyodtam el kissé.
- Nekem se. - mosolyodott el ő is.
- Jó páros vagyunk, a két kontroll nélküli. - nevettem fel kissé.
- Miért érzem azt, hogy most gúnyolódsz velem? - kérdezett rá.
- Talán, mert tényleg azt teszem.
- Na ne mond. - húzta keskeny ajkait egy féloldalas mosolyra.
- Ne nézz, így rám. - közöltem vele.
- Miért, hogy nézek? - kérdezett vissza, tette nekem itt a hülyét.
- Úgy nézel, hogy legszívesebben letépném a pici kis fehérneműdet. - a piszkos énem mindig előtérbe kerül, ha a közelemben van és ez félelmetes. Hogy kinek? Talán neki.
- Oké. - felelt nekem szégyenlősen.
- Tetszik. - adtam a gondolataimnak hangot.
- Még is mi? - tette fel a kérdését kíváncsian.
- A reakcióid, amiket én váltok ki belőled. - hajoltam a füléhez és úgy suttogtam neki a szavakat.
- Nem váltasz ki belőlem semmit. - kontrázott rá a dologra, nekem több se kellett, bizonyítani akartam neki az igazamat.
- Majd meglátjuk. - a szavaimat már szinte az ajkaira suttogtam.
Szenvedélyesen kezdtem őt csókolgatni mindenhol. Mikor az ajkaihoz értem, rögtön megadta nekem a bejutást és a nyelveink kegyetlen táncba kezdtek. Felfedező útra indultam a testén, amikor a kis fehérneműjéhez értem össze rezzent az érintésem miatt. Tisztán éreztem a liba bőrt a bőrén. Még, hogy semmit nem váltok ki belőle. A kezemet lassan csúsztattam a vékony anyag alá. Finoman izgatni kezdtem őt. Majd két ujjammal elmerültem benne, mire egy sóhaj szakadt fel a torkából. A nevemet hajtogatta folyamatosan. Maradéktalanul élvezte a kényeztetést, amit a testének adtam. Mikor fokoztam a tempón, elkezdett vonaglani alattam, így tudtam már nagyon közel jár. Majd egy hangosabb nyögés kíséretében, megadta magát a kéjnek. Határozottan átélte az orgazmust a karjaim között.
- Megmondtam. - hajoltam az ajkára egy utolsó csókért.
- Meg. - mosolygott rám szégyenlősen, majd elfordult és szinte rögtön megadta magát az álom világnak.
Én még néztem egy darabig ezt a gyönyörű lányt a karjaimban, aki épp most adta oda egy részét nekem. Boldog voltam, hogy nem tiltakozott ellenem és boldoggá tehettem őt, amit maradéktalanul élvezett is. Nemsokkal később csatlakoztam hozzá én is, elaludtam.
Reggel a szobámban való matatásra ébredtem fel. Már, majdnem nyúltam a fiókomban tartott pisztolyomhoz, mikor emlék képek kezdtek beúszni a tegnap estéből. Lena itt aludt, akkor nyilván ő az. Mikor kinyitottam a szememet, nyugtáztam, hogy valóban ő öltözik a szoba közepén. Az egyik pólóm van rajta, ami nagyon is szexivé teszi.
- Nagyon szexi vagy a pólómban. - a hangomra összerezzent, nem vette észre, hogy felkeltem.
- Mióta vagy fent? - kérdezett rá, jól tereli a témát.
- Egy ideje. - kacsintottam rá.
- Szóval engem bámultál, míg öltöztem? - kérdezett rá.
- Én csak néztem, ami az enyém. - nyaltam végig az ajkaimat, nyomatékosításként.
- A tiéd? - kérdezett vissza, tisztában voltam vele, hogy nem szereti, amikor ezt mondom.
- Igen. Azt hittem ez már nyilvánvaló számodra. Hozzám tartozol. - magamat is megleptem a hangom túlzott komolyságával.
- Kezdem megszokni, de az nem azt jelenti, hogy tetszik is. - nézett rám.
- Én sem mondtam sosem, hogy tetszenie kell. - mosolyodtam el, majd kikeltem az ágyból.
Lena csak megnémulva nézett engem. Tetőtől- talpig végigmért. Elakadt még a lélegzete is. Eszméletlen mit váltunk ki egymásból.
- Na most ki bámul kit? - kérdeztem meg, miközben a derekánál fogva magamhoz húztam.
- Én nem. - tiltakozott.
- De igen. - nyomtam egy lágy csókot az ajkaira, majd a szekrényemhez mentem és kivettem belőle, egy szűk fekete farmert és egy fehér egyszerű pólót, majd magamra rángattam a ruhadarabokat.
Mikor készen voltam és lementem a földszintre, a konyhából isteni illatok szálltak. Belépve a helységbe, Lenát pillantottam meg a tűzhelynél, amint reggelit készít. Ezt meg tudnám szokni.
- Mit készítesz? - karoltam át hátulról és egy csókot nyomtam a nyaka puha bőrére.
- Rántottát, gondoltam éhes vagy. - kevergette a serpenyőben az éppen sülő tojásokat.
- Mint a farkas. - engedtem el őt, majd a szekrényből két tányért és két kávés csészét vettem ki és pultra tettem.
- Kávét vagy teát szeretnél? - kérdeztem meg tőle.
- Szigorúan kávét. - fordult felém mosolyogva.
- Jó válasz. - nevettem fel, hiszen én midig is kávé párti voltam angol létemre.
A lefőtt kávéból félig öntöttem mindkét csészébe, majd kivettem a hűtőből tejet és a cukorral együtt a pultra helyeztem. A sajátomat megcsináltam, majd vártam Lenára, hogy saját magának készítse el a sajátját. Az ember mindig jobban tudja, ő hogyan szereti.
Mikor megreggeliztünk Lena eléggé feszülten szedte össze a koszos edényeket.
- Mi a bajod? - kérdeztem rá, nem hagyott nyugodni a viselkedése.
- Semmi. - válaszolta közömbösen.
- Ne hülyíts, tisztán látom, hogy ideges vagy. - megfordult és nagyot nyelt.
- Haza akarok menni. - közölte velem, bennem megint felment a pumpa.
- Azt hittem ezt már megbeszéltük tegnap. - akadtam ki kissé.
- Te közöltél egy tényt, azt nem nevezném beszélgetésnek. - gúnyolódott velem.
- Kicseszettül ne gúnyolódj velem. Nem mész innen sehova. - kötöttem ki, nem tűrtem ellenvetést.
- Nem tarthatsz kedvedre bezárva. - emelte fel a hangját.
- Megint nem értesz a szép szóból igaz? - kérdeztem rá és szinte összeértünk, olyan közel álltam meg hozzá.
- Te nem érted, hogy nekem holnap dolgoznom kell, de ehhez haza kell mennem. - fakadt ki és kis híján üvöltözött velem.
- Mit ne mondjak kurva bátor vagy. - üvöltöttem vele most már én is.
- Mitől féljek? Talán megütsz? - kérdezett rá.
- Az lenne a legkevesebb, amit veled tennék. - elborult az agyam teljesen.
- Csak hagy menyek haza. - átváltott dühöngőből könyörgőre.
- Ó a faszom, jól van. Haza viszlek, de valaki mindig ott lesz a házadnál az embereim közül. Semmi ellenvetés, mert nem érdekel. - léptem el tőle és az emeletre viharoztam.
Lena csak jött utánam és a szobába ment, ahol eddig aludt, majd a ruháival az én szobám ajtajában állt meg. Eléggé furcsán nézett rám.
- Nem vagyok kíváncsi semmire. - közöltem vele, amikor elmentem mellette.
- Most azzal büntetsz, hogy nem veszel rólam tudomást? - kérdezte meg.
- Leszarom mit csinálsz. - vetettem neki oda fél vállról.
Már a kocsiban ültünk, mikor a szemem sarkából láttam, hogy Lena engem néz. Mivel kibaszott dühös voltam most rá, azt láttam a legjobbnak, ha hozzá se szólok. Ő értette a célzásomat, így nem kezdeményezett beszélgetést. De mivel a bámulása is idegesített, így alig bírtam ki, hogy rá ne üvöltsek. Amikor a parkolóban leparkoltam, gondosan körülnéztem, hogy nincsenek-e itt emberek, akik Summers emberei lehetnek. Tisztának tűnt a terep, így kiszálltam. Lena szó nélkül követte a példámat és szótlanul mentünk fel a lakásáig.
- Köszönöm. - az ajtóban állva, azért csak megszólalt.
- Elhiheted, hogy nem szívesen teszem. - néztem fel rá.
- Látom. - fordult volna meg, de én elkaptam a kezét.
- Ha bármi gyanúsat látsz, azonnal hívsz. Értetted? - kérdeztem rá.
- Persze.
- Senkinek nem nyitsz ajtót, csak nekünk. - közöltem vele, majd magamhoz húztam és durván megcsókoltam, majd döbbenten hagytam magára az ajtóban. Hallottam, amint bezárja maga mögött az ajtaját. Nagyon remélem, hogy úgy tesz, majd, ahogy mondtam, mert ha nem én magam tekerem ki azt a csinos kis nyakát.
- Otthon vagy? - kérdeztem meg Liamtől, mikor felhívtam.
- Igen. - válaszolta.
- Fél perc és ott vagyok. - közöltem vele, majd megszakítottam a hívást.
- Baj van Harry? - kérdezte meg, amikor beléptem a lakásába.
- Baj? Csak az van. - járkálásba kezdtem a nappaliban.
- Mi van? - kérlelt.
- Lena van. Ez a nő kurva makacs. Este kis híján megöltem volna, ha nem zárom be a szobába. - szinte ömlöttek belőlem a szavak.
- Bezártad? - nevetett fel Liam.
- Ebbe mi, olyan kurva vicces? - kérdeztem egyre ingerültebben.
- Semmi. Mit csinált?
- Haza akart menni, nagy nehezen meggyőztem, hogy velem kell maradnia. Este még a szobámba is átjött és reggel meg mint, ha semmi nem történt volna, megint haza akart menni. - csak úgy jöttek belőlem a szavak.
- És?
- Haza vittem, mert elborult az agyam, de szóltam pár emberünknek, hogy folyamatosan legyenek ott. - közöltem vele.
- És mi volt este? - tette fel a kérdést.
- Mikor? - nem értettem mire akar kilyukadni.
- Mikor átment hozzád. - közölte nemes egyszerűséggel.
- Ja, meg ujjaztam. - egyszerű volt a válasz.
- Azta. Élvezte? - na jó, nem szokásunk ennyire bele menni a szexuális életünk kibeszélésébe.
- Maradéktalanul. - mosolyodtam el az emlékre, ahogy a nevemet nyögte, sikította. Harry.
- Oké, ha befejeztétek a szex kibeszélését, akkor én is haza mennék. - jött be a szobába sara, akiről teljesen el is feledkeztem.
- Neked is elmondom. Nem nyitjátok ki másnak az ajtót, csak nekünk és ha bármi mozgást érzékeltek, azonnal hívtok. Érthető voltam? - lehet kissé agresszív voltam, de nem izgatott.
- Teljesen. Én nem Lena vagyok. - a válaszára mind a hárman nevetésben törtünk ki.
- Ja, ő Liamet szokott sikítani. - szólalt meg Liam, mire Sara oldalba könyökölte.
- Oké, mennyünk. - léptem az ajtóhoz.
Mikor kitettük Sarát és már vissza felé sétáltunk a parkolóhoz, egy ember eléggé bénán bujkált egy kocsi mögött. Amikor elénk ugrott egy pisztollyal a kezében, én gondolkodás nélkül előkaptam a sajátomat és lőttem. A combját találtam el, mire nagy ordítások közepette a földre zuhant és a meglőtt lábát szorongatta.
- Eléggé amatőr vagy. - vetettem neki oda.
- Rohadjatok meg. - köpte a szavakat.
- Szerintem nem illik, így beszélni. - Liam szavai nagyon is fenyegetőek voltak a nyugodt hangneméhez képest.
- Nem érdekeltek. - csak nem félt tőlünk, ami súlyos hiba.
- Mielőtt felesleges köröket futnánk, látom egyedül vagy és nyílván csak egy embernek dolgozhatsz, Summersnek, ha nem tévedek. - hajoltam le hozzá.
- Nem félek tőletek. - köpött egyet felém.
- Az elég nagy hiba. - fogtam meg a meglőtt lábát és a sebbe belenyúlva okoztam neki fájdalmat. Az üvöltése jelezte számomra, hogy sikerrel jártam.
Nem volt rá nagy szükségünk, így Liam elintézte egy golyóval a szeme közé. Szóltam a takarítóinknak, hogy jöjjenek érte.
Lena házára nem kevés embert állítottam rá. Kürtöl belül tíz ember lehetett szétszórva a területen és a tegnapi esetet látva, van is miért. Summers akcióba lépett, de ha azt képzeli, hogy én csak nézem, akkor nagyot tévedett. Ennél nagyobbat nem is lehetett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése