6. fejezet!

Harry

- Lena. - csak farkas szemet néztem vele és vártam, hogy végre megszólaljon. Nem tudom, hogy mennyit hallott és ez rettentően idegesített. A klub hangos zajai miatt, szinte lehetetlen, hogy halott minket, de még is tisztában kell lennem vele, hogy mit is halott.

- Semmit. - nyögte ki nagy nehezen és a szemében láttam, hogy igazat mond. Megkönnyebbülten engedtem ki magamból a levegőt, egy sóhaj kíséretében.

Aztán egyszer csak a kezemet elkapta és tanulmányozni kezdte azt. Nem értem, hogy mit csinál most.

- Jól vagy? Nem sérültél meg? - kérdezi tőlem és a tekintetében aggodalom ül.

- Nem, semmi bajom. - biztosítottam.

- Akkor jó. - válaszol és egy halvány mosolyt küld felém.

- Gyere mennyünk fel. - fogom meg a kezét és a már jól ismert lépcső felé kezdek vele sétálni. Ő kétséggel követ engem.

Leültetem a szokásos boxunkba, majd elmegyek és magamhoz veszek némi alkoholt. Hiába Lena azt mondta, hogy nem hallott semmit, még is úgy érzem, hogy nem volt velem teljes mértékben őszinte és ez bosszant.

Egy tálcával a kezemben megyek vissza a boxhoz és az asztalra helyezem a poharakat, majd Lena mellett foglalok helyet. Látom rajta, hogy még mindig rosszul érzi magát és nem is csodálom. Gyakorlatilag most vertem agyon egy embert a szeme láttára. Az utóbbi napokban sem voltam hozzá túl kedves, sőt üvöltöttem vele. Nem tudok mit tenni, ilyen vagyok. Ha valami zavar, akkor dühöngök. Mondták már, hogy nem kezelem túl jól a problémákat, őt én inkább azt mondanám, hogy sehogy sem kezelem, csak várom, hogy magamtól lenyugszom és az eredmény mindig ugyan az. Valaki meghal, mert éppen rossz hangulatban voltam. A legjobbnak tartanak. Hidegvérűnek, mert az is vagyok. Évről évre rosszabb vagyok és a legszörnyűbb az egészben, hogy élvezem. Lena nem ismerheti meg ezt az énemet. A rosszabbik énem előtte el kell, hogy legyen zárva. Nem könnyű feladat ez egy düh kezelési problémákkal küzdő embernek.

Néztem Lenát, amint az italát issza és Sarával beszélget, ki idő közben Liammel csatlakozott hozzánk. Nem tudom elképzelni, hogy miért érdemelte ez a csodálatos nő az élettől a sok szenvedést, amit az apja okozott neki. Mekkora az irónia mi? Itt ülök azzal a nővel, akit el kéne fognom és vissza vinni annak a szörnyetegnek. Vajon én jobb vagyok. Tudom a választ, egyértelműen nem. Velem sem kéne lenni-e. Nem fog megszabadulni a haláltól, ha velem van. Nagyon remélem, hogy nem tudja ki vagyok. Ez változtatna valamin is. Bizonyára igen. Elmenne és vissza se nézne, de mivel rettentő önző vagyok, nem engedem el őt. Még ha tudom is, hogy jobbat érdemel nálam, de kell nekem és ami egyszer megtetszik azt meg is szerzem. Mert, ami az enyém, az az enyém.

Gondolataimból Liam rángatott ki.

- Harry beszélhetnénk? - kérdezte én válasz nélkül felálltam és biccentettem neki, hogy mennyünk a hátsó irodába.

- Mond. - néztem rá és vártam, hogy belekezdjen a mondandójába.

- Mi van veled? - tette fel az egyszerű kérdést.

- Summers egyik embere itt volt. - mondtam egyszerűen és a reakciójára vártam.

- Már is? - akadt ki, ha lehet éppen annyira mint én fél órája.

- Túl türelmetlen. Ki tudja, hogy hány emberét küldte már ide. Nem hagyom, hogy vissza vigye Lenát. - akadtam ki és a hajamba szántottam, már nem is tudom, hogy hányadik alkalommal.

- Mindenben támogatunk ugye tudod? - tette fel Liam a költői kérdését.

- Természetesen. Én hoztam meg ezt a döntést, ami nem lesz veszélytelen és nagyon hálás vagyok, hogy támogattok benne. - hálálkodtam neki.

- Ez csak természetes. A legjobb barátom vagy és már voltál az előtt is, hogy ezt az egészet elkezdtük. - lépett hozzám közelebb és egyenesen a szemembe nézett, miközben a szavai elhagyták a száját.

- Oké mennyünk vissza a lányokhoz. - mondtam Liamnek és már ki is léptünk az irodából.

Mikor a boxhoz értünk a két lány, sehol sem volt, már kezdtem nagyon ideges lenni, mikor megláttam őket lent táncolni. Önfeledten nevettek és táncoltak. Jó volt látni, hogy Lenát nem viselte meg túlzottan az előbbi. Liammel csatlakoztunk hozzájuk. Ő rögtön elhúzta Sarát és már el is vesztettem őket szem elől a sok ember között.

Lenával mozogtam a zene ritmusára, míg ő a kezeit a nyakam köré helyezte. Megörülök, hogy csak ennyitől képes lennék letépni róla az összes ruhát. Nem tesz semmit még is őrjítően kívánom őt. Mit tesz velem ez a nő? A dereka köré helyeztem a kezemet és így kényszerítettem őt mozgásra, míg a testünk teljesen össze nem ért. Oda hajoltam hozzá és a fülébe súgtam.

- Gyönyörű vagy. - éreztem, ahogy megborzong a leheletem és a szavaim hatására. Imádtam, hogy ezt váltom ki belőle. Kétség sem fér hozzá, hogy én is éppen, annyira hatok rá, mint ő én rám.

- Köszönöm. - súgta nekem félszegem.

Elhúzódtam a fülétől és az ajkaira hajoltam. Bejutásért sóvárogtam, amit ő kis idő múlva meg is adott nekem, így a nyelveink együtt kezdtek mozogni. Aminek az eredménye egy szenvedélyes csók lett és zihálva váltunk el egymástól. Lena csillogó szemekkel nézett rám és egy félszeg mosolyra húzta a száját. Ekkor döntöttem el, hogy nem mondom el neki, ki is vagyok valójában s az apja szándékairól sem szabad megtudnia semmit sem. Kell nekem ez a lenyűgöző nő és nem hagyom, hogy egyszerűen kisétáljon az életemből, ha megtudja ki vagyok.

Lena

Reggel a nap beszűrődő sugarai bántották a szememet. Rögtön a tegnapi nap jutott eszembe. Amennyire féltem tőle, olyan jól sült el a dolog. Leszámítva azt a verekedés Harry és az idegen pasas között. Még mindig nem értettem, hogy mi volt az és a beszélgetésre sem tudtam rájönni. Még emlékeztem a mondtatok foszlányára, de akkor sem tudtam rájönni miről is beszélhettek. Gondolom valami munkáról ami vagy nem sült el túl jó vagy nem lett elintézve, de úgy döntöttem ezen nem fogok sokat rágódni. Az első utam a fürdőbe vezetett és gyorsan beálltam a zuhany alá. Mikor észen voltam a konyhába mentem. Amit akkor láttam arra nem igazán voltam felkészülve. Harry támaszkodott neki a konyha pultnak és egy bögrét szorongatott, ami az illatát ítélve kávéval volt tele.

- Hát te? - kérdeztem rá és már meg sem lepődtem túlzottan azon, hogy itt találom.

- Neked is jó reggelt. Liamet várom. - közölte velem.

- Liamet? - húztam fel a szemöldököm értetlenül.

- Itt aludt tegnap és megkért, hogy jöjjek el érte, de nem hajlandó kijönni. - kacsintott rám és rögtön leesett mire céloz.

- Értem. Remélem hagytál kávét. - mutattam a kezében lévő bögrére.

- Hagytam. - mosolygott rám és a kávéfőző felé biccentett, ami félig volt a barna folyadékkal.

- Remek. - küldtem felé egy mosolyt és a szekrényből kiettem egy bögrét és tele töltöttem.

Mikor vissza fordultam Harry közvetlenül előttem állt. A szemembe nézett, amiben imént az a meg magyarázhatatlan csillogás volt, ami minden egyes alkalommal, mikor rám néz. Elvesztem a tekintetében és csak akkor tértem magamhoz, mikor a fenekem alá nyúlt és a csókunk közbe a konyha pultra ültetett. A csókunk egyre szenvedélyesebb és vággyal telibb lett. Sara köhögése zökkentett ki minket. Áldottam most az eget, hogy Sara megzavart minket. Nem tudom mi van velem, de esküszöm, hogy képes lettem volna most lefeküdni vele.

- Sziasztok. - köszönt nekünk Sará. Én csak kipirosodott arccal próbáltam megtalálni  hangomat és nagy nehezen szólásra bírtam magam.

- Szia. - köszöntem neki, majd Harry elhúzódott tőlem és lemásztam a pultról.

- Liam? - kérdezte egyszerűen Harry és Sarára nézett.

- Már is jön. - mosolyogott el és tudtam, hogy ha a fiúk elmennek, ki kell őt kérdeznem a tegnapi éjszakáról.

- Mehetünk. - jött ki végszóra Liam és egy csók után, már az ajtónál is volt. Harry rám nézett, de nem csinált semmit, csak az ajtóhoz ment és már távoztak is.

Kissé furcsa volt a reakciója, ha az előbbi pultos dolgot néztük. Még csak egy "Sziát" sem nyögött ki. Nem arról van szó, hogy csókkal köszönjön el vagy valami, de nem bírom mikor ilyen kétértelmű jeleket küld, ami miatt nem tudom eldönteni, hogy valóban kedvel vagy csak megakar dugni. Bár a második lehetőséget eléggé elvethetőnek gondolom, mert egy kis szexért csak nem vár az ember egy hónapot, mert már vagy ennyi ideje keresi  társaságomat. Inkább követeli, de ami a legszomorúbb, hogy élvezem. Azt karom, hogy jöjjön be a lakásomba éjjel és lépjen meg. Jöjjön el a munka helyemre és foglalkozzon velem. Hiába tudom ki ő, még is képtelen vagyok rávenni magamat arra, hogy elküldjem. Kell nekem és már rég nem érdekel, hogy mi a munkája. Eldöntöttem, ha ő velem akar lenni adok neki egy esélyt.

- Na szóval mi volt az este? - tettem fel a kérdésemet Sarának.

- Mire gondolsz? - húzta fel a szemöldökét, de láttam, hogy zavarban van.

- Ne csigázz. Gyerünk mindent tudni akarok. - ültem le a bár székre és kíváncsian figyeltem barátnőm arcát, ami lassan megenyhült és leült velem szemben.

- Hát te is tudod, hogy tegnap feljött, de egyik dolog követte a másikat és hát itt aludt. - mesélte el az éjszakáját sejtelmesen, de nem éppen erre voltam kíváncsi.

- Oké, de nem ezt akarom tudni. - mosolyogtam rá.

- Oké, lefeküdtünk. - adta be a derekát, mert tudta, hogy nem adom fel.

- Istenem és milyen volt? - kérdeztem meg barátnőmtől.

- Nagyon jó. Ilyen szexben még sosem volt részem. Egyszerűen hihetetlen. - áradozott, mire el tudtam képzelni milyen szexuális élményben volt része.

- Ennek örülök és akkor most együtt vagytok? - kérdeztem rá

- Igen. Annyira örülök, úgy érzem vele tényleg boldog vagyok. - láttam rajta, hogy teljesen bele zúgott Liambe.

- És mi volt ez a pultos jelenet - most ő tette fel a legjobb kérdést.

- Fogalmam sincs. Egyszerűen megtörtént. Ha nem jössz, nem tudom mi lett volna, de azt akartam, hogy megdugjon. - nevettem el magam.

- Lena. - fakadt ki Sará.

- Mi van? Már megszokhattad volna, hogy nem vagyok szégyenlős, ha a szexről van szó. - nevettem fel a reakciója okán.

- Ja, de akkor sem tudom megszokni. Örülök neked, látom, hogy nagyon érdekel téged Harry. - mondta nekem Sara.

- Igen. Eldöntöttem, hogy adok neki egy esélyt. - újságoltam Sarának a döntésemet.

- Végre. - mosolyodott el, majd bement  a szobájába.

Az nap Harry nem jött vissza és nem is jelentkezett. Esküszöm a kedély változtatásaitól agyrázdódást kapok. Egyszer szinte a konyha pulton akar velem lefeküdni aztán öt perc se telik el és köszönés s minden nélkül lép le. Nem tudom, hogy mit gondoljak. Eléggé megnehezíti a dolgomat, hogy adjak neki egy esélyt. Egyet lép előre nálam aztán meg olyat tesz, amivel kettőt hátra.

A telefonom pittyegése zökkentett ki.

"Jó éjt szépségem. Nagyon sajnálom, hogy reggel megzavartak, de ígérem bepótoljuk. Nem is hiszed, hogy most miket csinálnék veled. xx H "

Többször el kellett olvasnom, hogy felfogjam mit i irt valójában. Ezek szerit nem csak rá volt nagy hatással az a reggeli dolog.

" Jó éjt. Sara ért a pillanat tönkretevéséhez és el tudom képzelni. xx L. "

Küldtem neki üzenetet én is és már szinte álomba merültem mikor egy újabb üzenetet jelzett a telefonom kijelzője.

" Tudod gondolatok helyet, inkább majd megmutatom neked, hogy mennyire kívántalak reggel. Élvezni fogod gyönyörűm. xx H. "

Köpni nyelni nem tudtam ez után az üzenet után, de az biztos, hogy ezek után félek vele kettesben maradni.