2015. július 10., péntek

Y. - 14. fejezet!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást kívánnék hozzá!
Várom a véleményeteket!

Esther xx
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Lena


Nem tudtam, hogy mit csinál az üres ajtóban annyi ideig. Csak állt némán és a kezeire bámult megállás nélkül. Valamiért nagyon különös volt nekem ez az egész. Az előbb megesküdtem volna, hogy hallottam a csengő felettébb ismerős és mára már megszokott hangját, de senki nem állt az ajtóban, amikor oda vezettem a tekintetemet. Az biztos, hogy alig két perc leforgása alatt nem tudott volna felszívódni az illető, aki csengetett. A következő pillanatban Harry kivetette magát az ajtón és torka szakadtából üvölteni kezdett, amit bent is tökéletesen hallottam a megemelkedett hangszíne miatt, de hogy kihez intézte cseppet sem kedves szavait, arról fogalmam sem volt. Liam és Louis szinte egyszerre követték őt és alig pár másodperc töredéke alatt a házban tartózkodó személyek mindegyike kint állt az udvaron, bele értve magamat is. Mind őt néztük, ahogy magából kikelve üvölt a nagy semmivel, legalábbis mi ezt gondoltuk.
- Mi a szar ez? Miféle beteges játékot űzöl te velem, akárki is legyél? Egy gond van haver, ha megtalállak az lesz az utolsó légzéssel töltött pillanatod. Nem vagy elég tökös, hogy ide állj elém? Leveleket, ostoba gyerekes üzeneteket kell küldözgetned? - a mondatok után egyből tudtam, hogy miről van szó. Mostanra már nem csak én voltam a célpont, hanem Harry is. Én sem tudtam, hogy ez mire jó, de az illető pokolian élvezte, hogy ezt tehette velünk. A gond csak az volt, hogy a Harryvel való játszadozás az egyik leghülyébb cselekedete volt, nem lennék a helyében az egyszer bizonyos. Mert ő nem üres szavakkal dobálózik, ha egyszer valakire szemet vetett az többé nem menekül előle.
- Mi van? - hallottam meg Liam hangját közvetlenül mellettem. Harry felé lépkedett, majd elvette tőle a fehér lapot, amit mindvégig a kezében tartott.
- Valaki viccesnek érzi magát, csak azzal nincsen tisztában, hogy mindig én vagyok az a személy, aki utoljára nevet. - fintorodik el a mondata végénél, majd egyenesen rám emeli a tekintetét és az arcvonásai egyből megváltoznak. Viszont nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz irányba. Valamiért rögtön azt súgta a kicsi hang a fejemben, hogy ismét engem fog vádolni, engem tesz meg bűnbaknak, mert az könnyebb, mint valóban ráakadni a tettesre.
- Mutasd. - vette el Liamtől a papírlapot Perrie. - Ez valami költőnek képzeli magát? Lena ez ugyan olyan, mint amiket te kaptál.
Amikor ez a mondat elhagyta a száját komolyan megcsaptam volna. Ez az információ volt az utolsó, amit Harry tudomására akarta adni, amennyire birtokló biztos volt a kiakadása.
- Miről beszél ez? - mutatott a nagyszájú lányra, miközben rám nézett szavai elhangzása közepette.
- Lena is kapott ilyeneket.  - beszélt ismételten helyettem.
- Mi van? Ezt eddig nekem miért nem mondtátok el? - megijedtem, amikor a lábával dobbantott egyet.
- Nem lényeges. - szólaltam meg halkan, mert tudtam, hogy ettől a választól még inkább idegessé fog válni.
- Mi az, hogy nem lényeges? - lépett hozzám közelebb, én meg automatikusan húztam össze magamat. - Mi bajod van?
- Ne üss meg. - szaladt ki a mondat a számon, gyakorlatilag úgy, hogy át sem gondoltam mit is mondok.
- Miért ütnélek meg? - értetlenül nézett rám, majd mikor felfogta miért félek tőle, felsóhajtott és láttam rajta, hogy hezitál. Őrlődött, hogy megöleljen-e vagy sem. Végül ellene döntött.
- Mivel megtetted már ezelőtt. - válaszoltam a feltett kérdésére, akkor is, ha tudtam, hogy ő is tisztában van a válasszal magától is.
- Soha többé nem fogom megtenni. - hajtotta le a fejét.
- Sosem tudhatod. - vontam vállat, majd sarkon fordultam.


Hallottam a többiek hangját mögöttem, ahogy mindenki egyszerre kezdett beszélni a jelenet lezajlása után, de senkivel nem foglalkoztam. Még az ismerős rekedt hanggal sem, ami mögöttem szól megszüntethetetlenül. Léptei hangosan kopogtak, ahogy engem követett. Tisztában voltam vele, hogy addig fog jönni utánam, míg meg nem állok, míg el nem érem az úti célomat, amit ezúttal a szobám takart. Benyitottam a fehér, üveg betétekkel rendelkező ajtón és egyenesen a kis szekrényhez léptem az ágyam mellett, aminek a legalsó fiókjában pihent a tároló doboz, amiben a töménytelen mennyiségű üzenet hevert. Levettem a türkiz doboz tetejét és egyszerűen átnyújtottam Harrynek, aki ekkora már az ágyamon ült felhúzott lábakkal.
- Miért mutatod meg ezeket nekem? - nézett rám, amikor egyet elolvasott a több tucat vers közül.
- Látni akartad nem? Vagy miért jöttél utánam? - nem mentem közelebb hozzá.
- Mert szeretlek. - az elhangzott szavai után alig kaptam levegőt. Valamiért tudtam, hogy igazat mond, de mostanában kötekedős voltam, így nem hittel el teljes egészében, amit mondott.
- Azt akarod, hogy el is higgyem?
- Nem akarok semmit, vagy elhiszed, vagy nem. Az már a te döntésed, a lényeg, hogy én tisztában vagyok az érzéseimmel irántad. - vonta meg a vállát és most először éreztem úgy, hogy egy másik ember áll velem szemben, egy olyan ember, akit régen talán ismertem.
- Mindegy Harry.
- Nem, nem az. Nem bírom már nélküled. Napok óta a kanapén alszom, ez nevetséges, nem is szoktam aludni, mert csak rád tudok gondolni. Hogy te ott fent fekszel egyedül, mikor nekem is melletted kéne lennem. Rohadtul hiányzol, napról napra rosszabb lesz ez az érzés, ami marja a mellkasomat a nap huszonnégy órájában. Ha ez nem lenne elég rettenetes bűntudatom van a történtek miatt, bántottalak, érted, komolyan bántottalak. - nem hittem el, hogy ezeket mondja nekem. Az ágyam szélén ült mostanra és a térdei közé vette arcát, nyilván azért, hogy így tompítsa az érzelmeit.
- Harry. - szóltam neki, de nem tett semmit, így folytattam. - Harry, kérlek nézz rám.
Lassan felemelte a fejét és felém fordította azt, hogy rám nézhessen.
- Tisztában vagyok vele, hogy mit érzel, mert én is ezt érzem minden éjjel. tudom, hogy valami hiányzik, mert alvás nélkül töltöm el az éjszaka huzamosabb részét és reggel olyan korán ébredek, hogy az szinte még éjszakának nevezhető. De félek, nem is, rettegek, hogy újra történik valami és elveszítelek. - lehet, hogy nála, csak magamat leptem meg jobban a szavaimmal.
- Miért veszítenél el? - csodálkozott el.
- Tisztában vagy te, hogy miben élsz, hogy miben élünk itt mindannyian?
- Természetesen igen. - állt fel és most először maradtam egy helyben, nem tudtam tovább távol tartani magamtól. Érezni akartam a közelségét, amennyire csak lehetett. - Ugye nem szándékozol ellökni magadtól?
- Nem. - néztem a szemébe és tudtam, hogy most mi fog jönni.
- Helyes. - ekkor végre, hosszú idő óta most először csókolt meg, először volt olyan a csókunk, mint régen. Szenvedélyes, de egyben gyengéd is. Szerelemből csókolt és nem azért, hogy a birtoklási vágyát fitogtassa velem szemben. Tudtam mostanra, hogy minden védő falam lehullott és nem tudom tovább játszani az érzelmek nélküli lányt, mikor majd meghalok érte és a szerelméért, hogy az enyém lehessen újra, úgy mint azelőtt. A kezem a pólója alá kalandozott, abban a pillanatban lépett hátrébb tőlem és zihálva a homlokát az enyémnek támasztotta. Nem tudtam mi történt.
- Baj van? - kérdeztem rá, miközben a szemébe néztem.
- Nincsen, csak nem akarlak kihasználni, nem akarom elsietni a dolgokat, bőven lesz időnk még szexelni. - simított végig az arcomon.
- Te nem kívánsz engem? - máskor talán megkérdőjeleztem volna, hogy ezt valóban én mondtam-e, de jelen pillanatban érzetem a magamban rejlő rég eltemetett vágy felrobbanását.
- Pokolian baby. - fogta meg a kezemet és az ágyékához nyomta, hogy érezhessen vágya hatalmas tárgyát. - De tudok várni, azt akarom, hogy minden tökéletes legyen közöttünk.
- Mit csináltál Harry Styles-al? 
- Ezt inkább én kérdezném tőled. - nyomott egy gyors csókot az ajkaimra, majd az ágy felé húzott. - Szóval mesélj.
- Miről? - némán válaszolt a kérdésemre, ahogy a nyitott dobozra mutatott. - Mit akarsz tudni?
- Mindent.
- Szinte az eltűnésetekkel egy időben kezdődött az egész. Kezdetben azt hittem, hogy te szórakozol velem, aztán, amikor rólad is szó esett benne, kezdem rájönni, hogy nem te játszol velem. Aztán mindenféle dologról írt, mintha követett volna szüntelen, megállás nélkül. Minden nap kaptam egyet és a legfélelmetesebb az volt, hogy az aznap történtekről írt. Nem tudom, hogy ki lehet, de egy biztos, hogy mindig körülöttem van és figyel. - meg is borzongtam a gondolat hatására.
- Ki fogom deríteni, hogy ki az és leállítom, ígérem neked. Nem hagyom, hogy félelemben tartson téged és senki mást, aki ebben a házban lakik. Ott baszta el, hogy engem is bele kevert, mert így már személyes az ügy.
- Nem akarom, hogy bajba kerülj. - ülök le mellé az ágyra, míg ő a papírokat olvassa egymás után.
- Nekem már édes mindegy. 
- Attól még nem akarom, hogy embereket ölj. - ironikus volt, hogy ez az én számat hagyta el.
- Néha elkerülhetetlen és ha arról lenne szó, hogy megvédjelek téged vagy bárkit a csapatból, akkor habozás nélkül húzom meg a ravaszt, mert megfogadtam magamnak, hogy többé nem hagyom, hogy baja essen bárkinek is, aki fontos nekem.
- Megértelek, a helyedben én is ezt tenném. - valóban így is volt, én is ölnék érte és a többiekért, ahogy ezt már tettem több alkalommal is.
- Na látod. - nyomott egy puszit az arcomra, majd folytatta az olvasást. - Nagyon beteg ez az ember, tényleg a legapróbb lépésedet is tudja.Várj, mi a frász ez? Ki a hasonmásom és miért vesz téged körül? Baszki, ez Seth? 
- Te ismered Seth-et? - kérdeztem rá, de nem is tudom, hogy min vagyok úgy meglepődve.
- Szerinted ki hozott ki?
- Mi? Seth volt? - oké, túl sok a véletlen egybeesés.
- Ő, igen. De nem akarom, hogy a közeledben legyen. Várj egy kicsit, mióta ismered te őt? - nem értettem, hogy ezt minek kérdezi, miért fontos ez?
- Nem tudom, talán négy hónapja.
- Sokat találkoztatok? 
- Annyira nem, néha összefutottunk különböző helyeken. - gondolkodtam el, de mire kimondtam nekem is leesett.
- Oké, nem akarok többet tudni, megölöm. - pattant fel mellőlem és már az ajtó kilincsét is feltépte.
- Harry, várj már, egyáltalán nem biztos, hogy ő küldi ezeket.
- Nem egyértelmű? Mindenhol ott volt és aztán meg kapsz egy üzenetet, eléggé logikus.
- Megint elhamarkodottan döntesz. - siettem utána, de hatalmas lépteivel nemigen tudtam felvenni a versenyt.
- Nem érdekel, kifogom deríteni, hogy ő volt-e. - ekkor már a bejárati ajtóban állt és Liamnek mutogatott valamit. - Hamarosan vissza jövünk.
- Harry, ne merj itt hagyni. - kiabáltam utána, mert ismét felbaszta az agyam a hülye következtetései miatt, akkor is, ha ez alkalommal túl sok minden vág egybe és utal Sethre. Meg sem hallott, csak beszálltak a kocsiba Liammel. - Harry.




4 megjegyzés:

  1. Kibekultek.. Eljen ^^ *tapsvihar s eljenzes* ..erre vartam mar miota.. kib*szott jo resz lett,nagyon imadtam s alig varom a kovetkezot..Es miert van egy olyan megerzesem hogy Lena apjanak tobb koze van ehhez az egeszhez mitn Sethnek?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a kibékülés megtörtént, de a régi kapcsolat eléréséhez még sok víznek le kell folynia. :) Hogy kinek miben és mennyi köze van az adott dolgokhoz, az hamarosan napvilágot fog látni. :)

      Törlés
  2. Egyetértek Andreával...VÉGRE KIBÉKÜLTEEK!!:333333
    Eddig Seth-re nem is gondoltam...lehet hogy Summers küldte Lana-ra Seth-et...bár ez se biztos...mert ha Summers embere lenne,akkor nem szöktette volna meg a fiúkat...áhh...túl sok kérdést hagysz rám!:D
    Pfúú de kíváncsi vagyook!:DDDD
    Nagyoon várom a kövit!
    Imádlak!♥
    Pusssszi ;*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szokásom függővéget kreálni, talán már meg sem kell lepődni azon, ha kérdések tömkelegét hagyom hátra egy-egy rész után. :D

      Törlés