22. fejezet!

Harry

IDEGESSÉG.

Az enyhe kifejezés, ahhoz amit most érzek. Egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy miért olyan kibaszott nehéz betartani azt, amit mondok. Mindenki másnak kézenfekvő, hogy engedelmeskednek nekem, ő meg nagy ívben szarik rá, hogy miről jártatom a pofámat. Aztán meg még neki áll feljebb, ha számon kérem. Kicseszettül elegem van a dolgaiból. Nem lehetek vele ennyire elnéző. Most is, csak itt áll előttem és hebeg-habog, valami kifogás félét, amit pont leszarok. Most telt be a pohár és szépen túl is csordult, nem tudom ki bánatára vagy vesztére. Amikor lendült a kezem, megkaptam a választ. 

Az övére.

Hangos zokogása töltötte be a nappali egész területét, míg én hangosan szitkozódva beszéltem hozzá és nem úgy tűnt mintha abba tudnám hagyni a szónoklatomat. Csak dőltek belőlem a szavak és magam is tudtam, hogy ezúttal túl messzire mentem, minden téren, de mégsem tudtam leállítani magam a cselekedetemben. Attól féltem, hogy ismételten eljár a kezem és megint megütöm őt vagy még rosszabb. Több féle dolog játszódott le a lelki szemeim előtt, hogy miként tudnám őt bántani, hogy tudnám megtanítani őt arra, hogy tiszteljen, hogy tisztában legyen, azzal a ténnyel, hogy kibaszottul én vagyok a főnök és azt teszi, amit én mondok neki. Engedelmeskedik bármiben, ami elhagyja a szétnyílt ajkaimat. De újra és újra rá kell jönnöm, hogy nem tudom őt kezelni. Nem hallgat rám, csak ellenállni tud nekem és eddig tűrtem, de megszűnt a türelmem felé és eljátszotta az utolsó esélyét is nálam. Elástad magad Lena, úgy hogy menekülj.

- Takarodj a szemem elől. - üvöltöm neki, míg tovább nézem, ahogy zokog. A hangom hatására össze húzza magát, majd vonakodva, sietős léptekkel kerül ki, majd vezeti lépteit a lépcső irányába és el is tűnik annak tetején. Nagy önuralom kellett hozzá, hogy ne vessem magam utána és a hajánál fogva ne rántsam vissza őt. Tudom, hogy borzasztó gondolatok járnak a fejemben és nem kéne pont róla fantáziálnom ilyen dolgokat, de elszállt az agyam és nincs többé vissza út. Megérkeztünk a pokolba és ott is maradunk, míg én úgy akarom. Ezt akarom.

A nap hátralévő részét a kondi termemben töltöttem, ez tűnt az egyik legjobb megoldásnak, hogy a dühömet valamin levezessem. Nem akartam olyat tenni, amit később minden bizonnyal megfogok bánni. Sajnos a hirtelen haragom, miatt ez rendszerint előforduló tényező nálam. Lenára nem voltam a nap további részében kíváncsi, így melegen ajánlom neki, hogy ő is hasonlóképpen gondolkodjon e felől, mert ha nem magam sem tudom, hogy miféle következményei lennének egy újabb találkozónak vele. Ez a cselekedete arra késztet, hogy jobban fogjam őt. Meg fogom neki mutatni, hogy nem teheti azt, amihez kedve szottyan. Azt fogja tenni, amire én kényszerítem és kész. Nincs többé apelláta. Egy életre megtanulja, hogy nem szegülhet többé ellent nekem és senki másnak, aki a bandám tagja. Elszállt a védelem, ha valakivel tiszteleten lesz, nem fogom tőle többé védeni. Szabad kezet kapnak.

Este hulla fáradtan tértem be a hálószobámba, ahol döbbenten vettem észre a törékeny szőke alakot, aki békésen aludt az ágyamban. Komolyan megvoltam döbbenve, hogy ide jött miután felküldtem, eddig akárhányszor össze vesztünk mindig a vendég szobába menekült. Valami megváltozott, csak azt nem tudom, hogy mi. A jelenléte feldühített ismételten, így úgy döntöttem, hogy ez alkalommal én alszom a másik szobában. Még elaludnék mellette, de az ő érdekében is jobb, ha reggel nem mellettem fog felébredni, abból nem lenne köszönet az fix. Lassan sétáltam át a szemben lévő szobába, ahol még mindig Lena illata volt a takarónak, amikor bele feküdtem. Be kell valljam eléggé beindított, hogy megéreztem fűszeres parfümje illatát, de mégse csináltam semmit, csak elfordultam a másik oldalamra és vártam, hogy átadjam magam az álmaimnak.

- Gyerünk már. - lögdöstem a ribancot, aki előttem eléggé vonakodó léptekkel haladt valamelyest előre.

- Engedj el. - sikította és kapálózott, hátha kiszabadul, de szorosan tartottam a csuklójánál fogva.

- Van egy rossz hírem drágám, nem foglak. Te kelletted magad nekem, akkor most viseld a következményeket. - ragadtam meg a derekát, majd a vállamra dobtam és így haladtam vele tovább.

- Tegyél le te rohadék. - ütögette a hátamat, de nem igazán foglalkoztatott.

- Hívtak már rosszabbnak is elhiheted. - ütöttem meg a fenekét, mire egy éles sikítás tört elő a kicsi torkából.

Tovább nem próbált kiszabadulni, mert tisztában volt vele, hogy semmi esélye sem lesz ellenem. A kocsimhoz sétáltam és bedobtam őt a hátsó ülésre, majd én is utána másztam. Nem igazán bizonyult készségesnek, amikor letéptem róla a ruháit. Sírva fakadt és mindennek elhordott, ami csak lehetséges. Egyre dühösebb lettem, amiért ellen áll nekem.

- Mi van kurva, most már nem tetszik, amivel ajánlkoztál nekem bent? - szűrtem a fogaim között egyre dühösebben.

- Nem vagyok kurva. - csattant fel, mire vissza kézből kapott tőlem egy pofont.

- Nem éred meg a fáradságot. - néztem a szemeibe, majd a kezeimet a nyakára fontam és minden erőmből szorítani kezdtem azokat. Amikor a szemei üvegessé váltak, elengedtem a nyakát és kimásztam a kocsiból.

- Zayn, tüntesd el. - szóltam oda neki, mert a fáradságot sem érdemli meg tőlem.

Csurom vizesen ébredtem fel az éjszaka közepén az álmom miatt, ami nem is álom volt, hanem a legrosszabb korszakom legrosszabb pillanata. Mikor megfojtottam azt a lányt. Nem tehetett semmiről, csak arról, hogy rossz helyen volt rossz időben. Tény, hogy kurva volt, aki árulta a testét, de akkor sem érdemelte meg, hogy itélkezzek az élete felett. Én döntöttem és ő vesztett. Isten voltam akkoriban, helyette döntöttem el ki élhet és kinek kell halnia. Sajnos mindenki meghallt körülöttem. Lelkileg, akkor voltam a leginstabilabb és egyre inkább úgy érzem, hogy ismételten közel állok, ahhoz az állapotomhoz. Csak egy a bökkenő, olyankor nem ismerek kegyelmet.

Reggel korán mentem el, sőt még hajnal volt, amikor bevágódtam a kocsimba és letolattam a felhajtómon. Az utcán gyors sebességre kapcsoltam és meg sem álltam, ahhoz az átkozott kórházhoz, ahol az a pöcs betegeskedett. Leparkoltam az utolsó szabad helyre, majd leállítva a motort, szálltam ki a kórház főbejáratával szemben. Nagy léptekkel közelítettem meg az üveg ajtót, majd léptem be azon, hogy a recepcióhoz sétáljak. 

- Jó reggelt. Colehoz jöttem. - mosolyogtam a recepciós lányra, aki igencsak szemre való volt.

- Jó reggelt. Melyikhez? - kérdezett vissza. Na bassza meg.

- Sajnos a vezeték nevét sosem tudom megjegyezni. Fiatal húszon két év körüli. - próbáltam felvázolni azt a szemetet.

- Igen, Cole Burn. - ejti ki a legegyszerűbb vezeték nevet a világon. Na ennyit, arról, hogy nem lehet megjegyezni.

- Igen, Ő az. - mosolygok a lányra, aki szégyenlősen viszonozza.

- 201-es kórterem. - közli velem az információkat, mire megindulnak alattam a lábaim.

A kopogással nem törődve rontok be a 201-es ajtón. Cole oldalra kapja a fejét és rémülten mered rám. Legszívesebben letépném a fejét, ennek a bunkónak. Oda sétáltam mellé és egyenesen a szemébe néztem.

- Mit akarsz? - szólalt fel elsőnek az ágyban fekvő pöcs.

- Csak jöttem beszélgetni. - ültem le a székbe, ami az ágy mellett volt.

- Mindketten tudjuk, hogy nem bájcsevegni jöttél. - néz rám kihívóan, meg kell mondjam eléggé bátor cselekedet, de hiszen ő nem ismer, így érthető a merészsége.

- Még is csak okos srác vagy te, Cole. - látom, hogy a neve hallatára meglepődik.

- Mit akarsz? - teszi fel ismét a legelső kérdését.

- Szállj le róla. - szögezem le neki.

- Miért, ha nem mi lesz? 

- Bátor vagy mondták már? - kérdeztem vissza.

- Előfordult már. - kacsintott rám, mire nekem ha lehet még jobban elszállt az agyam, mint korábban.

Megragadtam a kórházi köpenyét és felrántottam az ágyról, mire fájdalmasan horkant fel. Ha így folytatja beverem a képét még jobban.

- Na ide figyelj te pöcs, ha csak még egyszer meglátlak a csajom közelében, nem hiszem, hogy a kórházba jönnek téged meglátogatni. - ez nem fenyegetés, hanem ígéret.

- Te most fenyegetsz?

- Egyáltalán nem, csak közöltem egy tényt, tudod, csak a mihez tartás végett. - néztem kihívóan a szemébe.

- Eléggé birtokló vagy nem?

- Nem igazán. Te meg eléggé hulla jelölt, ahogy az állás most áll. Szóval ne feled, legközelebbi alakommal, ha megjelenek, a hulla házban találkozunk. - lököm le az ágyra.

A következő pillanatban az ajtó kivágódik és egy ismerős szem pár mered kettőnkre. A kicseszett kurva életbe.

- Harry?