18. fejezet!

Lena

Reggel a nap meleg sugarai térítettek magamhoz, amint oldalra fordultam szemben találtam magam Harry alvó alakjával. Békésen aludt még, az arcán semmilyen érzelem nem tükröződött. Nem volt ideges és feszült sem, ami igencsak ritka állapot volt nála, tekintve, hogy mivel is foglalkozik. Nekem is nehezemre esik egy ideje tisztán gondolkozni. Hogy éppen ezt a ködösséget mi hozza létre nem tudom, olykor az apám váltja ki belőlem, máskor pedig maga Harry és a puszta jelenléte. Amikor a közelében vagyok egyszerűen nem tudok tiszta fejjel létezni, megjelenik és nekem ott kész végem. Minden porcikám reagál rá és magához húz. Olyan számomra, mint egy mágnes másik fele, ami van, hogy taszít, de legtöbb esettben vonz magához.

- Lena légyszíves. - hallom meg Harry rekedt hangját, mire össze rezzenek.

- Igen? - kérdezek rá, amikor kinyitja a szemeit.

- Ne bámulj, kicseszett idegesítő. - fordul a másik oldalára, ami kissé rosszul esik nekem.

- Jó. - válaszolok sértődötten, majd kimászok az ágyból és a fürdőbe megyek.

Hallom, ahogy Harry felkel és járkálni kezd a szobában. Szinte látom, amint járkálás közben idegesen a hajába túr. Nem igazán érdekel az aggodalma, mivel ő volt bunkó velem. Milyen jó kezdet ez nem? Tegnap lefekszem vele, erre ma reggel meg közömbös velem, mintha csak egy össze szedett csaj lennék, aki csak éjjelre kell neki. Hát nagyon szépen köszönöm. Lassan engedem meg a zuhanyban a vizet és lépek be alá. Mire várok most, de komolyan? Ettől semmi sem lesz jobb. Egy kis víz nem mossa el a kételyeket, nem hozz helyre elrontott dolgokat és okosabb sem leszel tőle. Csak lefolyik a testeden és kész. Nem tesz csodákat, sosem. Egyre d

idegesebb leszek, minél több időt töltök idebent, az okát nem tudom, de a pumpa csak megy feljebb bennem. Felveszem a tegnapi ruhámat, mivel nincs nálam másik. Kilépek a fürdőből, Harry sehol, felszívódott.

- Harry? - kiabálom el magam a lakásban, hátha meghall, de minden hiába, nincs a lakásban.

Milyen jó, hogy csak úgy szó nélkül lelép. Jó fej vagy Harry Styles, de kibaszottul. Még csak egy napja lakom itt, de már fölcseszte az agyamat. Mi lesz később, azért vagyok itt, hogy ne bántsanak, de ki véd meg tőle. Ismerem, tudom, ha nem jövünk majd ki egymással, előbb utóbb egymás agyára fogunk menni és ő elfogja veszíteni az eszét. Képes lenne bántani? Minek kérdezem ezt magamtól, még jó, hogy bántana. Bármennyire is szeret, bár ha tényleg szeret egyáltalán, nem arról híres, hogy tud tiszta fejjel gondolkozni. Ahogy én sem. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyunk jók együtt, de nem tudok mit tenni ellene, sajnos beleszerettem és nem tudom vissza csinálni, még ha akarnám se.

Első utam a hatalmas konyhába vezetett. Még most is meglepődöm, hogy Harrynek miért is kell ekkora ház, ha egyedül él. Bekapcsolom a kávéfőzőt, hogy felébresszem magamat valamivel. a nagy pulthoz sétálok, ami középen található, hogy a fiókból szerezzek egy kis kanalat, amikor egy papírt találok a pult tetején.

Szia Baby!

Ne haragudj, hogy nem maradtam addig, amíg elkészülsz, de Liam hívott és sürgős volt a dolog, ha végeztem jövök is, addig foglald el magad, este segítek el foglaltságot találni. Harry xx

Miért van az, hogy nem tudok rád haragudni? Nagyon érdekes ez a dolog. Egy orbitális bunkó reggel, erre le is lép és tessék ír egy szaros levelet vagy mit és kész a dühöm el is szállt. Hogy csinálod ezt velem Styles? Még is hogyan? Fogalmam sincs, hogy ő is így van-e velem, de az tény, hogy nálam működik. Csak egy mosolyt kell felém villantania és úgy teszek, mintha mi sem történt volna, de úgy látszik már a mosoly sem kell, csak egy egyszerű papír és a szavai és végem van. 

Gyorsan megiszom a kávémat és fölveszem a telefonomat a pultról. Csak közben veszem észre, hogy a bőröndjeim még lent állnak a nappaliban. Teljesen elfelejtettem, hogy már mindenem itt van, így gyorsan keresek valami ruhát és átöltözöm, hogy ne a tegnapi ruhámban legyek. Felcipelem a bőröndöket, abba a szobába, ahol eddig aludtam. Ha Harry azt hiszi, mindent egyszerűen megbocsájtok neki, akkor nagyon nagyot tévedett. Bepakolom a ruháimat a szekrénybe és előkotrom a gépemet, hogy felnézzek néhány helyre. Alig kezdek el keresgetni, amikor a telefonom csörgésbe kezd.

- Szia.  - köszönök bele a telefonba, amint megnyomtam a hívás elfogadása gombot.

- Szia Lena, kissé unatkozom, nem mehetek át? - kérdez rá Sara.

- De, persze gyere csak. - máris jobb kedvem van, hogy nem kell egyedül lennem.

- Oké, akkor fél óra múlva ott vagyok. - köszön el, majd bontjuk is a vonalat.

Örültem, hogy Sara itt lesz velem és gondoltam tarthatnánk egy csajos napot, amire igen régen volt már példa. Alig tettem két kört a lakásban, amikor csöngettek. Futólépésben értem el az ajtót és téptem fel azt, amikor Sara vigyorgó arcával találtam szemben magamat.

- Szia. - kapkodott levegő után.

- Szia. Miért zihálsz? - kérdezek rá, mert tudtommal nem gyalog tett meg azt a pár kilométert.

- Jaj semmi, csak siettem. - csillapodik le a légzése, így már legalább értem is, hogy mit beszél.

- Oké, na gyere már be. - tárom szélesre az ajtót előtte.

- Köszi. Wow. - lepődik meg, amint beljebb jön, csak a fejét forgatja ide-oda.

- Hatalmas mi? - tudom, hogy elbűvölte a ház, nekem is ez volt az első reakcióm.

- Mi az, hogy. Harrynek komolyan ekkora ház kell? - jogos a kérdése, teljesen jogos.

- Én sem igazán értem, hogy minek neki egyedül egy ekkora ház, de ő tudja. - legyintek a kezemmel, jelezve, hogy nem igazán foglalkoztat a dolog.

- Hát igen. - mosolyog rám, majd a nappali felé veszi az irány. Komolyan, mintha tudná merre megy.

A nap folyamán nagyon jól el voltunk Sarával, hozott pár filmet, amit megnéztünk. Felmentünk Harry kondi termébe és ott hülyéskedtünk. Bokszoltunk a boksz zsákba, amin nagyon nevettük. Sarának sikeresen vissza lendült, így a földön kötött ki. Azt a röhögést, amit leműveltünk utána, egyszerűen nem lehetett abba hagyni. Elképesztő volt. Aztán pizzát rendeltünk, hiszen nem volt kedvünk készíteni valami, így a legegyszerűbb megoldást választottuk. Amint megérkezett egy üveg borral és a pizzával a kezünkben ültünk le a kanapéra és néztünk valami nagyon nyálas filmet. Eléggé szar volt, de legalább fikázhattuk. Az egy üveg borból, hamar több lett és a rövidek is előkerültek, aminek az lett az eredménye, hogy mind ketten full részegen hemperegtünk a kanapén és a semmin röhögtünk. Nem igen foglalkoztunk semmivel.

- Ti meg mi a fenét csináltok? - jött egy hang az ajtó felől, aminek a hatására konkrétan egy hátast dobtam a kanapéról és a földön feküdve röhögtem saját magamon, míg Harry szúrós pillantásokat lövellt felém. Cseszd meg.

- Szerinted még is minek látszik? - emeli fel Sara a kezében lévő vodkás üveget és Harryre bök vele szórakozottam, míg még mindig röhög az előbbi zakózásom miatt. lehet az is rátesz, hogy még mindig a földön vagyok, csak már a fekvést felváltotta az ülés.

- Csak annyit látok, hogy totál részegek vagytok. - néz le rám, mire csak elfintorodok. Ünnep rontó.

- Jó meglátás. - állok fel végre a földről és a kanapéra vetem magam.

- Sara, Liam kint vár. - Harry rám sem nézve közli ezt Sarával.

- Jó. - áll fel Sara, de mivel tényleg holt részeg, így alig bír menni.

- Gyere. - ragadja meg Harry a derekát, mire engem elönt a féltékenység. 

Csak nézem, ahogy ki kíséri Sarát, majd eltűnnek az ajtó mögött. Harry eléggé duzzogva jön vissza, ami engem nem érdekel, csak felállok a kanapéról, mire rögtön megszédülök, de nem érdekel. Felvonszolom magam a lépcsőn, míg végig érzem égető tekintetét a hátamon. A szobámba vezetnek a lábaim, majd egyből az ágyra vetem magam.

- Miért ittál? - jön mellőlem a hangja, mire halálra rémít.

- Basszus Harry, normális vagy? - fakadok ki, mire ő csak a vállát vonogatja.

- Kérdeztem valamit. - förmed rám, de engem ez teljességgel hidegen hagy.

- Engem meg nem érdekel. - válaszolok szaggatottan, nem valami jó a beszéd képességem, ha részeg vagyok.

- Baszd meg Lena. - áll fel mellőlem és becsapja az ajtót.

Baszd meg te.

Másnap reggel borzasztó fejfájással és azzal a tudattal ébredek, hogy fogalmam sincs, hogy kerültem ebbe a szobába és miért is itt aludtam, ruhástól hozzá teszem. Lassan botorkálok le a lépcsőn, ahol már messziről érzem a konyhából kiszűrődő szagokat. Amint belépek oda, Harry a konyha pultnak támaszkodik és engem figyel.

- Felébredtél? - kérdezi teljes közönyösséggel. Ennek meg mi a baja?

- Igen, hol találok valami gyógyszert? - kérdezem meg.

- A felső fiókban. - mutat a vele szemben lévő fiókokra.

- Köszi. - sétálok oda, neki háttal állva nyitom ki a fiókot, amikor a kezeit a derekamon érzem.

- Ugye tisztában vagy vele, mennyire felbasztál az éjjel? - kérdezi meg tőlem, mire a lehelete hatására kiráz a hideg.

- Nem igazán. - tényleg semmire sem emlékszem, azóta, hogy Sarával vodkázni kezdtünk.

- Valahogy nem szeretlek, amikor részegen fetrengsz a földön. - suttogja a fülembe.

- Mi van? - fordulok meg az ölelésében.

- Tényleg nem emlékszel? - kérdezi meg teljes komolysággal, azt hiszi hazudok.

- Tényleg. - válaszolok neki őszintén.

- Nem voltál kedves. - néz rám zöld szemeivel, amiben megbántottság látszik.

- Ne haragudj. - tényleg sajnáltam, hogy bunkó voltam vele, még akkor is nem is emlékszem rá.

- De igen is haragszom Lena. - emeli fel a hangját és a kezeimnél fogva ráz rajtam egyet.

- Harry ez fáj. - tényleg nagyon szarul érzem magam és ő még rázogatni kezd.

- Leszarom, ahogy te is leszartál este. - kiabálja az arcomba, mire komolyan mondom halálra rémültem.

- Miért kiabálsz velem? - kérdezek rá, miközben próbálom vissza tartani a kitörni készülő zokogásomat.

- Mert kurvára ellen szegülsz nekem állandóan. Szerinted milyen volt haza jönnöm arra, hogy itt fetrengsz részegen Sarával? - már az arcomba kiabál, de a rázást továbbra sem hagyja abba.

- Engedj már el.

- Nem. - válaszolja egyszerűen és magához húz a derekamnál fogva.

- Kérlek. - próbálom eltolni magamtól, amikor a szorítása már fájó kezd lenni.

- Megtanítalak ki a főnök. - ekkor egy hatalmas pofon csattan az arcomon, mire a fejem oldalra csuklik az ütés erőssége miatt. A könnyeim folyni kezdenek és lerogyok a földre. Elegem van ebből az életből. Minden kezdődik elölről.

- Megtanítalak arra, hogy tisztelj. - a hajamat megmarkolva húz fel magához és az ajkait az enyémnek nyomja.

Zihálva ébredek fel az ágyamban és csurom vizes vagyok. Csak álmodtam, de minden olyan valóságos volt. Túl valóságos. Lena, bemutatom a jövődet.