2014. július 15., kedd

1. fejezet!

A nap melegen sütött be az ablakomon. Nyár közepén jártunk, amit egyszerűen imádtam. De az álmom utóhatása még keservesen kínozott. Már kezdek hozzászokni, ezekhez a szörnyű álmokhoz.
"Lena." - Barátnőm hangját hallottam az ajtón túlról, majd meg is láttam őt, mikor a szobámba rontott. Aggódó tekintetével néztem farkas szemet, miközben ő leült az ágyam végébe és engem méregetett.
 
- Álom? - nézett rám mindentudó tekintettel és én csak egyszerűen bólintottam.
- Én nem bírnám ezt ki Lena. - vallotta be nekem.
- Elhiheted, hogy én sem rajongok érte. - néztem a szemébe és láttam rajta mennyire megviseli, hogy minden reggel sikítva ébredek fel.
Minden egyes reggel ez megy. Egy álom, ami nap mint nap kínoz engem. De a legrosszabb az, hogy ez a szomorú valóság. Minden éjjel megjelenik előttem, annak az embernek az arca, akit életemben először láttam meghalni. Apám alakja előtte tornyosul és a pisztoly elsül, ami a kezében van és a férfi feje élettelenül hullik alá. Majd megfordul és bele néz a könnyes szemeibe és csak annyit mond. " Szokd meg". Így is volt az évek alatt hozzászoktam, hogy az emberek apám körül hullanak, mint a legyek és már én sem törődtem velük. Akinek meg kell halnia az megfog. Utáltam magam, amiért egyáltalán nem érdekelt az emberi élet, sőt megvetettem azt. Gyarlóak vagyunk. Nem érdemeljük meg az életünket. Sokáig, úgy gondoltam apám jót tesz azzal, ha az ellenségeit kinyírja. Csak, hogy ő mindenkit megöl, aki az útjába téved és akadályozza őt, hogy a terveit véghez vigye. Hat éves korom óta azon az éjszakán megtanultam, hogy az apám egy gyilkos. Mi más lenne ő Anglia maffia vezére és én a lánya Lena Summers.
- Ne gondolkodj tovább ezen Lena. Gyere elkésünk a munkából. - mosolyog rám legjobb barátnőm Sara.
Nagyon szerettem őt. Kis termetét, rövid göndör vörös haját, barna szemeit és karcsú alakját. Ő mentett meg a földi pokolból. Ha ő nem lenne még mindig apámmal laknék. Mikor eljöttem Londonba és összeköltöztem Saraval tudtam, hogy soha többet nem megyek vissza. Apám, persze nem örült neki, hogy eljöttem. Heteken keresztül minden nap hívott. Eleinte felvettem, de már régóta nem vagyok hajlandó felemelni a telefont, mikor a kijelző az ő vészjósló nevét írja ki. Egy éve már, hogy kiszabadultam onnan és vissza se néztem.
- Mennyünk. - mosolyogtam Sarára és elindultam a szekrényemhez, hogy magamra kapjak valami ruhát.
Mikor készen lettem és kiléptem a szobámból Sara már bosszúsan nézett rám.
- Most mi van? - kérdeztem tőle kissé gorombán.
- Egy örökké valóság míg elkészülsz. - nevette el magát a reakciómra.
- Muszáj minden egyes nap elmondanod? - néztem rá és egy szem forgatással jutalmaztam a megállapítását.
- Igen, amíg nem változtatsz rajta. - mosolygott rám.
- Hát nem fogok. - nevettem fel, majd a kanapéról felkaptam a táskámat és már indultunk is.
Mikor beértünk a munkába a főnök már két vevőhöz irányított minket. A Dolce&Gabbana-ban dolgozunk, amit persze, hogy az apám intézett el nekünk. Talán ez az egyetlen jó dolog, amit az életében tett. A divat márka egyik üzlete volt, ahova az emberek betértek és mi ruhákat ajánlottunk nekik. Rendszerint hírességek vásároltak itt.
- Lena drágám. - üdvözölt egy harminc körüli nő.
- Demi. - mosolyogtam rá.
- Holnap részt veszek, egy gálán és szeretnék egy mesés estélyit. - vázolta fel a helyzetet csillogó szemeiben láttam az elképzelését.
- Gyere velem hátra. - mosolyogtam rá és elindultam hátra, ahol az estélyiket tároltuk.
Demivel gyorsan végeztünk, mert neki mindig konkrét elképzelése volt arról, hogy mit is szeretne.
A nap hátralévő része gyorsan elrepült köszönhetően a temérdek vásárlónak, akik közül senki nem ment haza üres kézzel. Az ilyen napokat szerettem. Ha nagy a nyüzsgés, akkor legalább nincs időm gondolkodni a szörnyű emlékeken.
Sarával éppen haza fele mentünk, mikor hírtelen megszólalt.
- Nincsen kedved este elmenni bulizni? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Végül is miért ne. - mosolyogtam rá, majd nevetésben törtem ki mikor elkezdett az utca közepén táncolni örömében.
- Sara hagyd abba, mert mindenki mindet néz. - nevettem a tettén.
- Kit érdekel. - nevetett ő is, de az öröm táncot akkor sem hagyta abba.
Néha elcsodálkozok azon, hogy lehet ennyire önfeledt és boldog. Az ő élete sem volt sokkal jobb. Az ő apja is a maffiának dolgozott, de ő nem vezér volt csak egy kisebb Londoni bandának a vezetője volt. De lebuktak és lecsukták őket többszöri emberöléssel. Sara nem nagyon beszél róla. Nem volt túl jó az apjával a viszonyuk, de néha látom rajta, hogy attól még hiányzik neki. Irigylem őt, amiért ennyi szörnyűség után is ilyen tudott maradni. Én már a napját sem tudom, mikor voltam igazán boldog.
- Hahó. Figyelsz te rám? - szakította meg Sara hangja a töprengésemet.
- Aha persze. - néztem rá.
- Akkor mit mondtam? - húzta fel a szemöldökét.
- Na jó megfogtál. Fogalmam sincs. - nevettem fel az arc kifejezésére.
- Olyan vagy mintha egy pasi miatt nem figyelnél rám. - gúnyolódott velem.
- Ha ennyire ismered azt a pasit, akire én gondolok légyszíves mutass be neki. - nevettem fel.
- Azon leszek. - nevetett ő is velem, majd feleszméltem, hogy már otthon is vagyunk.
A szobámban készülődtem, amikor a laptopom pittyegése megzavart. Egy email-t jelzett.
" Lena ne szórakozz tovább. Most azonnal gyere haza." - fogadott apám üzenete.
Na azt lesheted, hogy haza mennyek hozzád. Mondtam gúnyosan.
- Lena szóltál? - dugta be Sara a fejét az ajtómon.
- Ja nem. Csak magamban mormogok apám üzenetén.
Sara közelebb jött és elolvasta az üzenet.
- Milyen kedves. - nézett rám idegesen.
- Mint mindig. Várjon csak rám, én abba a házba soha többet nem megyek vissza. - csattantam fel dühömben.
- Nem félsz? - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Mitől kéne félnem? - néztem rá értetlenül.
- Attól, hogy eljön érted. - mondta, ki a szavakat, amik néha engem is foglalkoztatnak. Apám néha durva eszközökhöz folyamodik.
- Nem. Jöjjön csak. - nevettem magamban.
- Na jó ejtsük ezt a beszélgetést. - mondta barátnőm.
- Kibaszottul egyet értek. - helyeseltem és a szekrényemhez léptem.
- Lena. - kiabált rám Sara.
- Jó tudom tudom. A csúnya beszéd. - néztem rá szúrós szemekkel, majd elhagyta a szobát.
Nem értettem, hogy miért ellenzi ennyire a csúnya beszédet. Én ebben nőttem fel és tudom, hogy ő is. Lehet, hogy pont ezért akar annyira megváltozni, hogy semmi se emlékeztesse az előző életére.
Örökké valóság óta álltam már a szekrényem előtt és fogalmam sem volt, hogy mit vegyek fel.
Nagy nehezen kiválasztottam egy türkiz mini ruhát és egy ezüst magassarkút hozzá. Gyorsan magamra kaptam, majd a táskámat a vállamra kapva sétáltam ki a szobából.
- Aszta Lena. - nézett rám Sara és láttam, hogy az álla a padlót súrolja.
- Mi az? - néztem rá értetlenül.
- Ez a ruha, gyönyörű. - mosolygott rám.
- Köszi, de te sokkal szebb vagy nálam. - mondtam neki a nyilvánvalót, ugyan is magamat sosem tartottam szépnek, őt viszont sokkal inkább.
- Hazudós. - nevetett fel, majd kiléptünk az ajtón.
Nemsokkal később már a parketten táncoltunk az egyik legelitebb klubban és élveztük a zenét.
Órákig képesek voltunk táncolni megállás nélkül. Elfeledkeztem minden bajomról, amikor a zene magával ragadott. Néztem a körülöttem táncoló temérdek embert és próbáltam kitalálni vagyon nekik milyen problémáik vannak. Valószínűleg drog, mert szinte mindenki üveges tekintettel vonaglott körülöttünk. Sokat járunk ide Saraval és mindig feltűntek nekünk ezek az emberek. Bár tudtunk, hogy a klub a drog meleg ágya, de egyikünket sem érdekelte. Próbáltuk már őket többször is, de nem igazán vonz minket. Sara tekintete egész este egy srácon csüngött. Mikor mutattam neki, hogy mennyen oda hozzá és szerezze meg, egy szó nélkül oda ment hozzá és táncolni kezdtek.
Míg néztem őket, ahogy egymáshoz simulnak a zene ritmusára elmentem a bárba egy italért.
- Mit adhatok? - kiabálta a pultos, hogy a zenét túltudja kiabálni, kisebb nagyobb sikerrel.
- Vodka narancsot. - kiabáltam vissza és bólintott nekem, hogy megértette.
Mikor hozta nekem a kért alkoholt egy kezet éreztem a derekaim körül. Azt hittem Sara az, de amikor megszólalt mögöttem egy rekedtes hang tudtam, hogy tévedtem.
- Én állom. - kiabálta a férfi, aki a hátam mögött volt.
- Értem Mr. Styles. - helyeselt a pincér és átnyújtotta nekem az italt.
- Kösz. - mondtam a férfinak, aki a mellettem félő bár székre ült.
- Semmiség. - húzta ajkait egy féloldalas mosolyra.
- Ha megbocsájtasz én megyek. - álltam fel a székről, de a csuklómat megfogva nem engedett tovább.
- Mi a neved? - kérdezte tőlem.
- Lena. - válaszoltam neki.
- Szia Lena, Harry vagyok. - mosolygott rám egy nagyon csábító mosollyal.
- Szia Harry. - köszöntem el tőle, majd vissza mentem táncolni.
Végig a testemen éreztem a tekintetét. Kissé zavaró volt, de be kell valljam nagyon tetszett amit láttam.
Magas izmos test, barna göndör haj és zöld szemek, amik smaragdra emlékeztettek. Rohadtul szexi.
Sara eléggé kifulladva jött oda hozzám.
- Lena ez a pasi kell nekem. - mosolygott rám.
- Akkor mire vársz. Szerezd meg. - biztattam a barátnőmet.
- De nem baj, hogy egyedül hagylak. - kérdezte tőlem félénken.
- Nem. - mosolyogtam el.
- Köszi. - esett a nyakamba, majd el is tűnt a tömegben.
Tovább táncoltam, amíg valakinek a kezeit éreztem magamon és meg sem kellett fordulnom ahhoz, hogy tudjam ki az. Harry.
Mikor megfordított nem tévedtem ő volt az.
Eddig egy bőr dzseki volt rajta, de most levette és feltárultak előttem a tetkói, amiből vélhetően rengeteg volt neki.
A fülemhez hajolt és azt súgta.
- Nem szeretnél egy csendesebb helyre menni?
- Kösz, de jó nekem itt. - súgtam vissza.
Megéreztem a kezét a derekamra siklani és táncolni kezdtünk. Nem tudom, hogy mióta táncoltunk, de egyre jobban élveztem a dolgot. Az sem volt egy hátrány, hogy rettentően jó pasi volt.
Zöld szemei egyre jobban elmerültek az én kék szemeimben. A fülemhez hajolt, majd azt súgta.
- Gyönyörű vagy.
Nem tudtam mit mondhatnék neki, az ajkai közelsége egyszerűen lebénítottak és mikor az ajkait a nyakamhoz nyomta azt hittem itt menten össze esek az érintése nyomán. Lángra gyúlt a testem és egyre csak égetett.
Fojtattuk a táncot. Végig a szemébe néztem. Azok a zöld szemek.
- Lena gyere én menni akarok. - jött Sara hangja a hátam mögül.
elváltam Harry karjaiból és Sara felé fordultam.
- Rendben. - mondtam Saranak, majd indulni akartam, de valaki megfogta a csuklómat.
- Lena később látlak. - súgta nekem, majd elengedett. Én csak értetlenül néztem rá és az arcomról egyszerűen nem lehetett levakarni a mosolyt.
Mikor hazaértünk kifaggattam Sarat a pasijáról, akivel táncolt. Fél órán keresztül áradozott arról, hogy milyen jó pasi és, hogy milyen jól csókol. Azt hiszem Liamnek hívták. Sara már teljesen belezúgott a srácba. Nem nagyon tudtam rá figyelni, mert mindig csak Harry és a szavai jártak a fejemben. " Később látlak."
- Na és te kivel táncoltál? - kérdezett rá Sara.
- Harrynek hívták.- mondtam mosolyogva.
- Mi a vezeték neve? - nézett rám eléggé furcsa arc kifejezéssel.
- Azt hiszem Styles. - gondolkoztam el rajta, hogy jól emlékszem-e.
- Mi? - csattant fel Sara.
- Most meg mi van? - néztem rá értetlenül.
- Rossz hírem van Lena. - húzott fel még jobban a sejtelmes szövegével.
- Nyögd már ki basszus. - csattantam fel, mire össze rezzent.
- Ő egy BAD.- mondta nekem Sara és a hangja különösen vészjóslóan hangzott.
- Mi a tököm az a BAD? - kérdeztem tőle.
- Az egy londoni banda Lena. - vallottam be nekem Sara.
- Hű ez az én formám. Csak ilyen fazonokat vonzok. Leeshetett volna, a sok tetkóról és a megszólításról, hogy a pultos gyakorlatilag félt tőle.
- Felejtsd el.
- Ne aggódj nem érdekel a srác. - mondtam Sarának, de magam sem voltam benne biztos, hogy igazat mondtam. Az érintése emléke még mindig parázslott bennem. Szeretném őt elfelejteni és levegőnek nézni, de félek, hogy már késő.



 

4 megjegyzés:

  1. Jajj nagyon tetszik. Van egy új feliratkozód! ^^ :*

    ×.Horan.×

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet a történet.😊 Köszönöm, hogy feliratkoztál.😘

      Törlés
  2. éééééés én is feliratkozok :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, hogy feliratkozol.😊 Jó olvasást neked.😊

      Törlés