Y. - 10. fejezet!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeteket!

Esther xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Rohadtul utáltam, ha mindenki egyszerre beszélt és kibaszottul mindenki egymás szavába vágott, míg próbáltam elmagyarázni nekik a kialakult helyzetünket. Viszont magam is meglepődtem azon a tényen, hogy milyen baromi nehéz feladatnak bizonyult koncentrálnom és keménynek maradnom Lena jelenlétében. Ha akartam, ha nem, folyton elterelte a gondolataimat. Kikészültem már attól, hogy megszólalt vagy ha idegesen beszívta a levegőt, amitől a tüdeje teljesen megtelt éltető oxigénnel. Azt akartam, hogy megtanulja ki a főnök, hogy a tetteinek bizony vannak következményei, nem is akár milyenek, de egyre nehezebb feladatnak bizonyult számomra ennek a kivitelezése. Sajnos bármennyire is próbáltam őt gyűlölni, huzamosabb ideig sosem jött össze. Tisztában voltam a ténnyel, hogy túl messzire mentem vele az elmúlt két napban, mióta vissza jöttem, de az árulását egyszerűen képtelen vagyok megbocsájtani vagy elfelejteni. Nálam a hűség a legfontosabb szempont és, ahogy kiderült a szerelemnél is nagyobb úr számomra.

- Miért is kell ezen annyit veszekedni? - próbáltam minél nyugodtabb hangnemet megütni, de nem jártam valami nagy sikerrel, amikor mindenki felém kapta a fejét.

- Ezt komolyan kérdezed Hazz? - szólalt meg sokadik alkalommal Louis és már meg sm lepődtem, hogy ellenkezik velem. Mostanában folyton ezt tette, ő volt a legbátrabb mindenki körül. Nem félt szembeszállni velem, akkor sem, ha tudta, hogy a cselekedetei következményekkel is járhatnának.

- Szerinted?

- Kicsit tényleg vegyél vissza, egyszerre akarsz mindent elérni és te is tudod, hogy ez nem lehetséges, egyszerűen kivitelezhetetlen, amit most véghez akarsz vinni. - annyira utáltam, ahogy a kezét mozgatta gesztikulálás közben, mintha hülye lennék akinek el kell magyarázni dolgokat.

- Megköszönném, ha nem oktatnál ki, amikor csak esélyed nyílik rá. Rohadt mód idegesítesz a kibaszott okoskodásoddal. - ez volt a végszavam, így mindenféle ellenkezést nem tűrve elindultam a hátsó kijárat felé, ami az udvarra vezetett.

A hatalmas teraszon álltam és a fejem a falnak döntöttem, hogy lehűtsem magam valamivel, bármivel, csak jobb legyen. A harag és a gyűlölet kettős keveréke állandóan bennem cikázott és lassan kezdett felemészteni belülről, éreztem, hogy túlnő rajtam és hamarosan képtelen leszek többé irányítani, kontrolálni a tetteimet. Nem akartam, hogy ez bekövetkezzen. Volt már hozzá bőven szerencsém és minden ilyen esetnél kísértettek a tetteim, amikor a nyugalmi állapotom újra bekövetkezett. Sajnos nem tudnám megmondani, hogy melyik vagyok én igazából, hogy mikor vagyok igazán önmagam. Mind a két felemnél vannak olyan tényezők, amitől magamnak érzem magam, viszont olyanok is, amitől idegennek érzem a bennem lakozó érzéseket. Merengésemben az ajtó nyílása zavart meg. Felnézve a szokásos szőke tincsekre számítottam, de helyette az új, barna és unalmas éne fogadott.

- Hát ezt nem lehet megszokni. - szólaltam meg, csak úgy magamnak, hangosan gondolkozva.

- Tessék? Micsodát? - lépett hozzám közelebb és a döbbenet egyértelműen jelentkezett attól, hogy normális módon kommunikáltam ez alkalommal vele.

- A hajadat, folyton arra számítok, hogy a szőke hajad fogad, de ez a barna, annyira furcsa és nem te vagy. - szinte hadarok és én magam sem értem a szavaimat. Hülyeségeket beszélek.

- Kellett a változás. - vont vállat, majd a velem szemben lévő kerti garnitúra egyik fotelébe ült.

- Miért? - fordultam meg, lábammal megtámasztva magam a falon.

- Túl sok emlék, túl sok érzelem. - válasza egyszerű volt és szinte betanult hatást keltett számomra.

- Nevetséges. - indultam meg felé, amitől összehúzta magát és bele simult a fotel anyagába.

- Mi?

- Hogy te papolsz itt nekem érzelmekről Lena, mit éreztél akkor, amikor feladtál? Még is mit? - ismét kiabáltam, mostanra előtte guggolva.

- Nem tettem ezt, de tudom, hogy süket fülekre találok, amikor megpróbálom elmagyarázni neked. Van egy elméleted, amit senki nem tud megtörni, mert nem akarod, hogy másnak legyen igaza, mert nem akarod, hogy tévedj. - merész szavak voltak tőle, de érdekes módon a várt harag elmaradt, inkább csak beindított, ahogy előre dőlve kitolta melleit és kihívóan a szemembe nézett a mondandója közben.

- Állj fel. - nyögtem ki azonnal és egyből felálltam.

- Mi?

- Azt mondtam, hogy állj fel. - ismételtem el, de ezúttal nyomatékosabban, hogy cselekedjen is.

- Oké. - tette, amit kértem. Elfoglaltam a helyét, ahogy ő elhagyta azt.

- Okos kislány, most pedig szemből ülj bele az ölembe. - utasítottam újfent.

- Nem. - válaszolt egyből, mire elkaptam a csuklóját és magam felé kényszerítettem őt.

- Azt mondtam, hogy ülj rám. - emeltem fel a hangom, mire megtette, amit mondtam neki.

- Annyira nehéz volt? - fogtam át a derekát és még jobban az ölembe húztam. Éreztem, ahogy az ágyékomhoz nyomódik a teste, amitől egyből beindultam. Növekvő férfiasságom is ezt bizonyította.

- Harry mit akarsz tőlem? - kérdezte meg, miközben feszengve ült az ölemben.

- Azt, hogy mozogj, most. - utasításomra felkapta a fejét és felakart állni, de erősen tartottam, így nem tudott elmenekülni.

- Harry, eressz el kérlek. - könyörgött, de ez nem hatott meg engem.

- Ugye tisztában vagy vele, ha nem kezdesz el most azonnal mozogni, akkor keményen megfoglak baszni és az sem fog érdekelni, ha erőszakot kell alkalmaznom? - felemeltem a csípőm, mire a nőiességének dörzsöltem a farkamat.

- Azzal fenyegetsz, hogy megerőszakolsz? - húzta fel a szemöldökét.

- Lényegében igen. Na kezdj mozogni baby. - nyúltam a lába közé és automatikusan csúsztattam a nadrágjába a kezemet. A csiklóját megkeresve, kezdtem őt izgatni.

- Harry, kérlek. - nyögött fel.

- Most mire kérsz baby? Hogy hagyjam abba vagy, hogy folytassam és basszalak meg? - láttam, hogy hezitál a válasz adással.

- Hagyd abba. - próbált elhúzódni, de semmi esélye sem volt.

- Nem. - ekkor csúsztattam bele két ujjamat, mire hangosan felnyögött és mozogni kezdett ahogy kértem.

- Ez az Lena, azt akarom, hogy élvezz, olyan hangosan, ahogy csak tudsz. A nevemet akarom hallani, a csinos kis szádból ahogy megujjazlak.

- Harry? - ennyire még sosem voltam ideges azért, mert Zayn a nevemet szajkózta. Eltoltam magamtól Lenát, majd a füléhez hajoltam. - Később befejezem, ígérem.

Káromkodva haladtam az ajtó felé, miben Zayn rám várt.

- Mi olyan kibaszott sürgős?

- Van egy nyomunk, Seth az imént hívott. - lehalkította a hangját, amikor beszélni kezdett hozzám.

- Remek. Akkor menjünk és beszéljük meg pontosan velük. - suttogtam el neki, majd besétáltunk vissza a nappaliba.

A fiúknak semmit nem kellett mondanom, csak bólintottam nekik, így tudták, hogy miről van szó. Mind egyszerre álltak fel, majd Niall és Liam már a bejárati ajtó felé haladtak, hogy hozzák a kocsit, ami a garázsban parkolt. Louis a fejét rázta mellettem, amikor Lena elhaladt mellettünk és eléggé furcsa arckifejezése volt. Még mindig kissé piros volt az arca, az udvaron történt afférunk miatt.

- Szóval hova mentek? - kérdezte meg Sara, aki nem félt annyira tőlem, mint a többiek.

- Nem tartozik rátok. Ha kedvem lesz, majd beavatlak, ha érdemesnek látom a dolgot. - hiába Sara kérdésére válaszoltam, végig Lenára néztem, hogy érezze a célzásomat.

- Végül is engem hidegen hagy mindaddig, míg nem kevertek bele. - vonta meg a vállát, majd felállt és elhagyta a nappali területét, ezzel Lenát egyedül hagyva.

- Majd jövünk. - rám kapta a tekintetét és a döbbenet ütközött ki vonásaira. - Mi van?

- Miért közlöd velem, hogy mit csinálsz?

- Nem tudom, gondoltam érdekel, de többet nem követem el ezt a hibát. - komolyan felidegesített a válaszával.

- Harry. - szólt utánam.

- Nem érdekel. - vetettem oda félvállról, majd bebasztam magam mögött az ajtót.

***

Sethel és a bandájával a közeli parkban találkoztunk, hogy végre valami használható információ birtokában legyünk az új bandáról, akiknek semmi keresni valójuk nincsen a mi városunkban, Londonban. Azonban nem ez volt az egyetlen közös célunk, ami engem és Sethet illeti. Summers volt a másik, akinek a felbukkanására minden percben fel voltunk készülve. Leginkább arra számítottam, hogy az Y és Summers egy és ugyan az. Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy összehozott egy új bandát, hogy eltüntessen minket a képből. Seth egy fának támaszkodott, míg Nico és Damien a mellette elhelyezett padon terpeszkedtek. Seth már messziről intett, míg a másik kettő nem vette a fáradságot semmiféle üdvözlésre. Nem volt titok, hogy nem kedveltük egymást.

- Harry. Mi a helyzet? Hallottam, hogy Lenánál vagytok. Minden rendben? Még nem nyírtad ki? - csak ömlöttek belőle a szavak.

- Kussolsz. - ragadtam meg a nyakát és a fának vertem a fejét. A két talpnyalója elállt, de oldalra fordultam és intéztem hozzájuk némi semmiséget. - Vissza, leülni.

- Harry. Ereszd el. - csatlakozott be a jelenetbe Liam, aki ekkor ért utol engem.

- Nem csináltam semmit, csak emlékeztettem egy korábbi megállapodásunkra. - engedtem el a szőke nyakát, majd vártam hogy bólintson, miszerint emlékezik még a Lenáról folytatott beszélgetésünkre.

- Lehetne kevésbé brutálisan?

- Tőlem? Na ne nevettess, hisz ismersz még finom voltam. Hisz a helyén van a feje, nem? - fordultam hátra mire Liam majd nem elnevette magát.

- Valóban. - bírtam őt, legalább annyira kegyetlen tudott lenni, mint én, ha beindult.

- Akkor most beszélj, minek vagyunk itt? - intéztem a szavaimat ismét a szőke srácnak, aki így megszeppenve tényleg hasonlított egy kicsit rám, de egy biztos a személyiségünk teljesen különböző volt, én ne voltam sosem beszari. Egyértelműen félt tőlem.

- Van egy fontos információm számotokra. - utáltam, ha valaki sejtelmesen beszélt.

- Ki is nyögöd magadtól vagy esetleg segítsünk? - léptem hozzá közelebb, mire Nico ismét felállt. - Nincs rád szükség.

- Megtudtam, hogy Summers nem is olyan rég Londonban tartózkodott huzamosabb ideig. - Liammel egyszerre néztünk egymásra, ahogy a szavak elhagyták a száját.

- Minek volt ott?

- Üzleti ügyek, kisebb rablások, találkozók, de semmi nagyobb durranás, ami azt jelezte volna, hogy ellenetek szövetkezik. - mondhatom nem volt valami hasznos infó.

- Mikor volt ez? Mikor bukkant fel először Londonban? - tette fel Liam a kérdést helyettem is.

- Pont azon a napon, amikor titeket letartóztattak.