2014. november 7., péntek

17. fejezet! +18

Harry


Mi a fasz? - amint Lena kitárta az ajtót, elénk tárult a katasztrófa. A lakás minden egyes szeglete fel volt forgatva. Törött tárgyak hevertek a nappali közepén. Liammel egyszerre cselekedtünk, előrántottuk a pisztolyunkat és bementünk a romhalmaz közepébe. Lassan nyitottam ki Lena szobájának az ajtaját és amilyen óvatosság kitelt tőlem, úgy lépkedtem egyre beljebb feltartott fegyverrel. Tiszta volt, de ha lehet itt még nagyobb volt a pusztítás. A szekrények fel voltak borogatva és a tartalmuk terítette be a padló egész tartalmát. Ruhadarabok ahova, csak a szem ellát. Még a párnák is fel voltak szakítva, mindent toll borított. A fürdőben is hatalmas volt a káosz. Egyértelmű, hogy kerestek valamit. A két helységben szerencsére senki sem volt már. 

- Tiszta. - hallottam meg Liam hangját mögülem. Hátra fordultam és Liam döbbent tekintete fogadott. Ő sem értette, hogy miért volt az egész lakás mindenestül felforgatva. Úgy tűnt semmi sem hiányzik, bár nem vagyok benne teljesen biztos. Nagyon reménykedtem, hogy amit kerestek nem találták meg. Most már egészen biztos, hogy Lena nem árult el nekünk valamit.
- Itt is. Nem tudom mi történt, de egyértelmű, hogy kerestek valamit. - állapítottam meg, amit minden bizonnyal Liam is leszűrt már.
- Egyértelmű. - Liam kisétált a szobából, én csendesen követtem. A lányok már a nappaliban álltak és szörnyülködve tekintettek körbe a lakásban, a károkat mérték fel. Szinte minden bútor tökre ment, de engem most ez foglalkoztatott a legkevésbé. 
- Mi a fene történt itt? - tette fel Sara a költői kérdést.
- Kerestek valamit. - vetettem oda, csak úgy fél vállról.
- Még is mi a fene kelhetett nekik? - Sara csak úgy ontotta magából a jobbnál jobb kérdéseket.
- Lena? - fordultam felé, mire kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Mi van? - kérdezett vissza.
- Nem szeretnél elmondni valamit? - kérdeztem rá, minek tereljek.
Lena nem válaszolt, csak berohant a szobájába és az ékszeres dobozának kiborított tartalmát kereste. Amikor megtalálta azt a nyakláncot, amit keresett nagyot sóhajtott. Elhúzta a fedelét és egy kis kártya esett ki belőle.
- Az mi? - kérdeztem meg tőle.
- Amit kerestek. - közölte egyszerűen, mintha ez kielégítő válasz lenne.
- Nem mondod. - csöpögött a hangom a szarkazmustól.
- Oké, elmondom. - apám nem véletlenül akarja, hogy haza mennyek. Ez kell neki. Az összes piszkos könyvelése ezen a pendrive-on van rajta. Amikor eljöttel, elhoztam, hogy sakkban tudjam tartani. Nem úgy néz ki, mintha bejött volna.
- Lena te normális vagy? - Sara sipító hangja hasított a levegőbe.
- Nem teljesen. - jegyeztem meg, mire egy szúrós pillantást vetett rám.
- Tudom mit gondoltok, de kellett tennem valamit. - nézett le a padlóra és azt kezdte fixírozni.
- Elvittek amúgy valamit? - törte meg az idő közben kialakult csendet Liam hangja.
- Aha a kamu pendrive-ot, ami az íróasztalom fiókjában volt. - ez legalább egy pozitívum.
- Az jó, akkor nyertünk egy kis időt, míg rájönnek, hogy az nem az volt, amit kerestek. - ügyes vagy Lena.
- Legalább tanultam valamit tőle. - nevette el magát.
- Ez jó húzás volt. - helyeselt Liam is.
- Aha. - mosolyogtam.
- Szerintem kezdjetek el pakolni. - Liam legalább gondolkodott, az én fejemből már teljesen kiesett, hogy miért is jöttünk valójában.
- Oké. - tűnt el Sara egy másodperc alatt a szobából

Lena csak csendben szedegette a ruháit egy táskába. Néha megkérdeztem, hogy akarja-e vinni a kezembe kerüld darabot. Ő rendszerint bólintott, hogy igen, akkor oda adtam neki. Nem beszélgettünk csak mindent felszedtünk a padlóról. Próbáltuk menteni a menthetetlent. Amikor egy ismerős csipke került a kezembe oda fordultam Lenához.

- Ezt akarod? - tartottam két ujjam között a csöppnyi vörös anyagot.
- Mit? - fordult felém és elszörnyedve meredt rám.
- Már elsőre is imádtam. - kacsintottam rá, mire ő futó lépésben kikapta a kezeim közül.
- Fogd be. - gyűrte be gyorsan a fehérneműt a táskába.
- Befogtam baby. - nyaltam meg az ajkaimat gondolatban már rég nem itt voltam.
- Inkább segíts pakolni. - vetette nekem oda sértődötten.

Nem cukkoltam tovább, tettem amit kért, segítettem neki. Vagy két órán keresztül próbáltuk eltüntetni a romokat, de így is csak tűrhetőre sikerült javítanunk a helyzetet. Borzasztó volt a helyzet még, így is. Ide kell küldenem az embereimet, hogy hozzák rendbe a helyet. Mindig is jó munkát végeztek, ha takarításról volt szó. 

- Ez borzasztó. - Lena szörnyülködve nézte a szobáját.
- Nem olyan rossz. - hazudtam.
- Te most szívatsz ugye? Nem látod mi van előtted vagy mi? - nézett ám teljesen felháborodva.
- De látom, ne aggódj már, - húztam magamhoz a derekánál fogva. - kitakaríttatom az embereimmel.
- Neked erre is van embered? - kérdezte meg, eléggé furcsa arc kifejezéssel.
- Nekem? Mindenre. - nevettem fel és lecsaptam csábító ajkaira, amit rögvest viszonzott is. Teljesen bele feledkeztem a csókunkba. Nem érdekelt más, csak ez a csodálatos nő a karjaimban, aki ha minden jól megy az enyém lesz vagy már az enyém is. Egy teljesen bizonyos, hogy soha többé nem eresztem el őt magam mellől. Nagy nehezen elszakadtam édes ajkaitól és a táskáját  kezembe kapva hagytuk el Liamékkel egyetemben a lakást. Hátra hagytuk a csata teret és a sérülteket.


 
Mivel Liammel volt még mit elintézni a lányokat Liam lakásán hagytuk, hogy ne legyenek egyedül. Liam vezetett vissza a bázisunkra, míg én a kis pendrive-ot nézegettem a kezemben, amit Lena készséggel nyújtott át nekem. 
- Mi a fene van azon a kis szaron, ami annyira kell neki, hogy a saját lánya lakását egy romhalmazzá változtatja? - nézett a kezemben lévő tárgyra és hangosan gondolkodott.
- Fogalmam sincsen, ezért is kértem el tőle, hogy megnézhessük. - vázoltam fel a tervemet előtte, hogy képben legyen.
- Az jó ötlet, minden jól jön ellene, ha kiakarjuk iktatni a rohadékot. - puffogott Liam, teljesen jogosan hozzá teszem.
- Pontosan. - ingattam a fejemet helyeslés képen a megállapítására.

Amint beértünk első dolgunk volt átnézni a kicsikét. Lena jól mondta, többnyire könyvelési adatok voltak benne és minden féle sikkasztásról szóló papírok beszkennelt változata. Ezzel jól meglehet szorongatni Summers tökét, az egyszer biztos. Innentől kezdve a markunkban van. Csak egy jó irányzott ütés és vége. Ha ezt odaadom egy rendőrnek őt lecsukják. Többszöri bűn elkövetés az fix. Nem elég, hogy sikkasztott még a könyvelése is teljes egészében kamu. Olyan cégre könyvelte a vagyonát, ami nem is létezik. Ennél már csak akkor lehetett volna hülyébb, ha az össze pénzét Lena számláján tartaná. De ekkora mázlink sajnos nincsen. Az összes hozzá férést megtagadta Lena előtt, ezzel már régebben tisztában vagyunk. Lena kénytelen volt nyitni egy saját szálát, hogy kezelni tuja a megkeresett pénzét.

- Mit csináltok? - állt mögénk Niall.
- Kikészítjük Summerst. - nevettem el magam.
- Mi? Hogyan? - sejtelme sem volt, hogy miért vagyunk ennyire vidámak.
- Lena, olyan okos volt, hogy ellopta az apjától a piszkos ügyeket tartalmazó mappáját, nézd. - mutattam a képernyőre.
- Ez tényleg jó húzás volt tőle. Basszus, ez agyon sok átmosott pénz. - szörnyedt el, ahogy meglátta az összegeket.
- Hát nem kevés. - fordultam hátra és a feje láttán kitört belőlem a nevetés. Ennyire hülye fejet vágni sem láttam még senkit ezelőtt.


Amikor végre mindenki itt volt és megtudtuk beszélni ezt a nagyon is lényeges dolgot, végre vissza indultunk Liam lakására. Kicsit tovább tartott a dolog, mint azt elsőre gondoltam, így a fél órás távollétünkből három órás sikeredett. Csak remélni tudtam, hogy a két lány nem unta halálra magát Liamnél.

- Szerinted ki lesznek ránk borulva? - szólalt egyszer csak meg Liam.
- Nem tudom megmondni haver, nálunk sosem lehet tudni. - nevettünk fel mind ketten, de úgy igazán.
- Mondasz valamit. - nyögte ki Liam két röhögés között.

Amint beléptünk a lakásba, isteni illatok fogadtak minket. Na az biztos, hogy mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy főzni fognak valamit a távollétünkben. Belépve a konyhába, szépen megterített asztal fogadott és a két lány, amint tálalják az ételt.

- Sziasztok. - köszöntünk rájuk egyszerre Liammel.
- Hello. - jött a válasz és mosolyogni kezdtek.
- Mit készítettek? - kérdezte meg Liam, amint leült az egyik székre.
- Sült csirkét, krumpli pürével és gyömülcs szósszal. - tette le Lena elém a tányért, miközben válaszolt.
- Hű, nagyon jól néz ki. - vettem a kezembe az evő eszközöket, alig vártam, hogy megkóstolhassam.
- Köszönjük. - ültek le ők is az asztalhoz és hozzá is láttunk.
- Ez isteni finom. - beszélt teli szájjal Liam.
- Az az. - hevesen bólogatva helyeseltem vele.
- Reméltük, hogy ízleni fog. - néztek össze mosolyogva.
- Ugye tudjátok, hogy innentől kezdve elvárjuk ezt? - tettem fel a kérdést teljesen komolyan.
- Na jó azért ne szokjatok hozzá. - horkant fel Sara, mire mind a négyen nevetésben törtünk ki.


Amikor mind készen voltunk az evéssel Lena és én elköszöntünk a többiktől és a lakásom felé vettük az irányt. A kocsiban a combjára tettem a kezem vezetés közben, amit először kissé félszegen figyelt, majd elengedte magát és nevetgélve beszéltünk, amíg haza nem értünk. Tetszett, amikor ennyire önfeledt volt. Az egész kisugárzása megváltozott olyankor, olyan angyalivá tette a személyét. Az is volt, egy angyal, hogy engem figyeljen és megakadályozza, hogy rosszat cselekedjek. Talán sikerülni is fog neki, ez még a jövő zenéje.

- Tudod mi hiányzott nekem a vacsorából? - kérdeztem meg, míg becsuktam a lábammal a bejárati ajtót és a teste után kapva magamhoz rántottam, így a háta a mellkasomnak ütközött.
- Mi? - tette fel a kérdést egy nagyot nyelve.
- A desszert. - duruzsoltam kéjesen a fülébe a szavaimat, miközben a kezeimet lecsúsztattam a hasára.
- Mire gondoltál? - kérdezett vissza, bekapcsolódva az eléggé mocskos játéka, amit én hívtam életre. Vette a lapot.
- Rád, édes. - fordítottam magam felé, majd lecsaptam a csábító ajakira.
Nem kellett több egyikünknek sem, innentől kezdve egy szó sem hagyta el a szánkat. A kezünk felfedező útra indult a másik testén. Az oldalamon futtatta végig kicsi kezeit, mire bele remegtem a jóleső és olyan ég áhított érintésbe. Amikor a teste, hasonló képen reagált az én tetteimre, bele mosolyogtam a csókunkba. A lépcsőn felfelé hátráltunk, de nem szakadtunk el egymás a csóktól duzzadt ajkaitól. A szobám ajtaját nyitva hagytam, aminek most nagyon örültem, így könnyen betudtunk jutni, majd ezt is lábbal rúgtam be, mint előbb a bejárati ajtót is. Addig hátráltunk, míg Lena az ágynak ütközött, ezzel megakadályozva minket a további haladásban. Gyengéden fektettem le az ágyra, majd a lábai közé helyezkedtem. Valahogy éreztem, hogy innentől kezdve nem lesz megállás. Már nem bírnám és nagyon remélem, hogy ő sem. Amikor a pólóm alja után kapott, már tudtam, hogy győztem felette. Könnyen szabadított meg az anyagtól és a felsőtestemet borító tetkóknak szánta minden figyelmét. Ujjával végig rajzolta a felvarrt mintákat, amitől csak még jobban akartam őt.

- Baby, ne kínozz. - nyögtem fel, amikor a nadrágomon keresztül simított végig lüktető ágyékomon, ezzel teljesen az őrületbe kergetve engem. Nem szólalt meg, csak elmosolyodott, majd megszabadított a nadrágomtól is. Mivel nem bírtam volna egy percnél sem tovább, így gyorsan téptem le róla az össze zavaró tényezőt, a ruháit és már a kis szekrényemből halásztam elő a kis csomagot. Megszabadítva mind a kettőnket az utolsó daraboktól bontottam ki a is zacskót és görgettem magamra a vékony gumit. Remegett a teste a vágytól, ahogy vissza helyezkedtem a lábai közé. Borzasztóan kívántam már, így gyorsan belé csúsztattam a férfiasságomat, mire egy kisebb nyögés szakadt ki mind kettőnk szétnyílt ajkai közül. Lassú tempót diktáltam, hogy hozzám tudjon szokni. Amikor a légzése szaporább lett és a nyögések is sűrűbben hagyták el ajkait fokoztam a tempót, ezzel magamat egyre közelebb taszítva az édes gyönyörhöz, amit oly rég óta átakartam élni ezzel a nővel. A fokozott tempóm meghozta a gyümölcsét, egy mélyről jövő nyögés közben átélte az orgazmusát a kezeim között, ezzel engem is arra késztetve, hogy csatlakozzak hozzá. A gyönyör végig söpört a testemen. Majd kimerülten feküdtem mellé és húztam őt a karjaimba.

- Isteni voltál, baby. - suttogom a fülébe, mire felém helyezkedik és ringatni kezdi a csípőjét.


 

6 megjegyzés:

  1. hmmmmm....:P fantasztikus vagy :) ez már biztos xxxx
    imádom ahogy Lena "kicsinálja" Harryt :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm. :) lesznek itt még durva pillanatok! :D ♥

      Törlés
  2. Hát igen erre számitottam !!!!!!
    Na de komolyan isteni rész lett!!!!!! :D XD

    VálaszTörlés
  3. Ez nagyonn jó rész lett!!!! :)

    VálaszTörlés