16. fejezet!

Lena

 

Két napja nem hallottam semmit Harryről, nem keresett és még Liamet sem láttam sehol. Sara sem nagyon tudta mi van vele, ami nagyon furcsa volt mind a kettőnk számára. Nem szoktak, így eltűnni. Az embereit sem láttuk egyik nap sem munkába menet, sem mikor haza jöttünk. Kezdett, olyan érzésem lenni, hogy eddig tartott a védelmük és leszarnak minket. Hívhattam volna, hogy mi van vele, de nem igazán akart rávinni a lélek. Mivel még most sem volt köztünk felhőtlen a viszony, úgy gondoltam nem fogom zaklatni azzal, hogy még is miért szívódott fel, csak így egyszerűen. Bármennyire nem akartam a többi banda embereire gondolni, nem ment. Minden apró zajra felkaptam a fejem. Éjszaka is többször felriadtam a kinti hangokra. Nem féltem eddig, de valami nem hagyott nyugodni.

 

- Ő még csak egy kislány Daniel. - hallottam anyám megemelkedett hangját a nappaliból.

- Ha kislány, ha nem, akkor is az én lányom és ehhez hozzá kell szoknia. - üvöltötte vissza apám és a hangszíne rettegéssel töltött el.

- Mit akarsz tőle? Talán azt várod, hogy a nyomdokaidba lépjen? - anyám egyre ingerültebben beszélt és abban is biztos voltam, hogy hevesen gesztikulál hozzá.

- Mivel lány, így nem fog a nyomdokaimba lépni, de azt elvárom, hogy valaki, olyanhoz menjen feleségül, aki banda tag. - apám szavai megdöbbentettek, hallottam amit mondott, de nem tudtam mit jelentenek, csak nyolc éves vagyok.

- Te megörültél? - sikított fel anyám.

- Miért örültem volna meg? A lányomnak kijár a biztonság és ezt csak úgy érhetem el, ha egy erős férfi oldalán tudhatom. - apám szentül megvolt győződve az igazáról.

- Nem engedem, hogy Lent is bele keverd ebbe az átkozott életbe. - anyát már a sírás kerülgette.

- Már benne van attól fogva, hogy megszülted őt. - apám hangja viszont egyre nyugodtabb lett, túl nyugodt.

- Tudod, ha tehettem volna, nem szülöm meg őt. - anyám hangja elcsuklott, ahogy bele gondolt a szavai jelentésébe.

- Ha tudtad volna, fiút szülsz nekem. - apám nyugodt hangját, egy óriási pofon követte, amit tisztán láttam a résnyire nyitva hagyott ajtón. Anyám feje az ütés erejétől elfordult az ellenkező irányba. Rémülten kapott az arcához és elfordította a tekintetét.

 

Ez a veszekedés volt az utolsó, amit hallottam mielőtt anyám elhagyott volna minket. Miután kettesben maradtunk apámmal, már semmi sem volt a régi. A pofonok és a veszekedések elszaporodtak és a végén, már egyáltalán nem beszélgettem vele. Ha nem iskolában voltam, akkor a szobámba zárkóztam, hogy ne kelljen egy levegőt szívnom vele, bár rendszerint nem volt itthon. A munkáját végezte. Valahogy az életem kísértetiesen kezdett hasonlítani, ahhoz ahonnan elmenekültem. Nem akartam vissza kerülni oda, de egyenes úton haladok felé.

 

 

- Föld hívja Lenát. - állt meg előttem Sara és mosolyogva tekintett rám.

- Mit mondtál? - kérdeztem rá, mert a gondolataim, annyira lekötöttek, hogy nem jutottak el az agyamig a szavai, ha mondott egyáltalán bármit is.

- Csak, hogy valaki vár a raktárban. - kacsintott rám, majd el is ment az egyik éppen érkező vásárlót kiszolgálni.

 

 

Nem nagyon tudtam mire számítsak, amikor bementem a raktárba és egy magas alak várt rám. Amint közelebb mentem felismertem őt. Göndör kócos haja és széles vállai, még így háttal nekem is eléggé árulkodó jelek voltak a kilétéről. Amint meghallotta lépteimet,hátra is fordult és a tekintete összefonódott az enyémmel. Csillogó zöld szemei rabul ejtettek, ahogy a mosolya is, ami ismételten megjelenítette a gödröcskéit. Remegő lábakkal lépkedtem felé, teljesen elgyengített.

 

 

- Szia. - köszönt alig hallhatóan.

- Szia. Miért jöttél? - kérdeztem rá kertelés nélkül.

- Látni akartalak. - válaszolta nekem őszintén, ami kissé meglepett. Eddig bevett szokása volt a terelés.

- Két napig nem jelentkeztél és egyszer csak látni akarsz. Hogy van ez Harry? - lehet kissé jobban kikeltem magamból, mint azt terveztem.

- Figyelj, tudom, hogy eltűntem, de volt egy kis elintézni valóm. - hajtotta le a fejét, nem mert rám nézni.

- Harry, mi a fene folyik itt? - kérdeztem rá, valami volt még itt, amit nem mondott el nekem, ebben biztos voltam.

- Semmi különös, csak volt egy kis gondunk a bandával, de megoldottuk. - nézett a szemembe és vagy nagyon jól hazudik vagy tényleg őszinte választ kaptam.

- Valamiért nem hiszek neked.

- Megértem, de szeretném, ha bíznál bennem Lena. - a szavai teljesen letaglóztak, szinte könyörgött.

- Harry a bizalmat ki kell érdemelni, nem tudom csak úgy biztosítani, bármennyire is szeretném. - néztem rá és a tekintetén pillanatnyi szomorúság tükröződött.

- Tudom. - hajtotta le a fejét.

 

 

A beszélgetésünket a telefonom csörgése zavarta meg. Megint az keresett, akivel a legkevésbé akartam bármiről is beszélni. Apám neve villogott a kijelzőn.

 

 

- Szia. - vettem fel a telefont.

- Szia, kislányom. - hallottam a mézes - mázos áll hangját a telefonban.

- Mit szeretnél? - magamat is megleptem a higgadt hangom miatt.

- Nem túl sok mindent. Átadnád neki a telefont? - a kérésére a szemöldököm felszaladt, fogalmam sincs kire értette.

- Kinek? - kérdeztem rá.

- Harrynek. - amint kiejtette a nevét, azt hittem menten össze esek.

- Mi a... Honnan tudod, hogy itt van velem és még is honnan. - nem tudtam befejezni, mert Harry kikapta a telefont a kezemből.

- Summers. - szólt egyszerűen.

- Fiam látom még mindig nem hagytad békén a lányomat.

- Nem is fogom. - nem tudtam ezt mire értette, de én már semmit nem tudtam.

- Jobban tennéd, Lena figyeltetve van úgy, hogy mindig tudom, ha vele vagy.

- Nem vagyok meglepve. - lehet nem is kéne törnöm a fejem, hogy miről beszélnek.

- De biztosan. 3..2..1.

- Bukj le. - ordította el magát Harry és szabályosan rám vetette magát, amikor egy hatalmas robbanás kíséretében kirobbant a raktár összes ablaka és az ajtó is kiszakadt a helyéről.

A füsttől semmit sem láttam és már levegőt is alig kaptam. Köhögésben törtem ki, mikor is Harry felemelkedett a földről és a pisztolyát egyből előhúzta. Félelmetes volt ránézni. A zöld szemei elsötétültek a dühtől.

- Gyere. - nyújtotta felém a kezét és az üzleten át kezdett kivezetni.

- Sara. - kiáltottam el magam és vártam, hogy előjöjjön. Az arca teljesen rémült volt, biztosan hallotta a robbanást.

- Mi a frász volt ez? - kérdezte, amint mellettünk volt.

- Szerintem Harryt kérdezd. - néztem fel rá és én is válaszokat akartam.

- Felrobbantották a raktárat. - közölt, olyan egyszerűséggel, mintha az imént csak a boltban kért volna egy kiló kenyeret.

- Azt én is észre vettem. - gúnyolódott Sara.

- Lena apja robbantotta fel, így már megfelel? - füstölgött Harry és egyre jobban szedte a lábait kifelé.

- Mi lesz az üzlettel? - kérdeztem meg, amikor kiléptünk a kapuján.

- Kicseszettül nem érdekel most az üzlet. Húzzunk el innen. - Harry úgy húzott a karomnál fogva, hogy azt hittem leszakítja a helyéről.

 

 

A feszültség a kocsiban tisztán érezhető volt, Harry, olyan gyorsan hajtott, hogy már attól is féltem, nehogy balesetet okozzon. Hiába szóltam neki, hogy lassítson vagy meg sem hallotta vagy csak annyi mondott, hogy fogjam be. Rettentő ideges volt. Amikor a környék már egyáltalán nem volt ismerős, kezdtem kissé aggódni, hogy hova visz minket. Nem sokkal később meg is érkeztünk egy nagy épület elé, ami raktárnak nézett ki. Harry leparkolt és egyből kipattant a kocsiból. Mi csak szó nélkül követtük őt, a több emeletes épületbe. A lépcsőn felfelé össze néztünk Sarával és az ő arcán is a kíváncsiság tükröződött. Ő sem tudta hol vagyunk.

 

 

- Harry, mi a? - jött szembe Liam, de elhallgatott, amikor meglátott minket is előbukkanni az ajtó mögül.

- Elegem volt. - szántott bele a hajába és az egyik kanapéra dobra magát.

- Még is mi a fene történt? - kérdezte Liam, már ő is nagyon ideges volt.

- Summers felrobbantotta a kibaszott raktárat Lenáék munka helyén. - lehajtott fejjel válaszolt Liamnek.

- Ezt nem hiszem el. Nem lett semmi bajotok? - nézett felénk Liam, mi csak megráztuk a fejünket.

- Sara nem volt bent, én voltam Lenával bent. Felhívta őt és közölte vele, hogy adja oda nekem a telefont és egyszer csak számolni kezdett vissza háromtól, abból, már tudtam, hogy vagy lőni fognak vagy robbantani. - a hajába szántást nem hagyta abba.

- Honnan tudta, hogy Lenával vagy? - kérdezte egyből Liam.

- Figyeltet engem és őt is. - egyre halkabban beszélt, ebből tudtam, hogy nem szeretné, ha tudnám ezeket.

- Faszom, ezt az egészet kurvára nem kellett volna elvállalnod. - ordított Liam Harryvel, aki ennek hatására felállt.

- Szerinted én nem tudom. - közvetlenül Liam előtt állt és úgy szűrte a fogai között a szavakat.

- Mi ez az egész Harry? - eddig bírtam, tudnom kell.

- Ne most Lena. - csitított le.

- Akkor még is mikor, ha nem vennéd észre az előbb akart kinyírni az apám, baszd meg. - még én is meglepődtem a saját hangomtól.

- Annyira tudni akarod? - ez inkább költői kérdés volt, mert szinte rögtön folytatta. - Az apák kurvára engem bérelt fel, hogy vigyelek haza.

- Mi van? - teljesen kiakadtam, attól amit mondott. Egész végig azért volt velem, mert egy alkalomra várt, hogy haza vigyen.

- Hallottad. - dühösen válaszolt.

- Tudod mit, rohadj meg Harry Styles. - ezzel sarkon fordultam és szinte futva mentem le a lépcsőn. A lépteit tisztán hallottam magam mögött, de nem érdekelt. Már a parkolóban jártam, amikor a hangja egyre közelebbről jött.

- Lena állj meg.

Nem törődtem vele, csak futottam és még az sem érdekelt, ha valaki elüt, amint a forgalmas úton futottam át.

- Kicseszettül állj meg. - a hangja fenyegető volt, mire össze rezzentem.

 

 

Még pár métert megtettem, amikor két kezet éreztem az enyémeken és erősen fordított meg. Mikor ránéztem, elfogott a rettegés. A gyönyörű zöld szemei, most feketék voltak. Tudom, hogy nagyon felhúztam, de ő meg egész végig hazudott nekem.

 

 

- Ha szólok miért nem tudsz megállni? - köpte nekem a szavakat.

- Engedj el. - próbáltam magamat kiszakítani a fogásából, de nem ment.

- Lena fejezd ezt be. - nézett rám és próbálta lenyugtatni magát azzal, hogy mély levegőket vett.

- Mit fejezzek be? Te fejezd be. Vigyél el neki. - üvöltöttem vele.

- Még mindig nem fogtad fel? - kérdezett rá.

- De, teljesen világos minden. Csak azért voltál a közelemben, hogy vissza vigyél. Nem is érzel irántam semmit. - sírtam el magam, nem tudtam elviselni, hogy minden amit mondott hazugság volt, semmi sem volt valós. Nem szeret téged, sose szeretett.

- Nem viszlek vissza. Sosem hagynám, hogy az a vadállat a közeledben legyen. Nem érted? Szeretlek Lena. - na erre a vallomásra nem voltam felkészülve, nagyon nem.

- Mi? - csak ennyit tudtam kinyögni. Le voltam döbbenve.

- Mikor találkoztunk még nem bízott meg. Mikor eltűntem egy hétre akkor kért fel, de, amint aznap este a szobádban megcsókoltalak, tudtam, hogy nem fogom megtenni. Azóta vagy veszélyben, mert az ő emberi üldöznek téged. - a hangja most már teljesen nyugodt volt.

- Nem viszel vissza? - na valaki hozzon valami nyugtatót, mert esküszöm szív rohamot kapok.

- Nem. Szerelmes vagyok beléd, Lena. Nem tudnálak vissza vinni, a közelemben akarlak tudni. - nézett mélyen a szemembe, majd megcsókolt. Ez a csók, most valahogy más volt. Mélyebb, szenvedélyesebb, szerelmesebb.

- Én is szeretlek, Harry. - a vallomása engem is vallomásra késztetett, magamban is csak most tudatosult, hogy igen is szeretem őt.

 

Vissza érve az épületükbe, mér mindenki ott volt. Louis, Niall, Zayn. Hatalmas volt a hangzavar, amikor beértünk.

- Végre. - Sara szinte suttogott elém és szorosan magához ölelt.

- Sara megfojtasz. - alig tudtam megszólalni, úgy szorított.

- Nem, azt én fogom. - hallottam meg Harry hangját a hátam mögül.

- Na akkor, ha itt vagytok beszüljük meg, hogy mi legyen. - Liam szavai hangzottak fel, amint mindenki leült a hatalmas kanapéra.

- A csajok miért vannak még itt? - tette fel Niall a kérdést.

- Kuss van Niall. - hallgattatta el Harry a szőkeséget.

- Na szóval ez a robbantás, mér nem gyerek játék. Bajunk is eshetett volna, ha nem reagálok ilyen gyorsan. Valamit tennünk kell. Liam beszélj a többi bandával, hogy segítsenek. Köss velük alkut vagy a tököm tudja, csak érd el, hogy a mi oldalunkon álljanak. - Harry annyira megnyerően beszélt, hogy le sem tudtam venni róla a szememet.

- Rendben meglesz. - Liam szó nélkül bele egyezett a dologba, bízott benne száz százalékig.

- Niall, Zayn figyeljétek a kikötőt, nem akarok még egy, olyan bakit, mint a legutóbb. - osztotta ki a többi feladatot.

- Oké. - mondták kórusban, mire nekem kuncognom kellett.

- Louis neked a club biztonságban tartása a lényeg. - Louis csak bólintott és el is tűnt az ajtóban.

- Lena, Sara tudom, hogy nem akarjátok elhagyni a házat, de attól tartok ez már elkerülhetetlen lesz, kérlek működjetek együtt. - könyörgő tekintettel nézett rám, csak rám.

- Rendben. - egyből válaszoltam.

- Köszönöm.

 

A lakásunkhoz vezető út viszonylag csendesen telt. Harry vezetett, Liam ült mellette, mi meg Sarával hátul foglaltunk helyet. Mind a ketten rettegtünk. Harry néha kérdezett valamit Liamtől, aki a telefonján matatott. Egyre idegesebb lettem, amíg közeledtünk a lakásunk felé. Harry szerelmi vallomása azonban még, így is beragyogta ezt a borzalmas napot. Nem hittem, hogy ez lesz. De még ez a csodása érzés is elillant, amint kinyitottam a lakásom ajtaját.

- Mi a fasz? - Harry félre tolt és a pisztolyát előkapva sétált be a lakásba.