15. fejezet!

Harry

Mikor becsukódott mögöttem az ajtó, nem tudtam mi ütött belém. Még sosem kértem bocsánatot senkitől, főleg nem úgy, hogy biztos voltam benne, hogy nekem van igazam a dologban. Az eszközök nem voltak a legjobbak, hogy elérjem amit akarok ezt belátom, de akkor is úgy gondolom még most is, hogy ez az egyetlen jó megoldás arra, hogy megvédem őt. Persze a makacssága és még ki tudja mi, nem engedi, hogy azt tegye, amit én mondok neki, ami lassan egem is a tűrés határomra sodor. Sosem bántanám, de néha letudnám tépni a fejét a helyéről, komolyan. Azt mondtam neki mikor eljöttem, hogy dolgom van, pedig különösen semmi dolgom nincsen, de nem tudtam volna most vele egy helységben tartózkodni huzamosabb ideig. Lena lassan az őrületbe fog engem kergetni. Tisztában vele mekkora veszély fenyegeti, hiszen most szembesült vele, alig néhány órája, de mégse akar velem jönni. Mégis mi a fészkes fene baja van? Meg akar halni vagy mi? Nem tudom egyszerűen felfogni. Vagy tőlem fél? 

A kocsimban ezernyi gondolat kezdett kavarogni a fejemben. A támadásról, a lányokról, arról, hogy hogyan fogom meggyőzni Lenát, hogy velem jöjjön. Előbb utóbb ez elkerülhetetlen lesz és nagyon remélem, hogy nem lesz, akkor már késő. Ismerve az apját, nem fog sokáig várni, míg akcióba nem lendül, ennél is jobban. Gondolataim akaratomon kívül is a kezdetekhez vezetett.

- Oké Styles, már csak egyetlen próba kell és teljes jogú banda tag leszel. - állt előttem Simon, aki a Nyugati banda fő vezére volt, ahova mindennél jobban be akartam kerülni.

- Megcsinálom. - mondtam egyszerűen, akkor is, ha fogalmam sincs, mégis mit kell majd tennem.

- Remek. - nevetett Simon, majd elfordult tőlem és intett, hogy kövessem őt.

- Akkor Styles, az utolsó feladatod az lesz, hogy, aki elsőnek kilő azon az ajtón, azt meg kell, hogy öld. - Ha nem teszed, te fogsz az ő sorsára jutni. - fordult felém egy kocsma előtt, amit az utca túloldaláról figyeltünk.

- Megteszem. - mondtam szem rebbenés nélkül, még akkor is, ha egyáltalán nm akartam embert ölni. 

Rettegtem attól, hogy amint valaki kilép azon az ajtón, nm fogom tudni meghúzni a ravaszt és a végén az én fejemben landol majd a golyó. Fiatal vagyok még a halálhoz, kattogott az agyam folyamatosan. Csak 15 éves vagyok és már az egyik legrosszabb világba kell, hogy bele csöppenjek, de mindig is jó bulinak tartottam ezt az egészet, addig a pontig, míg komolyra nem fordult a dolog és már a saját életemmel játszottam, ha ki akartam volna szállni. Már nem tudnék.

- Jó válasz. - vetett rám egy féloldalas mosolyt Simon és a kocsma felé vezette a tekintetét. Láttam rajta, hogy titokban élvezné, ha elbuknék. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de volt egy olyan érzésem, hogy kissé tart tőlem.

Csak figyeltem a kocsma ajtaját, amikor egy negyvenes éveiben járó férfi kilépett az ajtón és nekem cselekednem kellett. Ne cseszd el. Lődd le. Üvöltötte egy hang a fejemben. Gyorsan kibiztosítottam a fegyvert, az ujjamat a ravaszra vettem, majd meghúztam azt. A fegyver vissza rúgva jelezte, hogy a golyó elhagyta a csövet, majd a férfi a járdára hanyatlott. Jelezve, hogy a golyó célba talált, ezzel teljesítettem a feladatot. A szívem vadul kalapált az adrenalintól, ami száguldott az ereimben.

- Styles gratulálok. A nyugati banda tagja vagy. - fordult felém Simon és kezet rázott velem elismerés képen.

- Kösz. - ráztam meg a kezét én is, majd úrrá lett rajtam a szorongás. Megöltem egy embert.

Amikor vissza értem a lakásomra egyből az emeletre mentem és a vendégszobában találtam magam. Lena illata még mindig betöltötte a teret és elkábított engem. Legszívesebben vissza mennék hozzá és a magamévá tenném őt. Régóta áhítozom már ezért a nőért és tegnap végre egy kis részét nekem adta. Hiába csak én kényeztettem őt, attól még nekem is nagyon izgató és kielégítő volt az a pillanat. Kis lépések a hatalmas extázis felé.

A zuhany alatt csak Summersre és az embereire tudtam gondolni, akik Lenát akarják, de nem fogják megkapni. Nem engedem őt el, már az enyém és hozzám tartozik. Nem beszéltünk meg semmit, de én a barátnőmnek mondanám őt, ha valaki megkérdezné. Sosem hittem, hogy valaha lesz egy normális kapcsolatom is egy nővel, de ő jött és mindent fenekestül felforgatott. Engem is beleértve.

A forró cseppek csak úgy száguldottak le a testemen, magukkal víve minden szorongásomat és kételyemet. Ritkán hat rám a zuhany, de most áldottam az eget, hogy segített. Kilépve a zuhany alól, magamra kaptam az egyik bokszeremet és befeküdtem az ágyamba, ahol ismételten Lena kellemes illata fogadott. Újra lejátszódott a játékunk a fejemben, majd felizgulva nyomott el az álom.

Reggel a telefonom fülsiketítő hangjára ébredtem fel. Az éjjeli szekrény felé fordultam és álmos rekedt hangomon szóltam bele a telefonba.

- Mondjad. 

- Szia Harry, mikor tudnál bejönni? - hallottam a vonal túlsó végén Liamet, aki nem tűnt túl nyugodtnak.

- Hány óra? - kérdeztem á, mert fogalmam sem volt róla.

- Fél tíz múlt haver. - válaszolt nekem Liam, mire kikerekedtek a szemeim.

- Mi a fasz? Oké, nemsokára ott vagyok. 

- Oké. Csá. - Köszönt el majd bontottuk is a vonalat.

Gyorsan magamra kaptam a fekete farmerem és egy egyszerű pólót és már  kocsimba is vágtam magam. Alig negyed óra múlva, már a parkolónkban állítottam le a dübörgő motort és befelé tartottam.

-  Na mi a gáz? - kérdeztem rá egyből, amint beértem és megláttam Liamet.

- A szállítmánnyal vannak gondok. Ma kellett volna megérkezni-e. - kezdett bele Liam.

- És mi van vele, késik? - kérdeztem egyre idegesebben.

- A hajó megérkezett, de a cucc nem volt rajta, amikor elmentünk átvenni. - közölte velem Liam.

- Kibaszott életbe. - vágtam a falhoz a poharat, ami a kezem ügyébe került.

- Nyugodj le. 

- Mit mondott Niall? Tud valamit - kérdeztem rá, hiszen ez Niall ügye.

- Semmit nem tud, a beszállító szerint a hajón kéne lenni-e, de amint a mellékelt ábra mutatja, mg sincs rajta. - Liam szavai egyre jobban idegelnek.

- Nagyon remélem, hogy Niall megtalálja azt a szart, mert kurva sok pénzünk bukik, ha nem lesz meg a szajré. - akadtam ki.

- Tudom Harry, ezzel én is tisztában vagyok. - Liam is épp annyira volt ideges mint én.

- Mennyünk a kikötőbe. - indultam kifelé, Liam meg csak szó nélkül követett.

Az autóban ülve már nagyon ideges voltam, esküszöm, ha valaki lenyúlta a drogokat, az nem éli meg a reggelt. Nem a nyílt terepen álltam meg hátha még itt vannak, azok akik lenyúltak minket. Az egyik raktárunk felé vettük az iránt, ahol a drogot tároltuk. Mikor oda értünk észre vettük, hogy az ajtaja fel van törve. Csak intettem Liamnek a fejemmel, aki velem együtt kapta elő a fegyverét és egymást fedezve léptünk be a raktárba, ahonnan rögtön idegen hangokat hallottunk. Nem voltak sokat, kábé hárman vagy négyen lehettek és bizonyára nagyon bátornak hitték magukat, ha azt hiszik, hogy meglophatnak engem. Tévedtek. Én jobbra, Liam pedig balra indult el. Nem sokkal később két lövés jött a bal oldalról, majd a kezemben lévő fegyver is elsült és a betolakodók élettelenül feküdtek a padlón.

- Harry. - jött Niall hangja a raktár ajtajából.

- Hátul. - kiabáltam vissza, majd nem sokkal később meg is láttam a szőkeséget.

- Meg van a cucc, két raktárral arrébb pakolták le. - közölte velem.

- Remek.

- Ne őrölj előre. Nem valami jó, hogy ki nyúlta le.

- Ki? - kérdeztem türelmetlenül.

- Summers emberei, minden téren keresztbe akar nekünk tenni. Tegnap este a clubba is betörtek és a bevételt akarták lenyúlni a fönti iroda széféből de mivel nem tudták kinyitni, így üres kézzel távoztak. - Niall nagyon ideges volt, de nem is csodálom, hiszen egy időzített bombával állt szemben, ami az arcába készült robbanni. A bomba én voltam.

- Elegem volt ebből a kurva Summersből és a mocskos embereiből. - akadtam ki.

- Liam hívd fel a besúgónkat és mindent szedj ki belőle, amit Summers mondott neki. - fordultam Liam felé, majd füstölögve elhagytam a raktárat.

Egyre biztosabbra vettem, hogy Summers egyre közelebb van hozzák és az, hogy már az üzleteimbe is bele akar rondítani az már több volt a soknál. Lenának ha tetszik, ha nem nálam kell laknia , mert ez nem állapot Nem érdekelnek innentől fogva a kibaszott kifogásai. Biztonságban akarom tartani és az sem érdekel, ha nekem kell a kocsimba tuszkolni és a lakásban tartani, ami egy börtön lesz számára. A biztonsága fontosabb, minthogy a haragján aggódjak, ami felém irányulna.