14. fejezet!

Lena

Hétfő reggel van, Harryvel tegnap óta nem is beszéltem. Eszméletlen dühös vagyok még most is rá. Értem én, hogy az ő ügyei, miatt én is veszélyben lehetek, de már kissé túlzásba viszi a dolgokat. Nem is tudom, hogy képzelte, hogy én, majd szépen csendben nála maradok és úgy teszek, mintha semmi sem történne körülöttem. Ezt nem tehetem, főleg, hogy Sara is veszélyben van miattam. Ahogy ismerem apámat már intézkedett is. Az is lehet, hogy már az emberei is a városban vannak, bár még egyet sem láttam közülük. Szinte apám összes emberét ismerem, így megnyugtat a tudat, hogy legalább felismerném őket.

- Lena, ébren vagy. - dugja be a fejét Sara az ajtómon és engem kémlel.

- Ébren. - nyögöm a fáradságtól, mert nem aludtam valami jól az éjjel.

- Oké, de siess. - közli velem, majd eltűnik a nappali lámpafényében.

Nagy nehezen kiszállok az ágyból és a fürdőmbe megyek, egy kiadós zuhanyt venni. Nem tudom mit vártam a lefolyó víz cseppektől, de határozottan nem érte el a kívánt hatást, bármi is lett volna az. Még mindig álmosan és zaklatottan szállok ki a zuhany alól és kapkodom magamra a ceruza szoknyámat és a blúzomat. Nem szeretnék elkésni. A magassarkúmat rángatom magamra, amikor kimegyek a nappaliba. Sara jön felém egy csésze gőzölgő kávéval, amivel életeket ment.

- Köszönöm. - mosolygok rá, majd elveszem a kezéből a csésze barna folyadékot.

- Nincs mit. - mosolyog vissza rám, majd a saját csészéjét a kezébe veszi.

- Ma mit is kell csinálnunk? - kérdezem két ásítás között, mert konkrétan fogalmam sincs.

- A hétvégi éves céges partira kell felvenni a kapcsolatot a törzs vásárlóinkkal és a legnagyobb sztárokkal. Nagyjából az egész parti előkészítése ránk marad. - vázolja fel nekem a helyzetet, amitől egy fájdalmas nyögés hagyja el a torkomat.

- Teljesen elfelejtettem azt a partit. - nem rejtem el, hogy a hátam közepére sem kívánom most ezt a parti szervezősdit.

- Figyelj Lena, tudom, hogy most mosoly szünet vagy mi van köztetek Harryvel, de majd a munka eltereli a figyelmedet róla.

- Remélem is. - sétálok ki az ajtón, majd a kocsimhoz megyünk és beszállunk abba.

A kapunál hajtunk ki, mikor meglátok két elég fura külsejű fazont.

- Sara te is láttad őket? - kérdezek rá rögtön, arra felé mutatva.

- Aha, Liam szólt, hogy néhány emberük vigyáz ránk. - közölte velem.

- Nem hiszem el. Azt hittem csak viccel, ezzel a házi őrizet dologgal kapcsolatban.

- Nagyon úgy tűnik, hogy tévedtél. - kacag fel, én meg legszívesebben megfojtanám Harryvel egyetemben.

- Harryvel kapcsolatban lassan meg kéne tanulnom, hogy nincsenek meglepetések. - gondolkoztam hangosan mire Sara eléggé hülye fejet vágva nézett rám.

- Mi van?

- Semmi, olyan furcsa vagy. Történt valami köztetek? Ne mond, hogy csak ez miatt vagy ilyen. - Nézett rám mindent tudó tekintettel.

- Hagyjuk most ezt. - zárom le a témát.

- Jó, de ennek a beszélgetésnek itt még nincsen vége. - mosolyog rám, majd az utat kezdi bámulni.

Még be sem értünk a főnök asszony már letámadott minket, hogy el vagyunk úszva a szombati parti szervezésével és csak hétfő van. Nem értem, hova kell sietni, de ő tudja. Fel alá rohangál, amitől nevethetnékem van. Sara rám néz, amitől alig tudom vissza tartani a nevetést. Ő is mosolyra húzza a száját és azt tátogja nekem, hogy Ez nem normális. Csak bólintok neki egyetértés képen. A főnök asszony egyszer csak a kezembe nyomja a telefont, amit eddig a fülén volt és közli, hogy az asztalon lévő listáról mindenkit hívjak fel és addig ne tegyem le a telefont, míg el nem érem, hogy mindenki eljöjjön a partira. Előre látom, hogy óriási telefon számlája lesz a cégnek, de ez engem nem különösebben érdekel. Miután Saranak is kiadta a feladatait, egyszerűen csak lelépett és egyedül hagyott minket a boltban.

- Most komolyan, szerinted ez normális? - tette fel Sara a költői kérdést, amire nem várt választ. - Rám bízza az étel szállító cég felhívását és minden más beszerezni valót.

- Nekem meg a vendégeket kell hívogatnom. - közlöm vele, mire fintorogva néz rám.

- Ha jön valaki, hogy fogunk vele foglalkozni? - kérdez rá, ami engem is foglalkoztat.

- Fogalmam sincs, de valahogy meg kell oldani. - nyögök fel kínomban és a telefonért nyúlok, hogy a rengeteg emberből kezdjek felhívni néhányat.

Már vagy három órája folyamatosan telefonálok és még szerencse, hogy nem kell nagyon győzködni az embereket, hogy eljöjjenek a partira. Többen kérték, hogy küldjünk nekik pár ruhát, amiből tudnak válogatni a partira. Már egy egész papír kupac van az asztalon az elképzeléseikből. Lassan be is golyózok. Sara fel-alá járkálva kiabál, azt hiszem a kaja szállítóval. Egy két szó foszlányt elkapok. Nem lazacot, nem kaviár sem kell, fúj mi vagyok én nyúl? Az biztos, hogy nem lennék a vonal túlsó végén. Persze Sara nem hasra ütés szerűen válogatja az ételeket, hanem fontos lista alapján. Vega, vegán, meg húsevő menük vannak neki felsorolva, amiből legalább 4-4 féle kell. Fogalmam sincs miért, de a főnök asszony heppje az, hogy legyen bőven választék a divat kajásoknak. Persze biztos szeretnék gyökereket rágcsálni.

Két telefon között vagyok, amikor egy férfi sétál be az ajtón és egyenesen a pulthoz sétál.

- Jó napot. Miben segíthetek? - kérdezem tőle.

- Jó napot. Egy öltönyt szeretnék. - néz körbe és a fejét forgatja, kissé különös.

- Fáradjon utánam. - lépek ki a pult mögül és az öltönyös részre vezetem az idegent.

- Mi az elképzelés? - fordulok felé, mikor nem nagyon tudott dönteni.

- Hát egy partira hívtak meg és valami elegánsat szeretnék. Lehetőleg feketét, szűk szabásút és minden kiegészítővel. - vázolja fel nekem az elképzelését.

- Értem. - indulok meg a fekete öltönyök felé. - Ehhez mit szól?

- Nem rossz, felpróbálnám. - örülök, hogy tetszik neki, így elindulok a próba fülkéhez, ő csak egyszerűen követ. Nem nagyon értem miért kell neki új öltöny, hiszen, ami rajta van az is eléggé újnak látszik, de ő tudja.

- Ez tökéletes. - lép ki a próba fülkéből és a hatalmas tükörben nézegeti magát.

- Igen, felettébb jól áll magának. - mosolygok rá, remélem megveszi.

- Köszönöm, akkor megvenném. - fordul vissza a próba fülkébe, majd behúzza a függönyt.

Elveszem a kezéből az öltönyt és egy hordozó táskába teszem, majd a pultra rakom.

- Mennyi lesz? - kérdez rá.

- 2000 font. - közlöm vele az árat, ami szerintem nagyon sok egy öltönyhöz képest.

- Remek, itt a hitel kártyám. - nyújtja felém a kis kártyát és láthatólag nem nagyon hatja meg az öltöny ára.

- Köszönöm. Viselje egészséggel. - adom vissza a kártyáját és a kezébe adom az öltönyét.

- Meg lesz. - mosolyog rám, majd elindul a kijárat felé.

Sara füstölögve jött ki raktárból. Ledobta a telefont a pultra és eléggé mérgesen forgatta a papírokat a kezében.

- Ez a kaja szállító egy barom. - veti nekem oda.

- Miért? 

- Csak különleges menüket akart rám sózni, akkor is, ha hajtogattam neki, hogy milyen menüt kérek. - letette a papírokat, amin egy nagy betűkkel írt, többször aláhúzott felirat virított. ELINTÉZVE!

- Ezek szerint azért csak sikerült. - mutatok a feliratra.

- Addig kiabáltam vele, amíg eljutott a tudatáig. - villantott felém egy halvány mosolyt.

- Neked nem tudnak ellenállni. - mosolygok rá.

- Nem hát.

A nap további részében én ismételten telefonálgattam és mindenki elfogadta a meghívást. Annyi ruha foglalásunk van, hogy egy hónapra elég lenne, de ez csak a partira lesz, agy azt hiszem nem fogunk holnap sem unatkozni. Sara hol a raktárban csinált bármit vagy a vendégekkel foglalkozott. A főnök asszony persze nem jött vissza, így a zárás is ránk maradt. Hulla fáradtan vezettem haza. épp, hogy leparkoltam két férfi közeledett a kocsihoz. Sarara néztem, aki értetlenül nézett rám.

Hírtelen elkap a pánik. eszembe jutnak Harry szavai, miszerint nem vagyok biztonságba miatta. Most látom, hogy mire értette. ezek nyilván nem az ő emberei, hiszen azok nem közelítenének felénk pisztollyal a kezükben. Halálra rémítenek ezek a pasasok. Sara is fészkelődni kezd az ülésén és egyre jobban zihál. Bár a saját súlyos lélegzet vételeim miatt alig hallok valamit. Zúg a fülemben a vér. Egyre közelebb jönnek hozzánk, én pedig nem tudom mit csináljak. Felhívnám Harryt, de biztosan túl késő lenne, mire ideérne. Hol a francban vannak az emberei. BUMM.

A két pasi nem sokáig közeledett, mert két lövés hallatszódott, aztán össze esve hevertek az utca közepén. Egyikünk sem mert kiszállni az autóból, míg meg nem láttuk Harryt és Liamet a fák takarásából felénk közeledni.

- Szálljatok ki. - jött  Harry hangja mellőlem, majd feltépte a kocsi ajtaját.

- Mi a fene volt ez? - csúszott ki a számon.

- Szerinted még is mi? - kérdezett vissza eléggé ingerülten.

- Egyébként jól vagytok? - jött Liam kérdése.

- Jól. - válaszolt Sara, majd megindultunk felfelé.

- Itt nem vagytok biztonságban. Akkor is azt mondom, hogy velünk kéne jönnötök. - járkált a nappaliban Harry és a hajába szántott idegességében.

- Nem megyek el innen. - akadtam ki majd a szobámba mentem.

- Lena figyelj ez már nem játék. - jött utánam Sara.

- Azt hiszed én nem tudom. - akadtam ki és az egyik párnámat a falhoz vágtam.

- Lehet, hogy Harrynek igaza van. El kéne innen mennünk. Velük biztonságban vagyunk. - Sara arcát látva én is fontolóra vettem, amit mondott. Láttam, hogy fél.

- Biztos igazad van, de nem akarok Harryhez költözni. - fakadtam ki.

- Lena mi a baj? Valami nem stimmel veled. - néz rám aggódó tekintettel.

- Hidd el én sem tudom, hogy mi van. Még sosem voltam ennyire közel egy férfihoz sem, mint hozzá és ez a helyzet még új nekem. Megijeszt. - vallottam be neki.

- Ne félj, nem a világ vége, ha a biztonságod érdekében a közelében leszel. Nem azt mondom, hogy jegyezzétek el egymást. - nevetett fel kissé.

- Gondoltam. - nevettem el én is magam.

- Szereted őt igaz? - kérdezett rá.

- Igen, kedvelem.

- Nem így gondoltam. Szerelmes vagy belé.

- Mi? Nem vagyok belé szerelmes. - akadtam ki, de én is tudom, hogy hazudok.

- Hazudsz, de mondj, amit akarsz. - kacsint rám, majd kilép a szobámból.

Még sokáig gondolkozom az előbbi beszélgetésünkön és nem akarok erre gondolni. Tudom, hogy érzek iránta valamit, de ez még új nekem. Nem szoktam hozzá, hogy szeressek valakit vagy, hogy szeretve legyek. Egyszerre félelmetes és jó is egyben. Tudom, hogy Harry még itt van, mert hallom, hogy kint beszélgetnek hárman. Én is kimennék, de valahogy nem visz rá a lélek. A szombaton történtek még mindig kínosak nekem, ezért sem mondtam el Saranak. Nem vall rám, hogy nem merek beszélni a szexuális életemről, de valahogy most nem tudok erről beszélni. Egy kiadós zuhany után kimegyek a nappaliba, ahol most csak Harry ül és a semmibe mered.

- A többiek? - kérdezem meg.

Harry, csak Sara szobájára mutat.

- Értem. Kérsz valamit? - nyitom ki a hűtőt, mert éhen halok.

- Valamit inni. - válaszol kicsivel később. töltök neki egy pohár narancs levet és oda viszem neki.

- Köszi. - köszöni meg, majd kortyolni kezdi.

Én gyorsan csinálok magamnak egy szendvicset, míg őt figyelem. Épp, hogy befejezném a szendvicset látom, hogy feláll és az ajtóhoz megy.

- Elmész? - szalad ki a számon.

- Van egy kis dolgom. - fordul meg és rám nézve válaszol.

- Rendben. - válaszolok.

- Bocsánat. - kapom fel a fejem a szóra, ami elhagyta a száját.

- Mi?

- Bocsánat, hogy kényszeríteni akartalak, csak ideges vagyok, ha nem tudom mi van veled. - hagyják el a súlyos szavak a száját.

- Megértem, a helyedben én is ezt tenném. - mosolygok rá.

- Később látlak. - villant felém egy féloldalas mosolyt, majd becsukja maga mögött az ajtó.