Harry
Amikor az ajtó kinyílt és megláttam az ismerős szőke lányt, először többször pislogtam, hogy beigazolódjon tényleg Ő áll előttem és valóban Ő állt előttem, élet nagyságban. A pumpa fokozatosan ment bennem egyre feljebb, míg felfogtam, hogy itt áll ennek a pöcsnek a kórterme előtt, mikor világosan elpofáztam, hogy soha többet nem teheti, ennek a kórháznak még csak a közelébe sem a lábát, erre tessék megint hol tartunk? Sehol, pont ez az. Kezdem úgy érezni, hogy nem lehet a fejére hatni, semmilyen eszközzel sem, hisz megütöttem. Ezek szerint az erőszak sem megoldás nála, nem félemlítettem meg eléggé a tettemmel ahhoz, hogy azt tegye, amit mondok neki. Akkor mégis mit tegyek? Fogjak fegyvert a fejéhez és addig ne tágítsak, míg értelmet nem verek, abba a kibaszott makacs fejébe vagy mi? Ez kell neki? Húzzam meg a ravaszt, hátha felfogja, hogy miről járatom a pofámat vagy mi? Használna egyáltalán valamit? Használna bármi is? Kétlem, egyre inkább úgy gondolom, hogy veszett ügy. Ő az és talán nem éri meg a fáradságot tőlem. Mit tegyek most vele? Hagyjam el? Lökjem el, mert más különben nem tudom megvédeni, magamtól!
- Harry. - hagyja el a nevem az ajkait, felháborodva ejti ki.
Még neki áll feljebb, hogy itt talál engem? Nekem nincs megtiltva, hogy a város bármely pontján felbukkanjak, neki pedig ez az egy kibaszott környék tilos, még is áthágja az első adandó alkalommal. Kérdem én, normális ez? Hát kicsit sem az. Kezdem feladni ezt az egészet. Most komolyan semmi értelme. Nem lehet őt rávenni semmire a makacssága miatt. Nem kell ez nekem. Van így is elég problémám, nem kell, hogy Ő újabbat generáljon nekem. Semmi szükségem rá, köszönöm szépen. Az ágyban fekvő fasz fejjel egy percet sem voltam hajlandó több időt tölteni, így megindultam Lena felé és a csuklójánál fogva rángattam vissza a csendes folyosóra. Csak csendes volt, leszögezném, mert amint kiértünk robbantam.
- Mi a fasznak jöttél ide? - csattantam rá, mire rögtön eltűnt a dac az arcáról és félelem költözött a helyére. Helyes, félj csak.
- Nem tudtam hova tűntél és.. - kezdte, de félbe szakítottam.
- És mi? Féltetted a kis Cole-t vagy mi a fasz? - már az arcába kiabáltam a szavakat.
- Nem, csak nem akartam, hogy hülyeséget csinálj. - próbálta megérinteni az arcomat, de elhúzódtam előle.
- Engem nem kell félteni, Lena. - néztem rá megvetően.
- Tudom, de ideges vagy és ki tudja mit csináltál volna, ha nem jövök ide. - egyre idegesebben beszélt, felemelve a hangját.
- Kurvára nem csináltam volna semmit sem, amúgy sem kell engem ellenőrizni. - a csuklójánál fogva húztam magam után.
- Harry, ez fáj. - nyafogott mögöttem, csak úgy a változatosság kedvéért, persze.
- Gondoltál volna, erre mielőtt ide jöttél. - vetettem neki oda fél vállról.
- Miért vagy velem ilyen? Úgy viselkedsz, mintha egy tini lennék, aki nem tudja mi a helyes és mi nem. - akkorát rántott a karján, hogy sikerült kiszabadulnia, de nagy fájdalmak árán, mert a kéz nyomom ott virít pirosan a bőrén.
- Mert nem is vagy vele tisztában. Felfogod, hogy lehet, hogy ő is egy, az apád emberei körül? - üvöltök vele torkom szakadtából.
- Ne nevettess már, Cole a légynek sem tud ártani. Ő biztosan, nem apám embere. - szinte nevetve válaszol, ami megint teljesen felbassz.
- Kurvára elegem volt belőled, te nő. - a szavaim közben a vállamra kapom és a kocsimig meg sem állok vele.
Amint elértem a fekete terep járót, a hátsó ajtót kinyitva, dobom be őt. Előre megyek és beszállok, majd elfordítom a kulcsot és a motor feldördül. Sebességbe teszem a kocsit és már az úton is tudhatom magunkat. Lena folyamatosan nyafog a hátsó ülésen, de nem igazán érdekel.
- Meg ne próbáld. - kiáltok rá, amikor a kilincsre teszi a kezét.
- Miért? Úgy sem érdekellek. - fakad ki, mire bele taposok a fékbe és az út közepén megállítom az autót.
- Hogy mondtad? - fordulok hátra, amitől össze húzza magát.
- Nem szeretsz engem. - néz a szemembe és nagyon bátornak akar látszani.
- Ezt mond még egyszer és istenemre esküszöm, hogy kibaszlak a kocsiból. - ragadom meg az arcát, ezzel közelebb húzva magamhoz.
- Akkor tedd meg. - csattan rám.
- Ezt akarod? Hagyjalak itt? - kérdezem meg tőle fennhangon.
- Ezt. - áll ki maga mellett. Meg kell mondjam, hogy tetszik.
- Jó, aztán, ha apuci megtalált és haza rángat, ne engem okolj. - szállok ki és a hátsó ajtót kinyitva, kiszedem őt a kocsiból.
- Leszarom. - néz a szemembe.
- Akkor én is. Viszlát Lena. - nézek utoljára a szemébe, amik könnyekkel vannak megtelve.
Beszállok a kocsiba és újra elindítom a motort. Nem hiszem el, hogy tényleg itt hagyom őt.
- Rohadék. - üvölti utánam, de csak kidugom a kezem az ablakon és integetek neki, míg eltűnik az alakja.
Egyre inkább azon gondolkozom, hogy jó ötlet volt-e ez az egész. Ott hagytam őt, mikor tudom, hogy rengetegen vadásznak rá. De ő nem mérte fel a helyzetet. Tisztában van vele ő is, hogy mi fog történni vele. Talán, így felfogja. Túl felelőtlen voltam, de most már nem érdekel. Ha akar vissza jön hozzám. Még azt merte mondani, hogy nem szeretem Őt. Ha nem éreznék iránta semmit, már rég kinyírtam volna, ezzel mindenki tisztában van. Mérgemben behajtottam az épületünkhöz és leparkoltam, pedig ma nem is akartam bejönni. Majd a meló elveszi a figyelmem róla, remélem.
- Harry, hát te? - jön velem szembe Sara. Na bassza meg.
- Csak bejöttem és te, hogy hogy itt vagy? - kérdeztem vissza, bár tudtam, hogy a beszélgetés rossz irányba halad.
- Liam egy kicsit be akart ugrani, mielőtt elvisz egy hosszú hétvégére. - újságolta nekem nagy mosollyal az arcán.
- Ez remek. - próbáltam mosolyt erőltetni magamra, de nem nagyon jött össze.
- Az és Len hol van? - kérdezte meg, de nem tudtam válaszolni a kérdésére, mert csörögni kezdett a telefonja.
- Igen? - szólt bele. - Hogy mi van? Mikor? Tudom.. igen itt áll előttem. - nézett rám. - Oké, figyelj maradj ott, mindjárt jövök.
- Te normális vagy? - csattan rám.
- Mi a fene folyik itt? - jön Liam a raktárból.
- Kérdezd ezt a sík hülyét. - mutat rám.
- Mit csináltál Harry? - kérdez rá.
- Kitettem Lenát. - nyögtem ki.
- Hogy mit csináltál? - akadt fent a dolgon. - Te tényleg hülye vagy. Mi van, ha valaki elkapja. Nem gondolkozol vagy mi?
- De, csak felbaszott.
- És, akkor az a megoldás, hogy ott hagyod valahol a szarban? - kérdez vissza.
- Nem. - alig hallhatóan nyögöm ki.
- Most azonnal mész és vissza hozod őt. - csattan rám Liam.
- Én ugyan nem.
- Harry baszki, csak egy percre tedd félre azt az átkozott büszkeséged. Szereted őt nem? - ma mindenki ezt kérdezi?
- Persze, hogy szeretem Őt. - hajtom le a fejem, miközben leülök a kanapéra és többször bele túrok a hajamba.
- Akkor emeled fel a segged és szedd össze őt. - hajol le hozzám.
- Haver, sajnálom.
- Mi van?
- Bocsánatot kértem. - nézek fel rá.
- Hallottam, csak nem hiszem el. - leesett állal mered rám.
- Elhiszem, de tényleg, nem kellett volna neked ugranom. Egyébként is igazad volt, részben. Baszki tényleg ott hagytam Őt egyedül. Mekkora egy fasz vagyok. Bassza meg. - pattanok fel és egyből a kijárat felé vezetem a lépteimet.
- Egyet értünk. - kiabálják mind ketten, mire válasz helyett felemelem a kezem és a középső ujjamat a magasba emelem.
Bevágódok a kocsiba és már indulok is vissza, ahonnan jöttem és azon reménykedek, hogy még ott lesz. Amint át megyek azon a kereszteződésen, látom, hogy két pasi próbálja őt egy furgonba tuszkolni. Azonnal megállítom a mozgásban az autót és a fegyveremmel a kezemen pattanok ki a kocsiból. Megpróbálok úgy közeledni, hogy ne vegyenek észre. Meg akarom őket lepni. Amint elég közel vagyok, lövök is. El is találom mind kettőt és rögtön össze is esnek egymás után. Lena felsikoltott a fegyver hangja miatt. Amikor oda érek hozzá, zokogva rogy a földre és az arcát a kezébe temeti.
- Gyere. - nyújtom a kezemet, de nem akarja elfogadni.
- Nem. - sírja nekem a szavakat.
- Lena, kérlek. - hajolok le hozzá, de nem emeli rám a tekintetét.
- Komolyan itt hagytál. - néz rám végül könnyei mögül.
- Tudom, sajnálom. - ölelem magamhoz.
- Felfogod, hogy ha nem jössz, akkor már az apám felé vittek volna? - sírja el magát újra.
- Fel Baby, kérlek csak gyere velem. - emelem fel az ölembe, így haladva vissza az út másik felére, ahol a kocsim áll.
- Nincs más választásom. - mosolyodik el egy pillanatra.
- Nem igazán. - csókolom meg ajkait, amik sósak a könnyeitől.
Ez az eset rá ébresztett, hogy ő bármilyen makacs is lesz, nem hagyhatom magára. Hiszen teljes szívemből szeretem őt. Nem is tudom mi lenne velem, ha nem ölelhetném őt többet. Mit tennék, ha tényleg elkapná valaki. Megörülnék nélküle. Ő már az életem gyökeres része és nem fogok egy percet sem nélküle tölteni, soha többet. Nekem kell a kitartóbbnak lennem és a makacsabbnak. Úgy érzem ez nem lesz nehéz.
- Lena. - fordulok felé, amint beülünk a biztonságot adó autóba.
- Igen? - teszi fel kérdését izgatottan, míg még mindig szipog.
- Teljes szívemből szeretlek. - hajolok hozzá olyan közel, ahogy csak bírok.
- Tudom, Harry. Tudom.