21. fejezet! +18

Lena

- Hogy mondtad? - Harry tekintete teljesen fekete volt, ami megrémített.

- Cole az ex barátom. - alig hallhatóan hagyták el a szavak a számat.

- Akkor jól hallottam. Még is mi a faszt keres itt? - fakadt ki és egyre hevesebben kezdett gesztikulálni.

- Harry kérlek ne húzd fel magad. Nem tudom, hogy miért van itt. - próbáltam lenyugtatni őt a szavaimmal.

- Ne húzzam fel magam? - kérdezett vissza. - Hogy a picsába ne húzzam fel magam, amikor az egyik exed itt van és ki tudja, hogy mit akar tőled.

- Semmit Harry. - közeledtem felé, de ő ellökött magától. Ehhez nem vagyok hozzá szokva.

- Te ebben miért vagy annyira biztos Lena? - még is közelebb jött és megragadta a csuklómat.

- Mert ő szakított anno velem. Nem szeretett. - ha bele gondolok még mindig fáj,

- Ezt nehéz elhinnem.

- Még is miért? - kérdeztem vissza.

- Látod te magad? - most ő kérdezett vissza.

- Igen és ?

- És? Gyönyörű vagy és bárki örülne, ha mellette lennél. Néha én se értem, hogy mit eszel rajtam. -  szavai jól estek, de közben le is döbbentettek, nem kis mértékben.

- Harry ne becsüld le magad. - próbálom megölelni, de nem engedi.

- Épp te mondod nekem, amikor te is ezt teszed magaddal? - a kérdése jogos volt.

- Igazad van, de értsd meg, hogy én téged szeretlek és veled vagyok. Nem mennék vissza hozzá. Mert igen tudom, hogy ez jár a fejedben. - emelem fel a fejét, hogy már nézzen.

- Nem ez jár a fejemben. - vágja rá rögtön.

- De hogy nem, Harry. Nézz rám. - kérlelem, mire nagy nehezen rám emeli a tekintetét. - Szeretlek, érted?

- Értem és én is szeretlek, de attól még féltékeny vagyok rá. - még sosem ismerte be, hogy féltékeny lenne.

- Ne legyél az. - csókolom meg, mire elmélyíti a csókunkat és az ölébe kap.

Harry a hálószobába vitt és gyengéden fektetett le az ágyra. Ez alkalommal valahogy más volt. Nem sietett sehova és elképesztően gyengéd volt velem. Máskor sem panaszkodtam, sosem okozott nekem fájdalmat, de tetszett az ahogy most bánik velem. Lassan szabadított meg a ruháimtól. Minden egyes darabra figyelt. Nem hangzott fel ruha szakadás hangja és semmi hasonló, ami eddig jelen volt. Végig járta az egész testemet és minden hol nedves csókokat hagyott rajtam. Úgy bánt velem, mintha porcelánból lenék és egy keményebb érintés porrá zúzhatott volna. A tetteit én is viszonoztam, míg megszabadítottam a ruháitól. Szokásosan oldalra nyúlt és előhalászott a fiókjából egy óvszert. Ez alkalommal elvettem tőle és én segítettem fel a merevedésére a vékony anyagot. Az érintésem miatt többször is megremegett, ami egy mosolyt csalt az arcomra. Fölém helyezkedett és lassan kezdett mozogni ki és be. Érzéki volt az egész és eszméletlen. A légzésünk pillanatok alatt vált szakaszossá, majd zihálásba ment át. Feltűntek az apróbb nyögések, míg mélyebbekké nem váltak. Harry többször is a nevemet ejtett ki duzzadt ajkain, míg szitkozódott, csak úgy szokásához híven. Amikor előre gyönyörét, engem is magával húzott. Levegő után kapkodva hanyatlottunk le mind ketten a hatalmas francia ágyra, míg vártuk a normalizálódást egymás karjaiban.

Pakolászásra riadtam fel, mivel ezek szerint elaludtam. Lassan nyitottam ki a szemeimet, mivel a szobát elárasztotta a lámpa fénye, ami bántotta a szememet. Harry egy bokszerben járkált és a ruháit szedte össze, majd magára kapkodta azokat.

- Felébresztettelek? - kérdezett rá, amikor észre vette, hogy figyelem.

- Igen, de ne baj. - mosolyogtam rá.

- Nyugodtan aludj, ha szeretnél. - válaszol, míg a gardróbba sétál.

- Mész valahová? - kérdezem meg, amikor vissza jön a szobába.

- Igen, Niall hívott, hogy van valami fejlemény az apádról és menjek oda. - néz rám és látom rajta, hogy semmi kedve ehhez.

- Veled mennyek?

- Nem kell Baby, maradj csak. - hajol le hozzám, majd az ajtóhoz megy.

- Kérlek maradj itt, nem akarom, hogy el menj. - nyomatékosan ejti ki szavait. Valahogy van egy olyan érzésem, hogy ez Cole miatt van.

- Rendben.

- Ígérd meg. - kissé meglepett ezzel.

- Ígérem.

- Nem leszek sokáig. - épp, hogy hallom, mert már el is hagyta a szobát.

Később lesétáltam a konyhába és főztem ebédet. De sajnos az se kötött le túl sokáig, így egyre jobban unatkoztam. Sara sem tudott átjönni mert készült valamivel Liamnek, úgy gondolom, hogy Liamnek ma egy orbitális éjszakában lesz része. Tudtam, hogy Harry mérges lesz rám, de akkor is el kell mennem Colehoz. Sara említette, hogy kórházban van, miatt amit Harry tett vele, így biztos volt, hogy elmegyek és megnézem mi van vele. Senki ne értse félre, nem érzek már iránta semmit, sőt csoda, hogy szóba állok vele azok után, amit velem tett.

- Figyelj ne sírj jó. Nem voltunk együtt jók. Nem érzem azt irántad, amit kell. - Cole szavai darabokra törik a szívemet.

- Nem szeretsz? - félve teszem fel a kérdésemet.

- Nem. - teljesen közömbösen hagyja el a száját, ez az egyszerű szó.

- Akkor mégis minek voltál velem? - csattantam fel.

- Jaj Lena, annyira naiv kislány vagy még. - simogatja meg az arcomat, mire az undor kerülget.

- Mi van? - emelem fel a hangomat.

- Te tényleg ennyire hülye vagy? 

- Nem vagyok az. - pofozom meg, de rögtön meg is bánom, amikor elkapja a kezemet.

- Csak szexre kellettél, most boldog vagy. - szűri a fogai között, mire könnyek gyűlnek a szemembe.

- Engedj. - sírom a szavakat.

- Örömmel. - lök el magától, majd sírásomon keresztül nézem, amint elsétál a kihallt utcán.

Az emlék még mindig egy fájó pont, hiszen neki adtam a szüzességem és az első adandó alkalommal lelépett, miután megkapott. Akkoriban sokan figyelmeztetek, hogy vigyázzak vele, de annyira szerelmes voltam, hogy nem foglalkoztam velük. Azt hittem, hogy csak féltékenyek, de a saját káromon tanultam meg, hogy mégis nekik volt igazuk. Szerintem sosem fogom megbocsájtani neki, amiért tönkre tette az életemet a tettével, de tartozom annyival neki, hogy megnézem mi van vele, miután Harry úgy elbánt vele. Bár egy kis részem azt mondja, hogy megérdemelte.

A kórház fele, már nem tűnt valami jó ötletnek ez az egész. De ha már eddig eljötte, akkor bemegyek. A recepción megmondták, hogy Cole a 201-es kórteremben van. Kisebb eltévedés után meg is találtam.

- Szia. - köszöntem, amint beléptem.

- Szia. - kissé ledöbbenve nézett rám.

- Hogy vagy?

- Mindenem fáj. - közölte velem.

- Sajnálom, amit tett. - ülök le mellé egy székre.

- Nem a te hibád. Ki ő? - kérdezi meg.

- A barátom.

- Eléggé érdekes barátod van. Nem szeret kérdezni? - teszi fel a kérdését.

- Csak védelmező. - válaszolok lehajtott fejjel.

- Vettem észre. Hogy hogy eljöhettél?

- Így. - válaszolok.

- Nem is tudja, hogy itt vagy ugye?

- Nem.

- Lehet, hogy ne hó ötlet, hogy ide jöttél. - nem értem mi ez a nagy féltés hirtelen.

- Ne törődj vele.

- Szerintem már menned kéne. - mutat az órára. Egy órát voltam itt. Nem is vettem észre.

- Igen. Szia. - köszönök el, majd magára is hagyom.

Haza fele egyre idegesebb vagyok. Mivel már be is sötétedett. Azon imádkozom, hogy Harry ne legyen még otthon. Amikor oda érek a házához és látom, hogy sötét van, megkönnyebbülök. Még nem ért haza. Lassan sétálok be a lakásba és nem kapcsolok villanyt. A nappali előtt lépkedek hangtalanul, amikor valaki megszólal a sötétből.

- Nem akarsz valamit elmondani?