Kilépve a fürdőből első utam a szekrényemhez vezetett, hogy kivegyek belőle valami ruhát estére. Csak álltam ott és nem tudtam, hogy mit is vegyek fel. Úgy éreztem magamat, mint aki bálba készül, de csak a kanapé és egy film várt rám ma este. Sara szokásosan ma sem volt itthon. Liammel tölti szinte minden idejét, ez nem is baj, de kissé hiányzik a barátnőm. Győzködöm magamat, hogy ebben csak ennyi van és nem a kettőjük kapcsolatára vagyok féltékeny. Tudom, hogy ez hazugság, igen is féltékeny vagyok rá, hogy neki ilyen könnyű ez a dolog. Nekem ez nem megy. Ott van Harry, aki érdeklődik irántam, de én mégis megpróbálom őt ellökni magamtól, amit csak idő kérdése, hogy mikor fog megunni és egy másik lányt keresni magának. Azt sem nagyon értem, hogy mit lát bennem. Nem vagyok különleges, sőt még izgalmas sem. Az apám elérte, hogy ne legyen túl nagy önbizalmam. Kívülről mindenki azt hiszi, hogy egy nagyon erős nő vagyok, de a lelkem belül üvölt egy kis gyengédségért.
Merengésemet a telefonom pittyegő hangja szakította meg, ami jelezte számomra, hogy valakitől smsem jött. Felvettem a villogó készüléket és megnyitottam az üzenetet.
" Nagyon dögös az a piros csipke rajtad. Tetszik a magán show,amit nekem adsz, de azért húzd el legközelebb a függönyt, mert csak én láthatlak, hiszen az enyém vagy. xx H. "
Mikor végig olvastam az üzenetet kitágult szemekkel kaptam a fejemet az ablakomhoz, amin a függöny csakugyan nem volt elhúzva. Egyre gyakrabban felejtem el behúzni, amiről ezek szerint sürgősen le kell szoknom. Ki tudja kik bámultak már meg. De egy valaki különösen zavart, Harry. Még a tudtomra is adta, hogy egy szál fehérneműben parádézok előtte. Itt állt az ablakom előtt és lehet, hogy még most is itt áll és engem néz. Ahogy ez a tudat eljutott az agyamhoz, oda siettem az ablakhoz és gyorsan elhúztam a függönyömet. Szinte látom magam előtt azt a kaján vigyort az arcán, ami láttatni engedi a gödröcskéit, amiktől minden alkalommal az ájulás kerülget. Nem tudom, hogy nézhet ki valaki egyszerre kisfiúsan és sármosan, de neki ez is sikerül. Mindnél többet találkozom vele, annál inkább úgy érzem, hogy vonz magához. Van benne valami különleges és meg akarom tudni, hogy mi az.
Miután sikeresen felöltöztem és leküzdöttem a sokkot, amit Harry és a kukkolása okozott egy tál popcornal vágyódtam le a kanapéra és az egyik kedvenc filmemet, a szerelmünk lapjait néztem. Rengetegszer láttam már ezt a filmet, de akkor sem tudom megunni. A gondolataim vissza terelődtek Harryre és arra, hogy gyakorlatilag meztelenül látott engem. Miért volt itt egyáltalán és milyen gyakran csinálja ezt? Temérdek kérdés kavargott bennem, amire nem tudtam választ találni. A válaszokat csak egy embertől kaphatom meg és az nem más mint Harry.
Mikor vége lett a filmnek, a tálat a mosogatóba tettem és vissza mentem a szobámba. Az ágyra vetettem magamat és az álom szinte rögtön elnyomott a rám nehezülő fáradságtól.
Az éjszaka közepén riadtam fel, hogy mi volt az a hang, ami felébresztett nem tudnám megmondani. A kíváncsiságom erősebbnek bizonyult a félelemnél és az ágyamból kiszállva indultam meg. Kilépve a szobámból a lábaim a lépcső felé vittek, mintha tudnák, hogy merre kell menniük. Kint vihar volt, így a sötét folyosót néha egy egy villám árasztotta el éles fényével, ezzel rám hozva a frászt. Nem hallottam semmit sem, síri csend volt a házban. Egyedül voltam, teljesen egyedül. Remegő kezekkel nyitottam ki a bejárati ajtót és kiléptem a viharos éjszakába. Lábaim a hátsó kertünkbe vezettek. Csak a magány várt rám. Senki sem volt a közelemben és magam sem értettem, hogy akkor mire ébredtem fel. Csak képzeltem volna az egészet? Biztosan, hiszen teljesen világos volt, hogy egyedül vagyok. Ekkor egy éles sikítás törte meg a vihar hangjait. A házunk mögötti kis erdős rész felől jött a hang. Gondolkodás nélkül futásnak eredtem. Mikor elértem az erdő szélét lelassítottam a lépteimet és a hang forrását kerestem. Egy ziháló alakot pillantottam meg. Oda mentem hozzá és lehajoltam hozzá. Egy nő volt, akinek oldala fel volt szakítva. Azt nem tudnám megmondani, hogy egy kés vagy egy pisztoly vagy éppen egy állat okozta-e a sérülését, de egy biztos volt, a nő haldoklott. Mikor lenéztem a kezemre az véres volt. Nem bírtam tovább nézni a nő haldoklását, így felálltam és megfordultam, de ekkor egy alak tornyosult fölém. Ő állt előttem. Nem hittem a szememnek. Egy pisztolyt tartott a kezében. Felém lépett, de én hátrálni kezdtem. Remegő ajkaim csak ennyit tudtak kinyögni. - Te voltál? A válasz sokáig váratott magára.
- Egy valami érts meg, nem vagyok jó. - hangzottak a végzetes szavak Harry gyönyörű ajkai közül.
- Egy valami érts meg, nem vagyok jó. - hangzottak a végzetes szavak Harry gyönyörű ajkai közül.
Zihálva ébredtem fel reggel és csurom víz voltam. Az álom annyira valóságos volt. Nem tudom, hogy mi volt ez, de teljesen a hatalmába kerített. Nem akartam rá vissza emlékezni, de a képek maguktól záporoztak és nem tudtam ellenük mit tenni. Egy mondta víz hangzott a fejemben. Az Ő mondata. "Egy valamit érts meg, nem vagyok jó." Nem tudtam kiverni a fejemből. Ahogy az álomban elhagyták a szavak a száját, semmiféle megbánást nem láttam benne, inkább mintha direkt akart volna eltaszítani magától. Ami sikerül is neki. Nem tudom, hogy fogok tudni a szemébe nézni, úgy, hogy ne emlékezzek az álomra. Tudom, hogy ez hülyeség, hiszen csak egy rém álom volt, de akkor is rettentő nagy hatással volt rám. Figylemeztetett, hogy legyek óvatosabb vele.
Sara késő délután érkezett haza. Nem festett valami jól. Kissé másnaposnak nézett ki, ezt az első mondata be is igazolta.
- Nem halkítanád le a tv-t, szét megy a fejem. - jelentette ki, mire nekem egy mosoly húzódott az ajkaimra.
- Nehéz volt az éjszaka? - kérdeztem rá a nyilvánvalóra.
- Kicsit becsiptűnk. - ült le mellém a kanapéra és a lábait maga alá húzta.
- Azt látom. - mosolyognom kellett rajta.
- Ne nevess ki. - húzta el a száját sértetséget színlelve.
- Én nem nevettem. - válaszoltam neki.
- Volt valami érdekes míg nem voltam itthon? - kérdezett rá Sara.
- Nem éppen. Várj, de. Harry tegnap este kukkolt engem és ennek hangot is adott. Nézd. - dugtam az orra alá a telefonomat. ő kivette a készüléket a kezemből és olvasni kezdte annak tartalmát.
- Jézus. Most komolyan az ablakodban állt és téged nézett? - tette fel a költői kérdését.
- Minden bizonnyal. Teljesen örült. - nevettem el magamat.
- Teljes mértékben. Ezek után ne felejtsd el elhúzni a függönyödet. - nevetett fel ő is.
- Nem fogom.
- Megyek lezuhanyozok. - állt fel Sara.
- Mennyél. - vetettem neki, oda mikor már majd nem a szobájában volt.
Nekem ismételten az álmom jutott eszembe, bár ezúttal én kezdtem el gondolkozni rajta. Vajon elmondjam- e Sarának? Ő biztosan tudna rá mondani nekem valami megoldást. Fél óra múlva Sara kijött a szobájából és a hűtőben kezdett turkálni. Kivett onnan egy doboz kínai kaját és a mikróba tette azt. Pár perccel később ismét mellettem ült.
- Ugye nem baj, ha ezt megeszem? - kérdezett rá.
- Nem, direkt kettőt rendeltem. - válaszoltam neki.
- Isten nő vagy. - köszönte meg nekem.
- Tisztában vagyok vele.
Nem tudtam, hogy hozzam fel neki az álmomat. Mikor befejezte, kidobta a dobozt a kukába, majd már ment volna is a szobájába, ha nem állítom meg.
- Sara? - mondtam ki a nevét.
- Igen?
- Megint álmodtam. - nyögtem ki nemes egyszerűséggel.
- Azt hittem, már vége van a rém álmaidnak. - nyögött fel és vissza indult.
- Én is, de ez ezúttal más volt. - kezdtem bele.
- Miben más?
- Mindenben. - válaszoltam neki, majd az egész álmomat elmeséltem neki.
- Egy valami érts meg, nem vagyok jó. Mi a frászt akar ez jelenteni? - kérdezte meg Sara.
- Fogalmam sincsen, de rossz előérzetem van. Szerinted hagyjam egyiben ezt az Harry dolgot?
- Mi? Dehogy is. Ez csak egy álom Lena. Semmi köze a valósághoz. Harry nem rossz ember és sosem tenne ilyesmit. - válaszolta nekem.
- Tévedsz. Mivel banda vezér, nem kétséges, hogy minden napos számára az ember ölés.
- Lena, hagyd ezt abba, most. Tudom, hogy értettem. Szerinted én egy percet is töltenék Liammel, ha egy kicsit is olyan lenne mint az apám? - tette fel a kérdését és tudtam, hogy igaza van. Nála jobban senki sem ismer.
- Igazad van, ne haragudj, de kissé zaklatott vagyok az álom miatt. - vallottam be neki.
- Látom rajtad, hogy nagyon zavar, de az nem a valóság és csak egy álom miatt ne tagadd meg a boldogságot magadtól, nem ha te nem is vagy vele tisztában, én látom, hogy milyen vagy mikor Harry itt van, vagy csak egyszerűen róla beszélsz. Ő a boldogságod, amit nem szabad elengednek. - fejezte be a szónoklatát.
- Igazad van, így érzek, csak félek, hogy megajándékozom magamat egy perc boldogsággal és körülöttem minden összeomlik. - vallottam be a félelmeimet.
- Ne félj ilyenektől, mert akkor sosem leszel boldog.
- Tudom és köszönöm. - öleltem magamhoz.
- Igazán nincs mit, hiszen te vagy a legjobb barátnőm. Még valami ne haragudj, hogy keveset vagyok itthon, de úgy érzem bele szerettem Liambe. - vallotta be az érzéseit nekem.
- Semmi baj, örülök neki, hogy boldog vagy. - mondtam neki és tényleg így is gondoltam. Nem is tudom, hogy miért voltam rá féltékeny, hiszen a legjobb barátnőm.
- Ennek örülök, de ha nem baj lefekszem, mert még mindig szét megy a fejem. - mosolyodott el.
- Mennyél. - löktem meg a szobája felé, majd én is bementem a sajátomba.
Mikor már az ágyamban feküdtem és majdnem álomba is merültem a telefon megint üzenetet jelzett számomra. Már nem is gondolkozok rajta ki lehet az. Biztosan Harry.
"Jó éjszakát szépségem. Kár, hogy ma nem láthattalak, de ami késik nem múlik. Gondolj rám az ágyban. xx H. "
Muszáj volt neki vissza írnom.
" Neked is jó éjszakát. Ne hiányolj ennyire. Kire másra tudnék gondolni, ha nem hagysz aludni. xx L."
Küldtem el neki az üzenetemet, majd magával ragadott az álom világ, ami most nyugodt volt.
Reggel felettébb jó kedvűen ébredtem. ez lehet annak tudható be, hogy nem volt az éjszaka rém álmom. Örültem az ilyen éjszakáknak, mert nagyon ritkán van benne mostanában részem. Bevetettem magam a fürdőbe és vettem egy gyors zuhanyt, majd a konyhába mentem valami reggeli féleség miatt. Egy rántotta mellett döntöttem. Csináltam annyit, hogy Sarának is jusson, aki végszóra meg is jelent az ajtajában.
- De jó illatok vannak. - mondta, majd az asztalhoz is ült.
- Köszi. - mondtam miközben egy tányér tojást tettem le elé. Ő szó nélkül neki látott.
Én is leültem vele szemben és enni kezdtem a tojás rántottámat. Nem igazán beszéltünk, mert mind a ketten el voltunk foglalva az evéssel. Mikor befejeztük, betettem a tányérokat a mosogatóba és két bögre kávéval mentem vissza az asztalhoz.
- Ez kávé jellegű? - kérdezett rá Sara. Én csak bólintottam, majd átadtam neki a bögréjét.
Szótlanul ittuk, a meleg folyadékot, ami energiával látja el a testünket a nap további részére.
Sara eltűnt a szobájában a nap hátralévő részében, én úgy döntöttem, hogy a kanapén töltöm a napomat. Egyszer csak kopogtak, ezért szitkozódva ugyan, de kinyitottam az ajtót.
- Szia. - köszönt az előttem álló Liam.
- Szia. - köszöntem neki vissza.
- Sara? - kérdezett rá.
- A szobájában van, menny nyugodtan. - nyitottam szélesebbre az ajtót.
- Köszi. - ment el mellettem, majd eltűnt Sara szobájának ajtaja mögött.
Megmosolyogtatott, hogy ezek ketten egy fél napot sem bírnak ki egymás nélkül. Remélem egyszer nekem is lesz valakim, akivel ilyen lesz a kapcsolatom. Nagyon remélem, hogy ez a valaki Harry lesz.
A szobámból hallottam a telefonom csengő hangját. Bementem érte és megnéztem a kijelzőn, hogy ki keres. Az apám volt. Nem tudom, hogy mi vitt rá, de elfogadtam a hívást.
- Lena? - kérdezett rá és hallottam a hangjában a meglepetséget, amit meg is értek, hiszen sosem szoktam neki felvenni a telefont.
- Engem hívtál, még is ki lenne?
- Fejezd be ezt a stílust, ha velem beszélsz. - csattant fel, amin már meg sem lepődtem.
- Mit akarsz? - kérdeztem meg, mivel tudom, hogy csak akkor hív, ha van valami, amit el akar érni.
- Azt, hogy most azonnal gyere haza. - üvöltötte a telefonba.
- Az nem fog megtörténni. - köptem neki oda.
- Jobban tennéd, ha azt mondanád, amit mondok. - mondta még indig megemelkedett hangján.
- Miért, ha nem teszem mi lesz?
- Elmegyek érted Lena, ha ezt nem fejezed be. Gyere haza, most! - kötötte ki.
- Nem. - ezúttal én csattantam fel.
- Ha nem jössz, akkor a kis barátnődnek baja fog esni. - mondta nekem és nem hittem a fülemnek.
- Mit mondtál? - kérdeztem vissza.
- Jól hallottad. Rajtad áll a döntés. A helyedben sietnék. - közölte velem, majd lenyomta.
Nem hiszem el, hogy Sarával fenyegetett meg. Csak az a probléma, hogy tisztában vagyok vele, hogy ezúttal komolyan is beszélt. Most mit tegyek? Nem akarok vissza menni hozzá, de Sarát sem sodorhatom bajba. Zokogva estem a földre és a hajamat téptem idegességemben. Ez az állat, aki az apám, képes lesz ide jönni és bántani őt. Nem engedhetem, hogy ezt tegye. Haza kell mennem. De abba én halok bele. Ki kell találnom valamit. Mielőtt fel fogtam mit is teszek, az időközben eldobott telefonomért nyúltam és tárcsáztam az első embert, aki ebben az esetben eszembe jutott.
- Szia. - köszönt a telefonba.
- Szia. Harry át tudnál jönni? - kérdeztem teljesen kétségbe esett hangon.
- Mi a baj Lena? - kérdezett vissza.
- Semmi, csak kérlek gyere. - nyögtem a szavakat és éreztem, hogy a könnyek megint végig folynak az arcomon.
- Indulok. - mondta, majd kinyomta a telefont.
Mikor el telt pár perc már bántam, hogy felhívtam Harryt, de egyszerűen szükségem van rá. Bár nem tudom, hogy mit fogok neki mondani. Elmondjam neki az egészet? Tudom, hogy a válasz az, hogy igen, hiszen máskülönben nem értene meg engem. Lehet, hogy ezzel mindent elrontok, de nem érdekel. A gondolataimat az ajtón való kopogás zavarta meg. Oda sétáltam és mély levegőt vége kinyitottam azt. Harry zilált alakja köszöntött.
- Gyere be. - nyitottam szélesebbre az ajtót és vártam, hogy belépjen a lakásba.
A szobámba mentünk és az ágyra ültünk. ő csak kérdőn tekintett rám és biztosan azt várta, hogy bele kezdjek, de egyszerűen nem tudtam szólásra bírni magam.
- Lena. - szólalt meg, én nem bírtam rá nézni, így az állam alá nyúlva kényszerített rá, mikor már éreztem, hogy a zokogás úrrá lesz, megint a testemen. - Mi a baj?
Ennyi volt. A mellkasára dőltem és csak sírtam. Ő átölelte a derekamat és a hátamat megnyugtatóan simogatta. Csak összefüggéstelen dolgokat motyogtam neki. Minden bizonnyal azt hitte, hogy megörültem. Kis idő múlva a jelenléte és az érintése miatt képes voltam lenyugodni, annyira, hogy már értelmesen is beszélni tudjak vele.
- Megrémisztesz. - mondta nekem és tudtam, hogy itt az idő, hogy elmondjak neki, mindent.
- Valamit el kell mondanom. Nem csak Lena Summers vagyok. Az apám Daniel Summers Anglia maffia vezére. - kezdtem bele.
- Folytasd. - mondta nyugodt hangon.
- Elmenekültem előle. Szörnyű volt a gyerek korom. Hat évesen láttam az apámat először gyilkolni. érted csak hat éves voltam, egy gyerek. Anyám elhagyott engem és ott hagyott vele. Rengeteg halált láttam és jó pár verésben is részem volt. - láttam amint az utolsó szavaimra megfeszülnek az izmai és ökölbe szorul a keze.
- Egy éve hagytam el őt, azóta is hívogat és üzen, hogy mennyek haza. eddig nem is foglalkoztam vele, de ma át ment egy határon. - vallottam be neki.
- Hogy érted? - eléggé feszülten kérdezte.
- Megfenyegetett, ha nem egyek haza most, akkor eljön értem és Sarának baja fog esni miattam. - az utolsó szavaimat már sírva mondtam.
Harry pár percig emésztette a hallottakat, majd megszólalt.
- Lena ne félj, nem hagyom, hogy elvigyen és senkinek nem fog baja esni. -biztatót engem a szavaival és én hittem neki.
- Azt sem akarom, hogy téged bántson. - ismertem el.
- Engem ne félts. - válaszolta.
- De. - kezdtem volna, de félbe szakított.
- Nincs de, nyugodj meg kérlek. Nem hagyom, hogy bajotok essen, ebben biztosíthatlak. Bízol bennem? - kérdezett rá.
- Bízom benned. - a válasz zsigerből jött. Bíztam benne feltétel nélkül.
- Gyere ide. - húzott magához, majd lefektetett az ágyra és a mellkasára vont.
Ütemes légzése teljesen lenyugtatott, majd ennek a csodálatos férfinak a mellkasán ragadott magával az álom világ.
Reggel mikor felébredtem még halványan rémlett a tegnap este. Harry és a beszélgetésünk. Harry? Hol lehet, hiszen azt egyértelműen érzem, hogy nincsen mellettem. Nagy nehezen kinyitottam a szememet, mert a nap sugaraitól fájtak a szemeim. Mikor pár perc múlva teljesen hozzá szokott a szemem a fényhez, rendesen körbe néztem a szobában és nyugtáztam, hogy Harry tényleg nincs itt. A telefonom kijelzője villogott. Elvettem és láttam, hogy két órája kaptam egy üzenetet, tőle.
" Jó reggelt szépségem. Ne haragudj, hogy most nem vagyok melletted, de el kellett intéznek néhány dolgot. remélem jobban vagy. Később elmegyek hozzád és elviszlek szórakozni. Nincs ellenvetés. xx H."
Annyira jól estek a szavai. Látni, hogy igazán törődik velem, felemelő érzés volt. Gyorsan vissza írtam neki.
" Jobban vagyok. Nem is mernék ellenkezni.Várlak. xx L. "
Magam is meglepődtem az üzeneten és a mögötte rejlő tartalmon. Tényleg azt akarom, hogy itt legyen mellettem. Hiányzik. Örültem, hogy próbálja elvonni a figyelmem az apámról, de nem volt könnyű másra gondolnom. Őt is féltettem, hiszen tisztában vagyok vele, hogy ő is ugyan azzal foglalkozik, amivel az apám. Nem akarom, hogy baja essen. Ismerem az apámat és nem kegyelmez senkinek sem. Még talán nekem sem.
Sara jött be a szobámba.
- Harry mikor jött fel? - tette fel a kérdését.
- Este. - válaszoltam egyszerűen.
- Miért? - kérdezte.
- Mert hívtam.
- Te hívtad? - húzta fel a szemöldökét.
- Igen. Mi olyan meglepő ebben?
- Semmi. - kuncogott fel.
- Este van valami terv? - kérdeztem meg, mert gondoltam eljöhetnének ők is.
- Semmi. Nekem van valami? - kérdezett vissza.
- Ami azt illeti, van. Megyünk valahova Harryvel, gondoltam jöhetnétek velünk.
- Ez jól hangzik. Megkérdezem Liamet, de úgy is az van amit én akarok. - nevetett fel.
- Szemernyi kétségem sincsen felől. - nevettem fel én is, hiszen nagyon jól ismertem őt.
- Oké megyek is. - kacsintott rám, majd becsukta maga mögött az ajtót.
Hamar eljött az este, köszönhetően Harrynek, aki szórakoztatott engem az smseivel, amik öt percenként érkeztek. Nem bántam, mert nagyon jól elvoltunk és ezúttal nem volt olyan sok provokatív hangvételű üzenete. Bár azokat is nagyon szerettem, mert az hozzá tartozott a személyiségéhez. Elmentem zuhanyozni, majd mikor ezzel készen voltam az ágyra kikészített ruhámat magamra kaptam. Egy fehér testhez simuló mini ruha mellett döntöttem, ami kiemelte az alakomat. Magamra kaptam a magassarkúmat és a boríték táskámat, majd kiléptem a szobámból és szembe találtam magam egy nagyon csinos kis vörös hajú lánnyal.
- De szép vagy. - mondta nekem Sara.
- Köszönöm, te sem panaszkodhatsz. - mutattam végig rajta.
- Köszi. - mosolygott, majd az kopogásra egyszerre kaptuk fel a fejünket.
Sara ment ajtót nyitni, én meg követtem őt. Kiléptünk a lakásból és Harryéket néztük, akik minket mértek fel tetőtől talpig és vélhetőleg tetszett nekik a látvány.
Beültünk Harry kocsijába és meg sem álltunk a Roarig. Valahogy sejtettem, hogy ide jövünk. Egyből az emeleti magán részhez mentünk és a fiúk rendeltek italokat. Hírtelen még három fiú jelent meg mellettünk.
- Sziasztok. - köszöntek nekünk.
- Hello. - köszönt Harry. - Srácok ők itt Lena és Sara. - mutatott be minket.
- Sziasztok. - köszöntek egyszerre.
- Ők, pedig Niall, Louis és Zayn. - mutatott egyenként rájuk, mikor a nevüket mondta.
- Oké most már mindenki ismer mindenkit. Szóval leülhetünk. - szólalt meg, azt hiszem Niall.
- Persze. - mondtam, majd beljebb csúsztam, hogy elférjenek. Sara is hasonló képpen tett.
Jól éreztem magam, Harry barátai vagy banda társai - inkább az utóbbi - nagyon jó fejek voltak. Jól szórakoztam rajtuk. Látszott, hogy mind az öten tényleg igazi jó barátok. Talán már a banda megalakulása előtt is barátok voltak. Sara a tánc parkettre rángatott és mivel nekem is volt kedvem, így egyből bele mentem. A fiúk ezúttal nem jöttek utánunk, de éreztem a tekintetét magamon, ahogy fentről figyel engem és bármennyire is meglepő, de egyáltalán nem zavart. Tudom, hogy birtokló, ezt ennyi idő alatt már leszűrtem, de még is biztonságban éreztem magam mellette.
- Ki megyek a mosdóba. - súgtam Sara fülébe, majd mikor bólintott el is indultam a mosdó felé.
Mikor végeztem kifele jövet valaki elkapta a karomat és a számat befogva az egyik oldal folyosóra húzott. Elsőre azt hittem Sara vagy Harry az, de mikor egy reszelős mély férfi hang azt mondta, hogy kussoljak,már tudtam, hogy mekkorát tévedtem. Nem tudtam mit akar, de éreztem, ahogy a félelem átjárja az egész tetemet. Nem tudtam kiabálni, hiszen befogta a számat a hatalmas kezével. A folyosón senki sem járt és látni sem láthatott minket senki, mert sötété volt. Ez az én formám. A kezemet fájdalmasan szorította hátra, amitől egy nyögés hagyta el a befogott számat. Rettenetesen fájt. Az agyam rögtön valami kibúvót keresett, de csalódottan kellett nyugtáznom, hogy semmi esélyem sincsen a férfi ellen. Nem láttam őt, mert sötét is volt, meg mert a hátam mögött tornyosult fölém, de azt határozottan éreztem a fogásán, hogy nagy darab férfi. A hangjából ítélve középkorú lehet.
- Most velem jössz gyönyörű. - suttogta a fülem be, amitől a hideg is kirázott , de egyáltalán nem jó értelemben. Undorodtam ettől az embertől. Mikor a hátsó kijárathoz értünk, szüksége volt mindkét kezéhez, ahhoz, hogy kijussunk, így egy pillanatra elengedett, de túl gyors volt, így csak egy gyors próbálkozásra volt időm. Ami lehet, hogy felesleges, de meg kell próbálnom.
- Harry. - üvöltöttem, majd bezárult mögöttem az ajtó és elnyelt a sötétség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése