Y. - 17. fejezet!

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.
Remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket!

Esther xx
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Újra és újra megtörtént. Azóta folyamatosan, hogy megismertem őt. Amióta feltűnt az életemben. Az első pillanattól kezdve nem volt szimpatikus számomra, irritált a jelenléte, már csak az is, ha egyszerűen levegőt vett. A halálba tudott kergetni egyetlen apró gesztusával. De egyben a hideg rázott tőle, hogy mennyire hasonítottunk mi ketten. Nem csak külsőleg, de belsőleg is. Olykor teljességgel megijesztett, hogy a hasonlóság kettőnk között milyen mértékű. A mimikája, a hanghordozása, a kicseszett arca. Néha olyan érzésem volt, mintha saját magammal beszéltem volna, mintha valaki egy kibaszott torzított tükröt tartott volna elém, hogy az énem kicsavart és gnóm verzióját vonja elém.

Egy percig valóban azt hittem, hogy megfogom fojtani. A kezem automatikusan záródott egyre szorosabbra és fogalmam sem volt róla, a testem magától működött és cselekedett. Hallottam, ahogy a levegővétel egyre inkább nehézkes feladatnak bizonyul számára. Hallható volt, ahogy légszomja lesz és ezáltal még jobban próbálta kapkodni a levegőt. Eléggé hülye taktika volt, mivel így csak annyit ért el, hogy jobban fulladozott, mint korábban. Látszott, hogy eddig senki sem próbálta őt megfojtani, nem volt még része benne, így azt sem tudta, hogy mi a teendő ilyenkor. Ne küzdj, annál rosszabb lesz minden számodra. El kell engedned magad, meglazítani a torkodat, hogy a szorítás ne hasson rá olyan erővel. Gyakorlott voltam ebben, két kezemen nem tudnám mára megszámolni, hogy hányszor kellett átélnem azt a kínt, amit most én osztottam másra. Mert valóban az egyik legrosszabb halálnem volt a fulladás. Így vagy úgy. De a legfájdalmasabb a víz általi megfulladás lehetett. Egyszer még régen a kezdetekkor volt részem megtapasztalni, hogy milyen érzés, mikor a tüdőd megtelik vízzel és semmit sem tehetsz az égő érzés ellen, ahogy lefolyik a torkodon és megtölti azt a tartalmával, ahol rendeltetésszerűen levegőnek, dús oxigénnek kéne lennie. Nem felemelő az biztos.

Nem tudtam, hogy megakarom-e ölni vagy sem. De a folyamatosan erősödő nyomás a kezemben azt igazolta, hogy arra készülök. Már nem vett levegőt, nem kapálózott és a szemei is elfeketedtek, ahogy kidülledtek a fájdalomtól.

- Harry, kérlek. - egy női éles és sikító hang vont körbe, ami végtelenítve ontotta könyörgő szavait.

- Csak állj le, jó, megölöd. - akkor fordultam csak felé, amikor a bicepszemre fonta kicsiny, törékeny ujjait. Sikerült magára vonnia a figyelmemet. 

- Nem tehetem. Megcsókolt téged, tisztán láttam. Valami nem stimmel vele, ellenünk dolgozik, érzem. Nem engedhetem meg magamnak, hogy újra hagyjam, hogy bántsanak. Sosem bocsájtanám meg. - neki intéztem a szavaimat, rá is néztem, de a kezemet akkor sem vettem le a férfi nyakáról.

- Nem fog bántani, csak ereszd el. Te jobb vagy ennél, jobb vagy annál, hogy ok nélkül megölj valamit. Ne tedd ezt. Nem tudsz még semmit biztosan, így élve több hasznát veszed. - az utolsó szavaira felkaptam a fejem, mert igaza volt. Ismert engem, tudta, hogy a logikus gondolkodás fontos nekem, főleg azért, mert az elkattant állapotomban - mint amilyen a mostani is - képtelen voltam kivitelezni.

- Igazad van. - rögtön elengedtem Seth nyakát, aki azonnal a földre rogyott és ahogy a kiszorított levegő visszaszökött a mellkasába hangos köhögésbe kezdett, miközben folyamatosan próbált zihálva levegőt venni. Viszont nem hagytam neki sok nyugtot, mert megragadtam a pólójánál fogva és felrántottam. Egyenesen az ajtóhoz húztam és magam után vonszoltam őt, míg továbbra is a normál légzését szerette volna visszaszerezni. 

- Mit csinálsz? - kiáltott fel Lena, ahogy végig nézte az ominózus jelenetet.

- Elbeszélgetek vele. - vontam meg a vállamat.

- Harry, kérlek ne bántsd. - sietett mellettem. Kissé idegesített, hogy miért védi őt, de ezen most nem voltam hajlandó idegeskedni.

- Oké, nem fogom.

- Gyertek ide. - kiáltottam el magam, hogy mindenki a nappaliba jöjjön, ahova Sethet egy székre ültettem és hozzá is kötöztem, hogy ne tudjon még véletlenül sem elmenekülni előlem.

- Mi a fasz? Ez, hogy került ide? - Liam tátott szájjal nézte a széken ülő szőkeséget.

- Az jobb kérdés, hogy miért van a székhez kötözve Seth? - Louis persze ismét hülyeségeket kérdezett.

- Talán mert szeretnék vele beszélni és az sem utolsó szempont, hogy előbb kaptam rajta, ahogy Lenára erőlteti magát és megcsókolja. - teljes közömbösséggel ejtettem ki a szavakat.

- Hogy mi van? - kelt ki magából Sara, akinek a jelenlétét eddig tudomásul sem vettem.

- Oké, ha mindenki befejezte az ámuldozást, akkor kezdhetnénk is. Akkor Seth, kérlek mond el nekünk, hogy miért is vagy itt. - hajoltam le hozzá, hogy a szemébe nézhessek.

- Titeket kerestelek, hogy informálhassalak titeket, de csak Lena volt itthon egyedül. Érdekeltek az üzenetei, hogy talán abból is kideríthetünk valamit. - eléggé lassan és szaggatottan beszélt, nyilván rettenetesen fájt a torka a fojtogatás utóhatásaként.

- Persze, de ebbe, hogy tartozik az bele, hogy megcsókolod a barátnőmet? - dőltem előrébb és közvetlenül az arcába köptem a szavaimat.

- Tudom, hogy hülye voltam, nem is értem, hogy mi ütött belém. Nem akarok semmit Lenától. - esküdözéssel nem megy semmire sem.

- Persze, én meg hülye vagyok.

- Harry komolyan, nem akarok ártani nektek. Segíteni akarok. - valahogy egy kibaszott szavát sem hittel el, amik elhagyták a száját.

- Meglep, ha azt mondom, hogy nem hiszek neked? - tettem fel neki a kérdést.

- Nem, túl bizonytalan vagy mindennel és mindenkivel szemben. - ahogy megrázta a fejét bennem, úgy ment fel a pumpa ezerrel.

- De jó, hogy ennyire ismersz engem. - nem számítottam rá, de a kezem lendült és egy hatalmas pofon formájában egyesült az arcával.

- Harry. - tudtam, hogy meg fog szólalni. - Azt mondtad, hogy nem bántod.

- Pontosítanék, nem ölöm meg. - felé sem fordulva ejtettem ki a szavakat, az ő érdekében jobbnak láttam. - Akkor most szépen kezdj beszélni magadtól, mert biztos vagyok benne, hogy nem akarod, hogy én szedjem ki belőled.

- Summers a nyomotokban van, minden lépéseteket tudja. Addig nem fog leállni, míg véghez nem viszi az eredeti terveit. - össze vissza beszélt, konkrétan semmit nem értettem belőle.

- Milyen tervről beszélsz? - kérdeztem rá.

- A te megölésedről. Nem akarja, hogy a lánya közelében legyél. Tisztában van vele, hogy komoly fenyegetést jelentesz a hatalmára, így el akar téged és a BAD-et törölni a föld színéről. Lena. - ekkor felé fordult. - Neked is vigyáznod kell, nem vagy biztonságban itt, az apád tudja, hogy itt vagytok, mindvégig tudta. Kezd minden összeállni a fejemben most.

- Mi van? - csattantam fel és a kezemmel kényszerítette, hogy rám nézzen.

- Szerinted ki tud Lena minden lépéséről? Én? Az még viccnek is rossz. az apja az, mindvégig ő volt. Ő a levelek küldője, mert az elméddel akart szórakozni, hogy megutáltassa veled Harryt és önként lemondj róla. Ezért is csukatott le titeket, hogy ne tudja, hogy hol vagytok. Azt akarta elhitetni mindenkivel, hogy egy félre sikerült bandaügylet áldozatai letettek és mind meghaltatok. - egy baj volt csak, hogy egyáltalán nem volt hülyeség az, amit mondott, de nagyon szerettem volna, ha az lenne.

- És ezt te honnan tudod? - meglepődtem, amikor Louis kemény hangon közbeszólt, mielőtt én tehettem volna meg.

- Nem vagyok annyira hülye, mint azt gondoljátok. Vannak beépített embereim, akik leadják a drótot, amire szükségem van. Így tudtam azt is, hogy ti melyik börtönben vagytok és, hogy mikor akarnak átszállítani titeket.

- Akkor már, csak egy kérdésem van. Ki vagy te? - komolyan érdekelt, hogy miért hasonlít rám és, hogy ez csak egy véletlen egybeesés-e.

- Az, aki segíteni akar nektek. - nem éppen erre voltam kíváncsi.

- És még is miért vagy ennyire segítőkész velünk?

- Mert egy oldalon állunk.

Én tudtam, hogy melyik oldalon állok. Azt is tudtam, hogy a BAD minden kérdés nélkül mellettem áll. De, hogy Seth és a bandája hol, az már más kérdés volt. Szavak ide és oda. Semmit sem érnek. Mondhat nekem bármit, akkor sem fogom elhinni, hogy mindenféle hátsószándék nélkül teszi mindezt. De, ha rájövök, hogy miről van szó, annak nem lesz jó vége. De mégis az égetett a legjobban, hogy megtudjam ki is ő valójában és miért néz ki úgy, mint én. De féltem a válasz nem fog tetszeni.