Y. - 13. fejezet!

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást hozzá!
Várom a véleményeket!

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Ismét itt. Kezdett ismerőssé válni a kicsi kanapé kényelmetlen felülete. Lassan egy hete, hogy a kanapéra lettem száműzve és bárhogy próbálkoztam Lena, csak nem akart megenyhülni felém. Tartotta magát az elhangzottakhoz. Nem engedett közel magához, még csak meg sem csókolhattam, hozzá sem érhettem. Kezdtem úgy érezni, mintha két idegen lennénk, akiknek semmi közük a másikhoz. Egyre nehezebben viseltem el a távolságtartását és a hiányát, ami a napok múlásával egyenes arányban fokozódott. Viszont bármennyire rosszul is érintett a dolog, tudtam, hogy megérdemlem, amit velem tesz. Ellenkező esetben, fordított helyzetben én is pontosan ezekkel a kínzó eszközökkel éltem volna. Ha azt akarod, hogy a másik a teljes figyelmét rád fordítsa, akkor nézz át rajta, tégy úgy, mintha a világon sem lenne és biztos lesz a sikered. Valóban elérte ezzel a taktikával, hogy őrületbe kergessen, mint lelkileg, mint testileg egyaránt. Alig bírtam ki mikor egy szobában tartózkodtunk, hogy ne érjek hozzá, hogy ne tépjem le az elszabadult szenvedély közepette az összes takaró anyagot a testéről. A tűréspontomon táncoltam mostanra és azt vártam, hogy mikor esem le a végtelen szakadékba, ahol csak zuhansz szüntelen és sosem éred el a talajt, hogy a szenvedésed semmissé váljon. Szűnni nem akaró szorítást éreztem a mellkasomban, a szívemben, az egész kibaszott testemben, ami csak rá vágyott, csak Lena után sóvárgott megállíthatatlanul. Minden tettem súlyát éreztem és mostanra azt kívántam, bár ne tettem volna meg egyiket sem. Nem szabadott volna elkövetnem ellene egyiket sem. Nem kellett volna bántanom egyszer sem, de sajnos megtettem. Elvesztettem a fejem, amiért boldogan vezeklek, ha ez azt jelenti, hogy egyszer, a közeli vagy távoli jövőben újra azt a nőt ölelhetem, akit szeretek.

- Figyelj Hazz, ez így nem mehet tovább tennünk kell valamit. - nézett rám a laptop mögül Liam, aki ismét az Y keresésével foglalkozott, annak ellenére is, hogy elméletben ezt a lányok átvették tőlünk. De legyünk őszinték, nem hitte egyikünk sem, hogy ez menne nekik, hisz ők nem éltek ebben ténylegesen, nem dolgoztak egy percet sem kutató munkával és abban is teljesen biztos voltam, hogy még pisztolyt sem fogott egyikük sem a kezében. Kivéve Lenát természetesen.

- Tisztában vagyok vele, de ugye tudod, ha kiderül, hogy még mindig az Y után szaglászunk abból botrány lesz?

- Milyen botrány? Mit tudnának ők csinálni Hazz? Megkarmolnak? - gúnyolódott Liam, míg a hasát fogva röhögött megállás nélkül. Jól szórakozott a saját hülyeségén.

- Azért annyira ne becsüld le őket, nem hülye kis csajok ezt te is tudod. - céloztam az elmúlt egy év történéseire.

- Tudom, nem kell bemutatni őket, de nekem akkor sem tetszik, hogy ők akarják intézni, ez az Y veszélyes is lehet és nem akarom az ő életüket kockáztatni, elég a sajátunkat, nem gondolod? - egyben az egyben viszont igaza volt, sosem lehet tudni, hogy ezek a fickók mire képesek, lehet ha a lányok túl sokat szaglásznak utánuk, akkor bekeményítenek és elintézik őket. Én már csak tudom, hisz én is csináltam már ezt, sőt folyton ezt teszem, mindig kiiktatom a konkurenciát.

- Ebben igazad van. Egyébként találtál valamit? - néztem a képernyőre, amin mindenféle betörések voltak felsorolva London közvetlen körzetében. Felismertem gond nélkül a rendőrség nyilvántartását, ahova rendszerint be szoktunk törni, ha némi információra volt szükségünk.

- Egy sor piti rablást. Ékszer üzlet, galériai megnyitón való lopás, semmi extra. Most vagy ennyire amatőrök, vagy valami nagyra készülnek és csak elakarják hitetni velünk, hogy bénák. Fogalmam sincsen.

- És a kilétükről nincs valami, vagy hogy merre van a bázisuk?

- Abszolúte semmi. - rázta nemlegesen a fejét.

- Semmi? - eléggé hihetetlen volt számomra, hogy egy banda miként maradhat ennyire sötétben, mikor ennyire sűrűn tevékenykedik a mi területünkön.

- Semmi az ég világon. Vannak képek, de nem lehet kivenni rajtuk semmit. Ezek nagyon értenek a semlegességhez és a bujkáláshoz.

- Kezd a faszom ki lenni ezekkel. Sürgősen le kell őket lepleznünk, mert nem adom át senkinek Londont, ez gondolom tiszta. - kezdtem felidegesíteni saját magamat és azzal mindenki tisztában volt a házban, hogy engem jobb nyugodt állapotomban elkapni, mert különben nem állok jót magamért.

- Elhiheted, hogy ezt egyikünk sem akarja és egy percig sem hagynánk. Hosszú évekbe telt felépítenünk azt, amink van vagy volt, így mindent megteszünk, hogy a miénk is maradjon.

- Pontosan.

- Akkor én folytatom is, ha van valami sikítok. - fordult vissza a géphez és újabb parancsokat kezdett adni a gépnek, ami képernyőt is váltott azonnal.

Egy szó nélkül hagytam magára Liamet, mivel tudtam, hogy nem veszi jó néven, ha munka közben zavarják, így hangtalanul haladtam végig a hatalmas házon, végül a konyhában lukadva ki. Viszont nem léptem be oda, amikor meghallottam a két ismerős női hangot beszélgetni. Lena és Sara tartózkodtak a helységben és a nem hallatán muszáj voltam kihallgatni őket.

- Mi van most veletek? - örültem, hogy a hangjuk nem egyforma, így kitudtam venni, hogy mikor ki beszél, akkor is, ha innen alig volt suttogás.

- Semmi. Nem akarok újra bele rohanni, hisz gyakorlatilag több, mint fél éve nem vagyunk együtt. És nem is tudok, úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Akkor talán más lenne a helyzet, ha nem engem vádolt volna meg. Talán akkor most újra vele lennék, de így nem tudok. - éreztem a neheztelést a hangján.

- Megértelek, tényleg, de én nem bírnám ezt ki a helyedben. Én már az első éjjelen Liam karjaiba vetettem magamat. - hallottam, ahogy halkan felnevetnek.

- Veletek más a helyzet.

- Igen, de nekem is furcsa volt. Mérges is voltam Liamre, amiért nem jelentkezett, én meg halálra aggódtam magam miatta.

- Elhiszem, nekem is épp ez a helyzet Harryvel. Szeretem őt, de attól még nem vagyok képes őt közel engedni magamhoz, bármennyire is szeretném. - jól esett a lelkemnek, hogy legalább tudom, hogy még szeret, így nincsen minden veszve.

- Harry. - a nevem hallatán akkorát ugrottam, hogy csoda, hogy nem fejeltem le a plafont.

- Cseszd meg Niall, a szívbajt hozod rám. - ütöttem a vállába, mire pár lépést hátrált.

- Bocsi, de mit is csinálsz te tulajdonképpen?

- Semmit. - vontam vállat, de figyeltem a hangomra, hogy a lányok ne halljanak meg.

- Aha és véletlenül sem őket hallgatod ki, ugye?

- Oké átlátsz rajtam, de halkabban, mert nem akarok lebukni előttük. - csitítottam le kissé.

- De most komolyan miért hallgatod ki őket?

- Mert Lena nem áll velem szóba, így ez az egyetlen lehetőségem. - vázoltam fel neki a helyzetet.

- Nem áll veled szóba? - eléggé megdöbbenve kérdezett vissza.

- Nem igazán. 

- Már ne haragudj meg Hazz, de megérdemled. - láttam rajta, hogy azt várja, mikor fogok kirobbanni.

- Tisztában vagyok a tetteim súlyával Niall.

A nap hátralévő részében a semminél is kevesebb dolgot tettem. Lenáékat figyeltem, amik a nappaliban beszélgettek mind az öten, ami még mindig különös volt nekem. A másik három lányt nem ismertem, de a többiek elég jól kijöttek velem. Louis feltűnően sokat beszélt El-ről, így egyértelmű volt nekem, hogy nagyon bejön neki a csaj. Zayn meg le sem tudta volna tagadni, hogy több van közte és Perrie között, mint barátság. Épp a tv-t kapcsolgattam, amikor a csengő megszólalt, mivel egyik lány sem mozdult meg, így felálltam és az ajtóhoz sétáltam. Amikor kinyitottam senki nem állt az ajtóban, már éppen becsuktam volna, amikor feltűnt egy fehér boríték a lábtörlő közepén. Nem volt rajta semmi címzés, csak egy egyszerű fehér boríték volt. Felnyitottam és azonnal meghűlt bennem a vér.

Jó látni újra régi ismerős. 

Érdekes, de úgy tudtam, hogy a cellák közt éldegélsz.

De ne foglalkozz vele sokáig, a pillanatnyi sokk hamar elillanni látszik.

Tudom mit keresel, az Y találó kis név és a rejtély megoldásához épp ideális.

Ne keresd túl sokáig, talán közelebb van, mint gondolod.

Csak a szemedet nem veri ki.

Házad táján keresgélj,

Hogy megtaláld mit szeretnél.