Meghoztam a következő fejezetet.
Remélem tetszeni fog.
Várom a véleményeteket.
Jó olvasást hozzá.
Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Lena
Mivel többszöri csengetésre sem nyitotta ki senki az ajtót, így nekem kellett a főzést abba hagyva, ajtót nyitnom. Kezdett elegem lenni abból, hogy mindent én csináltam a házban, mivel valamiért senki más nem volt hajlandó a kisujját sem mozdítani. Az ajtóban állva, viszont két nem várt személy fogadott. Nem láttam sokszor és akkor is, csak képen, de egyből felismertem a nőt, aki mosolyogva állt velem szemben. Nem tűnt zavartnak, nem volt ideges, maga volt a megtestesült béke és nyugalom. Fogalmam sem volt, hogyan lehet erre képes, hogy gyakorlatilag az elhagyott gyereke ajtajában állt, aki minden, csak nem veszélytelen. Személy szerint én joggal lennék beszarva. Egyértelmű volt, hogy fogalma sincsen ki is Harry valójában. Honnan is tudná? Kicsi gyermekkora óta nem látta a fiát, így azt sem tudhatja, hogy milyen ember vállt belőle.
- Beszélhetnék a fiammal? - kedves hangon szólt hozzám, de bennem valamiért mégis a méreg kezdett dolgozni. Nem volt ínyemre ez a fajta közönyösség, mintha csak egy kiló kenyeret kért volna a helyi szupermarketben. Előre tudtam, hogy ebből nagy balhé lesz, pont a viselkedése miatt.
- Melyikkel? - nem bírtam ki, hogy ne tegyek valami epés megjegyzést, főleg, hogy ez a nő láthatólag valóban nem érzett semmit a gyereke iránt, továbbra sem.
- Tudod te, hogy Harryről beszélek, hol van? - ekkor hallottam meg a lépteit a folyosón és azt kívántam bár rácsaptam volna, erre a nőre az ajtót, de nem tehettem. Megérdemli, amit kapni fog Harrytől.
-Harry gyere, azt hiszem téged keresnek. - napok óta most mondtam ki a nevét először, furcsa volt, de mégis nyugalommal töltött el. Tudtam, hogy jelen pillanatban nagyobb szüksége lesz rám, mint valaha.
- Ki az? - hallom meg a hangját, de szinte elnyeli kérdő hangsúlyát a szavak végén, amikor rálát az ajtóban és felfogja a látványt, mi eléje tárul.
Szinte szabályosan látom arcán átvillanni a megannyi múlt fájdalmát, tudom, hogy belülről tombol benne a pokol, amit az anyja egykor az életébe, a kicsi szívébe kényszerített azzal, hogy semmibe vette a létezését és a tényt, hogy egy olyan ember nevelje fel, aki minden, csak nem apának való. Egy pillanatra megtorpant a lépésben és láttam rajta a hezitálást, a döntést, hogy kiként cselekedjen. Nyilván nem volt erre felkészülve, ahogy én magam sem. Nem gondoltam volna egy percre sem, hogy felbukkan, hogy alig pár nap leforgása alatt a semmiből, az álomból, valóssá válik. Az arca teljes megváltozása jelentette a döntéshozatalt. Örültem, hogy azok a fekete szemek nem nekem szólnak, mert azt igazat megvallva halál félelmet keltőek voltak minden alkalommal, amikor láttam őket. Valóban a halál hírnökei voltak.
- Mi a faszt kerestek itt? - szabályosan üvöltött, amivel engem nem lepett meg, de vélhetően Gemma eléggé megijedt, mert azonnal összerezzent, ahogy Harry megszólalt.
- Szia Harry. - lassan engem dühített fel a nyugodt hangszíne miatt.
- Szia Harry? Komolyan csak ennyit tudsz mondani, ennyi év után? - magából kikelve közeledett az ajtó felé. Jobbnak láttam, ha nem állítom meg, mindent megérdemel ez a nő vele szemben, amit kapni fog most.
- Tudom, hogy haragszol rám, de ezt ne a fiamon töltsd ki. Engedd el őt. - ekkor esett le, hogy miért is jöttek ide. Nem az sarkalta erre a tettre, mert Harry felbukkant a lakásán, hanem azért mert megtudta, hogy Seth nálunk van és féltette a gyerekét. Ez mind szép és jó, de mi van a másik fiával, aki eközben darabjaira hullik belülről?
- Komolyan? Ezért? Csak ezért jöttél ide? A kis seggnyaló fiacskád hiányzik? Tényleg? Sajnálom, hogy el kell, hogy keserítselek, de nem fogom elengedni, addig nem míg meg nem tudom, amit akarok. - érdekes volt hallani Harry észrevételeit és az érzéseit az anyja iránt. Semmi szeretet nem volt benne, csak neheztelés, csalódás és gyűlölet, ami feneketlen volt és végtelen.
- Ne csináld ezt, a te testvéred is. - tudtam, hogy ez volt az az elhangzott mondat, amit vétek volt kimondani.
- Egy valamit jegyezz meg, ezek itt ketten soha nem lesznek a testvéreim. - szűrte a szavait a fogai között, vontatottan, hogy biztosan célba érjen az üzenet.
- Beengednél, hogy nyugodtan megtudjuk ezt beszélni?
- Mit akarsz megbeszélni? Azt, hogy ne öljem meg Sethet, vagy inkább arról óhajtasz beszélni, hogy milyen halottnak tekinteni a fiadat? - nem tudtam volna megmondani, hogy mennyire volt ez övön aluli Harrytől, de amint Anne arca eltorzult, tudtam, hogy elérte, amit akart. Fájdalmat okozott a nőnek, aki ezt tette vele évekig.
- Sosem tekintettelek annak. Miattad tettem mindent.
- Miattam? Az én érdekemben hagytál ott kicsi gyerekként egy pszichopata zsarnokkal, akivel te nem bírtál? Elmondom neked, hogy miattad lettem az, aki. Mivel gyáva voltál és elmenekültél nélkülem, így olyanná váltam, mint akitől elvileg féltettél. De mondok neked valamit, én sokkal rosszabb vagyok, mint ő valaha is volt. - nem ismertem az apját, de az elbeszélések szerint Harry valóban nagyon hasonlított rá.
- Nála nem lehetsz rosszabb, ő egy szörnyeteg volt.
- Szerinted én mi vagyok? - ekkor elkapta a karomat és közelebb húzott az anyjához és a fejemet a fény felé fordította, hogy látszódjanak a még megmaradt véraláfutások és sebek. - Megütöttem őt, mert dühös voltam. Szerinted ez normális? Nem normális dolog bántani azt, akit szeretsz. Ő az életem és mégis kezet emeltem rá, nem először. Nem tudom magamon uralkodni, ha dühös vagyok, pedig elhiheted, hogy ő az utolsó ember a földön, akinek ártani akarnék. És nem vagyok rosszabb nála?
- Erről nem te tehetsz Harry. - azonnal hátrébb lépett velem együtt, amint az anyja közeledni próbált felém.
- Nem, mivel ez a te hibád. Most pedig takarodjatok innen. Nincs szükségem többé rád, ha akkor nem voltál velem, most sem legyél. Seth meg túléli, ha okosan válaszol. Mekkora irónia, hogy mind a két fiad maffiózó nem? Bár ő benne is Styles vér folyik, így érthető, nem? - tudtam, hogy mostanra már cukkolja az anyját, aki eléggé mérgesnek is látszott.
- Mindig is önző voltál, aki csak magával törődött. Tényleg azt hiszed, hogy soha többé nem voltam jelen az életedben? Mindig figyeltelek. Szerinted ki küldte utánatok Sethet, amikor elfogtak? Mindig a háttérben voltam és vigyáztam rád. - ekkor Harry arcán csattant a keze, akit ezek után nekem kellett vissza fognom, nehogy neki menjen az anyjának.
- Szerintem most tényleg okosabb dolog lenne, ha elmennétek. - néztem Gemmára, aki csak némán bólintott.
Komolyan nem hittem el, ami alig fél órája történt. Harryt azóta sem láttam. Amint az anyja és a húga távoztak az edző teremben volt és hangos zene kíséretében magát sanyargatta, vagyis a testét. Tudtam, hogy magányra vágyik ezért részben meg is adtam neki, de mivel már kezdtem aggódni érte, ezért bementem hozzá, hogy beszélhessek vele. Mivel a megjelenésem semmiben sem zavarta, ezért leállítottam a lejátszást, hogy rám figyeljen.
- Készen van az ebéd, gyere le enni. - próbáltam olyan kedves lenni, mint még soha.
- Nem vagyok éhes Lena.
- Egész nap nem ettél semmit. - tudtam, hogy nem evett, mivel egész délelőtt a konyhában voltam és ő volt az egyetlen, aki nem jött reggelizni.
- Nem baj.
- Kérlek Harry. - sétáltam felé.
- Most én kérlek meg valamire, a biztonságod érdekében. Addig kerülj el, míg én nem kereslek. - ezzel megfordult, de én nem foglalkoztam a kérésével. Mögé sétáltam és végig simítottam meztelen mellkasán.
- Harry. - suttogtam a fülébe.
- A tűzzel játszol, ugye tudod? - lassan fordult meg, amint ráláttam szemeire, láttam, hogy mennyire lángolnak.
- Nem félek a tűztől. - gyengéden megcsókoltam az ajka sarkában.
- Megégeted magadat. - megragadta a derekamat és az ölébe emelt.
- Nem érdekel. - ez volt a végszó, mohón téptük egymás ajkait és meglepődve tapasztaltam, hogy mennyire hiányzott már nekem az érintése, a csókja, a közelsége, a teste, ő maga. Vágytam rá és a szexre vele, a maradéktalan örömre, amit nyújtani fog nekem. Zihálva tűntünk el a hálószobája ajtaja mögött, hogy végre minden a helyére kerüljön.
- Szia Harry. - lassan engem dühített fel a nyugodt hangszíne miatt.
- Szia Harry? Komolyan csak ennyit tudsz mondani, ennyi év után? - magából kikelve közeledett az ajtó felé. Jobbnak láttam, ha nem állítom meg, mindent megérdemel ez a nő vele szemben, amit kapni fog most.
- Tudom, hogy haragszol rám, de ezt ne a fiamon töltsd ki. Engedd el őt. - ekkor esett le, hogy miért is jöttek ide. Nem az sarkalta erre a tettre, mert Harry felbukkant a lakásán, hanem azért mert megtudta, hogy Seth nálunk van és féltette a gyerekét. Ez mind szép és jó, de mi van a másik fiával, aki eközben darabjaira hullik belülről?
- Komolyan? Ezért? Csak ezért jöttél ide? A kis seggnyaló fiacskád hiányzik? Tényleg? Sajnálom, hogy el kell, hogy keserítselek, de nem fogom elengedni, addig nem míg meg nem tudom, amit akarok. - érdekes volt hallani Harry észrevételeit és az érzéseit az anyja iránt. Semmi szeretet nem volt benne, csak neheztelés, csalódás és gyűlölet, ami feneketlen volt és végtelen.
- Ne csináld ezt, a te testvéred is. - tudtam, hogy ez volt az az elhangzott mondat, amit vétek volt kimondani.
- Egy valamit jegyezz meg, ezek itt ketten soha nem lesznek a testvéreim. - szűrte a szavait a fogai között, vontatottan, hogy biztosan célba érjen az üzenet.
- Beengednél, hogy nyugodtan megtudjuk ezt beszélni?
- Mit akarsz megbeszélni? Azt, hogy ne öljem meg Sethet, vagy inkább arról óhajtasz beszélni, hogy milyen halottnak tekinteni a fiadat? - nem tudtam volna megmondani, hogy mennyire volt ez övön aluli Harrytől, de amint Anne arca eltorzult, tudtam, hogy elérte, amit akart. Fájdalmat okozott a nőnek, aki ezt tette vele évekig.
- Sosem tekintettelek annak. Miattad tettem mindent.
- Miattam? Az én érdekemben hagytál ott kicsi gyerekként egy pszichopata zsarnokkal, akivel te nem bírtál? Elmondom neked, hogy miattad lettem az, aki. Mivel gyáva voltál és elmenekültél nélkülem, így olyanná váltam, mint akitől elvileg féltettél. De mondok neked valamit, én sokkal rosszabb vagyok, mint ő valaha is volt. - nem ismertem az apját, de az elbeszélések szerint Harry valóban nagyon hasonlított rá.
- Nála nem lehetsz rosszabb, ő egy szörnyeteg volt.
- Szerinted én mi vagyok? - ekkor elkapta a karomat és közelebb húzott az anyjához és a fejemet a fény felé fordította, hogy látszódjanak a még megmaradt véraláfutások és sebek. - Megütöttem őt, mert dühös voltam. Szerinted ez normális? Nem normális dolog bántani azt, akit szeretsz. Ő az életem és mégis kezet emeltem rá, nem először. Nem tudom magamon uralkodni, ha dühös vagyok, pedig elhiheted, hogy ő az utolsó ember a földön, akinek ártani akarnék. És nem vagyok rosszabb nála?
- Erről nem te tehetsz Harry. - azonnal hátrébb lépett velem együtt, amint az anyja közeledni próbált felém.
- Nem, mivel ez a te hibád. Most pedig takarodjatok innen. Nincs szükségem többé rád, ha akkor nem voltál velem, most sem legyél. Seth meg túléli, ha okosan válaszol. Mekkora irónia, hogy mind a két fiad maffiózó nem? Bár ő benne is Styles vér folyik, így érthető, nem? - tudtam, hogy mostanra már cukkolja az anyját, aki eléggé mérgesnek is látszott.
- Mindig is önző voltál, aki csak magával törődött. Tényleg azt hiszed, hogy soha többé nem voltam jelen az életedben? Mindig figyeltelek. Szerinted ki küldte utánatok Sethet, amikor elfogtak? Mindig a háttérben voltam és vigyáztam rád. - ekkor Harry arcán csattant a keze, akit ezek után nekem kellett vissza fognom, nehogy neki menjen az anyjának.
- Szerintem most tényleg okosabb dolog lenne, ha elmennétek. - néztem Gemmára, aki csak némán bólintott.
***
Komolyan nem hittem el, ami alig fél órája történt. Harryt azóta sem láttam. Amint az anyja és a húga távoztak az edző teremben volt és hangos zene kíséretében magát sanyargatta, vagyis a testét. Tudtam, hogy magányra vágyik ezért részben meg is adtam neki, de mivel már kezdtem aggódni érte, ezért bementem hozzá, hogy beszélhessek vele. Mivel a megjelenésem semmiben sem zavarta, ezért leállítottam a lejátszást, hogy rám figyeljen.
- Készen van az ebéd, gyere le enni. - próbáltam olyan kedves lenni, mint még soha.
- Nem vagyok éhes Lena.
- Egész nap nem ettél semmit. - tudtam, hogy nem evett, mivel egész délelőtt a konyhában voltam és ő volt az egyetlen, aki nem jött reggelizni.
- Nem baj.
- Kérlek Harry. - sétáltam felé.
- Most én kérlek meg valamire, a biztonságod érdekében. Addig kerülj el, míg én nem kereslek. - ezzel megfordult, de én nem foglalkoztam a kérésével. Mögé sétáltam és végig simítottam meztelen mellkasán.
- Harry. - suttogtam a fülébe.
- A tűzzel játszol, ugye tudod? - lassan fordult meg, amint ráláttam szemeire, láttam, hogy mennyire lángolnak.
- Nem félek a tűztől. - gyengéden megcsókoltam az ajka sarkában.
- Megégeted magadat. - megragadta a derekamat és az ölébe emelt.
- Nem érdekel. - ez volt a végszó, mohón téptük egymás ajkait és meglepődve tapasztaltam, hogy mennyire hiányzott már nekem az érintése, a csókja, a közelsége, a teste, ő maga. Vágytam rá és a szexre vele, a maradéktalan örömre, amit nyújtani fog nekem. Zihálva tűntünk el a hálószobája ajtaja mögött, hogy végre minden a helyére kerüljön.
:O :O ahww erre vártam :D :D Juj ez nagyon ott volt !!!!
VálaszTörlésHát az anyja nálam is kiverte a biztosítékot, de van egy olyan érzésem, hogy nem tűnik el ezzel teljesen. Ő küldte Seth-et utánuk? most még jobban várom a folytatást :D
Aaaaaaaaaaaaaaaaaa imadas
VálaszTörlés