Harry
Hangos kopogásra ébredek reggel, ami az ajtó felől jön. A fejemre húzom a takarót és várom, hogy a zaj végre megszűnjön, de természetesen nincsen szerencsém. Dühösen rúgom le magamról a takarót és konstatálom, hogy Lena sehol. Bár, mintha rémlene, hogy ma dolgozik, de nem mernék rá megesküdni. A sok fájdalom csillapító, amit a vállam miatt szedek, kicseszettül eltompítja az agyamat és semmire nem emlékszem vagy ha igen, nem tudom, hogy álmodtam vagy valóban meg is történtek az események. Mellékhatásként még jelen van az állandó alvás, ami már az agyamra megy, kezdem úgy érezni magam, mint egy holdkóros.
- Mit akarsz? - nyitom ki az ajtót, hogy szembe találjam magam Zayn-nel.
- Végre, hogy felkeltél. - sóhajt fel.
- Nehéz lett volna nem felkelni, miközben ripityomra töröd az ajtót. - ásítok a mondandóm közepette.
- Szedd össze magad és gyere le, ideje akcióba lendülni vagy kifutunk az időből. - a parancsolgatása kiakaszt.
- Nem ezt ugatom már egy hete? - csattanok fel.
- Persze, de nem igen voltál beszámítható. - nevet ki, mire lökök rajta egyet, ezzel elérve, hogy a szemközti falba ütközzön.
- Ne hápogj itt nekem, hanem tedd amire kértelek, a többiekkel együtt. Komolyan hol lennétek nélkülem? Körbe-körbe járkálnátok, mert nem lenne helyes irány. - nézek Zaynre, aki döbbenten mered rám, az előbbi tettem miatt.
- Vegyél vissza Harry. - csattan fel, de elindul a folyosón, a lépcső irányába.
Bevetettem magam a fürdőbe, hogy mindnél hamarabb elkészüljek, hogy ezek a hülyék örüljenek. Megállt az élet, mert meglőttek vagy mi van? Ledobom magamról az alsó nadrágot, majd a zuhany alá állok, ami forró cseppekkel vonja be a testemet. A vállam még mindig sajog, de nem ez a legnagyobb problémám, hanem ahogy gyógyul kurva mód viszket és megörülök tőle. Megvakarni természetesen nem tudom, mert beszarok annyira fáj még most is, ha hozzá érek. De legalább gyógyul, még ha lassan is. Óráknak tűnő idő után mászok ki a kabinból és sétálok a gardróbba, hogy magamra vegyek, valami ruhának nevezhetőt. A farmer felvételével nincs semmi gond, de amikor egy fehér pólót akarok felvenni, azt hiszem beszarok, ahogy felemelem a kezem. Ordítva húzom át a fejemen az anyagot és alig várom, hogy a fájdalom végre enyhüljön. Kibaszott seb, nem tudok semmit csinálni, már lassan azt sem tudom, hogy mikor dugtam utoljára. Lena és a hülye, nem akarok neked fájdalmat okozni dolgával. Persze igaza van, mert egy kicseszett póló felvétele is gondot okoz, de akkor is frusztráló a helyzet és egyre inkább, ahogy múlik az idő.
Arra sétálok le a konyhába, hogy ezek négyen valamit kurvára oda égettek, mert konkrétan tiszta füst az egész konyha.
- Mit csináltok? - kérdezem meg.
- Reggelit. - válaszolja Niall.
- Azért a konyha felgyújtását hanyagolhatnátok. - nevetek rajtuk.
- Jó ötlet. - fogja a hasát Louis, úgy röhög.
- Oké, ha abba hagytátok a lakásom romba tételét, beszélhetnénk az igazán komoly dolgokról is. - ülök le a bár székre egy csésze kávé kíséretében.
- Eddig annyi van, hogy úgy néz ki mindenki bevette, hogy meghaltál. - ülnek le velem szembe.
- Akkor jó és mi van a temetésemmel és a többivel? - kérdezek rá a legrosszabb részre.
- Hát azt én kezdtem el szervezni, egy hét múlva lesz és koporsós. - szólal fel Liam.
- Mi van? Mi az, hogy koporsós? - akadok ki.
- Most mi van? Valahogy el kell velük hitetni, hogy meghaltál. - mered rám Liam.
- És mégis mit gondoltatok, hogy majd eltemettek élve? - csapok az asztalra.
- Harry nyugodj meg, erről eddig szó sem esett, de ha ez kell a színjátékhoz, akkor igen. - Liam próbál vicces lenni, de valahogy nem tudok nevetni.
- Ja, ti könnyen beszéltek. - állok fel.
- Ne duzzogj, amúgy is ez az egész a te ötleted volt. Elakarod kapni azt a szemetet vagy nem? - kérdezi meg Louis.
- Ez nem is volt kérdés. - válaszolom.
- Akkor meg fejezd be a duzzogást. Mi van veled? Olyan frusztrált vagy. - méreget Lou, mintha bármelyik pillanatban robbanhatnék.
- Nem ápolgatja Lena, ez a baja. - szólal meg Niall.
- Pofád befogod Niall. - csapok az asztalra.
- Mondom én, hogy nem volt szex. - röhög ki, mire kirúgom alóla a széket.
- Na most nevess, mert én halál jól szórakozok. - nevetek felette, ahogy a földön fetreng.
- De vicces vagy. - duzzog, miközben leporolja magát.
A nap további részét telefonálgatással töltöttük, hogy pontos legyek, a többiek töltötték azzal, hiszen én halott vagyok és így egyenesen arányos, hogy egy halott nem telefonálgat. A szervezés nem is volt olyan könnyű, minden féle hülyeséget kérdezgettek és halotti anyakönyvi kivonatot is kérnek a temetkezési vállalatnál. Na ez az a dolog, amivel én személy szerint nem számoltam. Zayn persze rögtön mondta, hogy semmi gond, hamisít egyet és el is tűnt, hogy a laptopján alkosson. Alig két óra múlva a kezében egy papírral tért vissza, ami valóban a megszólalásig hasonlított egy halotti anyakönyvi kivonatra. Mondanom sem kell, hogy mennyire morbid érzés volt a nevemet olvasni rajta, miközben élek és virulok. Nem vagyunk komplettek. Nagy fába vájtuk a fejszénket és nagyon remélem, hogy elbírunk vele, mert az elbukást nem akarom megkockáztatni. Lena a tét és nem hibázhatok.
- Liam csörög a telefonod és Lena keres. - olvasom le a képernyőről a nevet. - Miért téged hív?
- Mivel te halott vagy? - kérdezett rá.
- Basszus, de Ő az én csajom. - csattanok fel.
- Hagyd már abba, én mondtam neki, hogy engem hívjon, hogy hihető legyen. Ha esetleg valaki figyelteti a hívásait, sőt az lenne a legjobb, ha nem is beszélnél vele többet, ha esetleg le is hallgatják a beszélgetéseit. - üvölti nekem Liam.
- Te fejezd be, mert nagyon vékony cérnán lógsz. - közeledek felé.
- Mit akarsz? Megint megversz, úgy mint a múltkor? - merészen áll előttem.
- Nem. - duzzogva emelem fel a telefonját és felveszem. - Szia.
- Harry? - kérdez vissza rögtön.
- Igen. Mit szeretnél? - kérdezem meg.
- Nem szabadna beszélned velem. - sóhajt fel.
- Nem igazán érdekel baby, csak mond mi a baj. - eléggé zaklatottnak tűnik.
- Basszus, kiment a fejemből ez az egész szarság. - sóhajtozik folyamatosan.
- Micsoda?
- A gála este, az üzlet felrobbantás után elhalasztották, de mivel készen lett az üzlet, így a főnök asszony megakarja tartani és pont a temetésed napján. - egyértelműen hallható az idegessége.
- Mi ezzel a problémád? - kérdezek vissza, hiszen nem értem mi a gond vele.
- Veled akartam menni eredetileg és, így nem tudok. - sírja el magát.
- Jaj Len, ne sírj. Semmi baj, elmész, majd akkor Liammel. - nézek Liamre, aki hülye arc kifejezéssel bámul.
- Jó. - szipogja nekem.
- Ne legyen rossz kedved, mert igazából jól vagyok. - próbálom felvidítani.
- Tudom, de akkor is annyira rossz érzésem van. - hallom, hogy erőlködik a hangszíne feljavításán.
- Nekem mondod, de most mennem kell, siess haza. - köszönök el és leteszem a telefont.
Lena kiborulása az én hangulatomat is elcseszte a nap hátra lévő részére. A fiúkkal órákon át beszélgettünk és terveztük az egész Summers kiiktatása dolgot és meg kell mondanom eléggé jól haladtunk. A legtöbb dolgot kitaláltuk, most már csak a megszervezés maradt hátra, ami kicsit nagyobb dió lesz.
- Mi a frász az a mellkasodon? - kérdeztem Zaynt, akinek egy piros pont villant fel a mellkasán, de mire kinyögtem rájöttem, hogy mi is az. - Feküdjetek le.
Ahogy elordítom magam, máris ezernyi lövés hasít a levegőbe és az ablakok sorozatos szétrobbantása süvít a levegőben. Mindent szilánkok borítanak és por, amitől semmit sem látni. Mindenki a fegyveréért kap és kúszva a bejárati ajtóhoz megyünk, hogy elintézzük azt, aki ezt az egészet tette. Zayn nyitja ki az ajtót és rohanni kezd az alakok felé, akik menekülőre fogták. Persze engem nem engednek ki a házból, hogy ne bukjunk le. Tisztán látom, ahogy utol érik őket és sorozatos lövésekkel széjjel lövik a támadóinkat. Fél óra elteltével, amikor tisztának tűnik minden térnek vissza a szét bombázott lakásba.
- Kicseszett Summers. - üvölti Liam, ahogy visszajöttek.
- Mi a szar volt ez? - üvöltöttem velük.
- Nagyon úgy tűnik, hogy a te halálod volt nekik a kezdet és minket is ki akarnak csinálni. - liheg Niall.
- Nem lesz esélyük, mert velünk állnak szemben, Summers nem tudja kivel kezdett ki.
Most már túl messzire ment ezzel az akciójával, a temetésem, csak a kezdet te szarházi. A terv mostantól éles és semmi sem érdekel, csak hogy megdögöljön. Vicces lesz és halál vicces dolog a saját temetésed megszervezése is, komolyan mondom. Szinte szó szerint. Már nem igazán tudom, hogy fogom eljátszani, hogy meghaltam. Nem akarnám, hogy élve temessenek el, de ha ez kell, hogy hihető legyen a beadni készült mesénk, átesek rajta. Talán most először érzem azt, hogy abnormális, amibe belekezdtünk és ez hatalmas szó tőlem, hiszen volt egy-két kétes ügyünk, ami másnak kiverte volna a biztosítékot, de nekünk meg se kottyant. De egy biztos, a temetésem súrolja a határaimat elég keményen. A többiek, mint a mérgezett egér, rohangálnak körülöttem. Eszelősen néznek ki, pedig én készülök egy kicseszett koporsóba fetrengeni. Akinek itt elmehet az esze, ráadásul megengedetten, az én magam vagyok.
Világ készülj, hogy Harry Styles a feledésé lesz, elmúlik, mintha sosem lett volna a csúcson. Leváltják, hogy újak jöjjenek a helyére. De egy valamit ne felejtsetek.
Feltámadok.
