Harry korábbi látogatása óta nem jön álom a szememre. Csak forgolódok, de aludni egy percet sem tudtam. Be kell valljam megrémiszt engem. Ki az, aki csak úgy betör mások lakásába és az ágyán ülve vár az emberre. Ez nem normális dolog, még nekem se, pedig én sok mindent láttam. Csak nemrég szabadultam meg a múltamtól, de úgy tűnik az könyörtelenül haladt mellettem, míg utol nem ért. Nem akarok ebbe a világba újra belefolyni. Kijönni belőle egyszer is szinte lehetetlen volt, nemhogy másodszorra. Bármennyire is vonz Harry nem bonyolódhatok bele, mert az azt jelentené, hogy vissza fele haladok. Nem kerülök ebbe megint bele. Ezt eldöntöttem és ha ehhez az kell, akkor Harryt is elfelejtem. Menni fog ez? A kérdés jó és én rettegek a választól.
Mikor megfordultam az ágyamban és az éjjeli szekrényen lévő kis ébresztő órám hajnali egyet mutatott. Sara még nem ért haza és akaratomon kívül is aggódni kezdtem érte. Liammel van, aki látszólag veszélytelen, de mivel a BAD tagja, így biztosan tudom, hogy veszélyes. Nem mondhatom meg Sarának mit tegyen, hiszen az képmutatás lenne, ha engem és Harryt nézzük. Csak azt remélem, hogy jól dönt. De én tudok, majd jól vagy logikusan dönteni? Magamat ismerve ez lehetetlen vállalkozás, nem vagyok egy realista ember, sokszor ringatom magam álom világban.
Az ajtó felől zajok szűrődtek be. Rettegni kezdtem, hogy talán Harry tért vissza. Magam sem tudom, hogy miért borzongok meg tőle. Majd mikor a kulcsot hallottam az ajtóba csúszni, már tudtam, hogy Sara az. Kikeltem az ágyból és a nappaliba mentem, hogy megnézzem biztosan ő-e az. Mikor megláttam a sötétben kicsiny alakját, egy megkönnyebbült sóhaj szaladt ki a számból. Sara felkapcsolta a lámpát, mire rám nézett és egy óriási sikoly hagyta el az ajkait.
- Lena mi a fene van? - nézett rám kissé kipirult arccal a félelemtől.
- Nem tudtam aludni és kijöttem mikor hallottam, hogy haza jöttél. - válaszoltam neki, míg a kanapéhoz sétáltam és leültem rá. Sara követte a példámat és mellém ült.
- Látom rajtad, hogy egyáltalán nem ezért vagy fent. Szóval? - húzta fel a szemöldökét, míg a válaszomra várt.
- Jó elmondom, de ne kapj szív rohamot. - figyelmeztettem, mire ha lehet még magasabb lett a szemöldöke íve. - Harry itt volt.
- Mi? Ide jött a lakásunkhoz? - mosolyodott el Sara.
- Nem egyszerűen ide jött, pont ez a lényeg. Elmentem fürdeni és mikor kiléptem az ágyamon ült. - kezdtem elmesélni.
- Hogy mi van? Lena, nem zártad be az ajtót? - akadt ki.
- Hülye vagy, dehogy nem. - csattantam fel és járkálásba kezdtem.
- Akkor még is, hogy tudott bejönni? - emelte fel ő is a hangját.
- Sara betört a lakásba. - járkáltam egyre gyorsabban.
Sara csak a szája elé kapta a kezét és a félelem tisztán látható volt a tekintetében.
- És mi volt mikor kijöttél? - szólalt meg nagy sokára, mikor megtalálta a hangját.
- Leüvöltöttem a fejét, hogy hogy jutott be és miért jött. - kezdtem bele, de Sara félbeszakított a kérdésével.
- És hogy jött be? - kérdezte izgatottan, mintha csak egy izgalmas filmet nézne.
- Fogalmam sincsen. Mikor rákérdeztem az válaszolta, hogy nincs olyan ajtó, ami megállítaná őt abban, hogy megkapja amit akar. - meséltem tovább a történteket.
- Ezt nem értem. Mit akart? - fakadt ki Sara.
- Én is ezt kérdeztem. Erre az volt a közhelyes válasza, hogy engem akar. - idéztem fel a beszélgetésünket.
- Úr isten, Lena. - kapta ismét a szájához a kezét, ha lehet tíz perce már harmadszorra.
- Én is így vagyok bele. - értettem egyet a kirohanásával.
- Azután mi volt? - kérdezte a körme rágását megszakítva, amitől akaratlanul is felkuncogtam.
- Elküldtem, de nem ment el. Helyette megcsókolt. - vallottam be.
- Megcsókolt? - Sara félelme egyik percről a másikra tűnt el és valami ismeretlen csillogás vette át a helyét a szemeiben.
- Igen, de azután elment. - fejezetem be az események mesélését.
- Harry nem egy egyszerű férfi, azt már most látom. - lelkendezett Sara.
- Nem az. De te miért örülsz ennek ennyire? - kérdeztem rá.
- Nem tudom. De örülnék neki, ha végre lenne egy pasid. - nevette el magát.
- Szerintem te csak foglalkozz azzal, hogy magadnak találj egyet. - válaszoltam neki miközben megforgattam a szemeimet, a mondata hatására.
- Jogos. - pirult el.
- Ez mi volt? - kérdeztem rá, mikor észrevettem, hogy az arcát nem kevés pír borította el.
- Még is mire gondolsz? - adta nekem a hülyét.
- Elpirultál és ne tégy úgy mintha nem láttam volna. Ki vele mi van? - ültem le vele szemben és a válaszára vártam.
- Hát igazából nem sok minden, csak nagyon tetszik Liam. - vallotta be nekem.
- Te belezúgtál. - kiáltottam fel.
- Nem zúgtam bele. - hajtotta le a fejét és a lábát fixírozta.
- Ismerlek és tudom, hogy mikor vagy oda egy srácért és most határozottan azt látom rajtad. - mosolyogtam rá.
- Oké. Tényleg lehet, hogy egy kicsit belezúgtam, de annyira aranyos. - vallotta be Sara nagy nehezen.
- Örülök neki, de nem félsz a munkája miatt? - kérdeztem rá, ami inkább engem aggasztott.
- Tudod, hogy igen, de már annyira benne vagyok, hogy nem tudom őt elfelejteni. - nézett rám és a szemei a szavait tükrözték.
- Sara tisztában vagy vele, hogy a saját szabályodat hágod át? - húztam fel a szemöldökömet szórakozottan.
- Igen. - lökte meg a vállamat Sara játékosan.
- Csak figyelj oda kérlek. - kezdtem az aggódó szülőt játszani.
- Mindig figyelek. - nevette el magát, amire én is nevetésben törtem ki.
- És elmondta, hogy egy banda tagja? - kérdeztem rá, arra ami már rég fúrta az oldalamat.
- Nem. - vágta rá rögtön Sara.
- Mit mondott mivel foglalkozik? - kérdeztem meg.
- Azt mondta informatikus. - mosolyodott el Sara.
- Informatikus?! Jót röhögtem. - forgattam meg a szemeimet.
- Ja eléggé nevetséges. - helyeselt Sara.
- Szerinted tudják, hogy mi tudjuk, hogy ők kicsodák? - kérdeztem rá.
- Szerintem nem. - gondolkozott el Sara.
- Kíváncsi vagyok Harry, mit fog mondani, hogy ő mivel foglalkozik. - gondolkoztam el a lehetőségeken.
- Én is. Egyébként most mi van köztetek? - kérdezte meg Sara, amire én is szerettem volna mindnél előbb választ kapni.
- Őszintén, nem tudom. Azt sem tudom, hogy én mit akarok tőle, nem hogy ő. - vallottam be az érzéseimet, ha lehet még magamnak is.
- Lena tudod, hogy én éppen most szegtem meg a legnagyobb szabályomat, miszerint maffia tagokkal nem keveredek kapcsolatba soha többet. Szóval nem sok jogom van neked tanácsot adni. - fejezte be a kis monológját.
- Kérlek, adj tanácsot, mert nem tudom, hogy mi legyen. - néztem rá kérlelő tekintettel.
- Figyelj én látom rajta, hogy nagyon tetszik neked, de azt is látom, hogy az apád miatt nem akarsz bele keveredni ebbe. De ha már hallgatsz adsz neki egy esélyt, egyáltalán nem biztos, hogy ő olyan mint ő. - fejezet be Sara a tanácsadást.
- Ez az, hogy nem tudom, hogy megpróbáljam-e. Sara félek. - vallottam be.
- Tudom. - ölelt magához.
- Kedvelem őt, de az a de mindig ott van. - bontakoztam ki az öleléséből.
- Ismerd meg egy kicsit és majd eldöntöd, hogy megéri-e a kockázatot. - javasolta nekem.
- Köszönöm. - öleltem magamhoz és nagyon hálás voltam neki.
- Nincs mit, de most már mennyünk aludni, mert holnap dolgozunk. - állt fel Sara és mind a ketten a szobánkba mentünk.
Másnap reggel mondanom sem kell, hogy rettentő nehezen tudtam magamat kikönyörögni az ágyból. Az a néhány óra alvás cseppet sem volt elég. Mikor a fürdőben a tükörbe néztem egy zombit láttam magam helyet. A hajam kócosan állt a fejem tetején, a szemem alatt sötét karikák éktelenkedtek. Beálltam a zuhany alá, ami némi képen felébresztett, de sajnos nem eléggé. Kifésültem a hajam és a fejem tetején egy kontyban fogtam össze. Sminket tettem magamra, ami a szemem alatt található foltoknak köszönhetően, jóval több volt, mint amit magamra szoktam kenni. Felhúztam egy fekete cső szoknyát és egy barack színű blúzt. Mikor kiléptem a nappaliba, Sarát is ugyan, olyan állapotban találtam, mint ahogy magamat éreztem. Gyorsan magamhoz vettem egy banánt és egy hordozható bögrében kávét és már indultunk is.
A nap nagyon hosszúnak tűnt. Az idő vánszorgott és egyáltalán nem akart gyorsabban haladni, bármennyire is könyörögtem érte. Sara kissé felpörgött, mert ő a vásárlókkal foglalkozott, de mivel az új kollekció megérkezett nekem azt kellett bevételeznem és a raktárból kitenni a polcokra, ami eléggé unalmas munkának bizonyult, a mai napon. Már vagy három órája ki és be jártam a raktárban a ruháért, mikor újra bementem és az utolsó előtti dobozt nyitottam ki. A bevétel lapra ráírtam a ruha cikk számát és a méreteket és azok darabszámát, majd kivettem a ruhákat a dobozból és vállfákra kezdtem őket tenni, mikor a raktár hátsó ajtaja kinyílt és a betörő fény elvakított. Mikor végre becsukódott a szemem megszabadult a kínzó érzéstől, amit a nap okozott neki. Mikor kinyitottam az a személy állt előttem, akire soha sem gondoltam volna.
- Harry? - kérdeztem, de inkább kijelentésnek szántam.
- Jó a meglátásod gyönyörűm. - húzta ajkait és féloldalas mosolyra.
- Mit akarsz itt? - kérdeztem tőle.
- Csak bocsánatot akartam kérni a tegnapi miatt. - jött közelebb hozzám, majd megállt közvetlenül előttem, míg a lehelete melegét tisztán éreztem az arcomon.
- Úgy, hogy betörsz a munka helyem raktárába? - nevettem fel az iróniától.
- Igen. - nevetett fel ő is.
- Szóval valójában, miért is zavarsz munka közben? - tettem fel a kérdésemet.
- Csak látni akartalak. - simított ki egy haj tincset az arcomból és a fülem mögé tűrte.
- Oké akkor ez meg volt, úgy hogy mehetsz. - mutattam a kijárat felé.
- Kidobsz? - fúrta fel a szemöldökét és az arcán egy szemtelen mosoly húzódott.
- Nem csak szeretnék dolgozni és ha veled beszélek, akkor nem tudok. - magyaráztam el neki.
- Segíthetek is. - ajánlotta fel, de mielőtt elvetettem volna az ötletét a telefonja csörgése zavart meg.
A zsebéből kihalászót készüléket bámulta és a düh suhant át a vonásain. Mikor felvette nem éppen kedvesen beszélt a vonal túlsó végén lévő személlyel.
- Mi van? Nem még dolgozom rajta.. Ne parancsolgass.. Nevetséges vagy.. Te engem ne fenyegess.. Oké leszarom..- mondta majd a másik félre nyomta a telefont. Mikor visszafordult felém, megijedtem a tekintetétől. a gyönyörű zöld szemei, most szinte feketének tűntek.
- Mennem kell. - mondta idegesen majd kivágta a hátsó ajtót és a nagy csattanás jelezte, hogy elhagyta a raktárat.
Én csak értetlenül néztem utána és egyre biztosabb voltam abban, hogy épp most voltam fültanúja az egyik ügyletének. Ilyen idegesnek régen nem láttam senkit, szóval biztosan nem úgy sültek el a dolgok, ahogy azt ő szerette volna. Hajtott a kíváncsiság, hogy megtudjam kivel és miről beszélt.
Mikor végre letelt a munka időm egyedül mentem haza, mert Sara Liammel találkozott a szemben lévő kávézóban. Félúton egy ismerős kocsi gurult mellettem. Mikor az ablak lehúzódott az ismerős göndör fürtökkel találtam szemben magamat.
- Szállj be. -követelte tőlem érzelem mentesen.
- Nem. - köptem neki vissza.
- Ne mondj nekem ellent. - mondta egyre ingerültebb hangon.
- Miért akkor mi lesz? - tettem fel a kérdést és én is egyre idegesebb lettem.
- Kicseszettül azt mondtam, hogy ülj be ebbe a kurva kocsiba. - üvöltötte nekem, amire önkéntelenül is összerezzentem.
- Nem. - csattantam fel.
- Lena kurvára ülj be vagy kiszállok, de azt nagyon megfogod bánni. - csattant fel ő is és nagyon dühösnek hangzott.
Tudtam, hogy innentől kezdve csak én fogok kijönni rosszul, ha nem teszem azt, amit kér. apám ezt megtanította nekem. Ha ellent mondasz, azért komoly büntetés jár és nem az olyan fajta, hogy nem nézhetsz este tévét. Ezt nagy nehezen rávettem magam és a kocsi felé lépkedtem, majd beültem.
- Na ennyire nehéz volt? - fordult felém.
- Nem. - válaszoltam neki.
Kis idő múlva mikor láttam, hogy nem a lakásom felé megyünk, nem bírtam tovább és megtörtem az idő közben ránk telepedett csöndet.
- Hova viszel? - kérdeztem rá.
- Vacsorázni. - vágta rá, mintha ez magától értetődő lenne.
- Oh. - csak ennyit tudtam kinyögni.
Nem sok kedvem volt vele lenni, miután úgy rám üvöltött, hogy kis híján össze csináltam magam, de tudtam, hogy egy banda tag elől nincsen menekvés.
Nem sokkal később meg is érkeztünk egy étterem elé.
- Gyere. - húzott magával Harry az épület felé.
- Tudok menni magamtól is, nem kell húzni. - csapom ki a kezem a szorításából.
- Oké. - vágja hozzám közömbösen, mire felmegy bennem a pumpa.
Az asztalunknál ülve az étlapot nézegetem, de nem vagyok túl éhes, így nem tudom, hogy mit rendeljek. ekkor az italainkkal megérkezik a pincér, aki eléggé furcsán néz rám.
- Sikerült választani? - kérdezte a pincér rám nézve.
- Még gondolkodom. - válaszoltam neki és tovább néztem az étlapot.
- Akkor később vissza jövök. - közölte a fiú, majd elment egy másik asztalhoz.
- Válassz. - közölte velem Harry.
- Nem vagyok túl éhes. - vetettem neki oda.
- Rendelsz és megszed vagy lenyomom a torkodon. - mondta nekem dühösen, mire felnéztem rá.
- Jó. - néztem rá és legszívesebben egy kanál vízben megfolytattam volna. Mi lett a kedves Harryvel, ez inkább a banda tag volt velem szemben, aki sikeresen megfélemlített. Csodás.
Mikor a pincér vissza tért végre kitudtam neki nyögni a rendelésem, majd mikor Harry is elmondta mit kér távozott az asztalunktól.
Negyed óra múlva vissza is tért a pincér és lerakta elénk az ételeket és a tányérom szélén a szalvétámon volt egy kis üzenet.
"Hagyd ezt a pancsert és gyere velem el egy randira. Itt a számom. 555-412. Scott. xx"
Jót mosolyogtam Scott üzenetén, mire Harry eléggé furcsán nézett rám. Gyorsan a zsebembe süllyesztettem a cetlit, hogy ő még csak véletlenül se lássa meg. Scott érdekében tettem, mert nyilván ő nem volt tisztában, hogy kit pancserozott le.
Mikor befejeztük az evést, Harry intett Scottnak és ő már jött is a számlával. Mielőtt elment még felém küldött egy mosolyt.
- Mi a fene volt ez? - kérdezi a kocsiban Harry.
- Mire gondolsz? - tetettem a hülyét, tudtam, hogy Scottra értette.
- Az a pincér folyatta rád a nyálát. - hallottam a hangjában, hogy igen csak féltékeny.
- Nem így volt, de féltékeny vagy? - kérdeztem rá a nyilvánvalóra.
- Nem vagyok féltékeny. - vágta rá rögtön.
- Dehogy nem. - kontráztam rá és láttam, hogy ismét felmegy benne a pumpa.
- Nem. - hajolt oda hozzám és durván megcsókolt. Nem csókoltam vissza őt. Éreztem a zsebemnél a kezét, de mire felfogtam már a kezében volt a szalvéta. Mikor elolvasta a rá írt üzenetet, a szeme ismét feketére váltott.
- Mi a faszom ez? - kérdezte tőlem fennhangon.
- Egy üzenet. Minek tűnik? - kérdeztem tőle.
- Megölöm. - akadt ki és már a kilincsen is volt a keze, de mielőtt kiszállhatott volna a kocsiból, elkaptam a kezét.
- Hagyd békén. Úgy sem érdekel. - próbáltam megnyugtatni.
- De engem igen. - vágta oda nekem.
- Harry, kérlek. - néztem rá, mire a vonásai megenyhültek. De mikor azt hittem már megnyugodott kivágódott a kocsiból és az étterem felé ment. Nem mertem utána menni, mert nem tudtam mit fog tenni Scottal. Mikor vissza jött eléggé rendezetten nézett ki, így feltételeztem nem verekedett.
- Mit csináltál? - kérdeztem, de nagyon féltem a válaszától.
- Semmit. Csak elmagyaráztam neki, hogy ne írogasson annak, aki az enyém.- válaszolta egyszerűen.
- Nem vagyok a tiéd. - akadtam ki.
- Mind egy. - válaszolta.
- Hol az üzenet? - kérdeztem.
- A szájában. - vágta rá.
- Mi van? - néztem rá értetlenül.
- Most mit nem értesz. Beletömtem a szájába. Örülj neki, hogy nem vertem agyon. - válaszolta, majd kihajtott a parkolóból.
A szavain gondolkoztam és már tudtam, hogy ő is olyan mint az apám. könyörtelen és erőszakos, akivel nem akarok közelebbi kapcsolatot kialakítani. De ezzel már sajnos elkéstem.
Péntek lévén gondolom ma Sara bulizni akar menni, de nekem semmi kedven nincs. Főleg a tegnapi vacsora után Harryvel. Egy teljesen új oldalát ismertem meg, amit teljes szívemből gyűlölök. Nem akarok vele lenni. Megint minden ott folytatódna, amiből alig egy éve, kín keservesen sikerült kijönnöm. Előre kell tekintenem, nem pedig folyamatosan a múltban élnem.
Sara teljesen kiakadt mikor elmeséltem neki ma reggel, hogy Harry, hogy viselkedett velem és mit tett szegény pincérrel. Nem hitte el, hogy Harry ilyen, ahogy én sem.
Sara addig rágta a fülem, míg be nem adtam a derekamat és nem egyeztem bele, hogy elmegyek vele bulizni. Természetesen a Roarba akar menni. Biztosan Liam miatt, ami azért csodás, mert, hogy Harry is ott lesz. Semmi kedvem nem volt hozzá.
Nagy nehezen elkészültem. Egy magasított derekú rövid fekete shortot vettem fel és egy fehér toppot, hozzá pedig egy piros magassarkút. Felkaptam a fekete boríték táskámat és már indultunk is a klubba.
Első utam a bár pult felé vezetett, mert ha Harryvel kell lennem az ma pia nélkül nem bírnám ki, így rögtön két felessel indítottam, amit Sara meg is jegyzett, hogy lassítsak, de nem foglalkoztam vele és már a negyedik felesemet húztam le. Még kettő és már igen csak érzetem az alkohol hatását a véremben.
Harry sehol sem volt, de nem mintha megkerestem volna. Addig örültem, míg ő nem talál meg engem.
Elmentem táncolni egyedül, mert Sara már Liammel volt fent, ahol egy hete ültünk. Nem táncoltam sokáig egyedül, mert egy nagyon jóképű férfi táncolni kezdett velem. Én nem is bántam ezt. Azt nem tudtam, hogy azért mert tetszett a férfi vagy az alkohol oldotta fel ennyire a gátlásaimat, de igen csak jól éreztem magamat vele. Sokáig táncoltunk, míg valaki meg nem fogta a vállamat. Mikor oda néztem Harry dühös tekintetével találtam szemben magam. Nem foglalkoztam vele táncoltam tovább. Majd éreztem, hogy a férfi keze a fenekemre siklik, ami már kevésbé tetszett. Ez volt Harry végszava. A férfi kezét elkapva elhúzta mellőlem és a mosdók felé tűntek el. Én gyorsan utánuk mentem és a fal mellett néztem őket. Sajnos a zene miatt nem értettem szinte semmit sem a beszélgetésből. Csak azt láttam, hogy Harry a falnak szegezi a férfit, aki csak az arcába nevet.
- Mit akarsz itt? - csattant rá a férfira.
- Küldött. - csak a mondtad felét hallottam. Ki küldte?
- Tudom, felismertelek. - köpte a férfi arcába.
- Nem végzed a munkádat. - nevetett Harry arcába.
Mit nem végzett el, semmit sem értettem.
- Rajta vagyok. - válaszolta.
- Ja azt látom. - nevetett fel a férfi. - biztosan érdekli...rámozdultál..
Semmit sem értettem.
- Nem mozdultam rá. - csattant fel Harry.
- Fogy az időd. - válaszolta a férfi.
- Szálljatok le róla. - mondta Harry, majd egy ütést bemért a férfinak, aki összecsuklott a földön.
Akaratom ellenére is felszisszentem a látványra, amit Harry is észrevett.
Oda jött hozzám, de a szeme lágyságot tükrözött.
- Mennyit hallottál? - kérdezett rá, de magam sem tudtam mit hallottam. Gyakorlatilag semmit és a hangomat sem találtam, hogy válaszolhassak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése